Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-31 / 44. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . 3 frt. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 60 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János künyvnyomdája-EHlySs-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvöe-ntC^í szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyiJ'tér kincstári bélyegilletéke mimien beiktatásnál 30 kr. Az iparos mozgalom. A kisipar súlyos helyzete foglalkoztatja Szatmár város polgárait, de érdeklődik ezen fontos kérdés iránt az ország egész véleménye is. Nem újabb keletű ezen kérdés. Bátran állíthatom, hogy a kisipar válságos helyzete összeesik alkotmányunk visszaállításának korszakával. Azon magyar államférfiak, a kik 1867-ben a kiegyezést Ausztriával létesítették,nagy- lelküek voltak és törhetetlen bizalommal voltak a szabadságnak mindent gyógyító erejében. Törvénykönyvünk tesz erről tanúságot. A nemzetiségeknek oly jogokat biztosítottak, minők más államban egyetlen nemzetiségnek sem jutottak; a horvátoknak fehér lapot nyújtottak és törvénynyé tették azt, a mit ezek a fehér lapra írtak. A nemzet önrendelkezési joga visszanyerésének hajnalán egy tollvonással eltörölte a kamat magassága ellen fennálló korlátokat. És a midőn 1872-ben az iparügyet rendezték, a teljes szabadságot hangoztatták és' ennek alapján történt meg a rendezés. Az események csakhamar igazolták, hogy az politika, melynek egyedüli vezére a nagylelkűség és a mely vakon indul a szabadság theoretikus eszméi után, téves. A nemzetiségek nemcsak nem voltak hálásak azon széles jogkörért, melyben a magyar nemzet őket részesítette, hanem arra használták azt fel, hogy a magyar államot aláaknázzák; a horvátok pedig széttöréssel fenyegették a szent István koronáját. A tökének felszabadítása minden korláttól, az uzsorának legveszedelmesebb 7 o TÁRCZA. Transzváli levelek. — Saját külön kiküldött haroztéri tudósítónktól. — I. T. Szerkesztő Ur! Itt vagyok a burok között. Viszontagságos utakon érkeztem ide, valóságos mesének tartanák, ha elmondanám, azért hallgatok róla. Csupán annyit említek meg, hogy karavánunk — mert szárazon utaztunk — kétszer esett rabságba s csak egy kicsiny hija volt, hogy egy ízben rostélyost nem csináltak belőlünk. Mikor a szerecsen főnök e'é vezettek bennünket s rám vetette sötét tekintetét, a nyála csordult ki annak elgondolására, hogy minő pompás falatokat eszik majd belőlem. De a gondviselés csodálatos módon megszabadított a veszedelemből. A Voul t kapitány által vezetett franczia expediczió épen akkor toppant oda, s lelkem Zulejkám esdő szavára a vitéz kapitány megrohanta a feketéket s rövid csatázás után mi is szabadok voltunk. Megérkezve a burok országába első dolgom volt Krüger elnököt felkeresni. Nagyon rossz időben találtam jelentkezni. Épen a pipáját takarította s minthogy egyáltalán nem akart szeleim, iszonyú káromkodások között toporzékolt a tornáczon a hol rendesen a kihallgatásokat szokta tartani. Mikor megláttam, hogy mi a baja, kikaptam kezéből a pipaszárat, s belefuj- tam oly erővel, hogy a megszorult pipa- mocsok, mint puskából a golyó repült ki belőle, s ezzel átadtam neki a most már fajait szülte és ezek nyomán pusztulás és rombolás állott be; a kisipar fokról-fokra nyomasztóbb viszonyokba került. Nemzeteknek és embereknek az a közös jellemvonásuk, hogy elkövetett hibáikat beismerni vonakodnak; ezt tapasztaljuk a magyar törvényhozásnál is. Mindenkinél szemet szúrtak az uzsora kicsapongásai, ezek ellen gátat emelni kötelesség volt. Ámde eleintén félrendszabályt elégnek tartottak és csak akkor, midőn megsemi misült existentiák hosszú sora igazolta a félrendszabályok haszontalanságát, csak akkor védték meg, hathatósabban a tökére szorulókat, büntetőjogi tilalmat állitván fel, a . szükölködők- nek kizsákmányolói ellen. A kisiparnál ugyanez volt az eljárás 1884-ben uj ipartörvényt hoztak, de ez is megáit a félúton és nem tudta a magyar-ipart dűlőre vinni. A gyáripar, a tőkehiány, a tisztességtelen verseny, az iparosok szervezetének elégtelensége folyton nagyobb bajokat és a kisipar