Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-30 / 22. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. igen élénk vitára adott alkalmat. Legtöb' ben ama figyelemreméltó körülményekre utalva szóltak a fizetéseknek méltányosabb rendezése mellett, melyek városunkban je lenleg uralkodnak. Ugyanis az élelmi-szerek drágasága, a nagy lakbér, a társadalm' élet, akárcsak megye székhelye stb. mind­mind oly dolgok, melyek egy családos ta­nító megélhetését 500—600 írtból nagyban megnehezítik. Tehát tekintettel eme körül­ményekre, valamint arra is, hogy városunk jelenlegi tanítói nagyobbrészt mind oly ta­nítók, kik 15—20 évnél, sőt 30 évnél is hosszabb idő óta működnek a tanítói ne­héz rögös pályán s kiket részint családi kötelék, részint egyéb más körülmények erősen ide fűznek e város földjéhez, az értekezlet a következő pontokban foglalta össze kívánságait és óhajait: 1) Hogy a jelenleg itt működő tanítók és tanítónők, — fizetéseikre nézve, — a tanítói pályán I eddig eltöltött szolgálati idejének beszámí­tása s a most itt élvezett javadalmazásainak betudása mellett, a Xl-ik fizetési rangosz­tály I-ső, vagyis 700 frtos fokozatába vé­tessenek fel. 2) Hogy a jelenleg itt műkö­dő s államosítandó tanítók a város belterü­letéről semmi körülmények közt áthelyez- hetők ne legyenek. 3) Hogy a városon fel­állítandó állami iskola-telepekre igazgatókat ne idegen helyekről, hanem a jelenleg itt jó egyetértésben élő intelligens tanítók sorából alkalmazzon a miniszter. Végre pedig óraadó, vagyis helyettes tanítók alkalmazását, mely a javaslat utolsó pontját képezte, az értekezlet, mint oly dolgot mely a kinevezendő iskolai gond­nokság ügykörébe fog tartozni, több más hasonló ügyekkel, annak leendő elintézé­sére hagyta. A fenti pontokban foglalt s az álla­mosítandó tanítókra nézve igen fontos ügyeknek véghezvitelére, vagyis megvaló­sítására egy négy tagú bizottságot, illetve küldöttséget választott meg az értekezlet, melynek tagjai: Kótai Lajos, Paládi Lajos, Nyisjttor Endre és Tar Károly. E küldött­ség feladata lesz, a tanítóknak a fenti há­rom pontban foglalt igényeik s méltányos kívánságaiknak két kérvénybe való fogla­lása, melynek egyikét ar városi tanácshoz, másikát pedig a kultusz mínisterhez nyúj­tanak be személyesen. . Hogy mennyire okadatolt és méltá­nyos államosítandó tanitóinknak eme pon­tokban foglalt kívánságai és óhajai, bizo­nyítgatnunk sem kell. Hisz mindenki is­meri a helyzetet, melyben vannak s mely­ben mint állami tanitóknak ~ junüolr~'itéir.“|; Csak most már a biztos siker attól függ, hogy mennyire teszi ki magát a városi tanács és a tanügyi hatóság tanítóink érde­kében az állammal kötendő szerződés alá­írásakor. De ki is kétkednék egy perczig is, hogy a városi hatóság akkolr, midőn a városi közgyűlés a miniszternek 12 pont­jában foglalt szigorú és messzéterjedő föl­tételeit érintetlenül mind egyhangúlag el­fogadta, meg ne tegyen minden tőle tel­I het'Ö erélyes intézkedéseket, hogy a tanítók e eme méltánylandó kívánságait a miniszter b ur által is elfogadva, a kötendő szerzo- désbe felvétesse. k Mihez még csak azon óhaj járul, hogy i államosítandó tanítóinknak ezen fontos ügyeik keresztülvitelét vajha siker koro­názza I E siker pedig biztos, ha a városi í hatóság e tekintetben lelkiismeretesen meg- - teszi azt, mit e tekintélyes testület érdeke c tőle megkíván. Úgy legyen I —n Apróságok. Nagy a panasz a népfelkelők között, a miért József főkerczeg ittléte alkalmával teljesen mellőzték őket. A népfelkelési fő­parancsnokság sehova sem kapott meghívást, ez az oka, hogy a legelőkelőbb | népfelkelő