Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-06 / 23. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKEEgy pár szó városunk tűzbiztonságáról, ii.

Szólni akarok röviden a tűzoltók elhelyezéséről is. A város központi helyen a Rákóczy-utczán ott disztelenkedik a tűzoltók tanyája. Ha magán tulajdon volna, bizonyosan rámondták volna már régen a szententiát, hogy le kell bontani. Alacsony, szűk, sötét, nyirkos: a barlangi medve nem cserélné el az odújával! De reméljük a legjobbakat, hogy a létszám emelésével egyidejűleg — miután már a mostani létszámnak is szűk — egy megfelelő tágas épületet fog emelni a város.

Megjegyzem azonban, hogy az emelendő épületnek nem okvetlenül szükséges utczai frontban lenni. A szertárnak azonban nem szabad tovább ott a ioo méteres udvar fenekén maradni. Látott-e már valaki egy tűzoltó szertárt benn egy hosszú udvar legvégében ? Nem Budapestről, Kolozsvárról, Aradról, Kassáról, stb. stb. beszélek ; de tessék átrándulni N.-Károlyba s meggyőződni arról, hogy még szűk helyen is, hogy lehet egy szertárt könnyen hozzá férhetŐleg elhelyezni. Minden nagyobb városban pedig a szertár egyenesen az útra, vagy utczára nyílik. így diktálja ezt a józan észl És minden járműben benne van a rudja, hogy azonnal fogni lehessen — nem mint nálunk I Kérem ezek mind kicsiségek; de a sok apró perczből támad az egynegyed órás, meg fél órás késedelem. S a tüzeknél csak azt tudjuk, hogy hol kezdődött, de azt nem tudjuk mindig, hogy hol fog megállapodni ?

A főparancsnok fizetése, még tisztelet- díjnak is kevés; azért van talán pótolva a 200 frt rendelkezési alappal. A rendelkezési alapnak több mint fele már elment az idén, pedig még csak az ötödik hóban vagyunk; és tavaly nem volt elégi Tudják-e kérem mire megy el ennek a pénznek háromnegyed része? A bérkocsisoknak vizhordásra! Ha nem volna szomorú igazság, nevetséges volna ! Mikor mindenki kötelezve van, veszély idején a saját személyében és eszközeiben a közveszély elhárítására közreműködni, akkor egy kaszt, tariffa mellett dolgozik! Kérem csak egyetlen hasonló példát mutassanak fel nekem a föld kerekén s rögtön visszavonok mindent 1

A rendelkezési alap fenmaradó részéből telik a jutalmazásokra — pl. a tanács rendeletére Hudacsek rendőrnek io frt 1— meg minden tűz után a tűzoltóknak és kocsisoknak. Ebből fedeztetnek még a lapok, szakmüvek és representationá- lis kiadások! No hát én erre azt mondom: csináljon a város egy jó üzletet. Emelje fel a főparancsnok tiszteletdijját 400 írtra, adjon 50 frtot jutalmazásokra s a bérkocsisokkal pedig egyezzék ki valamivel olcsóbban, vagy pedig fizessen olyan gavallérosarl, a mint tetszik. Ekkor talán nem fog előfordulni az az állapot, hogy szeptemberben elfogyván a rendelkezési alap, vagy a főparancsnok zsebére hordják a vizet, vagy az önk. tűzoltók magán vagyona terhére 1 Ez ellen a vagyon létrehozói és az önk. tűzoltók is kikelnének 1

Most pedig legyen szabad egy pár szóban az Önk. tűzoltói intézményről szótanom.

„Remélem együtt megyünk.“ — fellépése nem volt oly bátor, mint a vízben, de azért előzékeny mosollyal felelt:

„A hogy parancsolja Kántor ur.“

Pár perez múlva a söröző elé értünk: rokonszenves ismerősöm nem látszott hajlandónak itt megállapodni.

„Egy pohár sört csak iszunk. Ez jót fog tenni“ — Bátoritám.

Habozása meglepett. Talán máshová készül. Pedig már úgy örültem a kellemes sörözésnek.

„ Édes' barátocskám 1 A viz után legjobb a sör“ — szóltam tehát újra.

„Igaz . . . nagyon igaz . . . de“ . . .

