Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-09 / 19. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE

ogokat élveznek, a melyekkel más nemzetiség széles e világon nem bir. Hogy tehát a magyar állam egysége rájuk nézve is erő forrásul szolgál. Senkisem akarja mélyen t. közönség a Magyarországban lakó különböző nemzetiségeket beolvasztani vagy eltörölni. Az ország nem is kivan tőlük, csak annyit, hogy minden aspirá- cziójuk az ország határain belül maradjanak, hogy politikai törekvésük a haza érdekeinek és czéljainak szolgálatába áll jón. Nemzeti consolidationk múlhatatlanul követeli a nemzetiségi törekvések össz- hangbahozutalát, a magyar nemzeti állam érdekeivel. E nagy czél elérésére nemcsak a törvényhozás bölcseségére, hanem a magyar társadalomnak erő megfeszítésére is szükség van.

Nagy feladat vár t. közgyűlés a magyar nőkre. Hozzájuk fordul az ő közreműködésükért a „Nemzeti szövetség“. A magyarnők képezik társadalmunk központját, ezért a társadalmi válaszfalak és korlátok ledöntésére sokkal alkalmasabbak a fér fiáknál. A magyar nő kiváló tulajdonságai nál fogva hatalmasan előmozdíthatja a társadalmi egységet, ha érintkezést keres más ajkú és nemzetiségű nőkkel, ha be vonja őket a társadalmi és egyleti életkötelékeibe és nemes szórakozásaiba, ha meggyőzi a más nemzetiségüeket, hogy az országban mindenki számíthat becsülésre és elismerésre, ki annak érdekei iránt szeretettel és fogékonysággal viseltetik. Különösen fontos ez a vidéki városokban, hol a lakosság különböző rétegei sokkal jobban vannak egymásra utalva s a mellőzött tárdsadalmi érdek kétszeresen érzi fájós elszigeteltségét. Hányszor tapasztaltuk azt, hogy társadalmi mellőzésből keletkezett ellenszenv és gyűlölet a magyar állam , a magyar nemzet irányában, még olyanokban is, kik a magyar faj vonzó ereje folytán a nemzeti czéloknak könnyen megnyerhetők lettek volna. A társadalmi beolvasztás békés eszközökkel, az egyik főtörekvése a nemzeti szövetségnak, s na csak kis részben közelítjük meg ezen szent czélt már azt is oly eredménynek tartanám, mely teljesen igazolná egyletünk megalkotását.

A nemzeti szövetség a kor igényei iránti helyes érzékkel fel akarja karolni a munkás kérdést is. Az eszközök melyekkel hatni akar különböznek az ország különböző érdekei szerint, — más feladattal bir a szövetség az ipari központokban és más oly vidékeken, hol az elszórtan lakó mezei munkásokra kíván hatni.

Fejtsem ki önök előtt azt a veszedelmet, melyet a szociális kérdés világ ré-J szünk nyugati államaiban okozott? Nem állapodom meg e kérdésnél, mert hiszen mindenki tudja, hogy a munkás kérdés

fokozatos és békés megoldása a törvény- hozások és az államférfiak egyik főfeladatát képezi. A mi helyzetünk kedvezőbb, mint a legtöbb nyugat európai államé, gyáriparunk csak fejlődőben van, mun kásáink még nincsenek központosítva, hogy a társadalmi tényezők befolyása alól magukat elvonhatnák. Mi felhasználhatjuk tehát más államok tapasztalatait, hogy állami és nemzeti viszonyainknak meg- felelőleg megfontolással jelöljük ki azon irányzatokat, melyeket e kérdés megoldásánál követni akarunk.

