Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-10-17 / 42. szám

A törvényhozási és kormányi támogatás, és a hitelszövetkezet tekintetében sokat tehet képviselőnk, s bizonyára tenni is fog; a kiállítások rendezése az iparosok feladata s a társadalmi támogatás e város közönségének kötelessége. Ha minden tényező vállvetve fog működni, ha nem vonja ki magát senki a neki jutó munka alól, akkor lesz valami, akkor lehet remélni, hogy iparosaink helyzete javulni fog, de különben nem.

Legtöbbet tehet minden esetre a társadalom, ha áldozat árán is magáévá teszi az iparosok érdekét s a helyi ipart fogja támogatni a helyett, hogy mint eddig, szükségletei kielégítésénél a külföldi ipart támogatta. Az a pénz, a mit a helyi piaczon helyi iparczik- kekért költünk el, a városi vagyont gyarapítja s jótékony visszahatással van a nem iparral foglalkozók helyzetére is, mig az idegen iparnak támogatása talán csekély megtakarítást jelent egyeseknél, de az általános vagyono- sodást tekintve elveszett tőkét képez s nemzetgazdasági szempontból határozottan károsnak mondható. Már pedig a helyi ipart támogatni első sorban a mi kötelességünk és tegyük hozzá, a mi érdekünk isi

Színház.

Az | hideg közöny, melylyel a közönség az eddigi előadásokkal szemben viseltetett, az elmúlt hét estéin mintha fölengedett volna s abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy ez alkalommal sok szép előadásról számolhatunk be. Közönyről lévén szó, kivételt képez az a pár előadás, melyben Feledi Boriska oly szép sikert aratott s a melyről már múlt számunkban is megemlékeztünk. Az utóbbi műsor vonzó s érdekes volt s vette kezdetét az „Édes“ előadásával, melyben Feledi Boris mint népszínmű énekesnő mutatkozott be. A darab azonban nem volt helyesen megválasztva, nem pedig azért, mivel az eljátszott szerep, az ő egyéniségének nem megfelelő. Az „Édes“ tulajdonképpen Blaháné s leánya számára Íratott s hogy a fővárosban sikert aratott annak az érdekesjelenségnek volt tulajdonitható, hogy ők mint anya és gyermeke szerepeltek. Nálunk e két szerepet Feledi Boris s H. Novák Irén játszották s valóban mondható szerepkörüket ügyesen betöltötték, csak azt az illusiót nem voltak képesek kelteni, hogy a színpadon anya és gyermeke állanak szemközt egymással. Jó volt Erczkövi is (Galamb Ferkó,) nem külömben Gulyás, Simon és Sajó. — Az előadás nem nagy közönséget vonzott, de kevesen gyűltek egybe a Pineró „Aeneas papa“ ez. bohózata előadására is, a darab azonban nem is érdemelt nagyobb közönséget. A pipogya férj a annak kalandhajhászó fia követik el á képte* lenebbnél-képtelenebb dolgokat, nem hiányozván a már nagyon is túlhajtott korcsmái jelenet sem, hol férj, feleség, fiú egymásra találnak. A főszerepeket H. Novák Irén (Ciss Fartington) Sajó (Aeneas papa,) Arday Ida (Agatha) s Morvay és Simon vitték. Igyekeztek szerepeiknek megfelelui, azonban nem rajtok múlt, hogy nagyobb sikert elérni nem voltak képesek.

Kedden, október 10-én „A második feleség“ czimü 4 felvonásos színmű került színre. Daczára a darab újdonságának, nehány páholyt leszámítva, más helyeken alig láttunk közönséget. Színészeink mindemellett kellő igyekezettel játszottak s nem rajtuk múlt, hogy ez uj szinmü nálunk nem részesült valami nagy tetszésben. A darab rab czime sem találó; mert Paula nem azért teszi szerencsétlenné környezetét, mert második feleség, hanem, mert maga egy szerencsétlen természetű, ideges beteg nő, a ki múltja bűnéért végre is életét dobja oda engesztelósül, de a ki, mint első feleség sem tette volna boldoggá a családi tűzhelyt. Arday Ida ez éppen nem rokonszenves szerepében is újabb bizonyitékát adta kiváló szorgalmának s alakítási képességének. Elismerésre méltó az a gond és tanulmány, melylyel szerepét kidolgozza. A többi szereplők: Novák Irén, Latabárné, Palugyai Vilma, Morvái, Fényes szintéu kifogástalanul töltötték be szerepeiket.

