Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-10-24 / 43. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A „Nemzeti szövetség“ és az iparosok helyzetének javítása.

i.

Az egészséges társadalom fogalmához tartozik, hogy mindazon tényezők, melyek annak keretében helyet foglalnak, megtalálják i) az életfentar- tásra 2) a fejlődés, a tökéletesedés biztosítására szükséges eszközöket. A mely társadalom e tekintetben a helyes beosztást nélkülözi ési az egyik tényezőt túlságos előnyben részesítve tulte ngésre viszi, a másikat az életre szükségesekben is csak fogyatékosán látva el, sorvadásra kényszeríti, egészséges nem lehet, az ily rendszer- okvetlenül az egész társadalom ziláltságára vezet, annak összes tényezőit beteggé teszi.

Századunk produktumai közé tartozik a pauperizmus, melyet a múltban nem ismertek és ha itt-ott előttünt is, helyi tünet maradt, mig ma é sajnos jelenség az egész müveit világban otthon van, a társadalmi osztályok tagoltságára, a.-társadalom -testén—r-ágódé kóros tünetek minél szélesebb körben való elterjedésére a legnagyobb mérvben okul szolgál.

A panperizmus nem a koldusok, a nyilvános kéregetésből élők között van elterjedve, hanem az oly körökben, melyek nem képesek megszerezni a megélhetésre, a fejlődésre szükséges jogosult eszközöket sem.

Igaz, hogy a mai társadalom egyik betegsége az igények szertelen megnövekedése. A pauperizmusnak az is

egyik hatalmas előidézője, —de be kell vallanunk, nem egyetlen oka. Habár a családi, a házi nevelés sok esetben nélkülözi is az alapot, melyen a feddhetlenség, a szilárd jellem, a fegyelmezett akarat kifejlődhetne, mégis, a mig vigasztalásunkra szolgál, hogy e nemes vonások a társadalomban megvannak és mindenesetre oly mértékben vannak meg, hogy a regeneratióra hatékonyan közreműködhetnek, viszont el kell ismernünk, hogy | vannak oly társadalmi osztályok, melyeknél még a legtisztább feddhetlenség sem képes boldogulni.

Itt már a hiba nem az egyénben, de a viszonyokban van, és az ily jelenség azt bizonyítja, hogy az- illető működési kör a társadalomban egy beteg rész, melyet gyógyítani kell.

Általánosan tudva van-, hogy a társadalom egyik ily osztálya a kis iparosok köre. Még nem nagyon régen is e város legvagyonosabb része az iparosok osztályából állott, és ma azt kell tapasztalnunk, hogy az iparos iwm haföd7~nem--bddogiű, de sőt--hanyatlik és a megélhetés nehézségeivel küzd.

Maguk az iparosok nem tagadhatják, hogy soraikban sok akad, kik erkölcsi és a mi azzal együtt jár a legtöbbször, vagyoni romlásuknak saját I maguk az okai. Az ilyenek a gyógyit- hatlan betegek osztályát teszik és mint beteg testrészek okvetlenül elesnek a

O ' ~ j

társadalom testéről. De a nagyobb rész joggal elvárhatja, hogy viszonyain segítve legyen, ha viszont ők is tömő-.

rülnek és saját maguk között is a társulás, a szövetkezés hatalmas erejével hozzálátnak a gyógyításhoz.

Dr. Chorin Ferencz képviseJŐ ur legközelebbi tevékenysége városunk iparosainak helyzetével foglalkozik, örvendetes e jelenség, mert azt mutatja, hogy a politikai élet mezején is napirendre van tűzve az iparosok helyzetének javítása és igy remélnünk lehet, hogy törvényhozásilag és kormányhatósági intézkedésekkel javítva lesz a- kis ipar helyzete, szemben a nagy iparnak, a gyáriparnak törvényhozásilag is biztosított számtalan előnynyel.

Ez mindenesetre, szükséges, de egymagában elégtelen lesz. Az iparosok körében kell megkezdődnie az újjáalakulásnak és a társadalom kötelessége, hogy ezen nagyjelentőségű akczi- óban a kormányhatalommal karöltve az iparos osztálynak segítségére siessen.

Városunk társadalmában sok egyesület él és virágzik specziális czéljukat művelve és a társadalom szívesen rendelkezésükre bocsátja erőit, látván és A tapasz falván üdvös hatásukat.

