Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-09-19 / 38. szám
TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész érre . 3 fr«. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írtSZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái Jápap.könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. 5 . ■ ttrr-r ÁTSZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utoza^ 79-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak me.lett fölvétetnek. Nyüttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyil'.tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. A polgármester jelentése, i. Múlt számunkban már említést tettünk a polgármesternek a szeptember havi közgyűlésen felolvasott jelentéséről, a melyben a sajtóval foglalkozik. Minthogy a jelentés részben a lapunkban „Városi dolgok“ czim alatt megjelent czikksorozatra akar válasz lenni, szükségét látjuk, hogy annak erre vonatkozó részét egész terjedelmében megismertessük az olvasó közönséggel s megtegyük reá mi is észrevételeinket. örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy a hatóság feje szóba áll velünk. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy szó nélkül átsiklik azokon az igazságokon, a melyek a. jelzett czikkekben foglaltattak, s a tisztikar védelmében odáig megyen, hogy azt majdnem kritikán felül állónak tünteti fel, s a mi hiba van, azt egyenesen a sajtó és a bizottsági tagok rovására írja. Pedig hát egy kis beismerés, hogy bizony a sajtónak is van némi igaza, s egy kis erélyes ígéret, hogy a maga részéről mindent el fog követni, miszerint a kifogásolt állapotok megjavuljanak, többet ért volna, mint azok az általános fejtegetések, a melyek az ország bármely tisztviselői karára elmondhatók, de a melyekkel egyáltalán nincs azért bebizonyítva, hogy a mi hatóságunknál minden a legjobb rendben van. A jelentés vonatkozó része különben a következő: •K A közigazgatási és önkormányzati ügyek ezen szabályszerű intézésével szemben a helyi sajtó némely orgánumában törvényhatóságunk ügyeinek intézésére nézve közelebb olyan kritikai közlemények jelentek meg, melyek önkormányzati ügyeink állapotát kedvezőtlen világításba igyekeztek helyezni, — s bizonyos vádként hozatott fel, hogy a törvényhatóság intéző testületé a tekintetes bizottsági közgyűlés és a végrehajtó testület — a városi tanács között — hiányzik azon összhang, — melynek a törvényhatóság működését minden vonalon át kellene hatni.—A tanács olyannak lett feltüntetve, mely a törvényhatóság ügyeinek intézésébe nagyobb befolyást kíván magának — mint a hogy az összhang ezt megkövetelné. — És e miatt a hatóság tekintélye jelentékeny mérvben — alászállásnak van kitéve. Régebben a városi tanács erkölcsi súlyának rovására irta a sajtó ugyanazon orgánuma, hogy a tanács tagjai között nincs meg az összetartás, — majd közelebb a városi tanács túlságos befolyása a városi közügyekben lett úgy feltüntetve, mely abszorbeálja a közgyűlés intézési hatalmát. Ezen ellentétes vádakkal szemben az eligazodás nehéz, mert konkrét esetekkel ezen vádak megvilágítva nincsenek. Legsajnosabb a sajtó egyrészének magatartásában az, — hogy a tisztviselői állás erkölcsi alapjait igyekszik olyan gyanúsításokkal lerombolni, melyek már egyenesen a tisztviselők jellemét és erkölcsi tekintélyét támadják meg. Az önkormányzati-élet természetéből folyónak tartom, hogy az szigorú ellenőrzéssel jár. Egy város egyöntetű társadalmának élénk közszellemére s egészséges erkölcsi érzékére mutat az, ha ezen ellenőrzést a szigorúság elveinek mindenben megfelelően gyakorolja. Természetesnek és örvendetesnek tartom, — ha a közvélemény élénk érdeklődéssel kiséri az önkormányzati élet minden lüktetését. Azonban ezen ellenőrzésnek intézményesnek vagyis olyannak kell lenni, mely a közérdek magaslatán szigorúan a tárgyilagosság határai között okszerű következetességgel gyakoroltatik. Visszásnak találom, hogy az előkészítő szakbizottsági üléseket a beosztott bizottsági tagok oly gyéren látogatják, — melyek a bizottsági tagsági állás kötelességeivel egyáltalában nem egyeztethetők ösz- sze, — sőt maga a bizottsági közgyűlés ülésében is a tagok sokszor feltűnően ke- vés4számban jelennek meg. Az önkormányzat lényege abban áll, hogy a közönség választott, — illetőleg törvényesen minősített közgyűlési tagjai által intézze a közszellem és közérzület kinyomataként