főtisztek távol tartották magukat, | mi ma­gának a főherczegnek is felt Unt. Hogy ilyen körülmények között én sem tisztelegtem, az könnyen érthető.' * A ki világítást, hogy miért csinálták, mikor a fenség semmiféle ünnepeltetést nem Óhajtott, az talány marad. A közönség azonban úgy tett eleget mindkét óhajtásnak, hogy a hol eddig négy gyertya égett egy ablakban, most csak ket­tőt gyújtott meg. * Mikor a bevonulás volt, egy ismeret­len Hári János erősen lógatta kalapját u főherczeg kocsija felé s a csodálkozó publi­kumnak nugy hangon mondta: — Hogy örvendene a fenség, ha rám ismerne, a ki 1866-ban megmentettem éle­tét KöDÍgréczné], * — Nem csudálkozom — mondja egy öreg ur —- hogy sokan vannak, a kiket bol­doggá tett, hogy velük kezet szorított, mert hiába, egy főherczeggel kezet fogni nagy ki­tüntetés s a magyar demokrataság szereti a kitüntetéseket. Nekem is jól esett volna vele kezet fogni, de nem azért, mert főherczeg, hanem mert magyar. * — Eredj innen czigány! — rival rá a rendőr egy füstös atyafira, a ki előretolako­dott, mikor a vasútnál a főherczeget várták. — Minek mennék — válaszol a more nagy önérzettel — több jussom vun nekem ;itt lenni, mint njagángjí. A-feuaéges ur sze­dret: a retné, arról nem hallottam. •— * 1 Bögre ur egész biztosra vette, hogy az ebédre meghívót kap s miután ez nem ( történt meg, a kiváncsi kérdésekre a követ- kező diplomatikus feleletet adja: — Nem mentem el; most az egyszer azokkal tartottam, a kik visszamaradtak. ^ * f nemde azok nevei ragyogtak legtisztább fényben, kik erényért, jogért, igazságért, ideálokért szálltak síkra. A legnagyobb ember-barátok, kik sziveik irgalmát ez­rekre pazarolták, a szenvedőkkel, kiknek ők törölték ' le könnyeit, sírba szálltak, nevük elhomályosult s az utókor alig is­meri nagyszerű példáikat, de a ki az igaz­ságért küzdött, ki embertársainak szent jogait védelmezi, ki eszményeket hirdet, az fenmarad a jövőnek, neve áldásként hangzik századok után, az emberinem nem felejtheti el soha jótevőjét, dicső bajnokát. Hiszen jogért, igazságért, eré­nyért, eszményekért küzdeni isteni hivatás. A világ legnagyobb, isteni prófétája Krisz­tus is jogért, igazságért, erényekért, világ­szabadságért küzdött és halt meg a Golgothán. De hagyjuk a világeszmék törté­nelmi jelentőségét! Csókoljuk meg Kölcseynk gyönyörű sejtelmes költészetének múzsáját. Az ő~- költészete egy megnemesitett élet, színes pillangó a nemzet rózsabok­rán, delejes álom öntudatos állapotban, az ő költészete egy nemzet szivét hordja ke­belében, az ő gondolata kristály folyó viz, de művészi alakjában sugárzó, ragyogó gyémánttá formálódik, az ő dala, maga mond jaj szívből ered, szívhez vágy repülni, óh a szívben, ha az szeretni tud, a költő többet talál, mint a világ egész politikájában. Költészetének Vénusza lebeg fölöt­tünk e pillanatban s midőn emlékét meg­koszorúzzuk, »midőn áldva imádkozzunk porainál, megzendül ajkainkon az ő lant­jának hármas jelszava: Isten, Királyi Haza! Ezután a kör nevében hatalmas ba­bérkoszorút helyezett a sírra. — Utánna Varga' Lajos majtisi ev. ref. lelkész sza­valta el ez alkalomra írott szép ódáját, Megnyitotta és berekesztette az ünnepélyt Acs Lajos csekei ev. ref. lelkész, rövid beszéddel, rpelyben köszönetét mondott a körnek megjelenéséért az egész község nevében. — Végül felharsant a csekei dalkör ajkán Kölcsey Hymnusa, melynek hangjai mellett vonult be az egész ünneplő közönség a temetőből a községbe, hol Kende Béla orsz.