Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-12-19 / 51. szám
Tizenhatodik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: 3 írt. I Negyedévre ... 75 kr. . I n 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írt. Egész évre Fél évre . SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája E&tvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyil'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Előfizetési felhívás. itt . Régi szokásnak hódolunk, mikor az uj esztendő közeledtével a közönséghez fordulunk, hogy figyelmét felénk irányitsuk. Mint szokást megtartjuk mi is, de gyakorlati értéket nem tulajdonítunk neki, mert bármilyen szépen legyen is egy előfizetési felhívás megszerkesztve, bárminő hangzatos ígéreteket foglaljon is magában, az ugyan kevés embert fog arra indítani, hogy a lapra előfizessen. Különösen áll ez egy vidéki lapra nézve, melynek értékét a közönség rendszerint ismeri, és ha megérdemli, akkor pártolja is. Büszkén mondhatjuk, hogy a „Szatmár és Vidéke® évröl-évre mindig nagyobb pártolásban részesül, és ezt köszönheti annak, hogy a nyilvános életnek nincs egyetlen olyan kérdése, a melyhez valaha másként, mint a közérdek szempontjából szólott volna. Ez a nyílt és határozott fellépése sok személyes ellenséget szerzett, de egyszersmind oly erkölcsi tekintélyhez is juttatta, a minővel egy vidéki lap ritkán szokott dicsekedni. így állván a dolog, elég ha any- nyit mondunk, hogy a jövőben is a megkezdett utón fogunk haladni, és soha egy perezre sem fogjuk szem elöl téveszteni, hogy a ki a közérdeket híven akarja szolgálni, annak nem TÁRCZA. A hulló csillagok. — Béranger. — — Azt mondod pásztor, hogy kinek-kinek Csillag vezérli sorsát odafenn ? — Igen fiam, bár nem láthatni meg, Az éjnek fátylán nem hat át a szem. — Mondják, lelked olvasni tud S az ég titkát megfejteni kész: Mely csillag ez, mely igy lefut, Lefut, lehull és elenyész ? — Egy ember ép most haldokol, fiam, És lám csillagja is menten lehull. Barátai között, akik vígan Daloltak és ittak gondtalanul, Érzéktelen csak elaludt S nem várja főbbé ébredés... — Megint egy csillag, mely lefut, Lefut, lehull és elenyész. — E tiszta, szép csillag, jó gyermekem, Egy kedves lénynek jelzi esetét, Boldog leány, ki szeretett híven, Mátkája odafönt már várja rég, Fején hord arakoszorut, Az oltár is a nászra kész.. i •— Megint egy csillag, mely lefut, Lefut, lehull és elenyész. — E hirtelen fölvillant fény, fiam, Ez egy imént született nagy űré, Üresen áll bölcsője, bár arany És drága bíbor dúsan ékité. Nem ejti meg, szegény fiút Mérgével a hizelkedés. — Megint egy csillag, mely lefut, Lefut, lehull és elenyész. szabad hallgatni, mikor beszélni kell, s ha beszél, nem szabad mást mondania, csak az igazat. Ez volt programm'unk a múltban, ez lesz a jövőben is. Előfizetési árak: Egész évre . . . . 3 frt — kr. Félévre ..... 1 „ 50 „ Negyedévre . . . . — „ 75 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 forint. Előfizetések és megrendelések Morvái János kiadóhoz Szatmárra küldendők. Szatmárit, 1899. dccz. 19. Morvái János Dr. Fejes István kiadó. szerkesztő. Ipartestület.*) — A november 26-án tartott értekezleten felolvasta Kovács István iparkamarai fogalmazó. .— Ipartörvényünk másfél évtizede van érvényben s ha ez időtartalom alatt megalakult és működő ipartestületeink számát tekintjük, melyek száma ez ideig 315, úgy ipaítestüieternknek iparosaink ez önkormányzati alapokra fektetett intézményének alakulása megnyugtató. Ha uzonban ipartestületeink területi elhelyezkedését tekintjük, az elénk táruló képet *) Úgy a sajtóban, mint az iparosok körében az ipartestület ellen bizonyos mozgalom indulván meg, czélszerünek tartjuk egész terjedelmében közölni a fenti felolvasást, mint a mely az „Ipar- testület“ tekintetében a legalaposabb téjékozást nyújtja. Szerk. * S — Be