Engedjék meg t. Uraim, hogy e kérdésnél megállapodva saját történelmünk nevezetes eseményeit idézzem emlékezetükbe. 48 előtt a jobbágyok felszabadításának kérdése volt a politikai agitátió köz pontja, a társadalmi forrongás előidézője, mert e kérdésnek nagy gazdasági és poli tikai jelentősége volt egyaránt. Megindította e mozgalmat Széchenyi István, folytatta Kossuth Lajos és még a lángelméjü Széczhényi István is, midőn a mozgalom túlterjedt az általa helyesnek hitt medren, fél- tetteaszoczialisforradalomtól a magyar állam és alkotmány fenállását. 1848-ban Kossuth eszméi győztek, a volt jobbágyság tulajdoni és politikai jogokat nyert, de mert a mozgalmat maga a nemesség érlelte és vezette győzelemre, a nagy kérdés megoldása politikai és szocziális rázkódások nélkül vált lehetővé. Az alkotmány sán- czaiba befogadott 100.000-ek ezernyolcz- száz negyvennyolczban majdnem ugyanazon férfiakat választották képviselőkké, kik mint a fenállott kiváltságos rend tagjai, a jobbágyság lánczait széttörték, s* midőn később a nemzetnek önvédelmére fegyverhez kellett nyúlni, a volt jobbágyság a fegyvert nem a nemesség ellen for-* ditotta, hanem Magyarország külső ellenségei ellen.

Mi tanúság rejlik ebben, az, hogy minden átalakulás, a mely megoldásra megérett, ha azt a nemzet értelmisége készíti elő és vezeti diadalra, nem csökkenti annak hatalmát és befolyását és csak azon átalakulás dönti le a létező befolyásokat, mely azok ellenére és azok legyőzésével keletkezett.

Mélyen tisztelt közönség! Szerencsés eszmének tartom, hogy a nemzeti szövetség Szatmáron is megalakuljon, e város-, ban, mely már évszázadok óta a nemzeti kultúrának a tényezőjét képezi, a honnan többször nehéz időkben, küzdelmekben is a magyar szellem és kultúra eszméi szétáradtak. Szatmár a fekvésénél fogva a~z Északkeletnek legnagyobb városa ; Szatmár megyéből indult ki azon nagy szellemi mozgalom a 40-es években, mely körül az egész ország csoportosult; Szatmár városának társadalma egységes, erős, tömör és magyar és képes az esetleg ide beSohasem fogom elfelejteni a következő jelenetet.

Bizonytalan léptekkel oda jött hozzám. Először a leányra nézett a részeg emberek bambaságával. De nyomban fölvillant utána a józanság fénye szemeiben. A váltamra tette a kezét szelíden :

— Mindenkit szerethetsz, csak ezt nem, — szólt rámutatva száraz ujjaival a leányra.

Ezt még érdes, parancsoló hangon mondotta, de amint fényes szemeimből, lázas tekintetemből megbizonyosodott a felől, hogy már szeretem is Valériát, egy szem- pillantás alatt megváltozott a nagy, erőszakos ember.

— Fölkapott, mint valami könnyű pelyhet és magához szorítva, — amit még sohasem tett, mióta vissza tudok emlékezni, —. megcsókolt.

— Édes fiam — a jó anyád nevében kérlek ....

Nekem egy pillanat alatt elhomályosult az elmém. Godolataim először nem tudtak a reájuk szakadt nagy szürkeségből ki-, eviczkélni.

De csak azért, hogy azután annál tisztában láthassak. Élesen szaladt végig agyamon egy gondolat.

Ránéztem Valériára s eszembe jutott egy hozzá hasonló arcz, amit egy fényképen láttam ... gz apám Íróasztala* fiókjában.

Valéria annak a másiknak a leánya volt. Valószínűleg apámé is.

Rögtön ott hagytam azt a helyet, melynek levegője pár perczig még szorította a torkomat.

És többet nem is tértem oda vissza. Később halottam, hogy az apám saját pénzén messze vidékre küldte Valériát.

II.

Szervácz újból sóhajtott. Mi pedig hallgattunk.

— Bolond dolog volt, kaczagott a vén diák idegesen, ez volt az első, .... akit Valériának hívtak. „

Künt már egészen este lett. A kert felől még szilajabbul fújt a szél, az utczán pedig gyors tempóban haladtak, hosszú póznáikkal a lámpagyujtogatók.

J áramló elemeket asszimilálni, az ország I eszméjének alávetni és működését, nem- I csak a városra, hanem az egész vidékre I is kiterjeszteni.

