Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-21 / 47. szám

Tizenhatodik évfolyam. 47-ik szám. ■i Szatmár, 1899. novemb^ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Felhívás a magyar nemzet­hez ! Nemcsak a magyar Helikon, de a világirodalom sem mutat fel oly ma­gasra kiemelkedő költői alakot, a minő báró Eötvös József. A kiben a láng­ész egyesült az aestheticussal, a ki szü­letett főnemes volt és Istentől hivatott népbarát, a kinél az idealismus éltető elemét képezte a gyakorlati reformtö­rekvésnek. Mi, a kik fiatal szivvel olvastuk nagy régen Eötvös költői műveit, ak­kor a gyönyörű ábrándokat bámultuk azokban; most, midőn újra elolvassuk e műveket, megdöbbenünk rajta, hogy ezek az ábrándok megannyi profécziák voltak, a mik csodamódon beteljesültek. Akkor sirtunk rajtuk, most trium- fálva tapsolunk nekik. Báró Eötvös Józsefnek minden regénye korszakot jelző phenomenalis alkotás volt: a Karthausi, a Falu jegy­zője, a Magyarország 1514-ben. Az eszmék gazdagsága, a szív mély érzel­mei elfeledtetik az olvasóval, hogy ezek irányregények; de maga az irány, a kitűzött czél is oly isteni eredetű: a rokonszenv az elnyomott néposztály, a kitaszított vallásfelekezet iránt: hivat­kozás az emberiségre, a szabadság, az egyenlőség igazai végett. És mindez eszméknek a győzel­mét megérte, sőt kivívni segített az ál­lamférfi, a miket mint költő odarajzolt az égre, odavarázsolt a délibábra. A Fata Morgana álompalotái kővé váltak: a költő megérte saját apotheozisát a nemzeti átalakulás korszakában. Azért fokozott érdeküek báró Eötvös József művei most, a midőn azokat mint kivívott győzelmek törté­neteit olvassuk: költői szépségeik a mai kor teljes világításában még job­ban kitűnnek. De versenyeznek a költői művei­vel politikai munkálatai, a mikben a költő mint ember, philoáoph, mint ha­zafi emelkedik ki messze magasra a mindennapiság gőzköréből. Ezeket úgy olvassuk most, mint az evangéliumot. Báró Eötvös József munkáinak nem szabad hiányozni egy miveit, egy előkelő magyar család asztaláról sem. De el kell azoknak foglalni a maguk helyét annak a néposztálynak a házá­ban is, mely felszabadulását, emberi és hazafiui jogainak megadatását ezen művek hatásának köszönheti. Ha egy gazdának sok az az ár, álljanak össze hárman, négyen; cseréljék ki a műve­ket. A mely háznak a mestergerendá­ján báró Eötvös József könyve ott fog állni, arra a házra áldás száll az égből. Óhajtandó, hogy ne legyen Ma­gyarországon egyetlen társaskör, egyet­len iskola, égyetlen család sem, mely­nek könyvtárában Eötvös József mun­kái föltalálhatok ne legyenek; kívána­tosnak tartanók, ha többen abból a czélból is megrendelnék Eötvös József munkáit, hogy azokat szegényebb isko­lák könyvtárainak adományozzák. A nagy költő, mint államférfi, mint a magyar kormány tagja, a lelkűidé­nek megfelelő munkát végezte: a val­lás, a közmivelődés minisztere volt. Fő gondja volt a néptanítók ügyének eme­lése. Ez az osztálya a magyar társada­lomnak az, melynek hivatása Magyar- országot másodszor is meghódítani, s melynek jutalma ezért — az életfogy- ; if tartó szegénység — fogadalom nélkül. A néptanítók sorsát enyhíteni még holta után sem szűnt meg a magyar közművelődés vezére. Resurrexit. A holt betűk feltámadtak, jótékony mele­get adni a magyar haza mostoháinak És ez igy történt. Atyjának szelleme megihlette méltó örökösét báró Eötvös Lórándot, aki e halhatatlan nagyság minden munkájá­nak tulajdonjogát az Eötvös-alapra ru­házta át azzal a jólelkü gondoskodás­sal, hogy a teljes kiadás jövedelméből