Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1919-02-03 / 5. szám
Harminchatodik évfolyam. — ő. szám* Szatmár-Németi, 1919. február 3. Előfizetési ára: egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona — fillér. Egyes szám ára 20 fillér. — Főszerkesztő lakása: Eötvös-u. 24. Felelős szerkesztő lakása: Petőfi-u. 1. Szerkesztőségi kérdésekben ide kell fordulni. — Siet fői 2ljság Politikai lap. = Hirdetések garmond sora 50 fillér. A legkisebb hirdetés ára 2 korona. — Hirdetési dijak előre fizetendők. Megbízásokat pénz nélkül nem fogadunk el. — Kiadóhivatal: Eötvös-utca 8. Könyvnyomda. — Előfizetési díj, hirdetés, pénz ide küldendő. — Főszerkesztő: Dr. Fejes István. — Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Markovita Aladár. HÉTFŐI JEGYZETEK. Székely katonák zászlóalja. A csíki, gyergyói, háromszéki havasok isteneket ostromló hófehér szikrázó ormai ide bólöngattak szombaton délelőtt, a hatalmas hegyek szikláktól védett völgyeiben élő, most védtelen székely anyák, apák, gyermektestvérek szivéből felszakadó sóhajtás viharrá erősödve találta szombaton a Szatmá- ron levő székely fiuk szivét. Hófehér zászlót lengetett a zord februári szél és ezer és ezer székely hősnek esküjét kapta ssárnyára és vitte vissza a bólongató ormoknak, a fájdalomtól reszkető szüléknek és testvéreknek válaszul. Székely fiúk, amint szént az eskü, amit tettetek hazátokért és a köztársaságért, olyan szent hatalom a népek igazsága. Hófehér zászlótok ezt a világot átfogó nagy eszmét jelképezi, ami a müveit népek szellemi és testi munkásainak szivéből már láthatóan kiárad és megadja minden népnek az őt megillető jogot és szabadságot és minden kulturátlan népet oda soroz, ahol a sorban a helye van. Adja Isten, hogy megérhessétek, hogy vér nélkül, az eszme, az igazságotok erejével győzzetek és ezt a győzelmet örömujjongva visszhangozzák a kissebbik hazátok bércei, völgyei és hőn szeretett véreitek. Nem lesz liszt ? ! Hát nem furcsa az, hogy nem l^sz liszt? Már az is hihetetlen volt, hogy miért kell nekünk épen a nagy- gőzmalom dohos rozslisztjét elfogyasztani mind kevesebb egészségünkkel, mikor innen vaggonszámra vitték a megszállt területekre is a finom lisztet, — az meg épen megdöbbentő, hogy annyi előrelátással nem rendelkeztek, hogy ne adjanak ki senkinek, a kormánynak sem, addig ki egy deka lisztet sem, amig megfelelő utánpótlásról nincsen biztosíték. A szállítási nehézségekkel számolni kellett volna és igazán nem fogjuk mentségül az .újságos mosakodást elfogadni. Intézkedést kérünk és nem fenyegetést ! i * " • . i i 6, A magántulajdon | „szentsége“, j . • ; 1 A politikai érdeklődés központ- | jára jutott ez a kérdés s az aktuális j problémák is mind beíetorkollanak. A j nagytőke és a latifundium tagjai félre-l I verik a harangokat s a tulajdon szent j elveinek ínegtámadását hirdetik, vala- j háqyszor a nagyvagyonok jelentékeny I megterheléséről van szó :'akár a nagy- í, birtokok kisajátítása, akár egyszers- i mindenkori nagy vagyonadó kivetése : legyen az. Az ellenkező végleten a bol- i sevista agitáció vezet: a kommunisták ; kárörömmel nézik á kormány nehéz- j ségeit, amelyek szerint csak a magántulajdon megszüntetésével s a kommunizmus azonnali megvalósifásával küzd-^ | hetők le. Két világ áll itt szemben ki- békülhetetlenül egymással. Az egyik a tulajdon szentségében minden emberi nagyság, a kultúrának és azok tovább-' fejlesztésének zálogát látja, a másik J minden emberi nvomoruság