Eme nagy czéloknak egyik láncz- I szeme legyen a szatmári „Nemzeti Szövetség“. Annyit fog el érni, a mennyi tett- I erő, áldozatkészség lesz annak tagjaiban, I én magam részéről ismételve üdvözlöm a I nagy számban megjelent polgárokat, szivem mélyéből ajánlom a szövetség eszmé- I jét a tisztelt hazafiaknak. (Éljenzés).

•f*

A Chorin nagyszabású beszéde után I az országos nemzeti szövetség jelen lévő tagjait üdvözölték: Szatmár város nevében Hérmán Mihály polgármester, a I szatmár-megyei „Széchenyi-Társulat“ ne- I vében Ma jós Károly aligazgató, a „Kölcsey-kör“ nevében Dr. Fechtel János, az „Iparos-Olvasókör“ nevében K ó t a i Lajos.

Ezek után a helyi szövetség tiszti-- kara a követkzőleg alakult meg : Elnök : Liákó Mihály, alelnökök: Dr. Steinberger ' Ferencz és Dr. Fejes István, titkár: Osváth Elemér, pénztárnok: Kertészft’y Gábor, ellenőr: Ferenczy János, felügyelők: Kovács Leo, ifj. dr. Farkas Antal és dr. Kelemen Samu és még 30 tagból álló választmány.

Dr. Kriváchy Géza indítványára a megalakult szövetség Király O felségéhez a következő táviratot menesztette : Széli Kálmán miniszterelnök ur Ő nagyméltóságának Budapest.

„A szatmári nemzeti szövetség a legmélyebb alattvalói hódolattal üdvözli az országos „Nemzeti-Szövetség“ első alapitóját felséges királyunkat. Kérjük Excelentiádat, hogy tántorithatlan hűségűnket a trón zsámolyánál tolmácsolni méltóztassék.“

József főherczeghez pedig a következőt :

— József királyi herczeg ő fenségéhez Alcsuth.

„A szatmári „Nemzeti-Szövetség“ a legmélyebb tisztelettel üdvözli fenségedet, mint az országos „Nemzeti-Szövetség“ alapitó tagját és kéri a magyarok Istenét éltesse fenségedet sokáig imádott magyar hazánk javára.“

Ezzel a tárgysorozat kimcrittetvén, elnök a gyűlést bezárta,_s az iparos énekkar éneke után a nagyszámban megjelent polgárság szétoszlott.

Városi közgyűlés.

Választás lévén, a városatyák szép számmal gyűltek Össze s nagy érdeklődés mellett ügyeltek a tárgysorozatra, melyben sok fontos dolog várt elintézésre.

A polgármesteri jelentést, melyben most is a csatorna és vízvezeték, Kossuth- kert, fürdő és kioszk építése, Vigadó, villamos- és bikszádi vasút, sertésvész, stb. szerepeltek, Kovács Leo interpellácziójára a polgármester válasza követte, melyből mindenki láthatta, hogy az a rém, melyet interpelláló a polgári rendőrökben látott, ez idő szerint tulajdonképen még nem létezik, hanem csak ezután lesz meg, ha a főkapitány benyújtandó tervezetét a közgyűlés majd elfogadja. A választ maga az .interpelláló is tudomásul vette.

Egyhangúlag megválasztotta közgyűlés báró Fejérváry Géza honvédelmi és Darányi Ignács foldmivelési minisztereket a város díszpolgáraivá, mivel az illetőknek városunkkal szemben szerzett érdemeit akarta honorálni.

Tudomásul vette a közigazgatási bizottság határozatát, melylyel dr. Biró Elemér választását igazolta, s ehez képest a bizottsági tagok névjegyzékét kiigazítani rendelte.

Az erdészi állásra 36 szavazattal megválasztotta Léber Antalt, s az eskü kivételével a tanácsot bízta meg.

Elhatározta, hogy a Kossuth-kertben 21 ezer frt költséggel egy nyári mulatót s 25 ezer frt költséggel egy gőzfürdőt építtet s egyidejűleg elfogadta ezen helyiségekre vonatkozólag felterjesztett bérleti szerződést, mely szerint 6 évre 1500 frt készpénz és a kioszk, valamint a gőzfürdő építési költségének 6 százaléka fizetése mellett bérbe adta Walkovits Sámuel vendéglősnek.

