Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1919-03-03 / 9. szám
Marminchatodih évfolyam, — 9. szám. Szatmár-Németi, 1919. március 3. ’Előfizetési ára: egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona — fillér. Egyes szám .ára 20 fillér. — Főszerkesztő lakása: Eötvös-u. 24. Felelős szerkesztő lakása: Petőfi-u. 1. Szerkesz- > töségi kérdésekben ide kell fordulni. — fflétföi Mjsáa Politikai lap. Hirdetések garmond sora 50 fillér. A legkisebb hirdetés ára 2 korona. — Hirdetési dijak előre fizetendők. Megbízásokat pénz nélkül nem fogadunk el. — Kiadóhivatal: Eötvös-utca 8. Könyvnyomda. — Előfizetési díj, hirdetés, pénz ide küldendő. — Felelős szerkesztő: Dr. Fejes István. — Laptulajdonos és kiadó: Morvái János. A köztársasági ] elnök i ' ' ' ' 1 tegnap reggel 9 órakor dr. Nagy Vince | beltigy- és Böhm Vilmos hadügymi- j niszter kíséretében városunkba érkezett. A vasútnál a törvényhatóság nevében Kossaczky László kormánybiztos üdvözölte, mire a menet a közönség sorfala Mzött bevonult a városba, s a vendégek dr. Nagy Vince házánál szálltak meg, ahol villásreggeliztek. Délelőtt ll órakor vonult fel a közönség a Pannónia előtt, felállított állvány elé, ahol nemsokára megjelent az elnök kíséretével és kezdetét vette az ünnepély. A függetlenségi párt részéről Bél- teky Lajos, a szociáldemokrata párt részéről Jelűnek Ede, a radikális párt részéről dr. Tanódy Endre és a kisgazdapárt részéről Király Gábor mondta az üdvözlő beszédet, s utánuk az elnök szólalt fel, s gyakori zajos éljenzéstől kísért beszédben hü képét adta a mai helyzetnek, Beszédet mondtak még dr. Nagy Vince belügyminiszter, Böhm Vilmos hadügyminiszter, Pogány József a katonatanácsok kormánybiztosa és Ugrón Gábor a székely nemzeti tanács elnöke. Közben egy repülőgép keringett a Deáktér felett, mely a közönségre virágot szórt. Délután fél 2 órakor volt a bankét, mely 4 óráig tartott, de ezen az1 elnök csak rövid ideig vett részt, mert 2 órakor Böhm Vilmos hadügyminiszterrel különvonatbn kiment a demar- kációnális vonalra az ott lévő katonaságot megszemlélni. A * banketen szintén több beszéd hangzott el. Este ismét dr. Nagy Vince házánál gyűltek össze a vendégek, ahol vacsora volt, s 10 órakor indult a különvonat, mely őket visszavitte a fővárosba. Ez dióhéjban a tegnapi látogatás története, mely külső megnyilvánulásában nem volt oly zajos, mint talán sokan szerették volna, de hogy az ünnepélyes hangulatnak megfelelt, az kétségtelen. A közönség őszinte szeretettel csüggött az államfő személyén, megértő • komolysággal véste leikébe minden egyes kijelentését, s a hála érzetével eltelve fog még sokáig visszagondolni erre a napra,-mely egyik fénypontja marad a város történetének. Polgárság ' ■; és radikálizmus. (yr‘) »á kormányt mind több támadás éri radikális politikája miatt“ ezt a minisztertanácson elhangzott megállapítást kapjuk i ki a napi politika szállongó híréiből Ha a közhangulatot figyeljük, hamar belátjuk, hogy ez a polgárság köreiben tényleg nem igen van annyira a kormány mellett, mint az uj korszak kiépítésének nehéz munkája megkívánná. Nagyon sok i az elégületlenség a jelen dolgokkal, s még több a kétely a jövővel szemben s az ennek nyomában járó óyatos, hideg tartózkodás. , Hihetetlenül erősen tartja magát s még a hírek közül is sokat megtéveszt az a rosszindulatúan