Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-12-25 / 52. szám
Tizenhatodik évfolyam. $ S2-ík "szäm. Szatmár, 1899. deczembef 05 TÁRSADALMA ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.-MEGJELEN MINDEN KEDDEN. X- AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Égé«* évre . 3 írt. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egye* szám éra. . 8 „ Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egéez évre 2 írt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái Jinas kényvnyomdája Eötvüs-utcza 2-lk az. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb érák me'.lett fölvétetnek. Nyüttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyil'tér kincstári bélyegilletáke minden beiktatásnál 30 kr. Karácsony. Karácsony van. Mennyi édes örömet, mily magasztos szellemi békét, az ember belső lényének mily kellemes, üdítő felmelegedését jelzi e rövid kijelentés. Az élet zakatoló gépezete egy rövid pihenőt tart. A folyton elfoglalt ember otthonába tér. Az év minden napja a munkád .a hivatásé, egyszóval a másé. Ma egyedül a magamé akarok lenni és azbfcé, kik lényemnek, nemnek kiegészítő részei. Nemde, igy gondolkozol te is, ki sorokat olvasod, Wés a karácsony gasztos béke^és örömünnepét meg- ii’ családod körébe vonulsz. Ne arjon ott téged senki és semmi. . ma családodé vagy. és igy önmaidé, és ott a jó Isten van jelen, dásával. Jtt^A Nap az égen visszatért hanyatló útjáról. A világosság, a fény már ezentúl nap nap mellett nem fo- gyik, de mindinkább nő, terjed, szétárad.. ,És e világosság melegít is, A mint nő, terjed á világosság, azzal együtt nő, emelkedik a melegség is, — mig végre a tél zord fagya felenged és eljő a tavasz, a tenyészet, a virágzás korszaka. Az Ur Jézus születésével az emberiség szellemi életének ágán is megszűnt a sülyedés, a hanyatlás, a sötétség, föltündöklött az isteni szeretet napja, a sötétségből felragyogott a szellemi világosság fénye, és az ember az Isten felvilágosító erejének behatása alatt talán önkénytelenül is 1 oda fordította tekintetét, honnan a világosság jött és mig szemei mohón fogták fel a tündöklő sugarakat, szive is felmelegült és elkövetkezett reá a szellemi haladás, a virágzás kora, egyszóval a kereszténység szellemével áthatott czivilizáczió áldása, mely az embert megnemesitette, gondolkodását magasztossá tette, szivét a szeretet melegével áthatotta, egyszóval az embert emberi méltóságának tudatára ébresztette. A kisded Jézust imádva, a született Megváltót hódolattal környezve, lehetetlen észre nem vennünk azt, ki ő hozzá a legközelebb állott, az Istennek anyját, a boldogságos szüzet. Te szives olvasóm, ma otthon akarsz lenni, családodé vagy. Jusson eszedbe, hogy az isteni béke, mely ott valódat elkölti, a szeretet melege, mely lelkedet a viharmentes tenger fenségével ruházza fel, onnan szárma- i zik mert az Ur Jézus megszentelte a keresztény házasságban a családi életet,_._és e megszentelés által fölemelte, megdicsősitette a nőt, mint hitvest és anyát. A családi élet bensősége, megszentelt jellege a kereszténység adománya, minden karácsonyi ajándék között a legbecsesebb, a legdrágább, mert az tette a hitvest, az anyát a család szivévé, a nélkül, hogy elvette volna a férfitől azt a díszes méltóságot, hogy ő legyen továbbra is a család feje. Te keresztény nő, gondolj vissza az Ur Jézus előtti időkre, vagy tekints azon népekre, hová a kereszt igéje még el nem hatott és hogyan látod ottan társadat, a nőt? Feleség ö ottan is, de pénzért van megvéve, — áruczikk, mely a háztartás felszereléséhez tartozik, kinek nincs énje, nincs része férje működésében, sem tisztességében. — Anya a nő ott is, szenved, feláldozza magát, de nincs érette hála, nincs