A. hét egyik legvonzóbb estéje volt a szerdai előadás, szinre kerülvén „Hoffman meséi“ Offenbach bájos remeke. Érdeklődéssel néztünk az előadás elé, mert nagyon alkalmas arra, hogy az énekesek tehetségüket minden oldalról bemutathassák. S valóban mondható, hogy a főszereplők szép sikert arattak. A fárasztó hármas női szerep sikere Feledi Boriska személyében fény seen biztosítva volt, művészi éneke e játéka a legkényesebb igényeket is kielégíthette. Dicséret

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

illeti a Szegedi Zelma énekét, s Nagy Gyulát ki | czimszerepbenjeleskedett. Érczkövy tömör, szép baritonja nagyban hozzájárult az est sikeréhez. A csodndoktor szerepében excelárt. Elismerést érdemel Sajó játéka is, kár hogy körünkből távozik, haszna- vehető s szorgalmas tagja volt a társulatnak. A kar azonban rendkívül gyönge s különösen kitűnt az estén i nekik köszönhető főkép, hogy az előadás teljesen sikerültek közé nem sorozható. Közönség szép számmal volt jelen.

Csütörtök az előzőhöz hasonló jó előadásban „Lilit“ ismételték sokkal nagyobb közönség előtt mint’első alkalommal.

Pénteken félhelyárakkal a „Szigetvári Vértanuk“ kevés számú közönség előtt közepes előadásban.

A szombaton szinrekerült „Volenczei Kalmár“ előadásának Rakodczay föllépte kölcsönzött érdekes jelleget. Shylock szerepe Rakodczay legsikerültebb alukitásai közé tartozik s azt a zajos tetszést, mely Ível az est folyamán művészi játékával keltett, a közönség részéről méltán érdemelte ki s csak az volt kár, hogy e szép sikerűnek ígérkező előadást éppen oly napon tartottu meg mikor a szatmári dalegylet estélyét tartotta, kik közül sokan vettek volna részt az előadáson; bizonyára fog az igazgató alkalmat nyújtani, hogy a jelen nem voltaknak hasonló élvezeteiben részesüljenek — Arday Morvay, H. Novák Irén, Tábori s Gulyás szintén helyes felfogással játszottak.

Vasárnap Szigligeti régi jó népszínműve a „Szökött katona“ került szinre lce- vésbbé sikerült előadásban, sok kihagyással. A szereplők közül Feledi Boriska játéka s csinos éneke érdemel fölemlitést, valamint Morvay játéka. Jó volt Erczkövi is, olykor azonban túlzott, Palugyai Vilmának is voltak sikerült jelenetei, az egész előadás azonban a középszerűségen felül nem emelkedett.

Apróságok.

No még igy sohasem jártam — mondja Bögre ur — mint mostanában. Választást engedett az asszony, hogy a dalestély és az Ezres nagyusztula közül egyikre elmehetek. Természetes, hogy az Ezrest választottam, s minthogy a nagyasztal elmaradt, két szék között én is a földre estem.

Hs

— Miért nem jöttél a dalestélyre ?

— Dalestélyre ? Hát meg van még a dalárda ?

*

Méreg drágák ezek a fővárosi írók. A mai tárcza honoráriumát pl. Sipulusz igy állapította meg: „Ha lemegyek, naponta 1 jó vergóniát adsz*. A mire én rögtön megirtam neki, hogy vidéki lapnál ilyen nagy tiszteletdij egyáltalán szokatlan, a mi pedig a jó vergóniát illeti, azt magam is elszívom.

*

— Gyere egy pohár sörre.

— Nem iszom.

— Hát egy kis borra.

— Azt sem iszom.

— Talán fogadást tettél ?

— Nem tettem én, csak készülök a szüretre.

Panaszkodik a csizmadia szomszédom a nehéz időkről, hogy az iparosnak manapság el kell pusztulnia. Vigasztalom, hogy csak bizni kell; hiszen a képviselőnk is azért volt lent, hogy minden jobbra forduljon.

