Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1919-03-24 / 12. szám

s SZATMÄB és vidéke. tak a kocsikból, tényleg lefegyverez­ték a károlyi vasúti őrséget, több utast' megvertek és éktelen zajongással vonultak bé a varosba. Az elibük ment Nemzetőrszakasz parancsnoka, nem akarván a nyílt utcán összeütkö­zést produkálni, szakaszával a lakta­nyába sietett és ott várta be a kato­nákat, akik nemsokára lármázva, meg­érkeztek. Ott minden embert akivel találkoztak, megvertek. Felrohantak a szocialista párt helyiségébe és ott is verekedtek. Ekkor azonban munkába lépett a kivezényelt rendőrség és. a nemzetőr­séggel együtt valóságos harc után le­fegyverezték a megvadult emberekét, akiket azután a laktanya egyik nagy­szobájába csuktak be. A lefegyverzés alatt a szatmári katonák közül öten súlyosan, tizenketten pedig könnyeb­ben megsebesültek. Az esetről Tremba h. rendőrkapi­tány jelentést tett a szatmári hadbsz- tályparancsnokságnak és az onnan ka- i pott intézkedés folytán a letartóztatott j katonákat még aznap d. U. lezárt te- j bérkocsikban utbainditották Szatmárra. j Xy ‘ r ' Magyarország nj utakon. Az Antant el akarta rabolni országunkat. — Károlyi és kormánya lemondott. — Kor­mányzótanács alakult. — Az antant missziója megszökött Budapestről. — Vyx alezredest letartóztatták. — Szövetségre lépünk az orosz szovjet köztársasággal. — A megszálló csapatokat kiverjük. — Az orosz vörös had­sereg segítségünkre siet.-■ ■ '• . V- ■ ; | Szatmár, 1919. március 24. <, j f " J . - i. Köztudomású ma már, hogy az ántánt hatalmaknak j Magyarországgal szemben támasztott töljesithetetleü7 kö­vetelése abba a helyzetbe hozta Jjjárolyi Mihályi; a kormányt, hogy helyüket elhagyják es ez^rjtfagyarprszág sorsa nj útra terelődött. A kormány lemondása következtében a főváros mun­kástanácsa vette át a kormányhatalmat és megalakította az ideiglenes forradalmi kormányzótanácsot, amelyben kizárólag szociálisták és kommunisták vesznek részt. Á kormányzótanácsot az ántánttal szemben nem kö­telezi semmi sem. Mire a kormányzótanács megalakult az ántánt hatal­mak budapesti missziójának nagy része megszökött Buda­pestről. Hir szerint Yyx alezredest letartóztatták. A kormányzótanács sürgősen felállítja a vörös had­sereget^ amelybe a fennálló haderőj; beolvasztja és szövet­ségre lép az orosz szovjet köztársasággal. Valószínűen Német-Ausztriával és Németországgal is. A kormányzótanács remélj, hogy a francia, angol, amerikai, valamint az olasz és belga hadsereg, amely túl­nyomórészt munkásokból van szervezve, nem áll szembe Magyarország munkás hadseregével és igy a hazánkba betört román, szerb és cseh csapatokat, ha szükséges az orosz vörös hadsereggel együttesen, rövidesén ki verjük Magyarország területéről. Az orosz vörös hadsereg gyors léptekkel közeledik felénk. TJjabb értesítés szerint már Cserhövicpp isf tpl Tönkrement Magyarország lóállománya. Másfélmillió lovat vesztettünk a há­borúban. — A franciáknak nem tudjuk leszállítani a fegyverszüneti szerződésben kikötött mennyiséget. — Húsz év múlva lesz csak meg a régi ióállomány. V Szatmár, márc. 22. A háború kitörése előtt Magyar- ország volt Európának lovakban leg­gazdagabb állama és az egész konti­nensen a .mi lótenyésztésünk állott a legelső fokon. Ezzel szemben ma ott tartunk, hogy alig van Magyarorszá­gon ló és a mi lóállományunk a leg­szegényebb az egész világon. Szakértők véleménye szerint leg­alább húsz esztendőnek kell eltelni addig, amig e tekintetben a háború csapásait ki tudjuk beverni és Ma­gyarország lótenyésztését ismét a régi nívóra emelhetjük. A háború során a magyar gaz­dáktól elrekvirálták a lovaikat. Ezzel szemben megfelelő tenyésztésről nem gondoskodtak. A háborúban részint a nagy megerőltetés, részint a takarmány hiánya folytán közel háromnegyed millió ló — jórészt magyár ló! — pusztult el és még ezt a csapást is kibírtuk volna, ha nem ért volna vé­get a háború úgy, ahogy véget«ért. Á formációk felbomlása’révén ugyanis olyan természetet öltött a visszavonu­lás, hogy a lovascsapatok lóállomá­nyukat í vagy elkótyavetyélték, vagy egyszerűen szabadon engedték. A né­metek átvonulása gyerekjáték volt a magyar csapatoknak idegen területen, való átvonulásához képest. A németek mindössze harmincötezer lovat hagy­tak Magyarországon, ebből a mennyi­ségből is harmincézer ló iSrd^lyben a románoknak jutott, & mi csapataink pedig Ukrajnában, Szerbiában, Olasz­országban és a jugoszláv területeken történt átvonulásuk közben szakértők szerint kétszázezer* lovat bocsájtottak szélnek. Énnek a pénzbeu fel sem becsül­hető lóállománynak nagy része még ma is a szabadban, vadon tanyázik és Ukrániában a magyar lovakat lasz- szóval fogják. Ez az óriási mennyiség a mi részünkre tökéletesen és teljesén elveszett. Éhből egy darabot sem káp^ hat tunk vissza. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy egyes katonai csapatok azért, mert*nem tudják- élelmezni a lovakat, kiadják azokat a gazdáknak, de tőlük hhmar vissza is kérik. Annyira siralmas a helyzet nálunk, hogy eddig - nem^tud- tunk eleget tenni' a fegyverszüneti szerződésben foglalt azon félt-ételeknek, amely szerint tartozunk az entente keleti hadseregének huszonötezer lo­vat átadni. Ezt a mennyiséget le al­kudtuk már trzenötezérre, de bizonyos, hogy még "a tizenötezer lovat sem fog-

Next

/
Thumbnails
Contents