Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1919-02-10 / 6. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Ok ragaszkodnak hoz/á, hogy a szón felét Magyarország kapja, különben teljesen beszüntetik a runnkát. És közben erélyes el- lenálásra készültek. Árkokat ástuk, félfugyverkeztek | így várták a románok üzenetét. Ezek feltétlen engedelmességet követeltek, amit kereken megtagadtuk, mire u románok is elsáncolíák magukat s u b/inyá szókra eortüzet adtak, amit ezek is viszonoztak. Hét becsületes magyar munkás életét áldozta a hazáért, A munkások oly hősiesen védték he- tenyészett állásukat, hogy u románok egy tapodtat sem tudtak előre nyomulni. Másnap azonban a romónok ágyukat vontattak fel és paríatnentairt küldtek a bányászokhoz. A követ a román katonai parancsnokságnak azt a lenyegetéeét terjesztette a bányászok elé, hogy a lupényi bányát hasznavehetetlen rommá lövik, ha a Bányászok fel nem hagynak az ellenállással s azonnal munkába nem állanak. Egy ideig haboztak. Eközben eldördült az első ágylövés, jeléül annak, hogy a románok nem tréfálnak. Igaz, hogy egyelőre csak a levegőbe lőttek, de ha a tárna nyitását bedöntik, a bánya akkor is hosszú időre elveszett. Alkudozni kezdtek tehát a románokkal. Azt követelték, hogy tegyenek kötelező Ígéretet, hogy a kitermelt szén felét Magyarság kapja s velők ezentúl humánusan fognak bánni. Yégült azt is kikötötték, hogy a fegyveres ellenállásból kifolyólag senkinek sem lesz bántódása. Ezt a román had vezetőség meg is ígérte, mire helyreállt a rend, másnap azonban a munkások vezéreit letartóztatták. Az így támadt elkeseredést a végsőig fokozta a bánya népszerű főmérnökének : Westhoff Károlynak legyilkold««. A lelkes magyarérzésü bányafőmérnök, aki a munkások fegyveres ellenállását szervezte, a béke helyreállta után egy mérnöktársával nyugodtan haladt a bánya felé. Nagyon hideg volt, kabátja gallérját feltürte s lehet, hogy a közeledő román járőr kiáltását ezért nem hallotta. De mérnöktársa sem hallotta, csak a lövés dördüléeét, amely után Westhoff főmérnök élettelenül terült él a földön. Lugossy dr. bányaorvos megállapította, hogy hátulról fejlövés érte. A tisztviselők és munkások rögtön a legerélyesebb vizsgálat megindítását követelték, a hadparancs- nokság azonban kijelentette, hogy sajnálja^ ugyan az esetet, de mitsem tehet, mert az Őrjárat szabályszerűen járt el, az állj! kiálltáéra a főmérnöknek meg kellett volna aílania. Özvegye és négy kis árvája maradt a negyven éves főmérnöknek, aki veje volt Őzv. Mátyiknónak, az Országos Protestáns Árvaház fínomlelkü és az árvák ezreitől áldott árvamamának. A románoknak ez az eljárása volt az oka az erdélyi általános sztrájk kitörésének, «mely most már diadalmasan véget ért. F. E. & Apróságok, Két évvel ezelőtt jelentkezett lapunknál Aladár öcsént. houv ezt-retne munkatárs lenni, 1 kérdezte | feltéteteket. Dolgozni ingyen, — mondtam én •— a« címet kophat, | milyen jól esik. így lett belőle főmunka- társ. Később már a szerkesztői címet, óhajtotta, azonnal megkapta. Folyton terveken tö/íe 1 fejét, I különösen politikai lupró« álmodozott és addig járt, keb, trug a kauciót megszerezte. Ennek jutalmául nyerte el aztán a felelős szerkesztői állást az eddigi javadalmakkal, tűig én a főszerkesztő lettem. * ■ Kettőnk között 1 szerződés úgy szólott>- hogy ő a teljhatalma lapvezér, azt ír, azt csinálja, ami neki jól esik, kivéve az »Apróságok“ rovatát, u hol én rendelkeztem. A leguugyobb békességben csináltuk aztán másfél éven keresztül u lapot, «oha nem zavarta köztünk a harmóniát semmiféle nézeteltérés. Ez a legelső, ami most történt, hogy a szerkesztéstől egyelőre visszavonult, de én bízom benne, hogy ez sem fog soká tartani és én ismét visszakerül hetek a nyugalmas főszerkesztői állásba. * A régi jó öreg „társadalmi és ismeretierjesztő Szatmár és Vidéke“ az ő vezetése alatt a radikális eszmék szolgálatába szegődvén, nekem is kötelességemmé vált alapos ismeretséget kötni a radikalizmussal. De hát öreg fejjel nehezen megy a tanulás és minél többet olvastam róla, annál kevésbé jöttem tisztába vele, hogy hát mi is volta* képen a radikálizfcros ? Egyszer aztán kezembe került a Jászi Oszkár könyve: „Mi a radikálizmus ?