— Dejszen — mondja ő — a dolgunk forduljon, hanem én nem fordulok.

p

Az iparosok helyzetének javítására első lépésnek mindjárt ajánlanám, hogy képviselőnk menjen fel a miniszterhez a városi szálloda és Vigudó ügyében és beszélje rá a kegyelmes urat, hogy az épitést ne engedélyezze. Ezzel biztosítom, hogy általános örömet szerez a polgárságnak, Inig az ellenkezőjével csak maga magának fog bajt csinálni. Demeter.;

HÍREINK.

— Személyi hir. Dr. Chorin Ferencz országgyűlési képviselőnk szerdán este kedves nejével együtt városunkba érkezett, s itt időztek körünkben vasárnapig, a mikor a gyors vonattal visszautaztak a fővárosba.

— Chorin Ferencz Szatmáron. Országgyűlési képviselőnk szerdán érkezett városunkba s több napi ittturtózkodása alatt nagy buzgósággal igyekezett megszerezni azokat az adatokat, a melyek szükségesek ahhoz, hogy a helybeli iparosok sanyarú helyzetén segíteni lehessen. Vele jött Gers- ter Miklós ipari felügyelő is, a ki szintén részt vett az értekezleten s ugyaucsnk ünnepélyesen magáévá tette iparosaink ügyét. Két értekezlet volt a megbeszélés czéljából. Az egyik csütörtökön délután 4 órakor, a melyen az iparosok nagy számmal jelentek meg, s előadták részletesen sérelmeiket. Ez

értekezlettel foglalkozik mai vezérczikkünk. A másik pedig pénteken | u. 5 órakor tartatott meg az egyes iparágak képviselőivel.

Az eredmény annyiban kielégítő, hogy képviselőnk és az ipari felügyelő teljes tájékozást szerezhettek az itteni helyzettről. Pénteken este u Lövehle födött helyiségében bankett volt a vendégek tiszteletére, amelyen iparosaink nagy számban vettek részt, e a hol úgy képviselőnk, mint Gerster Miklós felügyelő újból buzdító szavakat intéztek iparosainkhoz. Kiemelkedő része volt uz eetélynek Kótai Lajos az iparos olvasókör elnökének beszéde, melyben megköszönte a képviselő és felügyelő fáradozását. A jelen voltak üdvözlő sürgönyt küldtek Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek, mint az ipar lelkes támogatójának. Az estélyen Bunko Vincze jeles zenekara működött, szebbnél- szebb darabokkal gyönyörködtetve a nagyszámú közönséget. A kiszolgálás, étel és ital szintén kifogástalan volt.

— Kinevezés. A n-károlyi kir. pénz- ügyigazgatós^g a helybeli kir. adóhivatalnál megüresedett gyakornoki állásra Berey Károly végzett főgyinn. tanulót nevezte ki.

— Eljegyzés. Bikfalvy Albert szi- Jágy-megyei földbirtokos vasárnap váltott jegyet Antal Ilona kisasszonynyal, Antal Dániel városi bizottsági tag kedves leányával.

— Esküvők. Nádpataky István köké- nyesdi földbirtokos tegnap tartotta esküvőjét Ádám Gizella kisasszonynyal, Ádám Albert bir. végrehajtó kedves leányával. — Steier Sándor debreczeni nagybérlő vasárnap esküdött örök hűséget Schwartz Róza kisasszonynak, Schwartz Albert helybeli nagykereskedő kedves leányának.

f Pohl Károly, eáShi . czim;