elismerés, — férje, gyermeke rabszolga gyanánt bánik vele, nem szabad szivének lenni, nincs joga érezni, nem vár tőle szeretetet senki, nem is juttat részére szeretetet senki, munka, engedelmesség az ő osztályrésze, agyéb semmi. Ezzel szemben mily magasztos, mily eszményileg fönséges a keresztény családban a hitves, az anya, egyszóval a nő helyzete. A keresztény hitves férjének társa, egyenjogú ővele, részt vesz fáradalmaiban, de dicsőségében is. O a ház úrnője, ki szivének melegével . otthonná ..ii&svú a .magában rideg -lakást, .m#rt vau- énje, van önállósága, mert kedélyének gyöngédsége által erőszak, parancs nélkül kormányozza, vezeti, kellemessé, becsessé teszi az otthont. A keresztény anya a férj és gyermek szemében a legmagasztosabb fogalom, ki önfeláldozó szeretete folytán a tisztelet, a bámulat, a gyengéd ragasz- ; kodás minden nyilvánulására joggal számíthat. És ha a férfiban bámuljuk az erőt, mely alkot, vezet, kormányoz a világ- I ban, ne feledjük, hogy ezt az erőt 'a nő nevelte fel, az ápolta az otthon meleg légkörében, mint keresztény anya, és csak ő tudja működésében hasznossá tenni, a jó utón állhatatosságban megőrizni, mint keresztény hitves. Az evangélium igazsága nem hagyta érintetlenül az ember életnyilvánulásá- nak egyetlen részletét sem, de közvetlenül a legnagyobb áldást a nőnemnek hozta, midőn a nőt emberi méltóságának tudatára emelte. Isten ajándéka ez, mert oly ajándék, melyért mindenki áldhatja az Urat, melyet senki nem irigyelhet, mert senkit nem foszt meg semmi jótól sem, viszont mindenkit boldogít, számtalan jótéteményben részesít. Kötelessége ép azért az egész emberi nemnek, hogy a nőben a hitvesnek, az anyának adott ezen fölemeltetést, megdicsőitést, ne csak tudomásul vegye, de védje, őrizze, oltalmazza minden megtámadás ellen, ezt. védve védi a családi' élet tisztaságát, megszentelt jettégét^ beijsűségét 'SS 'éYzéTá’f”ém~ béri nem boldogságának alapkövét. De a leginkább kell, hogy megvédjék azt elsősorban a nők és a nőkben a hitvesek és anyák. Nagyon is érdekükben áll tudni, mi a keresztény nő méltósága, hogy azt önmagukban érezzék és másokkal is minden elbizakodottság, de egyszersmind minden gyengeség nélkül is a valódi keresztény érzület egyszerűségével és igazságával megértessék és éreztessék A nő imádása épp oly távol van TARCZA. Szomorú karácsony. Kunyhókba, palotákba Suhanó angyalszárnyon Békét, örömet vis» ma A kedves, szép karácsony. Csak szivem bús, szomorú, Mi öröm sem vidítja: Egy sirhoz száll a lelkem S szememet köny boritj a... D. K. Karácsony a szivekben. Nem födi bár hótakaró a pihenő földet, hideg szél nem zörget borzas gályákat, a természet megtagadta tőle külszínét, mégis csak megjött a karácsony. Oh kedves ünnepe a sziveknek, mily édes melegség járja át egész valónkat, jöttöd- nek reggelén! Uj öröm éled a szívben, uj világosság támad az elmében, elmaradoznak az élet gondjai, vigasztalást nyer a fájdalom, ha titkaid mélységén lelkünk elmereng. Úgy szokott az lenni, hogy a mi nem uj, amit már megszoktunk az közönyt hagy szivünkben, a karácsony ünnepe évről-évre visszatér, erre nem unnak rá az emberek, úgy fogadják, mint egy várva-várt vendéget. És nagyon helyesen. Mert ez a dicsőség, békesség és szeretet ünnepe. A dicsőség, békesség és szeretet királya születik újra lelkűnkben, s ha ki nem halt bennünk a hit a természet fölöttiben, ha nem vagyunk elválaszthatla- nul a földhöz tapadva, — akkor magához emel. És ezt érzik az emberek. És ezért újulnak meg a karácsony ünnepén az élet legszebb és legpoetikusabb jelenetei... * Két gyermek várakozik türelmetlenül a lefüggönyözött ajtó előtt. Bemenni nem szabad, mert ott a papa meg a mama beszélgetnek a Jézuskával. Az egyik