Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1919-02-03 / 5. szám
2 SZATMÁK ÉS VIDÉKE. a munka, mert a dolgozó verejtéke szenteli meg, szent az emberi élet és épsóg, szent az otthon melege és kényelme, ha a dolgozó javát szolgálja, nem szentedé elismerésre méltó a tulajdon is, ha a magunk munkája gyümölcse, de nem szent, százszor nem az, a mások munkájából gyűjtött vagyon, a „szent magántulajdon“. Dr. Loránd Jenő. A szellemi mM pllai Íratása. Talán seholsem beszéltek annyit az értelmiségi középosztály vezető szerepéről, mint nálunk és seholsem volt olyan szomorú és sivár helyzete ennek az osztálynak, mint éppen Magyarországon. Ez a vezető szerep olyanféle volt, mint a vadászkutya szerepe úri vadászatok alkalmával. A vadászkutya mindig elől jár, vezet, de azért még sincsen más bánásmódban része, mint a többi kutyának. Háború alatt a cipőtalpaló törvény- széki biró jelképezte azt a válságot, melybe a szellemi munkások jutottak, ma pedig nem esik meglepetés számba, ba a legprimitívebb munkát végző lateinerekről hallunk beszélni Nyilvánvaló, bogy a szellemi munkások anyag i_ lezüllésónek egyéb főoka, ennek az osztálynak teljes szervezetlenségében keresendő. Ki törődött volna a fejmunkások érdekeivel, ha ők maguk sem tettek semmit siralmas helyzetük javítása, erkölcsi és anyagi érdekeik megvédése érdekében ? Ebben a politikus országban éppen a szellemi munkások voltak azok, kik soha politikával komolyan nem foglalkoztak, már pedig a poli- . tikai indifferentizmus mindig megboszulja magát. A politikától nem lehet elzárkózni azon igen egyszerű okból, mert a politika sem zárkózik el mielŐlünk és ha kivonulnak a politika színteréről az értékes elemek, azért a politika nem szűnik meg, hanem csak az történik, hogy átveszik az ő szerepüket az elvtelen és tisztességtelen politikai iparlovagok. Négy évig tartó háború szörnyű megpróbáltatásának és forradalomnak kellett jönnie, hogy ez az egyszerű igazság átraen- jen a köztudatba. Ma már megkezdődött a tunya polgárság öntudatra ébredése, aj élet kezd viralásnak indulni a politikai romokon. A szellemi munkások nagy és hatalmas tábora is megmozdnlt, azonban még mindig nem. találta meg a maga helyét a politikában. A szellemi munkások politikai elhelyezkedésének kérdését sokan igen egyszerűnek látják. Azt mondják, hogy mindezeknek, kik nincsenek érdekelve a kapitalizmusban, kik csak a saját murikájuk után élnek, minden tehintetben közös érdekeik vaunak, tekintet nélkül arra, hogy fizikai, vagy szellemi munkát végeznek, egy táborban van helyük- Együtt vállvetve kell küzdeniük a kapitalizmus ellen, s egy olyan berendezkedésért melyben a magántulajdon kizárásával egy központi igazgatási szervezet állapítja meg a termelés rendjét és a jövedelem el- osztás módját* Amilyen egyszerűnek látszik ez a ftl- fogás, olyun alapvető tévedésen alapul. Igaz, hogy a szellemi munkást és a fizikai munkást egymáshoz fűzik az anyagi érdekek közössége, de a társadalmi történéseket nem lehet tisztára az anyagi erők küzdelmének tekinteni. A közös küzdelem csak közös eszmék, közös világnézet, egységes célkitűzések alapján létezik. Már pedig a szellemi munkás gondolatvilágát: a testi munkásétól egy világ választja el. '* • A fizikai munkás anyagból anyagot állít elő, munkája könnyen mérhető, értékelhető, ellenértékét könnyen ki lehet számítani. Ha megkapja mupkája teljes ellenértékét, ki van elégítve. Ideálja is egy olyan rend, melyben összes anyagi szükségletei biztosítva vaunak. A testimunkás világnézete természetszerűleg materialista. A szellemi munkás munkája se nem mérhető, se nem értékelhető ilyen egyszerű módon, órabér és izommozgások alapján. Nem csak a kivételes szellemek, a nagy írók, költők, felfedezők, de az átlagos szellemi munkát végzők munkája sem. Egy orvos, mérnök, ügyvéd munkáját, melybe évtizedek fáradtsága árán szerzett tudását, s egész egyéniségét viszi bele, a munkaáldozat és a munkaeredmény alapul vétele mellett épp