Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)

1931-07-12 / 28. (587.) szám

2-ik oldal. SlAlMll ES BEEESi 1931. julius 12-én, Rendkívüli segítséget igényel vár­megyénk gazdasági élete ~ állapította meg a iöldmivelésügyl miniszter által kiküldött kerületi gazdasági főfelügyelő. Az aratás megkezdődött. — A vetések gyengék az elemi és rovarkárok miatt, — mondja a vármegyei gazdasági főfelügyelő jelentésében. csont, mégpedig teljesen normá­lis formában, kincstári jegyek ellenében, anélkül, hogy bármi­féle egyéb fedezetet vagy bizto­sítékot kellene lekötnünk. A magyar ötmillió fontos kincs­tári jegykölcsönből négy millió fontot vesz át a külföldi tőke, ennek sorában a Bázeli Nem­zetközi Fizetések Bankja, amely a jegybankok kooperációjára ala­kult meg és a Magyar Nemzeti Bankkal is állandó benső össze­köttetést tart fenn. A budapesti nagy pénzintéze­tek kipróbáit teherbíró képessé­güket újból dokumentálják azzal, hogy nemcsak, hogy megszerez­ték külföldi összeköttetéseik ré­vén a négy millió fontott oda- künn, hanem még komoly hely­zetben is át tudnak venni a sa­ját számlájukra egy millió fontot. És emellett ez a négy millió font összeg csak legalsóbb határát jelzi a mostani függő kölcsönnek, mert lehetséges, hogy még ezen felül is sikerül majd állami kincs­tárjegyet a külföldön kihelyezni. Nem lehet kétséges, hogy en­nek a közel 140 milliós devizá­nak a magyar gazdasági életre megtermékenyítő hatása lesz. Az államháztartásnak módja nyí­lik a beruházási munkákért járó összegeket kiegyenlíteni, ami a mezőgazdaság és a többi köz- gazdasági ágazat megsegítésére fordítandó összegekkel együtt az egész magángazdaságba friss vérkeringést fog hozni. Minden pártpolitikai szempont­tól eltekintve és teljesen mellőz­ve azt, hogy ez a sikeres köl- csönmüvelet egyúttal a kormány­zatnak is nagy sikere: el kell is­mernünk, hogy ez a nehéz idők­ben érkező külföldi hitel gazda­sági életünknek javára szolgál, mert ennek birtokában kivárhat­juk azt az időpontot, amikor a nemzetközi tőkepiacok várható javulásával a hosszúlejáratú ál­lami kötvénykölcsön megfelelő feltételek mellett a külföldön meg |esz szerezhető. A közigazgatási bizottság pénteki ülésén, Buchwein Béla gazdasági fő­felügyelő, vármegyénk junius havi mezőgazdasági állapotáról, fájdalma­san ható helyzetjelentésben szá­molt be. Elmondja a jelentés, hogy az időjárás junius hó folyamán általá­ban meleg volt, többszöri esőkkel, zivatarokkal, jéggel. A rendkivüli meleg mellett a hőmérő 30—35 C fokot is mutatott. Az esők kiadó­sak voltak, amely a hosszas májusi szárazság után eltikkadt növényzet­re rendkivül jó hatással volt. A kiadós esők hatása különösen a ta­vaszi kapásoknál látszik meg a leg­jobban, amelyek szépen fejlődnek. A jégeső vármegyénk 22 községének határát ssij- | tóttá 10—50, több helyen pedig 100 szásalékos kárt is okozott. A legnagyobb kár Szatmárököritó, Tyúkod, Porcsalma vidékén van, ahol úgy az őszi vetéseket, mint a tavasziakat is tönkre tette. Máté­szalka, Fehérgyarmat és a vásárosna- ményí .járásban a jégkár már eny­hébb, A jégkárbecslők kárfelvétele 5—80 százalék között mozog, hol a károsult gazdák érdekét a várme­gyei gazdasági felügyelőség vezetője több esetben képviselte. A májusi nagy szárazságban fel­lépett káros rovarok közzül különösen a szerecsénpoloska az őszi kalászosokban, a tavaszi kalá­szosokban és kapásokban pedig a drótféreg, fritlégy, szaimadarázs, föl­di bolha, ormányos bogár, laboda bogár okozott nagy károkat. Ehhez képest az őszi egérkár, I majd a tavaszi felfagyás következ­tében