Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-10 / 6. szám

Marminchatodik évfolyam. — 6. szám.

Szatmár-Németi, 1919. február 10.

Előfizetési ára : egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona — fillér. Egyes; szám ára 20 fillér. — Főszerkesztő lakása: Eőtvös-u. 24. Felelős szerkesztő lakása: Petőfi-u. 1. Szerkesztőségi kérdésekben ide % kell fordulni. —

Siet fői 2ljság

—

.....— Politikai lap. :...1 ■■ ■

Hi

rdetések garmond sora 50 fillér. A legkisebb hirdetés ára 2 korona. — Hirdetési dijak előre fizetendők. Megbízásokat pénz nélkül nem fogadunk el. — Kiadóhivatal: Eötvös-utca 8. Könyvnyomda. — Előfizetési díj, hirdetés, pénz ide küldendő. —

Felelős szerkesztő: Dr. Fejes István. — Laptulajdonos és kiadó: Morvái János.

Uj világ felé.

Irta: Jászi Oszkár.

Nem volt még korszak, amelyben a haladás ritmusa vágtátóbb lett volna,, mint ma. Nem~ volt még nemzedék, amelynek minden egyes tagjára olyan felelősségeket ruházott volna az idő, mint a maira. Nem volt még történelmi átalakulás, nem volt njégr kon- stelláció, amely gigantikus és apokaliptikus nagyszerűségében mérhető lett volna a maihoz.

A háború óriási világtörténelmi metszővonalat jejent, amely a múltat a jövőtől elválasztja. Uj világ születik a régi helyén s ebben a nagyszülésü krízisben nevetséges most azt rekrimi- nálni, hogy még mindig nem állott helyre a régi rend, hogy zavarok vannak, hogy végleges ellentétek törnek egymásra és fenyegetik pusztulással egész kultúránkat. A szkeptikusok és nyárspolgárok hada nem tudja felfogni a korszakot, amelyben áll, elfelejti, hogy itt óriási drámának a lebonyolítása folyik, á hatás és a visszahatás nagy törvényei érvényesülnek, s hogy bármily óriási konvulziókban szenvedünk is: a társadalom minden betegsége a múlt bűneinek a következménye. Elfelejtik, hogy négy és fél éven keresztül rettenetes szenvedések és nélkülözések közepette sínylődött az emberiség legjava a frontokon és akkor egy szava sem volt annak az ellenforradalmi tábornak, amely most hisztérikus görcsökben vonaglik és minden bajunkból érvet kovácsol a forradalom ellen.

Új világ születésénél állunk, a melynek még csak derengő körvonalai láthatók, de minden jel arra mutat, hogy fel fogja szabadítani a földet, el fogja dönteni a politikai határokat és meg fogja szüntetni a munkanélküli jövedelmet.

Ebben a világtörténelmi perspektívában Magyarország sorsa attól függ, hogy hajlandó e szakítani a közelmúlt végzetes hagyományaival és megérti-e, hogy ennek feladása után jövője, a magyarság egész kultúrája elválaszthatatlanul egybe van fűzve az általános európai kultúrával. Arra a nagy nyugati pacifista és antimilitarista közvéleményre kell építenünk, amely a

jelek szerint egyre diadalmasabban tör utat a-z ántánt imperiálistáin és kard- csörtetö generálisain keresztül

Súlyos vádak érték a kormány nemzetiségi politikáját. A sajtónak az a része, amely mindenkor nacionalista és imperialista jelszavakat hirdetett, | amely tapsolt a háborúnak és glorifi- kálta Tiszát és társait, azzal uszít a kormány ellen, hogy elprédálta az országot, hogy jogokat kínált és adott olyan nemzetiségeknek is, amelyek gyengék és erőtlenek lettek volna ahhoz, hogy ezeket a jogokat erőszakkal vívják ki maguknak.

Ezek a támadási rosszhiszemüek és igaztalanok.

Rosszhiszemüek, mert nekik nem | az ország integritása fáj, hanem a Wertheimszekrényeké. A dolgozó polgárság megértette már, hogy 'íieki az ipari munkássággal kell szövetkeznie a nagybirtok és* a nagytőke szövetségével szemben, s a feudalizmus és a kapitalizmus sajtója most kenyéradó gazdái életéért remeg, nem pedig az ország épségéért.

Igaztalanok e támadások pedig azért, mert mi nem egy nemzetiség ereje, vagy gyengesége szerint kell, hogy jogokat adjunk, nem ravaszkod- nunk és licitálnunk kell, nem alkudoznunk, hanem a jog és igazság szellemében kell, hogy cselekedjünk: nem akarunk elnyomni senkit, de azt sem akarjuk, hogy minket elnyomjanak.

És itt bontakozik ki előttünk az az eszme, amely súlyos területi sebeket is begyógyíthat és amely nélkül a régi integritás is feltartózhatatlanul újabb katasztrófához vezetne: a dunai konfederáció eszméje. Értsük meg végre, hogy semmi okunk sincs a gyűlölködésre, semmi okunk arra, hogy az Ököljog korszakát kívánják vissza, hanem igenis testvéri szövetségre kell lépnünk egymással. Csak igy kerülhetjük «1, hogy Középeurópa helyén egy véres és vonagló uj Balkán keletkezzék, amely évszázadokra visszavetné az egész emberiség kultúráját.

Csak a dunai államok konfederá- ciója hozhatja meg a tartós békét. Csak az építheti fel a dolgozó emberiI

ség nag)7 munkaszolidáritáaát, .amelyet oly hosszú időn át hiába prédikáltak az álmodozók, az utópistáknak csúfolt „szobatudósok“, s amely gondolát most talán diadalmaskodni fog a népek között, amelyek a lövészárkok és sir- halmok felett testvéri jobbot nyújtanak egymásnak.

Az erdélyi sztrájk.

Hogyan kezdődött a sztrájk?

r i

Ártatlanul agyonlőtt főmérnök.

Bánffy-Hunyad, 1919.

Tudvalevő, hogy Erdélyben általános sztrájk tört ki a románok érőszakos és kíméletlen bánásmódja miatt, amelyet egyfor- ~ mán éreztettek a tisztviselőkkel és a munkások ezreivel szemben. A hatalmas sztrájkra az első lökést a vulkáni bányászok önérzetes fellépése és erélyes tiltakozása adta meg. Az ottani bányászok ugyanis már u román megszállás kezdetétől fogva elégedetlenek voltak a román katonák basáskodó eljárásával. Nemcsak leszorították u munkabéreket, hanem , tetleg is bártalmazták a munkásságot.

A bányászok között napról-napra növekedett az elkeseredés, gyűléseket tartottak, amelyeken elhatározták, hogy a legerélyesebben tiltakoznak a testi fenyíték ellen.

A román katonák egy időre mintha megszelídültek volna, mire a bányászok, akik csak immel-ámmal dolgoztak, ismét teljes erővel felvették a munkát, annál is inkább, mert ígéretet kaptak, hogy a kibányászott szénnek a felét Magyarországnak adhatják.

Ámde a románok megszegték ezt az ígéretüket. A bewaggonirozott szenet elengedték a piskii állomásig, onnan azonban nem Magyarországba, hanem Romániába irányították.

Amikor ezt a bányászok megtudták, ujult erővel tört ki köztük a forrongás. Valóságos ultimátumot intéztek a román katonai parancsnoksághoz, hogy ők nem hajlandók Románia számára dolgozni, mikor Magyarországnak is égető szüksége van minden darab szénre.

Lapunk egyes száma 20 fillér.