az önkormányzati ügyeket. Eze- ket.'azon ötletszerűséggel, mely a közgyűlési-tagok gyér megjelenésének természetes következménye, intézni nem méltó a törvényhatósághoz. Ezen abnormis helyzet, sok téves következtetésekre nyit utat. Némelyek a tanács tulsulyját látják benne, mert az ügyek a tanácsi előterjesztések és I előadók véleménye alapján intézteinek el. Ahhoz, hogy a tanács illetőleg az előadó véleménye az elfogadhatóság mérlegén szigorúan megbírálható legyen okvetlen szükséges az előkészítő tárgyalásokon az ügygyei való megismerkedés. Ennek hijjával kétségtelenül nehéz az ügy elemezése a közgyűlésben, a hol már ezen részletezésre nincs elegendő idő, — de az előkészítő táfgyalásnak — éppen az a czélja, hogy a küzgyülés a túlságos részletezéssel ki ne fárusztassék. Távolról sem tartom a tisztviselőket a közvélemény bíráló megnyilatkozásaitól menteknek, sőt örvendek, ha érdeklődés mutatkozik a közgyűlés körén kívül és a tisztviselők működése —- és közügyeink iránt, de azt már sajnálattal kell néznem, ha a tisztviselő működése s ezzel össze- függőleg önkormányzati ügyeink megbirá- lása körül a legellentétesebb nézetek — tájékozatlanság vagy félreértések merülnek fel sokszor éppen azok körében, a kik az ügyek intézésébe befolyni vannak hivatva. Az önkormányzati tisztviselőnek egyedüli erkölcsi alapját azon bizalom képezi, mely őt az állásra megválasztotta. Ez a bizalom kiséri őt kötelessége teljesítésében, az adja meg munkakedvét és képességét. Ha ez a bizalom a tájékozatlanság és félreértések útvesztőjébe jut, akkor kedvezőtlen megnyilatkozásaiban méltatlanul érintik a tisztviselőt. A bizalom erkölcsi alapján álló tisztviselőre a méltatlan vád sokkal érzékenyebben hat. A közhivatali állásokban nehezebb helyzete egyiknek sincs, mint az önkormányzati tisztviselőnek. Működése a közérzülettel egyező kell hogy legyen, s e végből a közönséggel érintkeznie s annak gondolkodását tanulmányozni kell. Ez a nehéz álláspont — más hivatalnoknál alig fordul elő. — Ezen oknál fogva a politikai tisztviselők működése ehhez képest ítélendő meg. Minden esetre az önkormányzati tényezők érdeklődése és buzgósága szükséges ahhoz, hogy a törvényhatósági tisztviselő a közérzülettel és közakarattal folytonos ösz- szeköttetésben maradhasson s azzal erkölcsi szolidáritásban álljon. És akkor hiszem, hogy félreértés és méltatlau gyanúsítás a közvélemény orgánumában nem látnak napvilágot s nem fogják azok a tisztviselő TARCZA. Őszi rózsák. Irta Ifj. Markus János. Szerettem a szép lombhullató őszi napokat. Gyönyörködöm a virág hervadás- ban, a sárgult levelekkel kaczérkodó őszi verőfényben s mégis . . . mégis . . . úgy szeretnék sírni. Furcsa! fájdalmat okoz, ami gyönyörködtet, lehangol az, amibe örömöt találok Kutatom az okokat, s belenézek a szivembe. Összefüggést keresek, lélektani motívumokat, melyek megmagyarázzák ezt a különös érzelmet és találok nagyon sokat. A szívben rejlik az ok, mert mintha valami átok nehezedett volna reá, megérez minden külbehatást, fájdalmat okoz neki ez is, az is. Bántja az emberek ridegsége, mely megtörte, elhamvasztotta ambicziója tüzét, lehangolja a világi rend, és bántólag hat reá a legkissebb csalódás is. Ezek az érzelmek megöregitették, — ifjú virágait meg letarolták, elhervasztották s most olyan mint az őszi táj. Hasonlatot látok az én szivem, meg az őszi hangulat között, talán ez keveri a gyönyör közzé a bántó akkordokat, talán azért szeretnék sírni .... ...............A lehullott, száraz levelek közzül, elém tűnik egy szál őszi rózsa. Szerény egyszerű virág. Mikor a többi növények hervadnak .... elhullanak, ő akkor nyitja ki egyszeri! szirmait, mintha csak vigasztalni akarná a természetet, melyet az ősz egyszerre foszt meg minden ékétől. Nézem sokáig, — aztán eszembe jut egy szolid szőke leányka, aki nagyon szerette ezeket a virágokat. Egyszerre én is vigasztalót találok, az én letarlott szivemben is nyitni kezd az őszi rózsa, .............. megta láltam utolsó reményemet.............. . ... a te személyedben ... te kis szőke tündér . . . .11 sít íjs Édes 1 Letépem az első őszi rózsát s elküldöm neked, ki az én szivem őszi rózsája vagy. Nem írok mellé csengő rímeket nagyhangú frázisokat, csak egyetlen szót: „Szeress 1“ Szeress és én viszonzásul neked adom ezt az én szegény, tövissel koszoruzott szivemet, melyet nem értett meg eddig senki s melynek még csak te szereztél néhány örömteljes napot, s- melyre csak a te szelíd, ábrándos szemed árasztott eddig verőfényt. Szeress Édes 1 Csak ennyit irok, de ezt a szót a szivem mélyéből szakítom és érzem, tudom, szivem minden idegszálában ott vibrál az a jól eső remény, hogy a te válaszod nem az a schablonos válasz lesz, hogy — „Nem hiszem 1“ „Hány leánynak mondtad ezt már előttem ?