gyermek fejét már ősz fürtök borítják, termete is meggöfnyedt már az idők súlya alatt. Tegnap még ott ült arczán a múlandóság sötét gondolata, ma szive újra megifjodott, valóságos gyermekké tette őt az öröm, a visszaemlékezés. Szemének fénye, mely azelőtt oly bágyadt volt, mint a lenyugvó napnak egy elkésett és visszamaradt sugara, ragyogóvá lesz, amint rátekint a másik gyermekre, az unokám, hogy a türelmetlenségben azon is tűhegyen. — Te Palika, bizonyosan nem jó voltál, hogy a Jézuska még sem jön. — Nem nagyapa, te voltál a rossz, mert tegnap rákiabáltál a Palikára. Most már neked semmit sem hoz a Jézuskai És igy okolta egymást a gyermek és az agg, mig felnem nyílt a titokzatos ajtó e mind a ketten meg nem találták, amit a Jézuska hozott. És ekkor Palika is elismerte, hogy mégis csak jó volt a nagyapa, mert a Jézuska szép tajtékpipát meg háló sipkát hozott neki.. . így viszi vissza a karácsony szent öröme az élet alkonyát a gyermek tündér világába. És az az agg boldog, hogy megoszthatja a gyermekek örömét karácsony ünnepén, mert Őt egy hosszú élettapasztalat tanította meg arra, hogy a legtisztább és legboldogitóbb öröm az ártatlan gyermekek szivében honol. * Csendes és néptelen az utcza; az éj némaságába csak itt-ott vegyül a betlehe- mesek vidám éneke. Mihálynak födött kapuja alatt egy árva gyermek védi magát a fagyos széltől. Neki nincsen otthona, apja, anyja már ott porladoznak, ahol véget ér a nyomor, neki még karácsony éjjelén sem tesz feje alá párnát a szeretet. A nyomort megszokta már, de a hideg ma még job„- ban dermeszté tagjait. És csodálatos 1 O mégis boldog I A karácsony neki is meghozta örömét. Szemközt fényesen kivilágított szobában gazdag és boldog gyermekek örülnek a Jézuska ajándékainak. Az árva önfeledten nézi, nem irigykedik reájuk, hanem velők örvend, mintha csak ő is közöttük volna. A kis Jézus megérintette a szivét és ő feledte a nyomort. Szeméből könnyet törölt, de az nem a szomorúság könnye, azt csak a hideg csalta ki. És mikor oda át kialusznak a gyertyák, megkondul az éjféli harangszó s a kis árva oly vido- ran megy a templomba, mintha a legboldogabb karácsony est mosolygott volna rá. A templomban még boldogabbnak érezi magát. Ott nincs olyan hideg! És oly édes imádkozni karácsony éjjelén 1 És az árva imádkozik, imája olyan megható. . . . Édes Jézuskám, köszönöm, hogy ma oly nagy örömet szereztél nekem. . . . Úgy szeretnék most már mjgh.tlni, hogy hozzád jussak . . . Te is ilyen hidegben születtél, de kigy-c most oda fönn a fényes menyországban nincs olyaii hideg. . . Oszlik a nép, az árva is abba hagyja imádságát, ismét oda kuporodik a kapu alá, hogy a Jézuskáról és a fényes angyalokról álmodjék. Reggelre halva találták. Megfagyott. Arczán akkor is boldog mosoly derengett. A kis Jézus magához vette öt. . . . Sötét börtönnek rémes éjjelén nyugtalan álmát aluszsza a rab. Zaklatott lelkiismerete rémes képeket tár eléje. . . Minden büntette undok szörnyetegnek alakját ölt fel, csak mind felé rohan, hogy iszonyatos torkába temesse. Ez nem pihenés; az ilyen álom nem jótétemény. Felugrik gyorsan fekhelyéről és börtöne szűk rácsozatán a sötét éjbe néz.J Mintha rég elmúlt szép idők visszhangja volna. Oly édesen hat füleibe a távoli ének: Dicsősség mennyben az Istennek, békesség földön az embereknek ! Isten I Menyország! Mily keveset gondolt rájuk életében. Pedig mily boldog volt ő akkor, mikor mint ártatlan gyermek és boldog családja körében ragyogó karácsonyfa előtt ő is igy énekelt dicsőséget az Istennek I Hanem hát az régen volt. Akkor még meg volt a becsület! Most már nem veheti ajkára e szavakat, mert Istennek c,sak a, tiszta szivek imája szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.
