Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-06 / 23. szám

Tizenhatodik évfolyam.

23-ik szám.

;/

Szatmár, 1899. junius \6,-'

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

fügéit évre . 3 frt. 1 Negyedévre . . . 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egyes szára ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt.

Ül SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők;

Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak me:iett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyiJAtér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

Házi kezelés.

A villamvilágitási vállalat újabb fordulata ismét felszínre hozta a kérdést, mi volna üdvösebb a városra nézve, fentartani továbbra is a házi kezelést, avagy túladni az egészen, mint a hogy arról a múlt évben már szó esett. Azok, a kik az eladás mellett és a házi kezelés ellen voltak, most meggyőződéssel hirdetik, hogy ime megmondták ők már egy évvel ezelőtt, miszerint a házi kezelésnek más vége nem lehet.

Hát az bizonyos, hogy megmondták, azonban az is bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet és az ő mondásuk között nincs semmi összefüggés, s igazságuk csak akkor volna, ha a házi kezelés tényleg életbe lépett volna, ez pedig, mint tudva van, nem történt meg. Mert az a kezelés, a mi eddig a villamvilágitásnál gyakorlatban volt, mindennek, csak házi kezelésnek nem mondható, az egy kritikán alóli állapot, mely hasonlít a falura dajkaságba adott fattyu-gyérmék sojrsához, a kivel még az édes anyja sem törődik.

Mikor ugyanis az eladás körüli viták folytak, egyértelmű volt a meggyőződés, hogy üdvös eredmény csakis uj kezelési szabályzat életbeléptetése mellett várható, s mikor az eladás el- ejtetett és a házi kezelés mondatott ki, a közgyűlés kimondta egyszersmind azt is, hogy az; üj szabályzatok azonnal elkészitendők. Hosszú idők elmúlása után most vagyunk íOtt, hogy a

TARCZA.

A jó ismerős.

Hosszas távoliét után újra eljutottam abba a csinos kis vidéki városba, szülővárosomba. Az a nehány év a mióta nem láttam, külsőleg sok vál'tozást hozott létre. Külsőleg mondom, mert áz emberek — úgy látszik — nem változtak. — Legalább én minden elém akadó arczban egy régi jó ismerőst véltem felfedezni. Lehet, hogy a hazai levegő teszi, de bizonyos, hogy. Valahányszor szülővárosomba Epék, minden ember oly ismerősnek tűnik fel előttem, mintha éveken át fentartott bizalmas baráti viszony kötne vele össze.

Ez a sok ismerős' arcz mindazonáltal kissé zavarba hoz. Bármennyire meg is van bennem a vágy ezt a sok ismerős alakot a viszontlátás zajos örömével üdvözölni, mégis’ csak nehezen tudom 'magammal elhitetni, lro'gy én ezt a száma nélkül való ismerős alakót tényleg 'is személyesen, ismerem. '

így aztán*-'— kivált hóntartózkodásom első napjaiban — olyan várakozó állapotba helyeztem magamat. — Már messziről minden ismerősnek Iátszó arc/otvalóságos tanulmány tárgyává teszek; nem hagyván figyelmen kivül oly szempillantást, egy arcz- mozdulafot sem, melyből valahogyan kitudnám sütni, hogy voltaképpen ismerjük hát-e egymást. — Persze ez a tanul mányozás nem mindig vezet a helyes útra. Némelyik arcz az ifjúkor ezer felelevenedő emlékét ju.tatja eszembe s mohó vágygyal készülök a látszólag ölelésre nyíló baráti karokba rohanni s ime a vélt jó barát rám ügyet sem vetve halad el mellettem s ha kellő időben nem tájékozva magamat, mégis

szabályzat tervezete készen van, s majd ha ezen szabályzat elfogadtatik és életbe lép, s majd ha a kezelés ily módon való vitele mellett legalább egy esztendő eredményét láthatjuk, akkor szólhatunk csak komolyan hozzá, hogy lehet-e sikert várni a házi kezeléstől vagy pedig nem.

Mi, a kik elejétől kezdve mindig a mellett voltunk, hogy a városnak a villamvilágitási berendezést eladni kár volna, miután az, ha dús nyereséget nem is, de annyi előnyt biztosit, hogy a polgárság jó és jutányos világítást élvezhet zaklatás nélkül, s ha többet nem, idővel mégis fog annyit jövedelmezni, a miből a közvilágítás kikerül, bárminő szomorúak a múlt évi tapasztalatok, most is előbbi álláspontunknál maradunk, mert nem tudjuk és nem is akarjuk megérteni, hogy ha a város azon tisztviselői, a kiknek ügybuzgó- sága e vállalat sorsára befolyással van, kötelességüket megteszik, hogy akkor a házi kezelés mellett kár lehessen. Mert nem a villamvilágitási vállalatban .van a hiba, hanem az emberekben. Ez a vállalat egészséges s különösen most, ha a teljes berendezés elkészül, olyan állapotba lesz helyezve, a melynek működésétől csak jót várhatunk.