a Budapesten és Kolozsvárott felállí­tandó Tanítók Házában magyar taní­tók és professzorok gyermekei — fe­lekezeti és nemzetiségi különbség nél­kül — lehetőleg ingyen élvezzék az internátus minden előnyét. Megjelennek tehát egyöntetű teljes kiadásban báró Eötvös József összes költeményei, regényei, politikai és böl- cselmi munkái, gondolatai és levelei, a mik eddig kinyomatva nem is vol­tak, a mi magában véve is nagy, em­lékezetes irodalmi esemény. De a mi tartalmilag gazdagabbá, kultúránkra nézve pedig szinte korszakossá teszi e teljes kiadás megjelenését: az e válla­lat jövedelmének hovaforditása. Mert ez már teljes diadalát jelenti j az Eötvös müveiben elhintett eszmék­nek. Gyakorlati megvalósulását az ő ' álomképeinek. Megértését széditöen mély és tartalmas államfilozofiai gondo­latainak. Ebben feltámad a költő és az államférfi, az egyik, hogy újra és újra gyönyörködtessen, a másik, hogy újra cselekedjen. Kettős czélt szolgál igy mindenki, aki e nagyszerű munkára előfizet és aláírókat gyűjt. Magának örökké vissza­térő lelki gyönyörűséget szerez, mások­nak pedig, tehetetleneknek, az élettel küzdőknek istápolójává lesz. Eötvös József eszméit terjeszteni annyit tesz, mint a fölvilágosultság vi­lágát hinteni szét a népek millióira. Fölvilágosodott nemzet pedig megelé­gedett, virágzó és boldog 1 Budapest, 1899. november 15-én. Az „Országos Kötvös-Bizottsáy.“ A kiadandó mű programmja. Báró Eötvös Lóránd úr és családja, mint Eötvös József báró irodalmi hagya­tékának örököse, a nagy költő és hazafi müvei tulajdonjogát örök időkre az „Eötvös-alap“-ra ruházták át, hogy e ki­adás jövedelméből a Budapesten felépült „Tanítók Háza“ fenntartassék, és benne magyar tanárok és tanulók főiskolákra járó fiai, ingyenes, vagy mérsékelt díjú ellátásban részesüljenek. Az „Országos Eötvös-Bizottság“ hazai közéletünk jeleseiből azért alakult me hogy az „Eötvös alap“-ot Eötvös Jó báró összes müveinek kiadásában mozditsa és hogy e nemes vállalkozás minél nagyobb anyagi sikert biztosítson. Az összkiadás Eötvös József bárónak minden eddig könyvalakban megjelent és az időszaki sajtóban elszórva közzétett szépirodalmi és politikai munkáit fogja tartalmazni az első kiadások nyomán. A szerkesztés teendőire Eötvös Lóránd báró úr utasításai szerint Dr. Vojnovich Géza úr vállalkozott. Az összkiadás diszes kiadásban nagy nyolczadrét alakban, famentes finom azat ne TARCZA.-o— Báró Eötvös József. A nagy nevek, melyekhez Magyar- ország újjászületése fűződik, feledésbe nem mehetnek. Azon nagy férfiak szelleme, kik fá- radhatlan munkássággal, nagy tudomány­nyal s a hazaszeretet idealismusával készí­tették elő Magyarország e századi nagy átalakulását, azon nagy férfiak szelleme örökkön lángoló szövétnekként világit ki a század első felének mozgalmas történe­téből. Eszméik varázsa alatt a mai nem­zedék mintegy öntudatlanul hajtja végre azokat a feladatokat, , melyeket látnoki szellemük számunkra kijelölt. E szellemek egyik legnagyobbja báró Eötvös József. Most, midőn báró Eötvös Lóránt nagylelkű adományából kifolyólag az Or­szágos Eötvös-alap a Tanítók Háza javára közrebocsátja a nagy férfiú Összes mun­káit, történetünk e nagy alakja ismét elő­térbe lép s az általános érdeklődés feléje fordul. Valóban alig van név, melylyel a modern Magyarország jobban össze volna forrva, mint báró Eötvös Józsefé. Nagy Volt 8, mint ember, mint tudós, mint államférfiu, mint költő egyaránt. A politi­kai élet küzdelmei semmit sem vontak el abból a nimfiusból, mely költői nevét kö­rülragyogta. Eszméi