Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)
1931-09-06 / 36. (595.) szám
A máit#ssalSc8í vendéglősek saH^arsi helyzete. gim idegein §!«>5,*íía8<S'£S5 falára*-®« a ffäsaesrescSs srerade« seilen sáréréicc és poharas iialenérés®« a lastyiám ellenőrzőig és esesnpésseii itaHseSBősaft®! és a ssagi?©a«SeäE sssegtütfés© teszi gősm&zre a SKétéssaikaa míKsOégjSöS sperSa 1931. szeptember 6-án ÉS BBREti 3-ik oldal. A mátészalkai vendéglősök köréből mind sűrűbben hallatszanak panaszok, melyek nem annyira a mai, reájuk nézve talán kétszeresen is súlyos helyzetből folynak, de inkább helyi jelenségekből erednek. Minthogy ezek a panaszok mind erőteljesebb formát öltöttek, felkerestük a mátészalkai vendéglősök nevesebbjeit, hogy információt szerezzünk, mennyire jogosak ezek a méltatlankodások!? Végül is arra az eredményre jutottunk, hogy a mátészalkai vendéglősök némely tekintetben joggal panaszkodhatnak és van rá mód, hogy bizonyos tekintetben panaszaik egy része orvoslást kapjon. Érdekesnek és meglepőnek találtuk, hogy a felkeresett vendéglősök kérdéseinkre csaknem szószerint egyformán válaszoltak, bár kérdéseink általános vonatkozásban hangzottak el. — Mi az oka annak, hogy az utóbbi időben mind sűrűbben adnak kifejezést elégedetlenségüknek ? — volt az első kérdésünk. Ennek különböző oka van — volt a felelet. Köztudomású, hogy mi vendéglősök úgy az államnak, mint a községi háztartásnak is nagyobb adót szolgáltatunk be s ezekre az adókra természetesen a törvény bennünket szigorúan kötelez. Ezzel szemben pedig a helyzet az, hogy exisz- tenciális érdekeinket viszont nem védik meg kellő módon. így például csak helyi viszonylatban is korlátlanul adtak ki italmérési engedélyeket, ami a jövedelem széleskörű megosztását vonta maga után ugy- annyira, hogy az utóbbi időben a rezsi költségeinket sem tudjuk már megkeresni. Itt nem annyira a korlátlan, mint a korlátolt italmérési engedélyekre célzunk. Mert tessék csak elképzelni, hogy mi, akik ital és ételforgalmunk után élünk s fizetjük hatalmas adóinkat, legyőzhetetlen versenytársakat kaptunk a fűszeresekben és a szatócsokban. Mátészalkán csaknem minden fűszeres és szatócs korlátolt italméréssel is bir és bár a törvény rendelkezései nem engedik, nemcsak mi, de mindenki tudja, hogy poharasán is kimérnek. Ez pedig azt jelenti, hogy mivel ők fűszer és egyéb áruikból is jövedelmet húznak, de meg adóval is enyhébben vannak megterhelve, olcsóbban szolgálják ki az italnemüeket, ugyanakkor természetesen hideg ételne- müekkel is szolgálnak. De, ami a legfontosabb és reánk nézve a legsérelmesebb, az, hogy mi hitelt nem nyújthatunk, mert a törvény kinlevőségeinket nem hajtja be, ugyanakkor a fűszeres nyugodtan ad italárut hitelbe, mert adósától fűszeráru címén kinlevő pénzét mindenkor a törvény erejével is be tudja hajtani. Itt van aztán a záróra kérdése is. Mátészalkán a fűszeresek és szatócsok már reggel 4 órakor nyitnak s este 10—11 órakor zárnak. Vájjon a fűszeráru kívánja ezt ? Kérem, senki se csodálkozzék azon, ha a mátészalkai vendéglősök bezárják ajtaikat s mint fűszeresek és szatócsok fognak a jövőben szerepelni. Egy másik oka sanyarú helyzetünknek, hogy úgy a termelők egy része, mint egyes bornagykereskedők is mérnek ki literekben is olcsó bort. Mi pedig, akiket rezsi és adók halmaza terhel, természetesen nem tudunk 1 pengőn alul bort adni s igy természetes az is, hogy borért odamennek, ahol 30—40 fillérért is megkapják. No meg tudomásunk van arról is, hogy igen sok csempészett bor jut be Mátészalkára. Egyesek hozatnak egy kis hordó bort, természetesen nem jelentik be s aztán egymás között felosztják. Itt vannak aztán a zug kifőzdék. Általánosan