Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-19 / 38. szám

SZATMlR ÉS VIDÉKE önbecsérzetét bántani és azok munkaked- vét megbénítani. * Nem bocsátkozunk bővebb ma­gyarázatába annak, hogy azon két ál­lítás, miszerint a tanács tagjai között nincs meg az összetartás, s hogy a ta­nács nagyobb befolyást kíván magá­nak, sőt gyakorol is, mint a hogy az összhang megkövetelné, egyáltalán nem ellentétes, mert hiszen, a ki az eddigi viszonyokat ismerte, kénytelen beval­lani, hogy bizony mindkét állítás a va­lóságnak megfelel, s nem zárja ki egyik a másikat. Hoztunk mi fel konkrét esetet is, s hozhatnánk fel a múltból akárhányat, de miután meg vagyunk győződve, hogy a helyzet úgy a polgármester, mint a közönség előtt ilyen esetek fel­hozása nélkül is tisztán áll, másrészt pedig azt látjuk a jelentésből, habár abban nyíltan kifejezve nincs is, hogy az általunk óhajtott javulásra törekvés mutatkozik, békét hagyunk a konkrét eseteknek, nehogy a jövő kilátásait ve­szélyeztessük. Minket a városi ügyek bírálatánál sohasem személyes érzelmek vezettek. A közjó volt előttünk mindenkor a czél, s ennek szolgálatában mondtuk el nyíltan kifogásainkat és fogjuk el­mondani ezután is, ha arra szükség lesz. Elismerjük, hogy ez kellemetlen azokra, a kiket illet, de a közérdek szempontjából határozottan kívánatos, hogy elmondassanak. Áldás a városra, ha sajtója ilyen irányban halad, s első sorban a hatóságtól várjuk el, hogy a személyes érzékenységet félre téve megszívlelje az igazságos kritikát. Ezt a megszivlelést eddig egyáltalán nem tapasztaltuk, a polgármesteri jelentés azonban már némi javulást mutat, s mint első lépés e téren dicséretet ér­demel. S ha ez első lépést a többi is fogja majd követni, eljön az idő — s adja Isten, hogy mihamarább bekövet­kezzék — a mikor mi is bizalmat és pedig lelkes bizalmat szavazunk a pol­gármesternek és a tisztikarnak. A jelentésnek azon részével, mely a bizottsági tagok mulasztásait tár­gyalja, jövő számunkban foglalkozunk. Műkedvelő előadás. Nem alkalmi prologgal, nem ünnepi szavalattal nyílt meg az idei színház. Nem is beesett, ismeretlen arczu alakok nyi­tották meg, a kikhez már előre is meg­tört remények fűződnek; a kik pénzért, hitvány pénzért űzik a művészetet, ha­nem vérünkből való műkedvelők, a kik megelégesznek az erkölcsi sikerrel. Szeren­csére azonban ott voltak a rendezők, akik a dolog anyagi végét is megfogták, és egy színig megtelt, felemelt helyáras szinház jövedelmét adták a szegényeknek, a kikért □lások annyit, de a kik maguk sohasem élveznek. A darab simán folyt le; az ensemble jó volt. Az egyes szereplők pedig mű­kedvelők erejét fölülmúló sikert mutattak föl. Rangsorozatban haladva először is Gyurkovics mamának kcil megadnunk ami őt illeti. Mihálovicsné őnagysága jelesen játszotta a szerepét, aminek fényes bizo­nyítéka a kiérdemelt elismerésen kívül az, hogy sikerült leányai kitünően mentek férjhez. Ha itt is a színpadi korok rendjét tartjuk meg, R. Nagy Ilonka k. a. lenge, karcsú alakján akad meg szemünk, szánk. A bájos helyiérdekű Csillag Terézen. Meg­számlálhatatlan csokor (prózai emberek hat darabot olvastak meg) és lelkes taps fo­gadták. És azután következett a játék. És e játékban mennyi báj, mennyi édes kel­lem, mennyi üres léhaság! Milyen finom külömbség a férjfogó leány, és a jukker asszony alakításában. Mennyi pikantéria és kaczérság a