„Mit ? de. Csak nem vonakodik egy régi jó ismerőasel kissé eláöröznLL.

Ez hatott. — Ellenkezés nélkül követett. — Pár pillanat múlva asztalnál ültünk s előttünk habzott a sör.

Több ismerős arezot láttam s miután rokonszenves ismerősöm közelléte felbátorított, barátságosan köszöngettem jobbra balra. — Köszönésem el is fogadták, de mintha valami sajátságos mosollyal nézegettek volna.

„Bizonyára neheztelnek, hogy nem hozzájok ültem“ — gondoltam magamban s teljesen asztaltársamnak szenteltem magamat.

A sör igen jó volt s igy igen jól éreztem volna magamat, ha jó ismerősöm nem látszott volna elfogódottnak.

„Bizonyosan kissé bágyadt a fördő után ? — Kérdezém.

„Valószínűleg . . .“ —• felelt némi zavarral.

Folyton biztatni kellett az ivásra s talán örökké az első pohárt szopogadta

Az önk. tűzoltó intézmény gr. Széchenyi Ödön buzgólkodására 1862-ben veszi eredetét. 1871. év óta kezdett az eszme nagyobb mérben a vidéken is hódítani s városunkban — elég korán — 1875. nov. 29-én öltött az ige testet. A honoratiorok kivétel nélkül siettek az emberbaráti ügy istápolására. Adományok, tagdijak, segé lyek vetették meg alapját az önzetlen és nemes czélu intézménynek. Miként a föld izzó kérge úgy hült ki e téren is apránként a lelkesedés tüze A kik lelkesedéssel szolgáltak a zászló alatt, ha ma nem is ellenségeink, de jobbára közönyösen haladnék el a csenevész ifjú mellett, melynek bölcsejét még nagy reményekkel ők ringatták. Talán szülő is van a sok között, ki ma — á la fin de siéde — szívesen kitagadná őt, s a törvényes gyermeknek a szeretetből semmit, a jussból pedig csak a törvényes részt adja ki. Idők múltával látta a szülő, hogy a magára hagyott gyermek mennyire elzüllött: félve a követkéz ményektől létrehozta még némelyes áldó zatok árán is n „kitartott“ tűzoltóságot. Persze, hogy a nevelési eszközök nem változván meglehetősen egyformává fejlő dött a két nemes csemete. A leltár apránként fejlesztetett — ezt az érdemet nem lehet megtagadni sem a várostól, sem a főparancsnoktól. De maga az intézmény nem haladt egy lépést sem. Már pedig a mi nem halad, az marad! 1892-től kezdve az önk. tűzoltók száma a papíron 25—5 között ingadozott. E sajnálatos állapoton segíteni akarva parancsnokság a helyi sajtó közreműködésével minden igyekezetét az önk. tagok gyűjtésére fordította; az eredmény kielégítő volt s most a parancsnokság, miután az elméleti kiképezés a téli 3 hónapon befejezést nyert, azonkívül, hogy a gyakorlati kiképzést mihamarabb keresztül viszi, azon buzgólkodik, hogy e tagokat minden lehető eszközzel összetartsa s ezen testületi szellem állandó ébren tartásával a város közérdekét előmozdítsa.

Még egy dologról feledkeztem meg s ez a tüzfelügyelő javadalmazása. Nem mondom meg, hogy mennyi fizetése van az illetőnek,— nem akarom compromittálni a várost; csak azt tudom, hogy a javadalmazásnak emelése érdekében ő kérelmezett a múlt évben — s azt talán formahiba miatt elutasították. Az idén 2 hóval ezelőtt a parancsnokság egyetemleges aláírással kért újból — erről pedig azóta annyi tudomásunk sincs, mint Andrée léghajójáról. Arra volnék bátor kérni a tanácsot, hogy mig ilyen könnyelmű pazarlásba bele menne, tudakolja meg hazánk többi hasonló városaitól, hogy hasonló minőségben szolgáló alkalmazottaik mennyi javadalmat élveznek; annyit azonban zárjelben megmondok, hogy az illetőt pár évvel ezelőtt 800 frt fizetésre s valamivel külömb ellátásra Debreczenbe meghívták.