tudott dolog, hogy Mátészalkán igen sokan házi kosztot hordanak s ezek a kosztadók iparengedély nélkül működnek. Hát kérem, lehet-e mindezek után csodálkozni azon, ha az ellenőrzés lazasága miatt előbb-utóbb tönkre megyünk ? Mindezeken felül Mátészalkának, mint megyeszékhelynek egy óriási hibája is visszahat ránk. Nincsen megszervezve az idegenforgalma. Már pedig a község vezetőségének a kereskedők és iparosokkal karöltve, minden oka meg lehetne rá, hogy a környék lakossága minél sűrűbben látogasson el Mátészalkára. Egy gőzfürdő, nagyobb üzletek vásárai, műkedvelő, sport és egyéb látványos és szórakoztató előadások és események bizonyára kedvező feltételei volnának az idegen forgalomnak. Hozzájárul még bajaink tömegéhez az is, hogy Mátészalka közönsége nem él társadalmi életet. Valami unottság és nem ke- vésbbé haszontalan és indokolatlan gőg választja el itt egymástól az embereket és ez a jelenség is hozzájárul iparunk gyen- gitéséhez. — Melyek volnának tehát azok a sürgős intézkedések, amik hozzájárulhatnának a mátészalkai vendéglősök helyzetének megkönnyítéséhez ? — kérdeztük végül, — Elsősorban a fűszeresek és szatócsok záróra kérdésének megoldása. Kötelezzék továbbá őket arra, hogy egy vagy félliternél kevesebb italnemüt ne szolgáljanak ki. A poharazást szüntessék be. Szigorú ellenőrzése a termelők és bornagykereskedőknek. A borcsempészet megakadályozása és a zugkifőzdék beszüntetése. Másodszor pedig, ami természetesen csak országos vonatkozásban oldható meg, a hitelkérdés revíziója, mert ma semmiképen sem zárkózhatunk el a hiteladástól s így, ha hitelünket, mint azt minden más áruval szemben megteszi, védené a törvény, már is sokat segítenének rajtunk. Ezeket mondták el a mátészalkai vendéglősök és most érdeklődéssel várják, hogy panaszaik mennyiben találkoznak majd megértéssel. (—) Levente tábortűz. Holdvilágos nyári vasárnap este van. Csendes nyugalom szállott a Sza- mos-torkolati szép füzesre. De egyszerre hangos lesz a környék. Gyermekek jókedvű csoportja, polgárok, férfiak, nők kiváncsi beszélgetése, majd a távolról ideszürődő levente nóták és harsogó levente zenekar hangjai töltik be a csendet. A tűz már vígan lobog. Végre megérkeznek a gergelyi-ugornyai leventék, élükön a zenekarral. Csoknyay Bertalan főoktató, a tábortűz lelkes rendezője, jelt ad a zenekarnak és felhangzik a magyar Hiszekegy. Leventék, gyerekek feszesen vigyázz- ba állva, a közönség levett kalappal magába szállva hallgatja végig az imát. Ezután a rendező-főoktató szívet-lelket markoló hazafias beszédet mond, majd a műsor többi számai közül kiemelkedik Huszti Gábor levente szavalata, „Éj van...“ szerenád karének, Szabó Bertalan és Rácz Tibor mókája. A másfél órás műsort Markovich Iván százados lelkesítő beszéde zárta be, mely után a nagyszámú közönség egy kellemes est kedves emlékeivel oszlott szét. ni PIL \íl NAPI^g^"* Fii FILLflíR! UPJ1 íil „z AKCIÓ 2+1 csöves váltóáramú hálózati hangszóróval egybeépített készüléket. Kapható minden rádiókereskedésben. Gyártja: Telefongyár R.-T. Budapest. 32—39 Kazinczy emléke. A mai magyar irodalom kegye- letes emlékezése egy százesztendős sirhant felé fordult. Száz esztendeje halt meg a széphalmi remete, a nyelvében megujhodó magyarság „szent öreg“ embere, akinek fáradhatatlan szelleme, kultur-aktivitása és nemzetnevelő talentuma egy egész korszak foglalata volt. Ő indította meg azt a nyelvújítási mozgalmat, melynek eredménye a modern magyar próza kialakulása lett. Sorra megismertette kora legnagyobb íróival az idegen nyelveken nem igen olvasó magyar közönséget. Magyarországot belekapcsolta Európába a haladó szellem rugalmas kötelékeivel. Minden termékenyítő uj