legdistingváltabb kiadásban. Oh, ez sok volt egy műkedvelőtől! Azt hisszük, hogy maga a darab Írója leg- ihlettebb pillanatában sem képzelhette más­ként az ezredesnél, mint a hogy őnagysága megjátszotta. A következő két felvonás Tombori Emma és Poszvék Miczi körül fordult meg. Mind a ketten nagyon jól megállták a helyüket és sikerrel küzdöttek meg az «lső föllépés nehézségeivel. Tapsot és vi­rágot ők is arattak. Őrültünk, hogy a mű- kedvelés két hasznos munkását fedezhettük fel bennök. És most újra korszakalkotó je­lenséghez értünk. Egy apró kecses kis ' jelenséghez; egy kis befejezett, kész mű­vésznőhöz: Nagy Ella kisasszonyhoz. Elvitázhatatlanul a legkitűnőbb mimi­kája és a legfesztelenebb játéka van. Bi­zony-bizony Miczit nem könnyű a jó Íz­lés határain belől megjátszani. De őnagy- ságának ez is sikerült; és pedig tűzzel, pajzánsággal és a legelbájolóbb neveletlen­séggel játszotta el szerepét a nélkül, hogy a finomság követeléseit szem elől tévesz­tette volna. Már többször lépett a nyilvános­ság elé; de mindannyiszor befejezettséget és művészetet árult el a legnagyobb mér­tékben. Virágokkal árasztották el, és mint valami beczézett babát, több ízben jutal­mazta a közönség tetszésének pazar ki­fejezésével. A férfiak közül Neuwirth Alfréd tün­dökölt; a deli ifjú, a Vénusokkal társalkodó Mars. Eleinte nem mert szembenézni a rátapadó epedő pillantásokkal; de később annál fesztelenebbül mozgott a színpadon. Elegáns jó hangú fiatalember és ez kellett Horkayban. Voltak a kik azt állították, hogy talán túlzott. Merő igaztalanság. Hát lehet-e az, hogy a jóban tulságig lehessen vinni ? A viharos tapsok és a hölgyközön- ség nem ezt mondják. Mi pedig udvaria­san csatlakozunk az utóbbiak véleményéhez. Haller Ferencz urnák sikerült a buta ficsurt, Radványi Gidát, felfogni és élethűen visszaadni. Oláh Miklós ur rendkívül kel­lemes orgánummal dörögte le az ezredest. Dobosi ur Sándorffy képviselőt adta; külö­nösen a berugási jelenet aratott tetszést. Walther ur két szerepet is játszott egy­szerre, mégis tapsot aratott. A három kis lány is megállotta he­lyét és virágokban részesült. Kovács León­kéban és Tombori Arankában a műkedve­lés jövendő felvirágozásának záloga van letéve. A kulisszák megett pedig rendezők és mamák sürögtek szivszorongva, akik sem tapsot, sem virágot nem kapnak, de a kik­nek komoly elismerés jár, fáradságos, szi­ves munkájokért. Elismerés dr. Vajay Imre rendező urnák; dr. Fechtel János titkár urnák, Lővy Miksáné úrnőnek és Toldy István urnák, (utóbbiaknak a jegyelárusitás fáradságos munkájáért) és mindazoknak, a kik nem sajnálják a munkát, hogy újabb és újabb megengedett cselszövényekkel fosztogassák ki a közönséget a szegények javára. Vasárnap este mérsékeltebb helyárak és közönség mellett ismételték meg az előadást. JB. Apróságok. A műkedvelői előadás lelkes hatása alatt egyik helybeli költőnk hosszú ódát küldött be hozzánk, a melyet fájdalom egészben nem közölhetünk, Ízelítőül azon­ban álljon itt egy strófa belőle: Én nem tudom melyik volt jobb, Melyik dicsőbb, melyik nagyobb ? Az-e, a ki Miczit adta, Vagy a melyik Katinka volt. De azt tudom, ba a télen Két ilyen művésznőnk volna, Rakodczay örömében Ténczra kelne és dalolna. * Kérdi a színi referens, hogy aztán milyen kritikát Írjon. — Vagy jót, vagy semmit! — mon­dom én neki — de itt a helyzet nagyon könnyű, mert akarva sem lehet jónál egyebet Írni. * Hogy milyen nagy volt az érdeklő­dés még a fővárosban is, a következő sürgöny tanúsítja : Gyurkovits lányokat üdvözli Sipulusz, Ki, mert nem lehet ott, e napon Tantalusz. Budapest, szept. 