Hanem persze, ha nincs senki, a ki fáradságot venne magának, hogy hébe-korba utána nézne, váljon rendben vannak-e a dolgok; ha azoknak, a kiknek pedig az ellenőrzés a. kötelességük, egy teljes éven át nem jut eszükbe,

egy barátságos köszönést megkisérlek, bámuló arczczal mér végig s zavartalanul folytatja útját, anélkül, hogy köszönésemet figyelemre méltatná. — Máskor pedig — különösen, ha már több ilyen ismeretség felújítását czélzó barátságos kísérletem kudar- czot vallott — nyugodt öntudattal haladok el egy valóságos ismerős mellett s persze, hogy nem köszönök. — A bámuló tekintet újra végig,siklik rajtam, de ebben már van némi megvetés is. De hát ezen csodálkozni sem lehet; hogy is lehet valaki olyan, fajankó, hogy még azt sem tudja, kit illet meg a köszönés.

Ezek a különféle árnyalatú bámuló tekintetek leginkább rávezetnek arra, hogy kik is hát az én voltaképpeni ismerőseim. B írmennyire keveset forgok is az utóbbi időben szülővárosomban, annyira mégis csak ismerem földjeimet, hogy tudhassam, miszerint azok feltétlenül végig néznek minden idegent, a ki nekik köszön; de eszükbe sem jut, az üdvözlést viszonozni. Másrészt azonban, ha egy ismerősük. köszönés- nélkül halad el mellettük, annak aztán 'olyan tekintetek jutnak osztályrészül, a mit nem egy hamar fog elfeledni. Hogy ők bátorítsák fel előzetes köszöntéssel a tartózkodót, az nagyon távol áll tőllök ; hiszen azt csak nem lehet kívánni, hogy egy törzs benlakó — egy néha-néha odavetődő, habár benszülött előtt elsőnek emelje meg a kalapját.

Ilyetén formán én —ha néha,' mint éppen mostanában is, hazakerülök — abba a kiváltságos helyzetbe jutok, hogy nekem nem köszön előre senki, mig ellenben én igen sokaknak köszönök előre, de az még utólagosan sem lesz acccptálva.

így akár Hamletnek képzelhetem magamat, csupán a „lenni vágy nem lenni“ helyett „köszönjek, ne köszönjek“ lészen a mottóm.

holott a villamvilágitási vállalat vezetésében tapasztalt szabálytalanságok előttük is tudva voltak, beletekinteni legalább egyszer, hogy váljon mit is csinálnak a villamvilágitásnál: akkor nagyon természetes, hogy az igy vezetett vállalatnál haszonra nem, hanem csakis veszteségre van kilátás.

Ha a villamvilágitási vállalatnál tisztán az a czél tüzetelt volna ki, hogy az jövedelmi forrás legyen, a miből a közpénztár nagy nyereséget húzhasson, akkor igen, mi is azt mondanék, hogy erre a czélra nem való a városi kezelés, de elejétől fogva nem ez volt a czél, hanem a jó és olcsó világítás, ezt a czélt pedig ily utón is elérhetni.

Ha igazságnak volna vehető, hogy a villamvilágitási vállalatból házi kezelés mellett a városnak csak kára lehet, ez egy nagyon szomorú igazság volna, a mely a többi között azt is magában foglalná, hogy a város fizetett tisztviselőiből hiányzik nemcsak az a magasabb ideális lelkesedés a város érdekét mindenek fölé helyezni, hanem hiányzik a kötelességérzésnek azon minimális foka is, mely ahhoz szükséges, hogy a közvagyon el ne kallódjék. Ilyet pedig még a most tapasztalt vigasztalan állapotok mellett sem szabad feltenni.

Az uj kezelési szabályok megállapítják mindenkinek a tennivalóját és kötelességét s ezzel egyszerre megszűnik a régi rendszer, mely abból állott, hogy a villamvilágitási vállalat * i

Bizonyosan tetszik tudni, hogy a mi csinos városunknak egyik kellemes nevezetessége : az uszoda. — Na hát kérem ez a helyiség meg éppen a kétségbeesés szélére hajtja a köszönés és nem köszönés problémája között vergődő lelkületemet.

Nem hiába mondják, hogy ruha teszi az embert, mert nálam is az ismerős arcz mellett mégis csak a ruházat szolgál némi Útmutatóul és egyúttal biztosítékul a régi ismerősök felfedezésében.