-gyűlési képviselő fogadta vendégszerető házába a kör tagjait és az ünnepélyen részt vett vidéki előkelőséget. — Igazi magyar vendégszeretettel fogadta az ünneplő társaságot, mely körülbelül 70—80 tagból állott s az Ízletes ételek és italok élvezete közben hamar feledve volt a hosszu-ut fáradalma. A tósztok sorát a szives házigazda nyitotta meg, a kör meg­jelent tagjait; dr. Fechtel János éltette Kende Bélát és a Kende családnak jelen volt tagjait, valamint Kölcsey Gábor és Kölcsey Miklós társházigazdákat; Hérmán Mihály a nőkért emelt és ürített poharat, éltette a ház kedves asszonyát; a Kende család tagjai is többen emeltek poharat a Kölcsey körért és a kör tagjaiért. Délután 5—6 óra között ült kocsikra az ünneplő társaság, hogy átvonuljon Fehér-Gyarmatra, a hol a Kölcsey-kör hangversenynyel egybekötött tánczestélyt rendezett a Kölcseymuzeum javára. — Az anyagi eredményt, mely nem lehet valami nagy, még nem tudjuk; de az erkölcsi siker méltó a körhöz, mert egyfelől ott lehetett látni Fehér-Gyarmat és vidéke intelligentiájának nagy részét, más felől a hangverseny minden egyes száma való­ban művészi színvonalon állott. A csino­san összeállított műsor minden pontja zajos tapsokra ragadta a közönséget. Nagy hatást ért el Benkő Miksa zongorajátéka, dr. Fechtel János felolvasása a- spiritis- musról; Lükő Mariska kisasszonynak he­lyes felfogással tiszta, csengő hangon elő­adott Váradi Antal „Akáczfa“ ez. melo­drámája szavalata oly zajos tapsot idézett elő, hogy a kisasszony — engedve a kö&- óhajnak — egy második vers elszavalásá- val (Ábrányi Emil „Magyar nyelv“ ez. verse) toldotta meg programm pontját. A legmagasabb művészi színvonalon állott Füredi Sáhdor és Benkő Miksa zongora- hegedű kettőse, melytől a közönség alig tudott megválni s igy ők is a zajos tetszés nyilvánítására több darabbal toldották meg programmpontjukat. — Hangverseny után táncz következett, mely az éjféli órákba mélyen benyúlt. A kör nevében hálás köszönetét mondunk e helyen is mindazon kiváló egyéneknek, a kik szives jóindulatukkal lehetővé tették a Kölcsey-körnek ezen ünnepély és hangversenynyel egybeköltött tánczestély megtartását. — Köszönet első sorban Fehér-Gyarmat érdemes főszolga- birájának, Dr. Jékey Sándornak, a ki a rendezésben oroszlán részt vett, s a ki kieszközölte, hogy a kör kiránduló tagjaira Penyigén hosszú kocsisor várakozott, mely Csekére s onnan vissza Fehér- Gyarmatra szállította őket. — Köszönet mindazoknak, a kik fogataikat a kör ren­delkezésére bocsátották. Hálás köszönet Kende Béla orsz.-gy. képviselő urnák, a ki a kör tagjait lekötelező 'szívességgel vendégelte meg házánál, a hol a kor tagjai a Kölcsey Feréncz Íróasztalán nevüket egy Ívre mind felírták emlékéül a kegyeletes ünnepélynek. Nagyon emelte az ünnepély fénvét azon körülmény, hogy Cseke község hazafias és romlatlan lelkű népe, valamint a szomszéd községekből zászlók alatt szá­zával jelentek meg az ünnepélyen. A csa­lád, a rokonság és a környékbeli urak közöl ott voltak: Kölcsey Antal és leánya, Kölcsey János és neje, Kölcsey Ferencz és neje, Kölcsey Gábor és neje, Kölcsey Mik­lós és neje, Kölcsey Zoltán és neje, Kende Zsigmond, neje és leánya, Jékey Sándor, özv. Rácz Istvánná és leányai, Sánta Kálmáp, Csoknay Gyula, Luby Géza, Vanyek Ferencz, Krób Gusztáv, Kende Elemér, Balika Miklósné, Komjáthy Pál, özv. Horváth Sánddrné és leányai stb. Szatmárról a Kölcsey-kör tagjai és még számos vendég, mintegy negyvenen. — Esküvő. SÖpkéz Sándor, junini hó 6-án esküszik örök hűséget Bliditj)^'^ az egyetemi templomban Choriu Marg| kisasszonynak, dr. Chorin Ferencz városunk országgyűlési képviselője bájos és szellemein, leányának. Tartós boldogságot kívánunk » io-az szerelemből kötött