16. * Nehogy pedig valaki azt gondoljaj hogy e verset én követtem volna el, hivatko­zom Fechtel János barátomra, a ki szives volt nekem ideadni. Nem is akaf ez vers lenni, csak figyelem, s mint ilyen sokat ér. * Vétkeznénk, ha Gyurkovits mamá­ról megfeledkeznénk. Pompásan adta sze­repét, úgy hogy a sok lányos apák vala­mennyien oda súgták a feleségeiknek: — Aztán ügyelj fiam, hogy ezt a szerepet majd te is igy játszad. * Találkozom a Horkay Feri apjával s gratulálok neki a fiához. — Hát csakugyan jó volt ? — kérdi ö. — Meghiszem azt — válaszolom én — mintha csak magamat láttam volna huszárkoromban. * Volt virág bőven, csupa rózsák közt jártak a rózsák, de a legszebb virágok mégis^ azok voltak, a kik a virágot kap­ták. És a mi fő, meg is érdemelték. Demeter. híreink. — Személyi hírek. Gr. Hugonnai Béla főispán f. hó 19-én székhelyére érke­zik, hogy az az napi rendkívüli megyei közgyűlésen elnököljön 8 este vissza uta­zik kömlődi birtokára. A főispán és neje f. hó 23-án hosszabb időre ismét N.-Károlyba érkezik. — Hérmán Mihály polgármester a tegnap reggeli gyorsvonattal nejével együtt Budápeetre utazott, hol pár napig fog időzni, § onnan atyafi látogatóba mennek Sátor­ai ja-Uj helybe. — Uj apáit. Király ő felsége Jor­dán Károly szuniszlói plébánosnak az apori czimzetes apátságot adományozta. — Kitüntetés. Vécsey József báró csegöldi uradalmának inagyurfaju gulyája a szegedi országos kiállításon a 2-ik dijat nyerte. — Áthelyezés. Verebélyi Marsai Béla m. kir. honvéd főhadnagy Szutmárról a N.-Károlyban állomásozó zászlóaljhoz helyez­tetett át. — Eljegyzés. Egry István kir. tör­vényszéki aljegyző jegyet váltott Kohanyi Gizella kisasszonynyal, özv. Kohányi Kál­mánná szép és kedves leányával. — Esküvő. Horvát Sándor kultusz miniszteri számtiszt, vasárnap esküdött örök hűséget Vitéz Blanka kisasszonynak Fehér- Gyarmaton. — Házasság. Jókai Mór hazánk koszorús írója és városunk díszpolgára e hó 16-án feleségül vette Nagy Bellát, a Víg­színház kiváló tehetségű tagját. Az egybe­kelés után az uj pár Olaszországba utazott. A házasság nagy szenzácziót okozott a fő­városban és az egész országban, mintán a vőlegény 74 éves és a menyasszony 20 éves, de a költő legújabb regényében, melynek czime „Öreg ember nem vén ember,“ azt mondja: „Nincs öregség a világon, csak hosszúra nyúlt fiatalság,“ miből világos, hogy a szenzáczió alapnélküli. Életének e virágillatos szakában sok boldogságot kívá­nunk a nagy költőnek és a mi díszpolgár- társunknak. — Névváltoztatás. Donovák Sán­dor erdődi kir. járásbiró vezetéknevét bel­ügyminiszteri engedélylyel Dánielre vál­toztatta. — Gyászhir. Horváth József n.- károlyi levéltáros, ki több mint 50 évig állott hözszolgálatban e hó 9-én N.-Károly­ban elhunyt. A megboldogult a szabadság- harczban is részt vett, midőn egyidőben mint őrmester volt a Kossuth személyének őrizetére kivezényelve. — Meghívó. A Széchenyi Társulat igazgató választmánya 1899. szept. 