“ — No végre, gondoltam magamban, most már a forrásnál vagyunk és Deki feküdtem, átolvastam háromszor is, míg aztán rájöttem, "hogy éű tulajdonképen mindig radikális voitam. * Mikor elindultak az apostolok hirdetni Krisztus tanítását, egyszerű szavakkal mondták el egyszerű hallgatóiknak és megértette mindenki és a lelkek befogadták valameny- nyíen és így ment ez sokáig, míg a későbbi századok alatt lassan lassan tudomány lett belőle, egész könyvtárak teltek meg vele, a ma már ott vagyunk, hogyha az apostolok feltámadnának és meghallgatnák két tudós teológus vitatkozását a vallásról, fejcsóválva néznének egymásra. A radikáiízmussal is ilyen formán vagyunk. A mi a lényeg, azt egyszerű szavakkal elmondva egyszerű emberek is megértik, de mióta tudomány lett belőle, c#ak a beavatottak tudnak rajta eligazodni. * Most aztán akarva, nem akarva, radikális lapot kell szerkesztenem. Úgy vagyok vele, mint az egyszeri ember, akitől azt kérdezték, hogy tud-é hegedülni, s amire ő azt felelte: Lehet, hogy tudok, de még nem próbáltam. Ilyen' nehéz helyzetbe hozott engem Aladár Öcsém. De még szerencse, hogy legutolsó terve nem sikerült; minden áron napilapot akart csinálni a Szatmár és Vidékéből, azonban a háborús körülmények miatt nem tudott boldogulni. Még elgondolni is iszonyat, minden nap újságot írni I Elóg abból egy héten egyszer, néha még az is sok. Demeter• Tüntető felvonulás. Nagy népgyűlés a Deáktéren. A szociáldemokrata párt tiin|élő- felvonulást és nagyszabású népgyíííést rendezett vasárnap délután Szatmáron. A város különböző pontyain, 8-—10 helyen gyülekeztek a résztvevők s onnan nagy tömegekben, szinte végnélküli sorokban, vörös • ászlók alatt vonultak fel a gyűlésre. A tüntető felvonulás célja as volt, hogy a párt megmutassa n város közönségének,, milyen hatalmas tömeg felett rendelkezik, amely tömeg napról-napra nő s tritt is, de a közeljövőben feltétlenül Szatmárváros leghatalmasabb politikai pártját képezi* A fel vonulásban a radikális polgárok is résztvett.ek. Külön megemlítésre méltó a vasutasok felvonulása, amely valóban impozáns volt. A gyűlést Baumgartner tanár nyitotta meg, utána a központi küldött ismertette a politikai helyzetet, majd Novák főhadnagy, Topa párttitkár, Csáhányovszky és Jelinek Ede szóltak a tömeghez. ICossaczky kormáuybiztos meleg szavakkal köszönte meg az óvá- ciót, amelyben öt a népgyülés részesítette. Berger tanár a tisztviselők szervezkedéséről beszélt. A gyűlésen részvett a tnunkásdalárda, több cigány zenekar és a katonazene. Ott voltak a kávéházi alkalmazottak is, miért is a kávéházak délután 2—5 óráig zíárva voltak. Gyűlés végeztével a hatalmas tömeg a legnagyobb rendben oszlott szét. í EIEE1. Givasóinüüoz. Br. Markovits Aladár eddigi felelős szerkesztőnk "betegsége miatt visszalépvén, reám hárult a kötelesség, hogy a lap felelős szerkesztését ismét átvegyem. A lap eddigi irányában ezáltal változás nem történik, továbbra is a radikális eszméket fogja szolgálni, s hogy ezt minél hathatósabban cselekedne, számítunk azoknak támogatására is, akik városunkban a radikalizmusnak hívei. , \ őszinte elismeréssel adózunk egyelőre-visszavonulni kénytelen szerkesztőnknek és bízunk a gondviselésben, hogy rövidesen elkövetkezik az idő, mikor a tollat ismét felveheti ép folytathatja a munkát, amelyet eddig annyi lelkesedéssel\r. ügybuzgósággal és minden anyagi ellenérték nélkül, teljesen őnzeúenül végzett, igazi katonája lévén az eszmének, amelynek szolgáló- iába szegődött. A mostam időben mi-