sijlyedését eredményezték. Harcztriincz év hibáit egy nap alatt, egy tollvonással elenyésztetni lehetetlen; ámde a mit á törvény rontott, azt helyreállatani lehetséges. A társadalom közönye azok iránt, a kik hús az ö húsából és vér az ö véréből, érdeklődésre változtatható. A mi onnan ered, hogy az iparosok önmagukra hagyva a modern associatio előnyei nélkül szűkölködtek, ezen bajokon az iparosok kitanitása, helyes vezetése utján diadalmaskodhatunk. Ezen gondolatok lettek indító okai a Szatmárit megtartott értekezletnek, melyet az iparosok a polgármester elnöklete alatt Szatmár város képviselőjének és az iparfelügyelök egyik legjelesebbjének részvétele mellett néhány hét előtt tartottak. Az iparosok feltárták bajaikat; elmondták mit hibázott el a törvény, mint segíthet ezen a törvény és a társadalom. Az élénk eszmecserét a város országos képviselője abban foglalta össze, hogy a kétségtelenül igen súlyos ba- lyokon gyökeres segítség csak akkor gyözedelmeskedhetik, ha törvényhozás, végrehajtó hatalom, társadalom és az iparosok karöltve haladva igyekeznek megmenteni azt, a mi életre való és felemelni azt, a mi összeroskadússal fenyeget. Az értekezlet egyetlen tagja előtt sem maradt titok, hogy a nagy eredményhez csak igen nehéz, igen súlyos és rendkívül kitartó munka után juthatni. Legnehezebb lesz a törvényhozásban keresztül hatolni. E czél csak úgy lesz elérhető, ha az egész nemzet közvéleményét meggyőzzük, a gyökeres . reform szükségességéről. Tollal és szóval, parlamentben, megyegyüléseken, a városi törvényhatóságokban és iparosok értekezletein kell az iparügyét felvilágosítani. Ámde ha a hegy legmagasabb fokára akarunk feljutni, akkor mindenekelőtt szükséges; hogy meginduljunk és az utat megkezdjük. Erre nézve Szatmár város országgyűlési képviselője azt proponálta, hogy a szatmári ipar hozassák oly helyzetbe, hogy dolgozhassák, hogy ily képen kimutathassa munkabirását és életrevalóságát. Rendezzen tehát a szat- níári ipar az uj század első évében helyi kiállítást. Az a minden szépért és jóért lelkesülő, minden a haza üdvére szolgáló ügyért sorompóba szálló szatmári polgárság és megyei nemesség, érdeklődése felkeltetvén bizonyára elég megrendeléssel fog a kiállítás sikeréhez hozzájárulni. így a kiállítás két czélt fog szolgálni: Az iparnak biztosit tisztességes munkát és felkölti az iparosok nemes ambitió- ját, valamint a társadalomnak érdeklődését. Az iparosokat munkájukban gátolja a tőkehiány, úgyszintén az ezzel összefüggő szervezkedés elégte- lensége. Az értekezlet tehát elhatározta, hogy hova hamarabb ipari hitelszövetkezetet léptessenek életbe. A kiállítás és a szövetkezet mielőbb munkába veendők, minthogy pedig a siker eszköze az lesz, ha mindkét eszmét a kormány maga is felkarolja, Szatmár város országos képviselője magára vállalta az initiativát, hogy ez irányban mindent megtesz. Csak nehány nap múlt el ezen értekezlet óta ' és máris nyomát látjuk annak,, hogy érdeklődő, .és szakavatott férfiak működnek, a kik az iparkiállitás tekintetében a legjobb tanácscsal és útmutatással szolgálhatnak: A kereskedelmi minisle- rium és a kereskedelmi muzeum ve- zérférfiai már nemcsak tudják azl, hogy mi készül Szatmári, ezek nemcsak megígérték, hogy a leghatható- sabban fogják kezdeményezni, istápolni és a leghelyesebb mederbe terelni a kiállítás ügyét, hanem az egész Programm már elkészült, az illetékes férfiak kezében is van úgy, hogy már biztos a remény, hogy az üdvös eszme meg fog valósulni. Az iparosok elláttam, hogy a „Szatmár és Vidéke“ azon számai, melyekben a görög és a spanyol hareztérröl irt tudósításaim megjelentek. No már sok mindent elhittem volna, de hogy még a burok országában is rátaláljak az én hareztéri leveleimre, azt már csakugyan nem hittem volna. Hanem ámulatom akkor érte el a felső fokot, mikor újra benyúlt a szekrénybe és kihúzott belőle egy másik csomó Írást, a mely az 1 előre kidolgozott részletes haditerveket tartalmazta, s melyekre csak egy pillantást vetve azonnal felismertem, hogy azok elkészítésénél kizárólag az én stratégiai irányelveim vitték a vezérszerepet. Kisült az is, hogyan