oly kevéssé lehet értékelni,- mint ahogy azt is nehéz megállapítani, hogy egy tisztviselő, kereskedő, vagy vállalkozó munkájának menynyi legyen az igazságos és pontos ellenértéké. A szellemi munkánál nem az u lényeg, ami munka, értve ezen annak áldozati jellegét, hanem az ami benne inponderabilis: a szellem. Amennyire különbözik egymástól a szellemi és testi inunkirj^-annyira más a lényege a társadalommal szemben a kétféle munkásnak. A szellemi munkásra nézve nem kizárólag az a döntő, ami a testi munkásnál, hogy mennyi legyen munkájának anyagi ellenértéke, a szellemi munkásra nézve az is elsőrendű kérdés, hogy az ő minden téren irányitó, szervező, kezdeményező, vezető munkájának megfelelő'társadalmi megbecsülésben, megfelelő hatáskörben is részesüljön, hogy ne csak megfizesse, hanem méltányolja és értékelje is a társadalom azt a munkát, melyet ő végez, s minthogy más az ő életöröm skálájú, mint a testi munkásé, más lehetőségeket is nyújtsanak annak kielégítésére, mint amelyekben a fizikai munkás részesül. v /, Annak a társadalmi és gazdasági berendezkedésnek, melyet a testi munkások araima valósit meg, nincs és nem is lehet érzéke a szellemi munka ilyenfajta megbecsülése iránt. Ezt az orosz példa ad oculos bizonyítja. Ahol.pedig nem becsülik és értékelik kellően a szellemi munkát, ott nemcsak az történik, hogy a szellemi munkások helyzete a mainál inségesebbé és megalázóbbá válik, hanem a szellemi erők elsatnyulása folytán visszafejlődik a termelés a gazdasági és társadalmi élet minden terén. Ezért kell küzdenie minden szellemi munkásnak egy olyan szociális rendért, mely a szellemi erők minden iránya vezetése alá fogja helyezni az egész társadalmat, s amelyben a népuralom az észuralommal párosul. Egy ilyen társadalmi berendezkedés a radikális párt ideálja! Dr. Turnovaky Sándor. UPTO W*3WW Jn§ A Jív JCé J*l «£/ ■ ESS 8{v€arátain üüoz. Hosszúra nyúló betegségem arra kényszerít, hogy ennek a lapnak szerkesztésével —- ha ideiglenesen is, — felhagyják. A rövid idő alatt, amiáta a Szatmdr és Vidékét a maga szerénységéből kiemeltem és a radikális politika szolgálatába állítottam, — ez a kis újság a város és a vidék egyik komoly, mindig szókimondó, önzetlen orgánuma, élveinknek Észak-Magyar- országon időrendben legelső harcosa volt. Még ezt a kis küzdőteret is nehéz szívvel hagyom él, de remélem, hogy nem hosszú idő múlva ujult erővel újból a munkába állhatok. Támogassák a lapot továbbra is, amíg élveinkhez hű marad. Dr. Markovits Aladár felelős szerkesztő. ISI az ellenforradalmár? Mindenki, aki Magyarország el- kinzott, négy háborús éven át meggyötört n é p én e k Jegmélyebbröi jövö és az októbervégi forradalomban kitörő akaratából uralomra jutó rendszer ellen dolgozik. Tehát nem csak a konspiráló, katonai' puccsukat szervező, titokzatos monarchista összejöveteleket rendező az ellenforradalmár, hanem igenis ellenforradalmár mindenki, aki nem tudja megérteni, hogy a közjogi alapon való politikai pártoknak, az egész régi úgynevezett „politikai élet“-nek, a vármegyének, az ázsiai közigazgatásnak, a korrupció és a csendörszurony uralmának, szóval a régi feudális és kapitalista politika összes attribútumainak vége, visszavonhatatlanul, vége.— A forradalom eredményeit veszélyezteti, tehát ellenforradalmár mindenki, aki a régi feudális, a vármegyékben, a képviselöház- ban, a minisztériumokban,. praedomi- náns szerepet vivő, régi kitűnő családokból származó dzsentri uralmat bármely formájában fel akarja támasztani, ellenforradalmár mindenki, aki a régi kapitalista társadalmi rendet a maga ijesztő igazságtalanságaival, kétségbeejtő jövedelemelosztási rendjével, a a tőke, a profit uralmával, a dolgozó milliók akarata ellenére, változatlanul fenn akarja tartani, aki a tőkések, vállalkozók, nagybankok piszkos pénzén vet gáncsot a termelési rendet igenis megváltoztató, ha nem is felforgató reformoknak. Ellenforradalmár tehát mindenki, aki a régi — szerencsésen elpusztult