____________ zetes prépost,

szék

esegyházi kanonok, gyémántmisés púp, a szatmáregyházmegye nesztora f. hó 14-én végelgyengülésben meghalt. Halála nem volt váratlan, mert aki 85 éven át viselte az élet terhét, megérett arra, hogy átköltözzék a nyugalom és boldogság örök hazájába. Meggyengült szervezete már rég elszakította őt a társadalomtól s ő csendes elvonultságban szolgálta Istenét. Akiknek olykor-olykor szemébe tűnt az ő egyszerű, de tisztelet terjesztő alakja, nem is gondolták, mily tevékeny múltat hagyott a megboldogult maga után. Ugyanis 6 évi káplánkodás után plébánosa volt Visknek, majd A.-Sugatagnak, Bocskónak s a M.- Szigeti plébánia történetében, 12 év beszél az ő lelkipásztori buzgóságáról. Érdemei jutalmául 1868-ban szigeti főesperessé, 1876-ban ez. préposttá, 1880-ban pedig kunonokká neveztetett ki. A Gondviselés megadta neki azt a ritka kegyet is, hogy nemcsak arany- hanem 2 évvel ezelőtt gyémánt miséjét is bemutathatta. Elhunytéról a székes-káptalan a következő gyász- jelentést adta ki : „A szatmári székeskáptalan fájdalmas szivrel jelenti szeretett tagtársának nagyságos és főtisztelendő Pohl Károly éneklő kanonoknak, sághi prépostnak, gyémánt-misés áldozópapnak, a szatmáregyházmegye Nestorának stb. folyó hó 14-én éjjeli 1 órakor életének 85., áldozó papságának 62. évében a végső szentségek ájta- tos felvétele után végelgyengülés következtében történt halálát. A boldogultnuk hült tetemei folyó évi október hó 15-én vasárnap délután 4 órakor fognak a S'zéchenyi-utczai 3. sz. kanonoki házból a hidontuli temetőbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig az elhunyt lelki üdvéért a székesegyházban folyó hó 16-án héttőn 9 órakov fog'a Mindenhatónak bemutatta tni. Szatmáron, 1899. október hó 14-én. Az örök világosság fényeskedjék neki 1“ Folyó hó 15-én d. e. beszenteltetvén, temetése melyet Dr. Keszler Ferencz praelátus végzett, ugyanezen napon d. u. 4 órakor nagy részvét mellet ment végbe. Nyugodjék békében!

— Dalestély. Dalegyesületünk hosszas pihenés után életjelt adott magáról s uz elmúlt szombaton a Vigadó termében rende- zétt dalestélylyel sikereinek számát újabb babérral gazdagitotta. A műsor igen érdekes és vonzó számokból volt összeállítva, melynek mindegyike nagy élvezetet nyújtott a megjelent fényes közönségnek. A dalárda négy számmal szerepelt a műsoron, precizitással s gonddal betanított szép darabok nagy tetszést keltettek. Legvonzóbb számok egyike volt Ludman Ilonka k. a. s dr. Vajay Imrének Meder vMihály zongorakisérése mellett előadott gyönyörű kettőse, melyet- a felhangzó zajos tapsokra még egygyel megtoldottak. Elismerésül két szép virágcsokorral lepték meg. A Dr. Vajai I. Mobdik E. Ékkel L. s Hodossy L. által énekelt solónégyes szintén nagy sikert aratott. — A műsor leéneklóse után az étterembe vonult a közönség, melym-k soraiban ott láttuk körűnkben időző képviselőnket dr. Ohorin Ferenczet kedves nejével, valamint a honvéd s cs. és kir. hadsereg tiszti- karát Ludman ezredessel élén stb. Majd kezdetét vette a táncz, a külső termekben pedig vigan folyt a kedélyes szórukozás. A szépen sikerült mulatság u késő éjjeli órákban ért véget.

— Személyi hir. Mártonffy Márton, kir. tanácsos, uz ipariskolák országos igazgatója a múlt héten látogatta meg a helybeli kereskedelmi é9 ipariskolát.

— Villamvilágitás. Szemerád Ven- czel elektrotechnikus távozása folytán megürült állás betöltésével tegnap foglalkozott i villamvilágitá9i bizottság, | a hét pályázó közül a csatolt bizonyítványok és beszerzett informácziók alapján László Mihályt és Juczkó Adolfot hozta javaslatba a tanácsnak, mint a kik az állásra megkivántató képességgel birnuk. Ezzel a személy változások egyik része cl lesz intézve, s végre oda fogunk jutni, hogy a villumvilágitási vállalat a rendes működést megkezdheti.