hamis beállítás, amely az ország Összeomlásáért, siralmas helyzetünkért nem a régi bűnt és vakságot, halbem a haladó pártokat, s elsősorban Károlyit teszi felelőssé. Valamint nem csekély azoknak a száma sem, akik á nyomorúságunknak az áfiumát, vérző sebeink gyógyulását a visszafelé haladásban, a letűnt idők jelszavának és rendszerének feltámasztásában és diadalában keresik. Ilyen körülmények között, amidőn látjuk, hogy a forradalom lökése sokkal előbbre vitte a haladás szekerét, mint azt még az azelőtt élen állók közziil is sokan nyomon követni bírnák, tényleg nagyon nehéz a kormány helyzete. A mai helyzetben még akkor is kemény legények kellenének a gátra, ha az egész nemzet osztatlan együttérzését, bizalmát és támogatását éreznék és tudnák maguk mellett, hát még ha a külpolitikai rázkódások izgalmai és erőfeszítései között azon az ingatag talajon kell lábat vetniök, amely ütköző pontjává és eredőjévé kényszerült lenni ellentétes, részint hátra huzó, részint előre taszító áramlatoknak. S most mondja meg valaki, nem kötelességünk-é minden erőnkkel támogatni ezt a nehéz helyzetben levő, súlyos feladatok elé állított kormányt. Aki sokalja, a kormány radikalizmusát, gondolja meg, hogy ennek helyére csak radikalisabb kormány jöhet. Aki a kormányhatalom gyengesége, a fennálló rend elégtelensége miatt zúgolódik, az lássa be, hogy mégis ebben a kormányban van a teljes és végleges konsolidáció_ szála és lehetősége, ’ ha mindjárt, átmenetileg is, lássa be, hogy ha ez a kormány nem lenne, a felfordulásnak és anarchiának lennénk kiszolgáltatva. Hátrafelé már hiába pislantga- tunk, az uj alakulatnak elég ereje és edzettsége van minden retrográd irányzat., még inkább tettleges szándék kivédésére és elnyomására, visszafelé a szekérrud többé nem fordulhat. Ma Károlyiék azok, akik a múlt tiszteletreméltó hagyományain és alkotásain építeni akarják az egyelőre lehetséges, később bizonyára boldogabb jövendőt, érezzenek minden a helyzetet és ural- ” kodó eszméket megérteni tudó magyar szivet mellettük dobogni. Lehet más véleményünk bizonyos kérdésekről, mint amit ők képviselnek és lehetnek kifogásaink, megjegyzése- ink, tiltakozó szavaink is az intézkedéseikkel szemben, hiszen ez még nem ellenforradalom, de ne tápláljunk és ne terjesszünk a nehéz munkájuk iránt bizalmatlanságot és gyűlöletet; összeforrasztani, egységre hozni és ne széttagolni segítsünk ezt ai amúgy is szerencsétlen országot. ; Apróság-ok. Nem a vidéken szokásos írói jubileum, mikor a vidéki lapokba Írogató egyik másik nagy ember egyszer csak előáll, hogy ime Ő már 25, 30, 40 éve az irodalmat szolgálja, hanem egy igazi íróról van szó, aki tényleg 40 éve forgatja a tollat mesteri kézzel és alkotott annyi szépet, hogy csodálkozni lehet rajta, hogyan telt ki az idejéből, aki tehát méltán rászolgált az ünnepslter tésre. Bodnár Gáspár ez az iró, s bizonyara nincs olyan ember a városban, aki szívből ne kívánná neki, hogy az Isten még sokáig éltesse! A neve ismert az egész országban, s „Vissza a műhelybe I“ című szindurubját játszók mindenfelé. Nem a színpadokon, mert ott egészen másfajta produktumok uralkodnak, de a műkedvelők táborában van nagy népszerűsége, ami szerintem még többet jelent, s a „Vissza a műhelybe!* valóságos szálló igévé nőtte ki magát, mely ma már Lapunk egyes száma 20 fillér.