“ A te válaszod nem lehet ez, a te válaszod úgy fog hangzani: — Szegény fiúi Én értelek én, szeretlek ! Sohasem hazudtam, nyitott könyv a lelkületem. Kiolvashattál belőlle mindent ítélhetsz a sorsom felett nyugodt lelkiismerettel. Csak hazugnak ne tarts, mert a hazugság becstelenség s hiába Írnád hogy szeretsz, mert ha utánna tennéd, hogy „de a te szerelmedben nem hiszek,“ megczá- folnád önönmagadat. Én sem hinnék neked, mert a te jó szived, — nem szerethet becstelent I Érzem, hogy elütöttem a mai’ kor embereitől. Én ideálisan szeretek, — pedig ez már divatból kiment, idejét múlt szentimentálizmus. Tudnak szeretni ma is az emberek, szeretnek is, — de nem ideálisan. Te meg fogsz érteni, vagy ha nem, akkor tépd szerte-széjjel ezt az őszi rózsát szivem utolsó reményét. Tipord szét vele együtt a szivemet is, mert eltűrök tolled mindent, csak azt az egy szót ne mondja ki ajkad, hogy: — Hazudsz I Hazudsz 11 $ * <c Milyen bohó is vagyok én! Gyönyörködöm az őszi hervadásban s azon veszem észre, hogy gondolatom faképnél hagyta a szemeimet. Hervadást pusztulást látok, a szivem és a gondolatom meg ibolyaillatos madárdallos tavaszról álmodik. Egészen beesteledett. Belenézek a sötétségbe s nem látok mást, csak egy édes baba arczot, ábrándos igéző szép szemekkel. A hűvös, nyirkos levegőt tele tüdővel szívom magamba, mint a tavaszi balzsamos, virág illattal telitett levegőt. Az őszi féreg egyhangú cziripelése pedig mintha májusi zenévé változott volna, belelopózik a szivembe, megrezegteti minden húrját s olyan ábrándosnak, olyan szépnek tetszik. Mozdulatlanul nézek magam elé. Tagjaim elzsibbadnak, óriási nagy zűrzavar keletkezik szemeim előtt, s e zűrzavarból nem tudok kivenni mást, csak egy mosolygó szőke arczot. Futok utánna s mikor majd elérem ismét tova tűnik . . . szétfoszlik a semmiségben, mint valami délibáb. Felrezzenek s ott találom magam régi helyemen. Kezemben egy szál őszi rózsát tartok, — hogy került oda? Nem tudom 1 Nem vagyok képes megkülömböztetni az álmot a valóságtól .................... vagy talán ne m is akarom. Hiszen sokszor olyan szépet álmodik az ember s úgy fáj ilyenkor a felébredés. Szerettem volna én álmodni tovább ezt a szép mesét, álmodni az örökké valóságig, hogy ne lássak többé mást, csak azt az angyal arczot, azokkal a bájos méla szemekkel, az álom egy eszményi élet. Ami csak ábránd vagy soha el nem érhető vágy szivünkbe lakik, keresztül élhetjük az állom eszményi világában. Csak a felébredés fáj aztán, meg az a tudat, hogy az egész csak álom volt s tova tűnő ködfá- tyolkép. A bokorban megszólal egy kis féreg: — Czirpp! Czirpp ! Százan, ezren zúgják vissza rá : — Cziripp 1 Cziripp 1 Váljon miről beszélnek? Miről dalolnak? Talán ők is a szerelemről. Szerelemi Talán ez a parányi kis féreg is megtanult szeretni, talán tudja, hogy ez érzés nélkül nem képzelhető el élet, mert hiszen a szerelem bár csirája a boldogtalanságnak, de egyszersmint a boldogság leglényegesebb kelléke. Átok és áldás, menyország, vagy pokol. Megszeretném kérdeni én is azt a kis szőke tündért, hogy átkot, vagy áldást, a menyországot, vagy a leggyötrőbb poklot tartogatja-e számomra? Megszeretném kérdeni, hogy váljon O fog-e engem olyan nagyon, olyan igazán szeretni, mint ahogy én Őt szeretem. Az őszi szél felel reá. Meg-meg rázza a fák hervadt lombjait s tisztán kiveszem mit súg felém : — Soha 1 Soha! Aztán tovább fut, meg sem várja, hogy oda kiáltsam feléje, hogy: „Hazugsági“ fut mint egy őrült s magával sodorja az elsárgult, csörgő leveleket ...............én meg nézek magam elé, a szivem elfacsaro- dik, gyötör az a sejtelem, hogy hátha nem hazudott az őszi szél............ hátha igaz am it a, fülembe súgott............? Ügy szeretnék sírni 1 Weiss Gyula üzletébe az őszi és téli idényre a legújabb posztó és gyapjúszövetek a legszebb kivitelben megérkeztek; a téli kabát kelmék is nagy figyelemmel vannak megválasztva úgy, hogy ezeknek minden faja a leghosszabb ideig eredeti színében marad.