20. án Szatmáron d. u. .4 órakor a városház kis tanács termében gyűlést túrt, melyre a választmány igen tisztelt tagjait meghívja: az igazgatóség. Tárgy: a Nagy-Károlyi Kölesei egyesület áltaí rendezendő Petőfi ünnepélyen a társulat képviseltetése, a gyermek menhelyek állapotáról jelentés, folyó-ügyek. — Teljes tanácsülés volt pénteken a kir. törvényszéknél, a melyben a kir. tábla elnöke is részt vett s kifejezést adott meg­elégedésének a bíróság körében tapasztalt rend és szabályos ügymenet felett. Nagyon jó hatást tettek szavai a bírói karra, mert azokból nyilvánvaló lett, hogy a táblai elnök szigorú de igazságos, a ki nem hallgatja el a kifogásokat, de az érdemnek is megadja az azt megillető elismerést. Az egy hétig tartó vizsgálat ezzel befejezést nyert s u táblai elnök Galba Lajos törvényszéki elnök és dr. Bakó József táblai elnöki titkár kí­séretében szombaton Nagy-Károlyba utazott hogy az ottani kir. járásbíróságot is meg­vizsgálja. — Országos ünnep- A f. hó 24-én N.-Károlyban rendezendő Petőfi ünnep részleteit Nagy László alispán, mint a Köl- csey-Egylet elnöke, a napokban megbeszélte a fővárosban a Petőfi-társaság elnökségével. A Kölcsey-Egyesület kebelében serényen folynak az előkészületek és a rendezés. Meghívták az ünnepélyre Széli Kálmán miniszterelnököt, Wlassics Gyula közokta­tási minisztert, Perczel Dezsőt, a kcpviselő- ráz elnökét és a képviselőházat, a törvény- hatóságokat, szóval az ünnepély, az elő­készületekből Ítélve, nagyszabású lesz. Me- zőssy Béla, Uray Imre megígérték eljövete­iiket és sok . fővárosi vendég érkezése van ellátásba helyezve. A Szatmári-Kölcsey-kör tudatta, hogy a részére fentartott számot, Deák Kálmán szavalással vagy felolvasás­sal fogja betölteni i az emléktábla leleple­zési beszédet dr. Fechtel János, u kör tit­kára mondja. — Városunk polgármestere la­punk utján is felkéri mindazokat, akik a 'olyó hó 24-én rendezendő Petőfi ünnepélyre Nagy-Károlyba átmenni, ott megszállani és a banketten részt venni óhajtanak, hogy ebbeli 'szándékukat folyó hó 20-án délig Vári Antal városi aljegyzőnél a városházán jelentsék be. — A „Szatmári Kölcsei-kör“, a f. hó 24-én N.-Károlyban tartandó Petőfi ünnepélyen a felolvasással a kör részéről a választmány Deák Kálmánt tugot bízta meg. Iskolaszentelés. Meszlényi Gyula püspök szeptember 8-án sznntelte fel Erdődöu a néhai Irsik Ferencz által, még életében alapított leányiskola, óvoda és apáczák lak­helyiségét. Az ünnepségen nagyszámú közön- eég vett részt. Fénypontja volt az ünnepség­nek a püspök alkalmi beszéde. — Színházi hir. Rakodczay Pál szín­igazgató, a ki társulatával ez idő szerint Mátészalkán aratja a babérokat, bejelentette a szinügyi bizottságnak, hogy október l-<tn kezdi meg városunkban működését. Az első előadás október 1-én lesz a következő prog­rammal: 1. „A szökött katona“ első fel­vonása. 2. „Vasárnap délután“ egy felvoná- sos kis franczia vígjáték. 3. A „Czigány báró“ második felvonása. 4. Petőfi, Rud- nyánszkv Gyulának Petőfi halálára irt jubi. iáris darabja. 5. Apotheozis, Jókai Mórnak Petőfi halálára irt remek müve. 6. Tableau. A szinügyi bizottság az igazgató jelentését tudomásul vette. — Színészet Mátészalkán. Rakod- ezai szatmári színigazgató, aug. végétől túrt előadásokat Mátészalkán. A társaság jobb erői: Morvái, Székely Renée, Bérczy, H, Novák Irma, Polugyui Vilma, Bárdi, Kövesi, I valamint az igazgató, Rakodczay is. A kö­zönség nagyon megvan elégedve a társulat­tal, a mely a legjobb újdonságokat hozza szinre p. o. a „Görög i’abszolga“ czimü leg- újabb operette is. Ezenkivül folyton műso­ron vannak a „Himfi dala,* „Gyurkovics leányok.