frigyhez. — Esküvő. Unger Uilmnnn Sándor gyógyszerész a múlt kedden esküdött örök hűséget Vaday Bella kisasszonynak, Vaday Károly bunkigazgató kedves leányának. ^ — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán a szombat esti vonattal Buda. pestre utazott, a honnét neje társaságában pár nap múlva ismét székhelyére érkezik. — Díszpolgári oklevél. Az elmúlt közgyűlésen megválasztott két díszpolgár báró Fejérvári Géza és Darányi Ignác, miniszterek részére elkészült a díszpolgári oklevél. Gyönyörű disznóbőr kötésben, mely. nek közepén a város czimere, s négy sarka, ban aranyos czifrázat ragyog, van a perga. ment levél, melyen a diploma olvasható. \ szöveg a közgyűlési határozat, - aláirva , polgármester és a főjegyző által. — Rendkívüli közgyűlés voltteg. nap dél után 3 órakor, mely nek ■. egyetlen tárgya a városi fogyasztási adópótlék sze­désének a jövőben való módozataira nézve alkatott szabályrendeletet volt. Az előterjesz. tett szabályrendeletet, a mely különben szó. rul szóra a miniszter előírása szerint készült s a melyet e szerint másként megcsinálni nem is lehetett volna, közgyűlés vita nél­kül elfogadta. A lényege az, hogy egyik másik tárgynak, mint a minő a bor is, a fogyasztási adója emelkedik, s sovány kilá- tásunk lehet a kárpótlásra, a mit ezen jö. vedelmek elvesztése fejében a kormánytól jövőre kupni fogunk. A közgyűlésen a pol- gármester elnökölt s a bizottsági tagok na- gyón kis számban voltak jelen. — Villamvilágitás. A villamvilá- gitási bizottság e hó 26-án tartott ülésé* ben vette tárgyalás alá a villám világítási vállalat múlt évi zárszámadását, a mely a legkedvezőtlenebbnek mondható. Nagy meg- ütközéssel vette tudomásul, hogy a kiadás 19 ezer frttal haladta meg az előirányzatét, s hogy igen sok számla van 1898, sőt 1897- ről is, a mi nincs kiegyenlítve. Á főszámvéivő és a villamvilágitási igazgató jelentése kő* zötti eltérés, valamint a tapasztalt rendszer­telenségek arra indították, hogy egy kisebb bizottságot küldött ki, mélynek feladata, hogy állapítsa meg, melyek azok a számlák a melyek az elmúlt évekről még nincsenek kifizetve. Mihelyst e bizottság vizsgálattal f-l|réii7Íil a/nnnnl ----««pfOTi-»-'s iÄmaclaet, s megteszi erre vonatkozó jelen­tését a közgyűlésnek, mely előre láthatólag kedvezőtlen lesz. Konstatáljuk, hogy a kö­zönség körében nagy a . megbotránkozás a villamvilágitási ügyek vezetésében tapasz­talható rendetlenségek miatt, s óhajtanáé, hogy e téren végre radikális intézkedések történjenek. . o| — Vasúti gyűlés. A fehérgyarmati vasút igazgatósága junius 10-én tartja köz­gyűlését Budapesten. A múlt évi három havi forgalom arról tanúskodik, hogy a va­sút jövedelmező lesz a jövőben is. — Tiszti estély. Szentmihályi Clair Gyula kassai kerületi parancsnok és a tisz­tikar pénteken este a Koronában estélyre gyűltek össze, mely igen fényesen sikerült s a legjobb hangulatban folyt le. — A hegyi gyógytár engedélye­zése iránt Almásy József oki. gyógyszerész újból kérvényt nyújtott be, melyet a közi egészségügyi bizottság legközelebb tartott ülésén pártolólag javasolt felterjeszteni a be-J lügyminiszterhez. Miután a hegyi viszonyok tényleg olyanok, melyek a gyógytár felálli- tását megkívánják, a kormányban történt változás után remélni lehet, hogy a kérést teljesíteni is fogják. — Vannak-e mentők? A belügy­miniszter leiratot intézett a városhoz, mely-’ ben kérdést tesz aziránt, vannak-e mentők városunkban s ha nincsenek, mi módon gon­dolná a város a mentőegyesületet s általa-, ban a mentési ügyeket szervezni. A közegész­ségügyi bizottság tárgyalván a kérdést úgy találta, hogy