megmaradt és általában ritka, gazos, csupán helyenként közepes terméskilátásokkal biztató fekete­földi buzavetések, még a szükséges vetőmagot sem fogják meghozni. Vármegyénk ezen szomorú hely­zetéről úgy a vármegyei közigazga­tási bizottsága, valamint a várme­gyei m. kir. gazdasági felügyelőség megtette a jelentését és a kir. gazdasági felügye­lőség vezetője személye­sen is eljárt és jelentést tett a Söldmivelésügyi naí- üiíasteimelk a válságos gaz­dasági helyzetről, kérve a szükséges segélyakció meg­indítását. Ehhez képest a íöldmivelésügyi miniszter vármegyénk szomorú gaz­dasági helyzetének megvizsgálására Meissner Ernő m. kir. gazdasági főtanácsos, kerületi m. kir. gazda­sági főfelügyelőt küldötte ki, aki a vármegye csapás által sújtott köz­ségeit bejárva, megállapította, hogy a felterjesztésekben előadott bajok nem túlzottak, a valóságnak meg­felelnek, s igy rendkivüli intézkedésekre van szükség, amiről a íöldmivelésügyi miniszter­hez jelentését megtette. A várme­gye gazdasági tudósítói és a járási m. kir. gazdasági felügyelők jelen­tése szerint: A repce termése learattatott. Ho­zama átlagban k. holdankint 3.2 q. Az őszi búza a homokos és lápi részeken közepes, a feketeföldi ré­szeken az ismert károk miatt ritka, gazos maradt. Aratása folyamatban. Várható termése k. hold 3 q. A rozs kalásza ablakos, legnagyobrészt learattatott. Várható termés k. hold. 4 q. Az árpa vetések közepesek. Várható termés k. hold. 5 q. A zab s vetések gyengék, a szárazság és a rovarkárok miatt. Várható termés k, hold. 4 q. A tengeri vetések jól fejlődnek. Szépek, haragos zöldek. Csőzni kezd. A burgonya is jól fej­lődik, a gumóik szépek és elég fej­lettek. A cukor és takarmányrépa ritka a rovarkártételek miatt, ami megmaradt jó! fejlődik az esők után. A dohány jól fejlődik, levele sok helyütt növényi betegség miatt fol­tos. A kertivetemények közepesek. A lóhere, lucerna második kaszálá­sa közepes termést hozott. Sarjad- zása jó. A rétek terméshozama a tavaszi szárazság miatt kevés. A le­gelők a nagyszárazság miatt kopá­rok, az esők után fünövése megin­dult. A gyümölcs termés, alma, kör­te jó, szilva, dió, jó közepes, a többi gyenge.________________________ «‘Sias ©rssäsas ísis-Si ©ssye^Eä &äz«»23&«äinsFg rak> fUSra as @gr©sif©8$ írás1« Bmegsréfe termettére a 7® «swe Hé&esg® FsEdmann Vágyás 8Fia cégnél van üátéssaSStóai» CWár©si?aá« sa mellett.? tlenőoSaj és adéasentes daem- anyagols is beszeresDie- ©lesért és i@ raiH#©- sesisera. Lávái a vásárosnaményi orvasgyiiiésről. Talán emlékszik még, kedves Szerkesztő bácsi, a vármegyei or­vosok tavaszi táncestélyéről irt le­velemre, melyben megírtam, milyen nagy élmény volt ez az én életem­ben, hiszen ez volt az első bálom s itt vedlettem át kis lány-bábból himes nagy lány-pillangóvá. Akkor azt is megírtam, amit talán nem is illett volna megírnom, hogy köztem és jobboldali asztalszomszédom — egy csinos fiatal orvos — közt va­lami ismeretlen erő, egy láthatatlan fonalat font s valószínűleg ennek a rejtelmes fonálnak folyományaképen kellétt olyan sokszor gondolnom az egész táncestélyre és különösen pe­dig „Rá“. Már-már halványodni kezdett ez a szép emlék, mikor kedves orvos­ismerősömtől ezelőtt egy héttel egy meghívót kaptam, melyben utóirat­ként azt írja, hogy niint vendéget szívesen lát a folyó hó 4-iki Vásá- rosnaményban tartandó orvosgyü- léssel egybekapcsolt tiszaparti ebédre. A „szívesen“ szó kétszer volt aláhúzva. Gondolhatja kedves Szerkesztő bácsi milyen hatással volt rám ez a levél. Mint mikor a citromsavval irt titkos levelet a