gyászos, bájos fény ez, gyermekem I Gőgös kegyeneznek volt ez csillaga, Azt hittük: egykor miniszter leszen, Midőn még ínségünkön kaczaga. Istennek nézték e fiút S most ráborul a feledés. .. — Megint egy csillag, mely lefut, Lefut, lehull és elenyész. — Hullassunk most keserves könnyeket, ínségeseknek halt meg gyámola, Mig a koldusnak más alig vetett, Üresen ettől nem ment el soha. E perezben is hozzája fut Kenyérért a szükölködés. — Megint egy csillag, mely lefut, Lefut, lehull és elenyész. — Ez a csillag egy fejedelemé ! Légy nyílt szivü te mindig, gyermekem, Ne nagyság s fény által tűnjék elő Csillagzatod ott fönn a kék egen. Élted haszon nélkül ha múlt, Ez lesz rád az emlékezet: Oly csillag volt ez, mely lefut, Lefut, lehull és elenyész. Francziából K-*. M. Levél egy barátomhoz. Kedves Dezső barátom I Leveledre, melyben a mi szerény városunk egyedüli élvezetéről, a színházról s annak szereplőiről kívánsz valamit hallani,, engedj meg, hogy csak most válaszolok. Tudod alkalmas időt vártam, a mikor hosz- szasabban tudósíthatlak, ha már tényleg fejedbe vetted s nekem kötelességemmé tetted, hogy erről referáljak. Koránste hidd, hogy talán azok után, nem láthatjuk ily megnyugtatóan kiszi- nezettnek. Tény az, hogy ipartestületek legelőbb — Sopront kivéve — az egykor német ajkú, de ma már egészen vagy nagy részben megmagyarosodott ipari góczpontokon alakultak. Ezzel szemben tények igazolják, hogy a hamisithatlan magyar ajkú nép által lakott vidéken az ipartestületek csak a legújabb időben létesültek. Sopron, Deb- reczen, Szatmár, hosszabb idő óta, mint három oly város lett emlegetve, hol a régi czéhrendszer képzelt előnyeihez való ragaszkodás nem engedte az ipartestületet megalakítani, noha e városban csupán a bőripari munkások száma 3—4 szer nagyobb, mint némely ipartestülelünk- nél az összes iparosok száma. Ezen — hogy ugynevezzem — hármas szövetségből kilépett Sopron, s ez évben Debreczen. — Eljött Önökhöz, uraim, a hármas szövetség egyik tagja, Debreczen is —hozva bizonyára magával Sopronnak is hallgatag szentesítő hozzájárulását, hogy a két vá- rqs példáját követve, az ipartestület megalakításával egészítsék ki a régebbi három városi szövetséget. Mielőtt azonban elhatározásuk kifejezésre jutna, iparkamarai kiküldetésemhez képest kötelességemnek ismerem Önöknek, az ipartestületi intézményről egyet-mást azon czélból elmondani, hogy a szatmárf ipartestület megalakítása iránti elhatározásukat megköny- nyitsem. Az ipartestületek alakításának szerintem főleg két nagy akadálya vehető figyelembe: az egyik: az iparlársulati vagyon iránti féltékenység, melyet az érdekelt iparosok nem akarnak az ipartestületnek átadni; — a második a régi czéhrendszer megszokott formáihoz való ragaszkodás s attól szakítani nem tudás. Lássuk, ha ez akadályok Szatmáron fenlforognak, — a mint nézetem ezerint feutforognak — van-e okuk a szatmári iparosoknak az ipartcstület megalakításától e tekintetben vonakodniok. A mi a társulati vagyont illeti, a szakiparosok e vagyon felett az ipartestület megalakítása után háromféleképen rendelkezhetnek és pedig x-ör vagy átadják e vagyont az ipartestületnek kikötés nélkül vagy 2-or az ipartestületnek csak kezelés végett adják át, vagy 3-or nem is adják át az ipartestületnek, hanem továbbra is maguk kezelik, mint eddig kezelték. A ipartörvény 125 § a világosan kimondja, hogy ha valamely oly szakipartársulat olvad egy ipartestületbe, melynek külön czélokra rendelt vagyona van, az a testület által az illető külön iparágat űzők czéljaira külön kezelendő. Tehát maga a tőrvény nyújt védelmet arra nézve, hogy azon esetben, ha a szatmári szakipartársulatok, melyeknek száma a hivatalos adatok szerint Í5, az alakítandó ipartestületbe vagyonukkal együtt beolvadnak is, e vagyont az ipartestület kebelében épen úgy saját czéljaikra használhatják, mint