a mi viszonyaink között men­tőkről gondoskodni szükség nincsen, legfel* jebb kívánatos egy pár hordagyat beszerezni s a rendőrségi legénységet és tűzoltóságot kitanitani, hogy az első . segélynyújtásánál kellőleg tájékozva legyen. Ez értelemben teszi meg javaslatát a közgyűléshez. — Az államosítás ügye. A nép­iskolák államosítási ügyében hozott közgyű­lési határozat ellen f. hó 24-én nyújtotta be dr. Steinberger Ferencz iskolaszéki elnök a rom. kath. iskolaszék fellebezését. Mint értesülünk uz izraelitákat kivéve minden fe­lekezeti nyújtott be fellebbezést, — Érettségi vizsgálat. A helybeli kir. kath. főgimnáziumban az érettségi szó-, beli vizsgálatok része junius 12.13. és 14-én tartatik meg Bartal Antal el löklete alatt. Bánya eladás. Iíapnik-Bányán a hires Kóla Anna-Miklos nevű bányát a részvényesek 35.560 írtért eladták an­gol részvénytársaságnak I mely a rbÁoya kiaknázására fél milliót fog befektetni: J Folytatás a mellékleten, “' A honvédség kitöt magáért. Megállta a sarat emberül. A fők<czeg nagyon meg­volt elégedve, mert hát szárazon és szép időben könnyű jól csiná i, de mikor sza­kadnák az ég csatornáinkkor megmutatni, hogy ki a legény a gátn, ehhez már ész és antimonium kell. S mi zászlóaljunk megmutatta. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelei számához egy fél iv melléklet van aatolva. — József főhertzeg Szatmáron. József főherczeg a muitpéten csütörtökön este Mármaros-Szigetről Szatmárra érke­zett a végből, hogy az jt állomásozó hon­védzászlóalj felett katona szemlét tartson. A népszerű főherczeget sz állomáson a hi­vatalos katonai személyiffigeken kívül fo­gadták Ilugonnai Béla gróf főispán, Hérmán Mihály polgármester, Galba Lajos törvény- széki elnök s igen nagy számú előkelő kö­zönség, az utczákon ezredre menő nép várta a bevonulást s a pálya háztól a püspöki pa­lotáig sorfalat állottak I lelkesen üdvözölték a főherczeget. A főherczeg és kísérete Mesz- lényi püspök szívesen 'látott vendége volt. Este a püspöki palotában fje téritékü va­csora, pénteken pedig 85 téritékü diszebéd volt, melyre a .város előkelőségeiből számo­sán voltak hivatalosak. Pénteken reggel a hidontuli katonai gyakorlótérén szemle volt az öszpontositott legénység felett. Szemle után ő fensége a honvédség kitűnő kiképez- tetéséért s szép magatartásáért legfelsőbb megelégedését fejezte ki. Pénteken délután a főherczeg kíséretével Nagy-Váradra uta­zott katonai szemlére, itt Schlauch biboros püspök palotájába szállott, a biboros a fő­herczeg tiszteletére szintén diszebédet adott. Szombaton délután a Püspök-fürdőbe kocsi­zott, ott ozsonázott. s ,viszajövet a nevét viselő 37-ik gyalogezred tisztikarával va­csorázott. — Nemesség. A hivatalos lap leg­újabb számában olvassuk, hogy a városunk­ban is jól ismert és nagyrabecsült nagy­károlyi városi és kórházi főorvos, A i d 0 í" Adolf d r. gyömörői előnévvel nemességet kapott. Egy hosszú életen át páratlan szor­galom és ritka buzgósággal meg nagy tu­dással az emberiség szolgálatában működő jeles orvos eme jól megérdemlett kitüntetése számos ismerősei mindegyikében igaz örö­met fog kelteni, és velők együtt mi is szív­ből kívánjuk, hogy a tetterejének teljes bir­n^mes embsrhni-át mőpr «oká élvezhesse- «r-U Vxüjri Jutrtltntlf^ ílH16l^]Ft. K6Vtí" I sen szolgáltak rá olyan igazán, mint ő. Ad multos annosl — Kinevezés. O felsége a király írdődi járás bíróvá Donovák Sándor szilágy- somlyói aljárásbirót nevezte ki. — Eljegyzés. Dr. Göbl Alajos szat- nári orvos pünköst első napján eljegyezte izv. Dr Göbl Adolfné úrnőt Komlód-Tót- áluban.

Next

/
Thumbnails
Contents