kerültek a lapok az elnökhöz. Joubert tábornok, a vezér, a ki valaha együtt járt Biankó tábornokkal és Vasszos ezredessel a hadi iskolába, mikor előre látható volt az angolokkal a háború, ezekhez fordult tanácsért, mint olyanokhoz, a kik csak nemrég szintén háborút viseltek, s Vasszos ezredes elküldte neki a krétai leveleim, Biankó tábornok pedig a kubai leveleket, a melyekből aztán Joubert, a ki e leveleket jóknak találta, elkészítene a hadilerveit. Hogy ilyen körülmények között egyszerre otthon éreztem magamat, az könnyen érthető. Az öreg Krüger meghalva szorította meg kezemet, magához ölelt és búr szokás szerint orrát a képemhez dörzsölte, a mi a legnagyobb szeretetnek a jele, majd na- gyot ütött öklével az asztalra s a belépő szobaleánynak parancsolta, hogy egy üveg mafekingit hozzon fel a pinczéből. Krü- gerné, ki a szobaleánynyal való vita után élénk beszélgetésbe merült Zulejkával s l nem ügyelt ’mireánk, a mafekingi szóra I csudálkozó arczczal fordult meg és kérdő tekintetet vetett az urára, de a mikor látta a köztünk folyó barátságos érintkezést, megnyugodva fordult vissza Zuléjkához s ettől kezdve oly szeretetteljes módon bánt vele, mintha csak édes leánya lett volna. Később tudtam meg, hogy a mafekingi borral való megkinálás a legnagyobb kitüntetés, a miben a burok elnöke valakit részesíthet. Kitűnő ital, annyit mondhatok, nem is csudálkozom rajta, hogy az elnök megrepetáltatta, de annál-inkább csudálkozott a felesége és a szobaleány, a kik ehhez hasonlót még sose láttak. Hire is ment rögtön a csudának, s mikor már a második üvegnek is vége felé jártunk, az udvar tele volt burokkal, a kik az ablakon keresztül kíváncsian kukucskáltak, látni akarván az elnökkel poha- razó idegeö vendéget. Bár az elnök lakása nem valami tágas, mert összesen négy szobából áll, amelyek közül egy a pipázó, ahol a parlamenti ülések tartatnak, mégis kettőt felajánlott nekünk, s miután én nem akartam terhére lenni, majdnem sírásra fogta a dolgot, úgy hogy felhagytam az ellent- állással és Zulejkával együtt bevonultunk a részünkre kijelölt lakosztályba. Érdekes egy helyiség a pipázó, ahol az ország bölcsei tanácskoznak. Köröskörül a falba szegek vannak verve s minden szegen egy pipa lóg, a melynek szára a szerint hosszabb vagy rövidebb, amint gazdája kiválóbb vagy kevésbbé kiváló tagja a parlamentnek. A leghosszbb természetesen az elnöké. A tanácskozás pipaszó mellett történik s a rendfentartásról az elnök gondoskodik. A legnagyobb büntetés, mikor az elnök valakivel a pipát rendbehozott szerszámot, mire arczárói eltűntek a haragos vonások és szétterült rajta az a boldog megelégedés, a melyet hasonló helyzetben minden valamire való pipás ember -szokott érezni. Nyájasan nyújtotta kezét, s mikor rátekintett Zulejkára, hamiskás mosolylyal hajtotta meg magát előtte s rendkivül udvarias hajlongá ok között vezetett be lakásába. A felesége a konyha-ajtóból nézte a jelenetet s látszott arczán a nagyfokú meglepetés, hogy az urát ilyen jó hangulatban szemlélheti. Mindjárt gondoltam, de később alaposan is megtudtam, hogy az elnök ur kemény legény', a ki ősi búr szokás szerint fejéhez vágja az asszonynak az ételes tálat, ha az ételt rossznak találja. Az elnökné egy szelíd arczu nénike, a ki a látottak után szintén nyájasan jött éli - bénk s bár nyelvét nem ismertem, mégis megértettem, hogy azt mondja, miszerint nagyon örül a szerencsének. A lakás egyszerű, nincs benne semmi o'yas, a miből az látszanék, hogy egy ország fejének lakása volna. Maga az elnökné, mikor már helyet foglaltunk, saját kezével törölgetett jobbra balra a bútorokon s saját kezével ütötte pofon a belépő szoba - leányt, miközben búr nyelven s a miénkhez hasonló hanghordozással magyarázta meg neki, hogy a pofont miért kapta. És ugyancsak a szobaleány is hasonlóképen nyelvelt vissza az asszonyának, úgy hogy hirtelen azt hittem, talán nem is a burok között, hanem odahaza Szatmáron vagyok. Krüger barátom — ma már igy szólhatok — rendkivül megörvendett, mikor nevemet meghallotta. Egy szekrényhez lépve kivett belőle egy csomó újságot, melyeket az asztalon szétterített. Ámulva
