Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)

1931-06-14 / 24. (583.) szám

6-ik oldal.

1931, junius 14-én

SZAVM/&K ÉS BERaffi

Immár huszonhatodik éve lakom ebben a kerületben és

engem ex a kerület jól

Ismer,

ismeri, hogy elébb, mint főszolga- birót, később, mint főispánt minden ténykedésemben a tiszta, hazafias érzés, az igazságosság, az emberszeretet és az egyenlő elbánás elve vezetett. Ezért talán szükségtelen is volna, hogy prog- rammot adjak, mert hiszen az természetes, hogy a jövőben is hasonló szempontok fognak vezetni hazám, vármegyém és kerületem szolgálatában, de mint a tradíciókat és a régi szokásokat tisztelő ember, meg akarom tartani ezeket, másrészt, amikor egy csomó áípróféta szaladgál most, mint jelölt az országban és ebben a kerületben is, akik félrevezetéssel, esetleg titkos izgatással,

szegénységünk okozta elégedetlenségünk kihasználásával

akarják a maguk jogosulatlan aspirációit kielégíteni, szükségesnek is tartom, hogy megjelöljem azt az utat, amelyet minden hazáját szerető és féltő embernek követnie kell, ha azt akarja, hogy a megcsonkított, megnyomorított és elszegényedett ország mégegyszer újra nagy, boldog és gazdag legyen és akinek lelkiismerete nem engedi meg, hogy

a hatalomnak kipróbálat- lan vezetők és gyenge közkatonák kezébe adásával

elvesszenek azok a sikerek, amelyeket a nemzetnek a magyar Gondviselés által adott egyedül hivatott vezére Gróf Bethlen István elért. (A közönség melegen élteti gróf Bethlent.)

Hivatott vezért mondtam, mert igenis magyar szivem egész érzésével érzem, magyar agyam minden működésével tudom és mint a Miniszterelnök Urnák egész miniszterelnöksége alatt egyik közvetlen munkatársa vallom és hirdetem, hogy igenis ő az az Isten küldötte államférfiu, aki fanatikus magyarságával nemcsak akarja, de rendkívüli képességeivel, törhetetlen energiájával, tiszteletet parancsoló egyéniségével képes is ezt az országot újra naggyá és hatalmassá tenni. (Úgy van, úgy van!)

Nézzük a helyzetet, milyen volt a vérzivataros háború, a végzetesen könnyelmű és lelkiismeretlen forradalom és a becstelen, nemzeti érzéstől elrugaszkodott és Istent is megtagadott kommunizmus és a megszégyenítő idegen megszállás után és nézzük,

mit tett gróf Bethlen

István?

Itt volt egy agyonkinzott, tévelygő, gyűlölködéstől elvakult, magát megtalálni nem tudó, kirabolt ország, körülvéve ellenségektől, barátok nélkül. Ma helyre van állítva a jogrend, van törvény és tekintély-tisztelet, a felekezetek reá eszméltek, hogy csak egymás tiszteletben tartásával tudják eredményesen szolgálni a hazát, fellángolt a nemzeti érzés, feltámadt a nemzeti öntudat, van egy nagy nemzeti akarás, szereztünk hatalmas barátokat, akik nemcsak hirdetik velünk, de követelik is a magyar igazságot, a magyar feltámadást, van a külföldön becsületünk, hitelünk. Es ez mind a gróf Bethlen István érdeme, ez mind az ő okos, előrelátó, óvatos politikájának eredménye. Száz százalékos eredmények ezek kedves Polgártársaim és száz százalékos lett volna az eredmény gazdasági téren is, ha reánk nem szakad

a gazdasági krízis, amely nemcsak bennünket sújt, de stijt sokkal hatalmasabb, erősebb és gazdagabb országokat is

és győztes szomszédaink még súlyosabban szenvednek alatta. Hogy ennek a gazdasági helyzetnek nem a világ krízis, hanem a kormány az oka, csak rossz hiszemü, a nép anyagi helyzetét a maga előnyére kihasználni akaró ember mondhatja. Kritizálni könnyű, kedves Barátaim, de kérdem: biztosak vagyunk-e abban, hogy ha az ígérgetőknek adjuk át a helyet, azok jobban fogják tudni vezetni a gazdasági ügyeket! ? Én állítom és hirdetem, hogy nem, ez csak nagyobb gazdasági felfordulást, bajt és nyomorúságot okozna. Lelkiismeretlen ember az, aki olyat ígér, amiről maga is tudja, hogy keresztül vinni képtelen.