Nagy vitát' keltett a Lövész-egylet kérelme, hogy a város engedje meg, miszerint a lövészek továbbra is a Kossuth-kertben maradhassanak vagy ha ez nem volna lehetséges, hát segítené az egyletet, hogy . másutt alkalmas helyet szerelhessen fel magának. Uray Géza főlövészmester hosszú beszében igyekezett a városatyák jóindulatát az egylet felé irányítani, de segítséget sehol sem kapott s közgyűlés kimondta, hogy a lövészeknek többé a Kossuth-kertet át nem engedi, de arra sem hajlandó, hogy részökre anyagi segítséget nyújtson.

> Elfogadta a mezei munkások segélyezésére vonatkozólag alkotott szabályrendeletet, valamint többek felszólalása után azon másikat, mely aziránt intézkedik, hogy különösen a nyári szorgos munkaidő alatt

a napszámosokat idegen helyekre ne vihessék, kimondván, hogy reggel 6 óráig napszámost csak a helybeliek fogadhatnak s csak ez időn túl az idegenek.

Kolozsvári Károly felebbezését, hogy telkének a Werbőczy-utczai oldalán készített műgyalogjáró költségének fizetése alól felmentessék, elutasította.

Ugyancsak elutasította Barnucz Tivadart kegydij és özv. Kosáros Istvánnét nyugdíj iránti kérelmével, mig Székelyhídi Zsigmond és Mircse János rendőröknek nyugdíjaztatására vonatkozólag a nyudij választmány előterjesztését elfogadta s részükre a nyugdijat megállapította.

Végül Péchy Antal alkapitánynak fi Fürst Viktor számtisztnek szintén 6 és Papp István II. o. Írnoknak 4 heti szabadságot engedélyezett.

Hat óra volt, mikor az elnöklő főispán a közgyűlést berekesztette.

Apróságok.

Hát valjuk meg, hogy gyönyörű szép beszéd volt valamennyi, a mely vasárnap a Vigadóban elhangzott, de a legmeginditób- bat mégis én mondtam. Mikor felhívtam a közönséget, hogy írják alá a tagsági iveket,

tömegesen igyekeztek az ajtó felé.

$

Nagy gondatlanság volt tőlem, hogy a helybeli szövetség egyik alelnökségét elfogadtam. Mindjárt este, amint indultam az Ezresbe, a feleségem már igy szólott:

— Aztán remélem, hogy korán itthon leszel. Aki olyan szép állásba jutott, annak

ügyelni kell a dekórumra.

*

A két fővárosi hírlapíró még egy napot itt maradt, tisztán csak azért, hogy a „Szatmár és Vidéke“ nyomdáját megtekintsék. Ámulva nézték nagy rotácziós gépünket, mely 2 óra alatt az összes példányokat kinyomja, s őszintén megvallották, hogy

erre az övék egyáltalán nem képes.

*

Roppant megtisztelve érezték magukat, mikor kijelentettem, hogy hajlandó vagyok velük csereviszonyba lépni, s sietve fizették le a 11 frt külömbséget, nehogy esetleg a cserétől visszalépjek.

A „Szatmár és Vidéke“ előfizetési ára ugyanis 3 frt, -mig a „Pesti Napló“ és a „Budapesti Hirlap“-é 14 frt, s nálunk az a szokás, hogy a fővárosi lapok a külömbö- zetet tartoznak ráfizetni. S mondhatom örömmel teszik.

*

Az Ezres nagy asztala ugyancsak imponált a fővárosi vendégeknek. Az országos nemzeti szövetség egyik oszlopos tagja az est hatása alatt igy kiáltott fel:

— Eddig úgy képzeletben sejtettem, mi az egységes társadalom, de most a valóságban is látom, hogy néz ki.

*

Soha annyi kaczagás, mint a vasárnapi nagy asztalnál. Szinte jól esett, mikor végezetül Melles Emil elmondta azt a rendkívül okos beszédet, a melyből még Her- czegh Mihály is tanulhatott volna, ha itt lett volna.