Befejezésül történetet fogok mondani. Róma 63 ban Kr. e. leégett, pedig Augusztus császárnak 7000 tűzoltója volt és vízvezetéke, de nem volt hydránsa. 1887-ben Chicagóban 17500 ház égett el, 360 millió dollár kárt okozván, mert nem volt tűzoltó;- sága. Hazánkban 1876-ban Kolozsvárnak több mint fele égett le, mert akkor még nem volt építkezési szabályrendeletünk olyan, mint ma van, s a tűzoltóság a város területéhez mérten kicsiny volt. Kétvolna, ha én egyre nem nógatom. Sőt a harmadik pohárnál olyan formát emlegetett, hogy talán elég is lenne, miközben — nekem úgy rémlett — mintha ujjai idegesen babrálnának a zsebeiben.

Ismerősömnek minden pohár sör utáni zavara végre is azon gondolatot ébresztette bennem, hogy talán kissé takarékos költekezési hajlama nem áll arányban az elfogyasztott sörökkel. Miután nekem ízlett a sör s egyedül nem szerettem volna maradni még egy kísérletet tettem.

„Édes barátom I Olyan végtelen kellemes itt sörözni, hogy szinte vétek volna még elmenni. Igen lekötelezne, ha továbbra is vendégem maradna.“

A vendégem szót különösen megnyomtam.

Úgy látszik fején találtam a szeget.

„Igen szívesen“ — felelt s első ízben hajtotta fel nógatás nélkül a sörét.

Elfogódottsága, mintha elfujták volna tova szállt s a vízben tapasztalt bőbeszédűsége ismét visszatért.

Az est leszállt reánk s mi csak fogyasztottuk tovább a sört; én kimondhat- lan boldog voltam, hogy végre egy igazi jó ismerősre tehettem szert. — Nevét nem kérdeztem, de minek is sértettem volna evvel az ügyetlen tudakozással. Annyi ismerős nevet említett s én róllam is annyi mindent tudott, miszerint kételyeim nem lehettek, hogy minket valaha igen jó viszony kötött össze.

A sör tette-e vagy a lassan teljes melegségében felujuló régi viszony, de lassanként az „édes Kántor ur“-ból elmaradozott az édes is, az ur is, s a tizenötödik pohár

Apróságok.

Denique nekünk semmi sem sikerül. Alig választottuk meg a két minisztert díszpolgárnak, mindjárt kiütött a kormány- válság.

A vége majd az lesz, hogyha ilyen ominózus u mi ragaszkodásunk, hogy a miniszterek, mikor tárczat vállalnak, külön felkérnek bennünket, hogy ne jusson estünkbe őket kitüntetni.

*

A villamvilágitásra eddig is sok volt a panasz, de most már a villamvilágitási bizottság is kezdi mondani, hogy roszul megy. Mióta több lángra van berendezve a telep, azóta kevesebb a világosság. Egyáltalán nem képes a bizottság meglátni, hova a pokolba

ment el az a tenger pénz, a mi hiányzik. *

Sokan megróják a villamos igazgatót, hogy miért hozatott egyszerre 32 hordó olajat. Pedig hát ez praktikus előrelátásra mutat, mert ha a háborgó tenger hullámait olajjal szokták lecsendesiteni, miért ne lehetne ily módon a háborgó közvéleménynyel is eljárni. A „Nyilatkozat“ úgy sem ért semmit, most tehát nagyon jó, hogy az olaj kellő mennyiségben kéznél van.

*

A kaszinó építkezése most már bizonyos. Akadt vállalkozó, a ki felépíti és pedig a sógorom személyében, a miből reám az a kellemetlenség származik, hogy ezután az építkezés ellen nem is beszélhetek. Hanem azért nem állhattam meg, hogy annyit mondjak neki:

— No hallod sógor, attól félek, hogy neked se lesz több hasznod ebből az építkezésből, mint a kaszinónak.

Győzött tehát az igazság, a franczia semmitőszék Dreyfus ügyében elrendelte a revíziót. Valamennyi európai napilap vezér- czikket irt róla, mondhatni vezérkarban jubilálták a derék bíróságot. Az Ordügszigeten levő külön tudósítónktól a következő sürgönyt kaptam :

Dreyfus ma hajóra ült. Búcsúzáékor előfizetett a Szutmár és Vidékére. A pénz

nálam van. Ripp*

A polgármester és a főjegyző tegnap ismét Budapestre utazott. A vasútnál egy

sörnél megszületett a bizalmas baráti „te“ szócska is.