De gazdasági téren is mindent megtesz a kormány

a helyzet enyhítésére és a bajok orvoslására.

A községi háztartások rendezése, a súlyos közmunka váltság mél- tányosabb és arányosabb elosztása, a borfogyasztási adók leszállítása, a munkanélkül maradottaknak hat pengős hitelbe adott búzával való ellátása, a bo- letta tervbe vett felemelése, a különböző állami kölcsönök visszafizetésének megkönnyítése, a kartell törvény meghozatala, amely azt célozza, hogy az ipari cikkek ára arányba hozassák a terményárakkal, a vasúti tarifáknak revízió alá vétele, hogy ne legyünk mi kénytelenek terményeinket sokkal olcsóbban odaadni a magas fuvardíjak folytán, mint a fővároshoz közelebb eső vidékek, az előnyös megkötés alatt álló kereskedelmi szerződések és végül a földtehermentesitő törvény mind-mind azt célozzák, hogy a helyzet enyhüljön. Ha nem erő- sittetik a gazda, nem keres a munkás, a kisiparos és a kereskedő. Én bizton hiszem, hogy a célirányú intézkedések egy olyan megkönnyebbülést fognak hozni, amely mindenkit meg fog nyugtatni, csak a jó Isten hárítson el fejünk felől minden elemi csapást.

Én, mint a Bethlen miniszter- elnök törhetetlen hive és kormányának hü támogatója,

nyugodt lelkíismerettel követem a vezérem által kijelölt utat

és minden rendelkezésemre álló erővel akarok és fogok a kitűzött nagy cél érdekében dolgozni, emellett mindig szem előtt tartván és megvalósítani törekedvén a kerület speciális, közhasznú és közérdekű törekvéseit, kívánságait, választóim jogos és méltányos kéréseit is mindig szivemen viselvén, mint azt egész közéleti működésem alatt eddig is tettem.

Mindezen feladatok teljesítésére, úgy érzem, alkalmassá tesz engem az, hogy én is gazda vagyok, itt élek önök között, osztoztam j és osztozom minden bajukban és örömükben, ismerem az embereket és Önök is engem. (Hatalmas éljenzés.)

Én kijelentem, hogy a választási harc alatt minden személyeskedést,

az ellenjelölt kicsinyiését kerüini óhajtom,

hiszen ilyen fegyverek alkalmazása nem méltó sem hozzám, sem ehez a kerülethez, a kerülettel való mai újabb kézfogásom, egymásnak ismerése és becsülése, ilyen eszközök alkalmazása nélkül is diadalra fogja vinni a gróf Bethlen-zászlót, de határozottan vissza kell utasítanom minden olyan inszínuációt, hogy én ezt a jelöltséget anyagi előnyök miatt vállaltam. Ez először nem igaz, másodszor ezt rólam ebben a kerületben egyetlen-egy tisztességes ember el sem hiszi, hiszen

erősségem egyik oka épen önzetlenségemnek közismert volta.

(Úgy van, úgy van !)

Polgártársak, fel a küzdelemre, lobogtassuk büszkén a gróf Bethlen zászlaját, amelyre a nagy magyar igazság és a feltámadás van írva és vigyük ezt a zászlót olyan fényes győzelemre, amely ehez a kerülethez és ennek múltjához méltó és amely talán személyemet és közéleti működésemet is megilleti.

Szűnni nem akaró éljenzés követte Péchy László beszédét, majd Csizmadia Ferenc mátészalkai községi főbíró kérte a naggyülés közönségét, hogy a nevezetes nap alkalmából üdvözlő táviratot küldjön a népgyiilés a miniszterelnökhöz osztatlan bizalmának megnyilvánulásaként.