eszme befogadása elé kaput tárt s hatalmas réseket ütött a magyar közöny és elzárkózás kínai falain. Száz évvel halála után — a nem kevésbbé sivár korszakban élő késő utódok — megilletődött érzéssel, hálás kegyelettel koszoruzzák meg örök példát mutató, dicsőséges emlékét. SZÍNHÁZ. Túl minden hétköznapi gondon, gazdasági válságon és adóemelésen, kedvező auspíciumok között indul a Radó-féle szintársulat mátészalkai szezonja. Pedig ha valaha nehezen döcögött Thália rozzant szekere, úgy ma igazán tengely-törésig fenekük a csonka haza kátyúiban, Mátészalka csak azóta fontosabb színházi város, amióta megyeszékhellyé jelentősödött s bár odáig nem jutott még el, hogy irodalom és művészet-pártolásban állandó színvonalat tartson, mégis méltán formál jogot hozzá, hogy elfogadható színtársulatot kapjon. Radó Béla színtársulata második szezonját ját- sza most. A közönség nem támasztott mértéken felüli igényeket s a társulat sem kísérletezett beválthatatlan ígéretekkel. Csütörtökön este szépszámú közönség került össze az Apolló-mozi padjain, hogy az uj társulat bemutatkozásánál jelen legyen. Bemutatkozó előadásul az „Alvinci huszárok“ című operettet tűzte műsorra a direkció s igen szerencsésen. A hangulatos vidám darab alkalmas volt a bemutatkozásra és a társulat erőinek megismertetésére. A darab nem jelent forradalmat az operett-irás mesgyéjén, de meséje még sem egyedül a régi sablonokkal dolgozik. Témaválasztása közelebb esik a napi élethez, mint az általában szokásos, poéntirozott ötleteiben pedig eléggé újszerű is. Zenéje dallamos, hangulatos, ha a tangó melódiákon kivtil nem is sok benne az invenció, A leány-asszony Judítot László Ily játszotta. Egész színpadi habitusa tetszett a közönségnek. Hangja kellemes, könnyű- hang. Játéka, primadonnát feledte- tően, prózában érvényesülő kvalitásait árulta el. Patay József bonvi- ván nem ismeretlen Mátészalkán, Szálegyenes férfi és jó mozgású, szimpatikus huszár volt. Hangja zengő és élvezhető, a középfekvésekben dallamos, de a magasabb régiókban hidegebb. A gyors beszédről le kell szoknia. Remekül karrikirozott egy érdekes figurát Vértes Károly kiforrott művészete. Katona Terus komíkaí vénája bizonyára gazdagon fog buzogni minden szerepében. Hajdú Ica eleven szubrett s játékmodora őszinte, természetes. Méltó partnere volt Pataki József, testhez szabott szerepében. Jó karakter színészt mutatott Lenkey Gyula ezredese. Horváth Ica Cecíliájának a tánca volt említésre méltó. Eredetien rajzolta meg Flóriánt a rendező Radó László. — Az előadás tempója kifogástalan volt. A jelenetek gördülékenysége a rendezőt dicséri, de több gondot kell fordítani a statisztériára és egy pár pongyolaságra. Felesleges kihangsúlyozni minden egyes viccet, a huszártisztek pedig tartsák rendben kravátlijukat. Mérsékelt érdeklődés fogadta Bónyi Adorján poétikus színmüvének, Az elcserélt ember-nek bemutatóját. A darab témája fájdalmas eseményekbe markol s az élet fantasztikumát költői igazságszolgáltatással realizálja. A rossz ember hősi halállal expiálja múltját, a jó asszony jó embert kap helyébe. Anna alakjának erősen fojtott drámaiságát nagy intelligenciával érzékeltette László Ily. Radó László Benedek Péterje a figura nehezen va- lószinüsithető vonásait nagyon jól megérezte, de éppen emiatt túlságosan passzív volt s agyon-meditálta a szerepet. Csupa-sziv édesanya volt Katona Terus. Érdekes volt, eredeti volt Vértes Károly Tamása. Dicsérete a mértéktartás, alakításának belső kidolgozottsága. A bemutató esték sikere olyan őszinte volt, hogy megelégedhet vele a társulat s megelégedhet a társulattal a közönség, amely a jelek szerint szívesen is fog eljárni a színházba. * — dr.