most. Nincs tehát okuk e tekintetben az ipartestület megalakításának ellenszegülni, sőt, amennyiben az ipartestületnek, — mint reá fogok mutatni,— a kézműves iparosokra nézve helyes vezetés mellett oly számos előnyei vannak s az az iparosoknak valódi véd- bástyáját képezi, melyen belől érdekeik hathatós védelmét megtalálják, — az ipartestületet teljes erővel és minden késedelem nélkül meg kell alakitaniok, mert az ipari viszonyok mai alakulata mellett az iparosra minden perez drága, mely a tömörülés felett való gondolkozásban telik el. óhajtod megnézni, olyan naiv kis falusi leányt látsz a színpadon, hogy kétség támad benned, vájjon az énekelte tegnap [Olimpiát és Antóniát, vagy ez keseregte el, mint Szulamith Absolon iránti megcsalatottnak hitt szerelmét? Ha tánczolni akarod látni, úgy a „Görög rabszolgát“ ne feledd el megnézni. Két szemedet kevésnek fogod találni, hogy minden egyes mozdulatát, — bár nagyon szeretnéd, — megfigyelhessed, csak nézed, nézed s megfeledkezel arról, hogy színházban vagy, magad előtt látsz egy tánezoló syrént s hallod hozzá a bájos zenét és csak arra ébredsz fel, mikor a diáksereg füledet hasító tapssal kéri a megujrázást. Nagyon halvány képet lehet igy rajzolni színpadi művészetének és mindenben megnyilatkozó s mégis közvetlen bájosságának s ezért nem tudom, nem rontom-e el illusiódat ezekkel a hamarosan eszembe jutó karczolatokkal; de nem okozom magamat, te vagy a hibás; te kérted, pedig nagyon jól tudod, hogy annyira lelkembe vésem az igy látottakat, hogy midőn a referálásra kerül a sor, agyamban össze-visz- sza dalol, tánczol, nevet, sir egyszerre, de megfelelő képet adni a tapasztaltaknak nem tudok. Gondolataimban elmerülve, megjelenik lelki szemeim előtt egy villogó szemű, bájos asszonyka (barátom megőrjítene tüzes, hóditó és bolonditó két szeme) és tekintetétől felvillanyozva újra tollat ragadok s előttem látva róla égő szemeiből olvasom a továbbiakat. Megjelenik a színpadon és mint a szemfényvesztő egy pillanat alatt meghódítja a közönséget. Elmondhatja magáról, hogy „jöttem, látnak és győztem.“ Nem is tudom neked megmondani a szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. i 1. i.W II ■U ü I { Jl Ü: m m 1 jr 1 mit a múltkor oivastál lapunk hasábjain én is a mi kedves kis primadonnánk egyéniségét fogom neked szerinted „szinezetes stilus“-ban megörökiteni, — nem kedves barátom, ezt annál is kevésbbé tehetem, mert nem vagyok oly szerencsés, hogy magamat még csak ismerősei közé is számíthatnám. És igy minden érdek ki lévén zárva, elhiszed, hogy elfogultság nélkül, csupán a színpadon látható tehát a közönség művésznőjét és nem a magánéletben ismert leányt mutatom be neked rövid sorokban, nem mintha nem volna róla mindig újabb és újabb tárgy, a mi érdemes arra, hogy a .te színház utáni vágyad némi kielégítést találjon, hanem ezért, mert más valakiről is tudósítani akarlak. Tehát figyelj! Ha szereted a vig operetteket, úgy nézd meg tőle „Az eleven ördögöt,“ vagy „Boccacciót,“ meglátod benne a vig, csapongó életkedvet, meglátod a magát szerepébe beleélő művésznőt s meghallod hangját, mely pajzánságot, duzzadó erőt, tiszta csengést és rithmikusságot mutat. Ha jobban kedveled a komoly operetteket, ilyenben is otthonosnak fogod látni, ha. megnézed „Hoffman meséiben, mint Antóniát. A fájdalom és szerelem minden egyes hangban lelked mélyéig hat s vele érzel, vele sírsz. S ha mindez nem elégíti ki vágyadat, — túlságos sokat követelsz, — úgy megnézed „Szulamith“-ot s ha ez sem tud felmelegiteni s csodálatra ragadni, barátom akkor csak maradj te remete lakásodba s ne kívánkozzál közénk. Két művésznőt látsz itt ez egy személyben. Egy énekesnőt és egy drámai hősnőt. Mind a kettő csodálatra ragad s tapsolunk neki oly frenetikusán, mintha tényleg két művésznő játékának akarnánk adózni. Szereted a népszínműveket s azokban