Az iparosok helyzetének javítása, az ő érdekükben kifejtendő társadalmi tevékenység vezetése, irányítása, oly működési kört jelöl meg, mely a városunkban az év elején megalakult „Nemzeti szövetséget“ kell, hogy első sorban a küzdőtérre szólítsa.

A „Nemzeti szövetség“ czélja a társadalmat hazánkban magyarrá és egészségessé tenni. Az előbbi szempontból itt, hála Istennek, tenni való alig van, és ha e szempontból talán itt a * *

„Nemzeti szövetség“ tevékenységi körre és igy a társadalom érdeklődésére kevésbé számíthatott volna is, hisszük, hogy a társadalmi bajok orvoslásának során, ha az iparosok helyzetének javítását és az e tekintetben szükséges tevékenységet felkarolja, — hasznossá, becsessé teszi magát és a társadalom támogatását megnyeri.

Szatmár-Németit, mint a magyarság északkeleti erős várát megőrizni, virágzóvá tenni, városunk haladásának alapfeltételeit biztosítani, szép és magasztos nemzeti feladat. Kulturális téren az irodalom mezejét elfoglalta a Kölcsey-egyesület, a vidéken a magyar nyelv és közművelődés megkedvelte- tésé't szép sikerrel biztosítja a Széchényi társulat, a gazdasággal foglalkozók érdekeit képviseli a vármegyei itt székelő gazdasági egyesület, az iparosok érdekében kifejtendő tevékenységnek szép és egy város jólétére mindenek- felett döntő szerepe a „Nemzeti szövetség“ feladatává kell, hogy legyen.

A régiek közmondása, hogy ép testben lakilc ép lélek, mindenkorra igaz marad. Be kell vallanunk, hogy nálunk igen sok történt a kereskedelem, a gyáripar, egyszóval a tőke érdekében és mig ez egyoldalulag folyton fejlesztve volt, sorvadásnak indult a kisiparos, a kisgazda, mely pedig máskülönben, ha jólétben van, politikailag legmegbízhatóbb polgára az államnak, legtermészetesebb fenntartója, majdnem mondhatni képviselője és fejlesztője a magyar nemzet testének.

A mint a kiegyezéstől kezdve

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ARA:

3 írt. I Negyedévre ... 75 kr.

. I „ 50 kr. I Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 2 írt.

Egész évre Fél évre .

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

EötvÖs-utcza 19,-k síim.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak me'.lett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyii^tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 80 kr.

TARCZA.

i ntnOOO^»—A szegény kis kasznár-leány.

Meghalt, meri szeretett. Szeretett, de nem azzal az édes boldog érzelmeivel, melyet a reményteljes, viszonzott szerelem kelt, hanem szeretett azzal a fájdalmas, reménytelen szerelemmel, a mely csak hervaszt, a mely leszedi az arezokról a fiatalságot jellemző rózsákat.

Miért is néztél le oly magasra, szegény kis kasznár leány ? Miért is nem maradtál a te igénytelen egyszerűségedben; akkor még ma is ragyogna a te csillagod az égen s kevesebb volna egy sírral a temetőben s szegény öreg szüleidnek is volna gondozójuk vénségükre.

Mert te ábrándos, naiv kedély voltál. Nem tudtad, hogy vannak előítéletek, társadalmi korlátok ; azt hitted, hogy az édes, ideális szerelem minden korlátot lerombol s diadalmaskodik minden akadályon. — Nem, te nem voltál e világba való, — neked meg kellett halnod, hogy halálod felett is diadalmaskodjék a modern kor anyagias elve. Meg kellett halnod, mert a le szűzies, érintetlen kedélyed, nem bírta túlélni a csalódást, meg kellett halnod, mert te is az ábrándok világában jártál, repkedtél a világosság körül s megégetted gyönge szárnyaid, mint a vigyázatlan pillangó.

*

$

Tizenhat éves leány volt akkor a Kasznárék Idája. Olyan mint a feslő rózsa-bimbó, tele üdeséggel, tele pezsgő élettel. Meglátszott rajta az egészséges falusi élet, meglátszott a kedélyén, hogy künn az erdőben a madaraktól tanulta a nótát, meglátszott rajta a fenséges természet igénytelen, de bájos nevelése. És szép is volt a kis Ida. Nem az a tökéletes plasztikus szépség, a milyet gyakran láthatunk a szalonok kerévetein, hanem az az egészséges, mesterkéletlen szépség, a mely minden természetességében is hódit. És boldog is volt a kis Ida. Szülei szerették, beczézgették, — hiszen egyetlen kis leányuk volt; — nem voltak kielégíthetetlen vágyai, gondolatvilága nem járt a fenséges paloták körül s boldognak élezte volna magát a kunyhóban is. Egyszóval fiatal volt. Az a romlatlan igazi fiatal, a ki mindennek őszintén örül s mindenen őszintén bánkódni is tud.