Demeter.

HÍREINK.

— Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva.

— Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán vasárnap este városunkba érkezett. Tegnap elnökölt a közigazgatási bizottság és a közgyűlésen s este visszautazott székhelyére.

— Fővárosi vendégeink. Az országos nemzeti szövetség helyi fiókjának alakuló közgyűlésére városunkba érkeztek dr. Chorin Ferencz és Kende Béla'oräz.' képviselők, dr. Kriváchy Géza a nemzeti szövetség ügyvezető igazgatója, Barfhos Andor min. titkár, RajkoVÍcs Tibor a uemzati szövetség pénztárnoka s a sajtó képviseletében Balassa Antal a „Pesti Napló“ és Rhé Rudolf lovag a „Budapesti Hírlap“ munkatársa.

— Áthelyezések. Gróf Hugonnai Béla főispán dr. Képessy László esengeri szolgabirót Erdődre helyezte át s egyszers- mint főszolgabírónak helyettesítette; Domokos Ferencz erdődi szolgabirót pedig Csen- gerbe helyezte át.

— Éljegyzés. Spiegel Ferencz földbirtokos, megyei biz. tag e hó 2-án eljegyezte Fisch Jakab nagybirtokos leányát Bertát Nyír-Bátorban.

— Esküvő. Dr. Orosz Sándor ,kir. aliigyész szombaton vezette oltárhoz Bartha Anna kisasszonyt, özv. Bartha Endréné művelt és bájos leányát.

— Hivatalvizsgálat. Galba Lajos, a szatmári kir. törvényszék elnöke pár nap óta a nagy-károlyi kir. járásbíróságnál tart szokásos hivatalvizsgálatot.

— Igazolt képviselő. Dr. Biró Elemér törvényhatósági bizottsági tagságát a közigazgatási biróság megerősitetto.-§

Folytatás a mellékleten.

arczárói a fiatalság himporát, leikéből kiszívta üdeségét, de én mindezt nem láttam a szenvedély vakságában.

Valéria — mint az ilyen leányok általában — nagyon értett ahoz, hogy a szenvedélyt ébren tartsa bennem, hogy egy pillantásával fölkorbácsolja. Nagyon is kitüntetett kegyeivel, nem egyszer a másik rovására.

Én pedig izztam, izzott a szivem, a vérem, az agyam.

Mindazonáltal Valéria a kegyosztogatásban szigorúan betartotta az ilyen szerelmek történetében egyáltalán nem köteles határt Játszotta az erényest az én ámításomra s a másik gyönyörűségére.

Ez idő tájban vagdaltam meg egy kicsit a Sebestyén bőrét is Valériáért, pedig Sebestyén csak jót akart és igazat beszélt.

Jóval később történt, hogy mikor az én szerelmemben is béállott az átalakulás s nem elégedtem meg többé a holdsugaras vágyakkal s mikor Valéria is végre megunta a Marlitt regénybe illő helyzetett, — ekkor történt, hogy találkoztam az apámmal abban a kávéházban.

A hajnalodást vártam a Valériához legközelebb eső asztal mellett. Vártam a hajnalt, megrészegülve Valéria hajának buja illatától, szemeinek biztató, menyországot ígérő tekintetétől.

Nagy lármával csapták ki eközben a tapéta ajtókat a kávéház késő látogatói.

Hárman vagy négyen jöhettek. Elől az apám nehéz, tétovázó léptekkel, valami pajkos kupiét dudorászva borizü hangján.

Utánnuk somfordáltak a barna arczu fiuk, a czigányok, hamiskásan összemosolyogva a pufók főpinczérrel.

Az apám s a többiek is letelepedtek egy asztalnál s bort rendeltek. Később felhangzott a klárinét sikitó hangja is.

Én behúzódtam a sarokba s éppen azt súgtam Valériának, hogy elfogok szökni, de várjon rám, mert visszajövök érte, — mikor fölhangzott az apám rikácsoló hangja.

A czigányok nyomban elnémultak. Általános csend ülte meg az egész kávéházat.

Úgy látszik az apám a szemben levő tükörből reám ismert.