De mintha ezután — bár csak ködös fővel emlékszem reá — már nem lett volna olyan jó a sör. Minduntalan fülemben hangzott:

„Kántor 1 te már nem is iszol. Kántor 1 Kántor! hát ez a barátság?!“

A rokonszenves ismerős hangja mindég rikácsolóbb, bizalmas tegezése mindinkább szenvedélyesebb lett s mikor egyszer aztán haját felborzolva nagyot ütött az asztalra, elérkezettnek láttam az időt a fizetésre.

Fizettem s haza támolyogtunk. Másnap szörnyen fájt a fejem, de azért sokat gondolkoztam rokonszenves ismerősöm felől. 'imvé=

'Harmadnap utam a régi borbélyom üzlete előtt vitt el, kit elhagytam, mert átkozottul komisz beretvái voltak.

Szinte fává lettem, midőn az ajtó küszöbén rokonszenves ismerősömet előtte fehér köténynyel megpillantám.

. Bizalmasan hunyorított felém:

„Édes Kántor ur lesz szerencsénk?. Most már egészen biztosan tudtam, ki ez a régi jó ismerős. Két esztendőn át ez kínozott komisz beretváival s átkozott fecsegéseivel.

Uszodába azóta nem járok, sőt a sörivásról is letettem.

Ha még egyszer hazakerülök szülő városomba, túl teszek polgártársaimon, csupán azok köszönését fogadom s azokkal állok szóba, kik hatósági bizonyítvánnyal tudják igazolni, hogy velem valaha baráti összeköttetésben állottak. Földi.

csoportban valaki azt a megjegyzést tette, hogy annyit járnak Budapestre, mig egyszer csak azon vészük észre magunkat, hogy végleg ott maradnak.

— Hiszen csak maradnának — mondja rá egy tréfás úri ember — nekik is jobb volna, nekünk is. Demeter.

HÍREINK.

— Személyi hir. Hugonnai Béla gróf főispán és bájos neje szombaton este Szatmárra érkeztek s innen a közeli vidék intélligencziájánál tesznek látogatásokat.

— Juhász Károly m. kir. honvéd százudos, kinek beiegségo oly általános részvétet keltett, mint örömmel láttuk, a tegnap esteli vonattal teljesen felgyógyulva városunkba érkezett. Üdvözöljük és kívánjuk, hogy mihamarább állandóan visszatérjen.

— Esküvő. Söpkéz Sándor állam- vusuti főmérnök ma délelőtt esküdött örök hűséget Budapesten az egyetemi templomban dr. Chorin Ferencz városunk országgyűlési képviselője leányának, Margit kisasszonynak. Ez alkalomból u szabadelvű párt számos tagja képviselőnk iránt érzett tisztelete és szeretető jeléül az ifjú párhoz üdvözlő iratot intézett, melyet égy díszes társaság élén Kelemen Samu szémélyesen nyújtott át. Számosán pedig táviratilag fejezték ki szerencse kivánatukat.

— A kaszinó építkezése tárgyában a kör választmánya vasárnap d. u. 6 órakor ülést tartott, s elfogadta Fogarasi Sándor mérnök ajánlatát, n ki 8900 írtért vállalkozott a tervezett építkezés elkészítésére. Az ajánlat az eredeti tervtől csak annyiban tér el, hogy a 844 ftra felvett belső berendezést és Maidinger kályhákat, továbbá a 456 ftra felvett árnyékszék készítését vállalkozó nem vállalta. Az építkezés alkalmából a társaskör a belvárosi takarékpénztártól 24 ezer ftos kölcsönt vesz fel, a melyből eddigi tartozásait is rendezi. Minthogy azonban nevezett intézet ezen összeg erejéig a kaszinót kellő biztosítéknak nem tartja, 4000 ftra nézve a bekebelezés mellett a két elnök személyes garancziát is vállalt. Az építkezés még e hó első felében kezdetét veszi, s ha a mostani helyisége miatt a tagok áltál használható nem volua, ideiglenesen a régi törvényszéki, épületben lesznek megfelelő helyiségek berendezve. A szükséges pén2t, mig az épület elkészül s a kölcsön folyósítható lesz, folyó számlára a szatmári takarékpénztár adja.