Ebben a csöndes boldogságban nőtt fel a kis Ida, úgy érte el a tizenhatodik évét, azt a jelentős életkort a leányok életében, midőn feledésbe ménnek a bábuk, s hosszú ruhát kap a leány, belép a világba, egyszóval megkezdi az életet.

A kis. Ida is' kikerült a gyermek- ■ szobából s bár külsőleg teljesen nagy leány lett, azt a naiv, ábrándos kedély világot, melyet ott a bábuk, mellett s a természetben tanult, kihozta magával a nagyvilágba.

Mert naiv volt a kis Ida, a ki nem is gondolt arra, hogy más hivatása is van a nőnek, mint örökösen a szülők

védszárnya alatt maradni, a ki nem azért beszélt szívesen a fiatal emberekkel, mert pártit látót bennök, hanem azért, hogy mulasson s azt hitte, hogy ennek a zavartalan boldogságnak egész életén át tartania kell.

A kis Ida mindenütt hóditott az ő egyszerű bájával, mindenkit elragadott mesterkéletlen kellemességével. Olyan édes ellentétet képezett ő a többi leányok között, a kivel mindenki szívesen foglalkozott, mindenki rajongott érette.

*

íji jjf

Egy bálon történt; ott mutatták be Bereghy Laczit neki. A mint felállónak csárdást tánczolni, körülállották megcsodálni ezt a gyönyörű párt s mintha csak egymásnak lettek volna teremtve, annyira összeillettek. Az a szép, erő > piros-pozsgás leány s Bereghy Laczi a férfi-ideál, — a mint nevezték, — tipusa a classicus gentrynek.

Ez az első bál, ez az első csárdás egy boldog, de végtelen rövid szerelmet hozott létre. Mert Bereghy Laczi csakr ugyan szerette a kis Idát; szerette őszintén, nemcsak bolondította, a mint az ilyen fiatal leányokat sokan szokták, hanem szerette nyiltan, becsületesen i feleségül akarta venni. És a kis Ida is szerette. Szerette azzal a gyerekes első szerelemmel s valóságos rajongással csüngött azon a szép férfiun, a ki neki most már jövendő boldogsága mindene volt.

A csendes nyári esték, a kertnek

susogó lombjai, azok voltak tanúi a boldog szerelemnek. Ott tervezték ők a jövőt, ott festegették a csendes boldog életüket s ott fogadtak egymásnak százszor és ezerszer örök hűséget s mondogatták el egymásnak: „szeretlek“, — csak azért, hogy újra, újra elmondhassák ; — hiszen ez nekik olyan végtelen

jól esett, olyan nagy boldogságot szerzett.

Mindketten azt hitték, hogy ez a boldogság igy fog örökké tartani; azt hitték, hogy semmisem állhat utjukba s egymáséi lesznek.

De nem igy gondolkodott az a büszke ember, a Bereghy Laczi apja, a kinek nagy tervei voltak a fiával, a ki az ő megcsökönyösödött gőgjében végtelenül lenézte az egész kasznár-familiát s hallani sem akart a fia terveiről. Az ő fiának, — a mint mondta, — hagy karriert kell csinálni. Fiatal, szép, esze is van, a neve pedig épen kopott, szóval minden tehetsége meg van arra, hogy egy jó házas-ág révén mindazt visszaszerezze, a mit az ősök évszázadok alatt kártyán és lovakon elvesztettek.

Bereghy Laczi próbált eleinte ellenkezni, de mikor látta, hogy az apja kér- hetetlen, de ő maga is elhitte azt a fényes jövőt, melyet apja festett elébe, — meghajlott akarata előtt s elment karriert csinálni.

Te otthon maradtál, szegény kis kasznár leány. Elhagyott téged reménytelenül, elhagyott forró igaz szerelmeddel s kínzó bánatoddal, Mit is törődött ő azzal, hogy összetört egy életet, szétWeisz Gyula

üzletébe az őszi és téli idényre a legújabb posztó és gyapjúszövetek a legszebb kivitelben megérkeztek; a téli kabát kelmék is nagy figyelemmel vannak megválasztva ugy, bogy ezeknek minden faja a leghosszabb ideig eredeti színében marad.