egy világot öleltek át s ha­zája szolgálatában az egész emberiséget szolgálta. Ez az ő nagysága, s ez az az erő, mely kiapadhatlanul sugárzik mun­káiból. És ez az, a mi munkáit minden­kor becsesekké és olvasottakká teszi. Báró Eötvös József munkái sohasem avul­nak el s úgyszólván tpindig modernek maradnak, az 8 költészetének melege, az ő bölcsessége és az ő nagy gondolat- világa mindig oly forrás lesz, melyből az utódok vigaszt, erőt és lelki gyönyörűsé­get meríthetnek. Ennek a pár sornak' czélja nem az, hogy báró Eötvös József munkásságát részletesebben méltassa, hiszen megtették ezt már tudományos és irodalmi életünk legklválóbbjai; czélunk csak az, hogy a nagy érdeklődés alkalmából, mely e nagy férfiúnak most közrebocsátásra kerülő összes munkáit kiséri, összegyüjtsük kiváló kortársainak, életiróinak és bírálóinak nyilatkozatait, melyek őt valódi nagyságá­ban, érdemei teljes világításában! állítják elénk. I. Eötvös mint ember. „Meglestük őt könyvháza rejtekében, Láttuk lelkét elöntni könyvein, Hol a Karthausi borongott setéten, Vagy szive lángolt népe könyjein.“ Szász Károly. „Mint magánember a modern magyar társadalomnak mintegy eszményi kifejezője.“ $ „...tehetségénél csak szive volt na­gyobb s az irót csak az ember múlta fölül benne.“ Gyulai Pál. „Alig fognak felmutathatni férfiút, ki egész életén át mélyebb szeretettel ölelte volna át hazáját s egyszersmind követke­zetesebb lett volna munkás szive legneme­sebb érzetével, esze minden hatalmával nemzete dicsőségének és javának előmoz­dításában ; ki önzéstelenebbül szentelte volna munkás élete minden pillanatát az emberiség nemes törekvéseire.“ Gróf Lónyay Menyhért. „Báró Eötvös József azok közé a na­gyok és nemesek közé tartozik, kiket so­hasem felejthetünk el, a kiknek varázsa alól ha akarnánk sem menekülhetnénk, a kiknek emlékét azon melegen viszszük, elhülő keblünkben, magunkkal a sírba.“ Szász Károly. Sohasem ereszkedett le senkihez: ma­gához emelte föl, a kive) érintkezett.“ Sebestyén Gyula. II. Eötvös , mint író, „A magyar regényt közelebb hozza az élethez s a társadalom rajzává és bírá­latává emeli.“ * „Senki sem öntött a magyar költé­szetbe több gondolatot, nagy és nemes ér­zést, mint 8.“ Gyulai Pál. „Mindenki érezte, hogy egy nagyság tűnt fel benne a magyar irodalom egén: mindenki róla szólt, őt kívánta látni, őt di­csőítette.“ Toldy Fevencz. „Vele nemcsak a legnemesebb szelle­mek egyike tűnt el a földi pályáról, hanem azon magyar is, ki legtöbbet gondolkozott s legtöbb gondolatot hozott circulatióba a magyar irodalomban.“ $ „Báró Eötvös József mindenkor az uj iskola, az uj kor embere volt.“ Trefort Ágoston. „Szavát, eszmékbe kristályulva, dallá Olvadva, egész Európa hallá, S mig taps riadt rá túl a bérczeken: A mi szivünk dobbant föl melegen.“ „írásain sok nemzedék fog még lel­kesedni ; alkotásai, mig magyar él s emléke is ki nem hal, fenmaradnak.“ Szász Károly. III. Eötvös mint költö. „A reflexió és érzés csodálatos módon egyesül benne, mintha fejével érzene és szivével gondolkoznék.“ „Bucsu-ja ma is a legjobb magyar ódák közé tartozik.“ Gyulai Pál. „A Búcsú hangja, mintédesbus csen­gésű esti harangszó, mindig újra fog, imára hivólag, csendülni a szivekben.“ Szász Károly. „Az érzelem nyelvét, Kölcseyn kívül, senki sem bírta inkább kezelni. S ha Köl- cseynek elsősége van forma tekintetében, Eötvös viszont eszméi gazdagságára s nagy­terjedelmű európai műveltségére nézve ma­gasan fölötte áll szépirodalmi Íróinknak talán kivétel nélkül.“ i Csengery Antal«

Next

/
Thumbnails
Contents