és vissza- j maradottság okozóját. Csak e nézetek i természetes szóvivőire kell tekintenünk, I hogy megérthessük őket. A nagytőkés, j a nagybirtokos számára lehet-e szén- j tebb valami, mint aminek élete gondtalanságát, a jólét, a bőség áldásait s embertársai fölötti hatalmát köszönheti? S a munkást, a nincstelen prole- l tárt' foglalkoztathatja-e más megváltó gondolat, mint az, hogy a bőség és jólét forrását elvegyék a kevesektől, s a közösség tulajdonává tegyék ? Ha a társadalom csak nagytőkésekből és bérmunkásokból állana, a tulajdon kérdését bizonyára e két osztály életre-halálra menő mérkőzése döntené el. De a két véglet között dolgozó, s munkájukból élő emberek milliói élnek. Ide kell számítani mindazokat, akiknek kis vagyona nem munkanélküli jövedelem forrása, hanem csak munkaalkalom és lehetőség, ahol ! a töke-, vagy földjáradék teljesen el- j enyésző a saját mhinka hozadéka mellett. De idetartoznak a szellemi munkások, akiknek tevékenysége nem vagyonszerzésre irányul, hisz ennek természete az, hogy emberhez méltó megélhetésen tub neip kér ellenszolgáltatást, mert annak értékét nein lehet a testi munka javaival felmérni. A kérdés most az, hogy a két véglet között imbolyogva. erőik megrontása mellett az egyik álláspontnak tömegedet, a másiknak vezetőket szolgáltassanak ? A politikai célkitűzéseknek egy rendszere a felvetett kérdésekre határozott nemmel felel. Ez a radikáliz- mus. rendszere. A nagytőke és a proletáriátus álláspontjai kibékithetetlen elleutmoudá- suk dacára, azáltal, hogy mindketten a tulajdon egyedüli fontosságát hirde- tik, egy közös síkon találkoznak : a materiálizmúsén. A radikálizmus síkja más: az ideálizmus. Az a hit,, hogy az emberiség sorsát nőin a tulajdon for- ; mája, hanem az emberi szellem dönti : el, a javakban nem a célt, csak eszközt ; lát, a magasabbrendü lét első feltété- , lét, s ezért a tulajdon kérdése helyett \ a termelésé lép első vonalba, az elöbbi- \ nek formáit az utóbbi érdekei döntik. él. (Á fülajdonmonopoliumok és a kom- ' in un izmus sematikus megoldása helyett \ a szabad társulások gondolatát propa- í gálja.) A kapitalista termelés értékes í és maradandó elemét, a? egyéni kezde- ' ményezés lehetőségét biztosítani akarja * ott, ahol azt a közösség érdekei kiván- | ják meg, de nem riad vissza mindazon I üzemek társadalmasításától, amelyek ! az egyéni vezetést tovább már nem i kívánják, vagy amelyek helyi, vagy ! országos monopóliumot élveznek. — • „Állami, községi, szövetkezeti, koope- i rativ és magánüzem megállhatnak egy- | más mellett, aszerint, hogy melyik biztosíthatja legjobban a leggazdasá- ■ gosabb munkafethasználás mellett a | közellátást“, — mondja a radikális párt programmja. Nem a tulajdonban látja tehát a haladást és a kultúra legfőbb mozgatóját, de nem benne látja a? emberi nyomorúság bűnösét sem. Nem látja be, hogy a munkájából élő kereskedőt, iparost, földmivest, a tulajdon szentségének jelszava miért kösse az ö sorsát is súlyosbító nagytőke és nagybirtok uralmához, de azt sem látja át, hogy a kultúra építésvezetői a szellemi munkások méltatlan sorsuk jobbrafor- ditását miért keressék abban a táborban, amely a magántulajdon megszüntetését még az őket éltető kultúra s belőlük eredő kulturjavak időleges elpusztítása árán is ki akarja erőszakolni. A munkájából élő polgár és szellemi jnunkás kátéjából hiányzik a magántulajdon szentsége. De szent az emberi szellem minden alkotása, szent Lapunk egyes száma 20 fillér