— Tájékozásul. Mennyiben egyik helyi lap Kovács Leo bizotsági tag el nem mondott interpellatióit közli azzal, hogy a válasz tartalmáról nem volt képes tudomást szerezni, hogy az interpellutióbun említett ügyet a másik oldaláról is megvilágítsuk, az alábbiakban közöljük a jelentést, melyet a főkapitány e kérdésben a polgármesterhez benyújtott. Io- Az 1875„. XXV. t. ez. 7. §-a felsorolja mindazon nyilvános előadásokat, melyek rendőrhatósági engedélyhez kötvék, megállapítván azok bélyegilletékét a belépti dijak nagyságához mérten. Az említett törvényezikk 13. §-a a kizárólag jótékony czélra rendezett előadások után a bélyegilletéket — minden egyes előadás után — 1 írtban állapítja meg. Az 1879. XL. t. ez. 76. §-a az engedély nélkül tartott előadásokat, tánczvigal- makat kihágásnak minősiti és büntetni rendeli. A rendőrfőkapitányi hivatalnál őrizet alatt lévő kérvények tanúsága szerint 1875. óta a mai napig minden nyilvános táncz- vigalom é9 előadás engedélyhez volt kötve s nemcsak a megfelelő bélyegjegy rovatott le, hanem a községi szegény alapot illető dijak és a felügyeleti szolgálatot teljesítő rendőrtisztviselők és rendőrök szolgálati dijai is mindig előzetesen lefizettettek. — Igazolják e körülményt a meglevő kérvények, melyek a pénzügyigazgatóság kiküldöttje által minden évben megvizsgálva lettek; iguznlják ezt a pénztári hivatalos számadások s a költségvetések és zárszámadások, melyek tanúságaként ezen dijakból évente 4—500 frt. bevétele volt a pénztárnak s bizonyítják végül a rendőrtisztek és rendőrök, kik szolgálati dijaikat esetről- esetre mindig megkapták. Az 1896. 1897. é9 1898 évben tartott jótékouyczélu előadásokért beadott kérvényeket ezennel be mu'atom, melyek fenti előadásomat kétségte" lenné teszik. Hogy a törvényhatósági bízott" súgnak ez idő szerinti tagjaira is hivatkoz- hassam, utalok főtÍ9ztelendő Pupp Lajos bizottsági tag uruak 1896. évi 64. számukér- vényére, melyen igazoltatik, hogy az 1896. évi november 8-án „szegény és árva gyermekek felruházása czéljából tartott tánczmulatság alkalmával kérvényező a bélyegdijon kívül rendőri felügyeleti díjban 9 irtot fizetett le, — az 1897. évi 53. számú kérvény tanúsága szerint az „'ének és dalegyesület“ javára tartott tánczvigalomkor pedig ugyancsak a bélyegdijon kívül rendőri felügyeleti díjban 7 frtot fizetett. — Juskovies Ferencz bizottsági tag ur az 1898. évi január 8-án az „ezredö7Í asztaltársaság“ javáru tartott jótékonyczélu tánczmulatság alkalmával rendőri felügyeleti díjban 7 frtot fizetett. Ugyanennyit fizetett az izraelita filléregylet 1898. évi junius 18-án tartott jótékonyczélu tánczmulatság után ; — a kereski dő ifjak pedig 1896. évi január 22 én 8 frt fizetett. — A múlt hó folyumán a nőegylet javára tartott két műkedvelői előadás után tényleg 13 frt fizettetett le és pedig minden egyes előadás után bélyegben 1 frt; — a szolgálatot teljesítő két rendőrtisztviselőiiek 2—2 frt, a 3 rendőrnek 50—50 kr 9 igy előadásonként a bélyeggel együtt 6 frt 50 kr. s a két előadás után összesen 13 frt. II. Ami városunk- nik a cmvurgó és kolduló czigányok által való ellepését illeti, — azt kétségbe nem vonom Megjegyzem azonban, hogy egy évi itt működésem óta e téren is h .távozott javulás észlelhető, mit az ellenükben alkalmazott szigorú eljárásnak lehet tulajdonítani. Az A., alatt mellékelt kimutatás tanúsága szerint csak a f. évben 44 ilyen czigány ellen jártam el kihágási utón s ellenükben hozott Ítéleteimmel összesen 238 napi elzárást szabtam ki, mely elzárás büntetések nyomban végre is hajtattak. Az említett 44 czigány közül 39 idegen illetőségű lévén, a?ok —• büntetésük elszenvedése után — illetőségi helyeikre el is tolonczoltattak ; 5 pedig, miot helybeli illetőségű szabadon bocsáttatott. — A B., alatt mellékelt és egy nap alatt készült s valószínűleg hiányos — kimutatás szerint városunk területén összesen 179 czigány van, kik itteui illetőségűek, illetve állandó alkalmazásban lévén, ellenükben a kihágási esetleg büntető eljárás csak konkrét esetekben tehető folyamatba. Figyelembe véve a rendőri őrszemélyzet sok oldalú elfoglaltságát és csekély létszámát — kivált képpen azt, hogy az egész város területén csak 6 rendőri őrszem helyezhető el — az e téren kifejtett működést kicsinyléssel illetni nem lehet.