— Főjegyző oontra főkapitány. Az ismert ügyben, mely a főkapitány jelentése következtében állott elő s melyből kifolyólag a közigazgatási bizottság a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelte el a főkapitány ellen s a jelentést nyilatkozatra kiadta a. főorvosnak, á főkapitány feleb- bezést adott be. A maga utján majd tisztázódni fog a kérdés, mi az egészben azt tartjuk érdekesnek, hogy a megfelebbezett határozat feltűnő módoh épen abban a hibában szenved, a mi létrejövetelét okozta. T. i. egy tévedés van benne, az nevezetesen, hogy hiányzik belőle, miért rendelte el a közigaztási bizottság a vizsgálatot. Tudtunkkul a közigazgutási bizottság azért rendelt vizsgálatot, mert a főkapitányi jelentés valótlannak mondta azon állítást, mintha az utcza sara gödrök töltésére használtatnék, holott a bizottság tagjui személyes tapasztalat után az ellenkezőt állították, a határozatból pedig, úgy tűnik ki, mintha a vizsgálat a főjegyző által -gyanúsításnak jelzett kifejezés miatt volna elrendelve. A tanulság belőle minden esetre az, hogy tévedni emberi dolog, s a kiről azt állítják, hogy tévedett, arról inég nem mondtak olyan iszonyú valamit, a miért uz illetőt agyonütni kellene.

— Lemondás. Mint értesülünk, Farkas Béla a villaihvilágitás igazgató mérnöke, a városi tanácshoz benyújtott beadványában, kéri a tanácsot, hogy őt állásától mentse fel. Azzal indokolja ezen szándékúi, hogy az utóbbi bizottsági ülésben azt tapasztalta, hogy a bizottság egy része a megkívánt bizalommal nem viseltetik iránta.

r-r-Gsak egy kis megjegyzés. A villamos igazgató a „Szaíhbs“ vasárnapi számában nyilatkozott. Úgy látszik a fŐ- sulyt arra fekteti, hogy a most előkerült 1897-iki számlák nem szerepeltek 11 múlt évben, mint olyanok, a melyek ki voltak fizetve. Ezt tudtunkknl eddig senki sent állította. Ezen számlákról csakis az áll, hogy a múlt évi vagyonmérleg összeállításánál el lettek hallgatva, s igy a közgyűlésnek bemutatott vagyonmérleg a valóság nak nem felelt meg. S miután akkor az is mondatott, hogy több fizetetten számla nincsen, nagyon természetes, hogy ez a kijelentés sem a valóságot tartalmazta. Annyi bizonyos, hogy ezt az ügyet nyilatkozatokkal nem lehet többé rendbe hozni, valamint az is bizonyos, hogy. mindenkinek több joga és hivatottsága van az ilyen eljárás felett kritikát gyakorolni, mint a villamos igazgatónak bármit is visszautasitani.

I évvel később pusztult el M.-Vásárhely Ez- I előtt 12 évvel Eperjes, Toroczko, Nagy- Károly hamvadtak el. Miért ? Rósz építkezés, a tűzoltóság teljes hiánya, vagy elégtelensége s a szerek hiánya miatt. Ezelőtt pár évvel Veszprém ugyanezen ókból esett áldozatul. A tomboló viharral szemben jól szervezett nagy tűzoltóság sem sokat használ. De minden esetre csökkent- heti a vész nagyságát. A tizenkettedik óra ütött I Érezni kell mindenkinek a felelősség súlyát. Szakítani kell a Pató Pál-féle elvvel: „Ejh ráérünk arra még !?

Ebben az ügyben nincs helye a ga- rasos politikának. Tessék tehát a kiket illet utánna nézni ezen dolgoknak, ha kell szakértőket is meghallgatni. Ne hogy egy nagyobb vésznek lármája verje fel a tétlenség álmából azokat, kik mindenre egyformán szoktak felelni: „Nincs pénz!“

Isten óvja addig is e várost I

T-r.