A főbíró indítványát lelkes éljenzéssel tette magáévá az ünnepély közönsége. Csizmadia Ferenc zárószavai és a Himnusz elhangzása után a népgyülés példás rendben oszlott szét.

*

... A nap az ég aljáról búcsút int felénk. Szürkülni kezd. Messziről, jobbról és balról ének foszlányokat hord felénk a szél.

Szekérzörgés hallatszik. Rezes banda hangja reccsen. Bethlen István zászló-követői hazafelé tartanak . . .-yZ— Via taösség van sár aBatt a negyében ser- fiésvész miatt. Hradil Dezső th. főállatorvos a közigazgatási bizottság pénteki ülésén jelentette, hogy járványos állatmegbetegedések következtében a következő községekben rendeltek el zárlatot: Lép- fene miatt Csengerujfaluban, Ga- csályban és Csengersimában. Veszettség miatt Milota, Kocsord és Barabás községben. Sertésvész miatt Tyúkod, Vállaj, Ópályi, Jármi, Mátészalka, Nyircsaholy, Mérk, Vásáros- namény, Tiszaszalka és Jánd községben. Sertésorbánc miatt Kölesében. Végül lórühkór miatt Csenger, Mérk és Nagyecsed községben.

Levél 3 Szerkesztőhöz.

Kaptuk a következő levelet: Tekintetes Szerkesztőség!

B. lapjuk utóbbi számaiban részben cikk, részben hirdetés formájában a Zeileis-féle kezelés által elérhető nagy gyógyered- mények feldicsérésével az a színezet adatott ennek a tudtomm a komolytalan és tisztán megszorult beteg emberek hiszékenységét kihasználni akaró eljárásnak, mely az Önök komoly lapjában megjelenvén, alkalmas lehet arra, hogy környékünk jóhiszemű közönségét megtévessze.

Tekintve, hogy ily lapközlemények gyakran az adminisztráció üzleti érdekéből jelennek meg a lapban, igen kérem szíveskedjék velem e helyen közölni, vájjon fedik-e igazán az említett közlemények a t. szerkesztőség álláspontját, ebben a kérdésben is tényleg hiszi-e az igen tisztelt szerkesztőség azt, hogy ilyen intézmények alkalmasak arra, hogy a közjót és az emberiség érdekét szolgálják? Kiváló tisztelettel: Mátészalka, 1931. junius 11-én. K. S.

E hozzánk egyenesen feltett kérdésre mi is kötelességünknek tartjuk, hogy nyíltan és őszintén leszögezzük az ebben a tekintetben elfoglalt álláspontunkat:

Mi,— nem lévén szerkesztőségünknek orvosi kérdésekben teljesen tájékozott tagja, — egy hozzánk beérkező és kellően honorált közleménynek, különösen, amikor annak helytálló voltáról előzőleg nem voltunk értesülve és hasonló közlemények az országos sajtóban csaknem mindenütt ugyanígy jelentek meg — természetesen helyt adtunk.

Minthogy azonban Ön figyelmünket erre a kérdésre felhívta, kötelességünknek tartottuk, hogy a Zeileis kezelést illetően több helybeli komoly és megbízható orvoshoz kérdést intézzünk. Az orvosok, akiket erre nézve megkérdeztünk, a kérdés érdemi taglalásába nem akartak belemenni, utalva arra az álláspontra, melyet ebben a tekintetben az Országos Orvosszövetség, mely az ország legkiválóbb szaktekintélyeit tagjai közzé sorozza, már elfoglalt és amely igy hangzik:

„A Budapesti Orvosok Szövetsége május 22-én tartott választmányi ülésében foglalkozott a gombamódra elszaporodott Zeileis-féle intézetek ügyével. A csalódott betegek mind nagyobb számban jelentkeznek a klinikákon és kórházakban s elkeseredett hangon panaszolják, hogy utolsó pengőiket hiába áldozták fel, az ígért eredmény nem következett be. Nem egyszer elkeseredett kifakadások hangzanak el a betegek részéről a hatóságok s az orvostársadalom hivatalos testületéi ellen is. A Budapesti Orvosok Szövetsége még az elmúlt esztendőben reá-