“ Drámai előadások is szép sikerrel folytak le, — mint a „Vasgyáros“ Bánk Bán és „Lier Király.“ — A társulat még e hó végéig marad Mátészalkán, a honnan téli' állomás helyükre Szatmárru utaznak. r. t. — A telefon hálózat kiépítése megkezdődött. Petri János táviró hivatal­nok vezeti a munkálatokat s már több há­zon láthatók az oszlopok, melyekre a sod­í ronyok jönnek. Ha a munka gyorsan fog haladni, még ez évben telefonon beszélünk egymással. — Madách esték- Lévay Gyula az országhirü reczitator csütörtökön városunkba érkezik s bemutatja Madách „Ember- tragé­diáját“, a melylyel az ország több helyein, de magában a fővárosban is, már annyi tapsot és elismerést aratott. Előadásokat óbajt tartani a helybeli tanintézetekben is; s hogy művészete a tanügyi férfiak részéről minő dicséretekkel halmoztatott el, a mel­lett egy csomó bizonyítvány tanúskodik, melyeket a főváros és vidék legelőkelőbb főiskoláinak igazgatói állítottak ki részére. Hisszük, hogy a közönség és az iskolák egyformán pártolni fogják a művészt, a ki a pártolásért gazdagon fog űzetni az ő remek előadásával. — Bunkó Vincze országos nevű ze­nészünk újonnan szervezte, zenekarát. Az ő művészi játéka el van ismerve mindenütt, de e művészi játékhoz igen gyakran gyenge kar adta a kíséretet, a mi bizony annak ér­tékét is csökkentette. Most azonban olyan zenekarral rendelkezik, mely minden tekin­tetben megállja helvét s méltó kíséretet fog nyújtani az ő briliáns játékához. A vasárnapi műkedvelői előadáson már a közönség is nagy élvezettel hallgatta az előadott szebb­nél szebb darabokul s bizonyára a téli sze­zonban megfelelő pártolásban fogja része­síteni.. — A Zsibó— Nagybányai vasúi mütanrendőri bejárása minden valószínűség szerint e hó 20-án lesz. A bizottság Kolozs- varról illetőleg Zsibórol indul Nagybánya felé. Részt vesz a bizottságban a kereskedelmi minisztérium 5 kiküldöttje, a szamosvölgyi vasul, Szatmár-Nagybányai vasút, a m. kir. államvasutak igazgatósága. Szilágy és Szatmárvármegyék, Teleki Géza gróf, báró Bornemissza főispán, mint az engedményesek képviselői, báró BánfFy Dezső, számos szak­ember és az átadó mérnökök. Ha egy nap nem járhatják be a vonalat, akkor 21-én is folytatódik uz eljárás s a közönség számára 23-án nyílik meg a vasút. Az utóbbi eső-j zések és áradások sok kárt tettek az épitraé--- nyékben, de ennek daczára a mérnökség reméli, hogy lázas és megfeszített munka után a vonalat 23-án átadhatja. — VaBut-Ügy. A n.-károly —máté- szalka—vásárosnamény—csapi helyi érdekű vasutügyben Nagy László alispán vezetése alatt egy küldöttség tisztelgett Hegedűs Sándor miniszternél. A miniszter biztosította a küldöttséget arról, hogy a tervezett elő­munkálati engedély kiadásának semmi sem áll útjában s a kérvényt mielőbb kedvezően fogja elintézni. — Tudomásul. A kereskedelemügyi m. kir. ministerium 44297 IV 899 számú rendelete folytán, tudomás végett, úrról értesítem a város közönségét, hogy az olyan gőzkazánok, melyek a kazán gőzterével összeköttetésben álló siphonszerü vizelzárás- sal s a gőznyomást önműködőié» szabályozó „Körting“ rendszerű biztonsági csőberende­zéssel vannak ellátva, 'bármely helyiségben akadálytalanul felallithatók, hatósági felügye­let és eltenőrzes alá nem esnek, s kezelésük­höz különös képesítés nem szükséges. Szat­márit 1899 szept. 7-ón Hérmán Mihály polgármester.

Next

/
Thumbnails
Contents