lámpa melege fölé tartják, hirtelen ismét láthatóvá lesz az írás. A szi­vemben már majdnem elhalványult emlék hirtelen kiújult, arcom kipi­rult s kellemes, jóleső érzés öntötte el egész valómat. Nagy örömmel mutattam meg a meghívót anyu­kámnak, aki hosszas kérésemre végre megígérte, hogy elmegyünk az orvos-gyűlésre. Korán reggel behajtottunk Szál­kára. A „Hősök-teré“-n várt az autóbusz. A menekültek vaggonla- kására emlékeztetett, amelyben há­rom sorban lócák voltak elhelyezve. Keskeny lajtorján kétoldali támoga­tással jutottunk a belsejébe. Meg­indulás után a lócák mozogni, tán­colni kezdtek, a menetsebesség nö­vekedésével pedig valósággal ug­rándoztak s mivel nem volt fix pont, amibe kapaszkodhattunk volna, hát egymásba fogóztunk. Szegény anyukám említette, hogy a pesti Osbudavárában volt ehhez hasonló attractió, amit „Elátkozott kastély“ címén mutattak be, ahol a szék, asztal, sőt a padló is mozgott s csak az egyensúly megtartásában jól begyakorlott emberek vállalkoz- Háttak a kastélyban való sétálásra. Ha valaki ebbe az autóbuszba vé­letlenül betekintett volna, szentül- azt hihette, hogy itt valami birkózó verseny folyik s ha a velünk utazó Schönpflug doktor bácsi nem las- sittatja a menetsebességet, vala­mennyien szabályszerűen legyőzet- tünk volna, mert a végén mindkét vállunk a földet érte volna. Tíz órára beértünk Naményba. Minden irányból jöttek az autók, motorkerékpárok; zugás, tülkölés, szaladgálás. Ha nem tudtuk volna, hogy már túl vagyunk a választá­sokon, azt hihettük volna, hogy most lesz a programmbeszéd s szinte a nyelvünkön volt az „Éljen szere­tett képviselő-jelöltünk“ kiáltás. Mig az orvos bácsik a „Vadász- otthon“-ban elintézték hivatalos programmjukat, addig anyukával megtekintettük a város nevezetes­ségeit s a boltokban bevásároltunk. Csudálatosak vagyunk mi nők I Ha repülőgépeken járnánk s akármi­lyen idegen városba csöppennénk is le, föltétlenül legelőször is a bol­tokat járnánk föl, mert nekünk nők­nek mindig van vásárolni valónk. A gyűlés nem sokáig tartott, mert a Vadászotthon előtt már tömege­sen jöttek le az orvosok s örvendve újságolták, hogy megalakították a tudományos esték mellé a vigalmi bizottságot is, mely helyrebillenti majd a tudományos ülés komor hangulatát, a humor és jókedv biro­dalmának országutjára. A vigalmi bizottság elnökéül Tomcsa dr. bá­csit jelölték ki. Persze ez csak téli szórakozás lesz, amikor zeneszá­mok, szavalatok, szépirodalmi mű­fajok kerülnek szakavatott előadásra. Ezt mind útközben adta le szin- patikus orvos ismerősöm s mire e szép programm lelkes előadásával végzett, már oda is értünk a Tisza partjára; szép nyárfák és füzek között várt a terített asztal, faló­cákkal körülrakva. Mikor anyukám meglátta a falócákat, eszébe jutot­tak az autóbusz ugrándozó falócái s a szentnek sem akart az asztal­hoz ülni, mig végre meggyőztük, hogy ezek a lócák egészen szelíd és nyugodt lócák, melyek nem fog­ják levetni a rájuk telepedőket. Már nagy társaságot találtunk ott. Namény egész intelligentiája ott volt s megjelenésével mintegy megtisz­telte az orvos-gyűlést. A délutáni órákban megjött vármegyénk nép­szerű, uj főispánja, kit kitörő öröm­mel fogadott mindenki. Olyan nagy­számban jelentek meg a vendégek, hogy az asztalokat ugyanannyival kellett megtoldani, hogy a megje­lent hölgyek és urak mind helyet kapjanak az ebédnél. Nagyszerűen volt megrendezve az ebéd helye és tartalma is. A hely a szőke Tisza partja. Nyárfás és füzes szolgáltatták a hátteret. A viz csobogott, a nyárfák és füzek

Next

/
Thumbnails
Contents