Tessék most már valakit az uszodái ban a ruházatáról felismerni, mikor ott még a nagyságos törvényszéki elnök ur is ugyanazt a kék vagy veres csikós ruhadarabot viseli, mint a legutolsó 60 krajezá- ros dijnok. Se a szövet finomsága, se a szabás utánozhatlan volta nem szolgáltat semmi tájékoztatót, kiben mi lakik. — A testalkat pedig legkevésbé árulja el a társadalmi állást, mert hány vékony dongáju szabó legényt sejtető alak legalább is fő-fő minden egyéb és sok más széles válluybátor tekintetű imponáló egyéniségrőlkisül, hogy legfeljebb önkéntes tűzoltó, de szabad óráiban a bőrcserzéstől sem riad vissza, lévén ez neki a polgári életben tisztességes foglalkozása.

Könnyen érthető tehát, hogy miután szerénytelenség nélkül inkább az előbbiek osztályához vonzódom inkább»-'ha üdülés szempontjából az uszodába betérek, kétségbe ejt minden ismerős arcz s annyira tartózkodó vagyok, hogy legutóbb még a saját valóságos első fokú sógoromnak is csak hosszú habozás után mertem köszönni

Annál jobban esik aztán, ha némely jólelkü ismerős alak barátságos üdvözléssel siet lefegyverezni tartózkodó félénkségemet.

A minap is — egy kicsit kisütvén a nap — a rég nélkülözött üdülés édes érzetével léptem az uszodába. — Határozottan

nélkülözte az ellenőrzést, miután mindenki úgy tekintette, mint a melyhez semmi köze nincsen. Tulajdonképen működésben volt a nélkül, hogy valaki vezette volna. Nem ügyelt rá senki, csak a mikor kiderült, hogy kár van belőle, szólalt fel egyértelmiileg mindenki, hogy hiszen előre látható volt.

Az uj kezelési szabályzat mellett lehetetlenségnek tartjuk, hogy a tapasztalt rendszertelenségek ismétlődjenek, s miután a szigorú ellenőrzésről is gondoskodva lesz, lehetetlenségnek tartjuk azt is, hogy a múlt évihez hasonló deficzit előállhasson. S ha minden tényező megteszi a kötelességét, ha az illető közegek, a kik a villamvilágitási vállalat vezetésénél szerepet visznek, csak egy kis ambicziót helyeznek abba, hogy az állapotok megjavuljanak, bizonyára a házi kezelés is meg fogja hozni az annyiszor kilátásba helyezett hasznos gyümölcsöket.

A mi eddig történt, annak oka nem a házi kezelés, hanem az ellenőrzés teljes hiánya volt, de erről most nem akarunk -szólam^ miután az ügy vizsgálat tárgyát képezi, a mely hivatva lesz kideríteni, mily mérvű mulasztások idézték elő, hogy a kiadások a bevételeket oly nagy mértékben meghaladták. Egy azonban az uj szabályzat mellett életbe lépő házi kezelés üdvös voltához is feltétlenül szükséges, az t. i., hogy a múlt hibái a legszigorúbb megtorlásban részesüljenek.

S mi hisszük is, hogy részesülni fognak!

jó napom volt; a kék és veres csikós öltözetű — mondjuk inkább vetkezetü — alakok közzül mihamarább többen, meleg üdvözléssel tüntettek ki. De a legmelegebben üdvözölt egy hirtelen szőke hajú, rokonszenves ifjú, ki a vízből kilépve és megrázkódva — mi közben a viz hüs Voltáról kellő alkalom volt nieggyőződni — egész lelkesedéssel hozzám szólott:

„Hogy van édes Kántor ur?“

Ez a Kántor az én becsületes nevem, habár társadalmi állásomat éppen nem fejezi ki. A cseppekben élvezett viz ámbár hideg volt, de a meleg üdvözlet szivemig hatolt s tőlem telhető barátságos mosoly- lyal viszonzám:

„Kitünően édes barátocskám.“

Vaj! ki Ő és merre van hazája? ez a kérdés meg sem fordult agyamban. Az arcz, az szerfelett ismerős, hogy nevemet is tudja és hozzá az édes jelzővel sem fukarkodik, elég biztosíték arra^Jiogy alapo- : san ismerhetjük egymást. — Habozás nélkül csatlakoztam felfedezett régi ismerősömhöz, kinek — kissé tapasztalatlan úszó lévén — a vízben mérhetlen sok hasznát vettem. — Állandóan együtt merültünk a vízbe s közös erővel kapaszkodtunk ki a Szárazra, miközben kifogyhatatlan volt az újabbnál újabb városi események elbeszé- lésébfenl — Minden úszási tempó közelebb hozott egymáshoz s természetesnek találtam, hogy velem egyszerre elégelte meg az úszás gyönyöreit.

Á mig kabinomban siettem a felöltö- zéssel előre elképzeltem, hogy milyen kellemes lesz majd nehány pohár sört a rokonszenves ismerős kellemes társaságában elfogyasztani.

A mint felöltözve kiléptem, ismerősöm, kinek divatos, de kissé túlhajtott ruházata kissé meglepett, már éppen elhagyni készült az uszodát. Pár lépéssel utói értem,