Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)
1931-06-07 / 23. (582.) szám
Képviselői beszámolók és választási mozgalmak a megyében. Élénk tetszéssel fogadta a csengeri és a szatmár- Ókoritól választó közön ség Szuhányi Ferenc beszámolóját. — Konkoly-Tbege Kálmán tarpaí képviselőt mindenütt szeretettel ünnepli a kerület falvainak népe. — A fehérgyarmati és vásá- rosnaményí kerületben nem lesz ellenjelölt. 2-ik oldal, _________________________________ «IMIKdiii Él BERjli_______________________ 1931. junius 7-én A közeledő választások előcsatá- rozásai országszerte megindultak. A politikai élet eseményei a választások jegyében zajlanak s vármegyénk közönségének érdeklődése is érthetően fordul a politikai mozgalmak felé. Múlt vasárnap két kerületben is volt képviselői beszámoló. Szatmárököritón vasárnap délelőtt nagy érdeklődés mellett beszélt választóihoz a csengeri kerület képviselője, Szuhányi Ferenc gazdasági főtanácsos. A nép- gyülésen ott volt Péchy Szabolcs főispán, Péchy László és Péchy Manó s a választóközönség szine- java. Németh Béla földbirtokos nyitotta meg a gyűlést, majd Szuhányi Ferenc képviselő ismertette a Bethlen-kor- mány külső és belsőpolitikájának eredményeit, valamint a mai helyzetet. Bethlen külpolitikája — mondotta Szuhányi képviselő — pártkülönbség nélkül egyesiti a nemzetet, de belpolitikájában is el kell ismerni a komoly alkotások egész sorozatát. A közigazgatási reform, a boletta és kartell-törvény, a külkereskedelmi szerződések előkészítése, a szegény nép olcsó búzája, a földteherrendezési törvény, a gazdahitelek prolongálása mind-mind olyan intézkedések, amelyek a céltudatos kormányzás sikereit bizonyítják egy borzalmas világválság közepette is. Beszélt ezután a közönséghez Dr Szekeres László a Faluszövetség főtitkára, Biró Imre Boldizsár az Uj Barázda szerkesztője, Csizmadia Ferenc mátészalkai községi főbíró, Péchy Manó felsőházi tag, végül Németh Béla dr zárta be a gyűlést. Csengerben délután fél 4 órakor volt hatalmas arányú népgyülés, ezen már a közeli vidék gazdaközönsége is szép számban jelent meg. Kun László községi főbíró kérte fel itt megnyitójában a képviselőt beszámolója megtartására. Szuhányi Ferenc képviselő politikai fejtegetéseit a legnagyobb figyelemmel hallgatta a gyűlés közönsége s nagy megnyugvással fogadta azokat a célkitűzéseket is, amelyeket Szuhányi Ferenc a kerület megvalósításra váró problémáiként említett. így a csengeri járásbíróság, a szamossályi hid, a Porcsalma—Tyúkod— Nagyecsed — Nyirbátori ut kiépítését és a községeknek jó ivóvízzel való ellátását. Tetszés kísérte ezután Biró Imre Boldizsár, dr Szekeres László, valamint Csizmadia Ferenc és Lőrincz István mátészalkai gazdák felszólalását is. — Szuhányi képviselő folytatja beszámoló körútját kerülete községeiben. A tarpai kerület őszintén kedvelt és mind népszerűbbé váló képviselője, Konkoly Thege Kálmán a pünköst hétfői gulácsi és tarpai beszámolók után kerülete más községeit látogatta meg, hogy azt a bensőséges kapcsolatot, amely őt választóihoz fűzi, beszámolója alkalmából még közvetlenebbé tegye. Vasárnap, 31-én, először dr Kozma György főszolgabíró társaságában Fejércse községet látogatta meg, ahová délelőtt 9 órakor érkezett. Az iskolánál Szalai Ferenc kisgazda kérte fel a képviselőt beszámolója elmondására. A képviselő tetszéssel fogadott beszéde után Ludescher Antal körjegyző, Nánási László gulácsi bíró és Kiss Albert fejércsei kisgazda is felszólalt, majd a Himnusz zárta be a bensőséges ünnepélyt. Fejércséről Tákosra indult a képviselő, ahonnan lovasbandérium és biciklis osztag jött délbe Huszti Lajos vezetésével. Tákos község bejáratánál szép diadalkapu várta a díszes bevonulást s Baráth Lajos bíró üdvözölte a képviselőt, aki lelkiismeretes odaadással a legnehezebb viszonyok között is eredményesen szolgálja osztály és felekezeti különbség nélkül a kerület minden polgárának érdekét. A politikai népgyülést a községi biró udvarán Csatáry Dezső ref. lelkész nyitotta meg s ő is zárta be, amikor Konkoly Thege Kálmán képviselő nagy érdeklődéssel kisért be1 számolóját az általános külső és belsőpolitikai helyzetről megtartotta. Déli 12 órakor Csaroda község népe fogadta a képviselőt páratlanul bensőséges melegséggel, lovas és biciklis felvonulással, virágos díadalkapunál fehérruhás lányok üdvözlésével. A megérkező képviselőt Kokas Sándor községi biró üdvözölte és az üdvözlések után ebéd volt a községházánál a képviselő tiszteletére. A népgyülés délután 4 órakor volt a községháza udvarán s itt a megnyitó beszédet Szász Jenő íg. tan., polg. isk. tanár mondotta, szeretettel üdvözölte az általános tiszteletnek örvendő képviselőt. Konkoly Thege képviselő tömör beszédben vázolta annak a nagyvonalú politikának jelentőségét, amelyet Bethlen István követ s a választóközönség élénk figyelemmel kisérte a beszámolóbeszéd okfejtéseit. Fazekas Zoltán körjegyző zárta be a gyűlést, mely valósággal ünnepi hangulatban folyt le. Űrnapján délelőtt Beregdaróc népe köszöntötte lelkesen, lovasbandériummal és diadalkapuval a Kozma György főszolgabíróval odaérkező képviselőt, aki Cserepes András községi biró és Korka János kisgazda szives üdvözlése után Kozák tanító felkérésére élénk érdeklődés mellett tartotta meg beszámolóját. — Délben Gulácsy István felsőházi tagnál ebédelt a képviselő, délután háromnegyed 5 órakor pedig Beregsurány községbe ment, ahol 20 főnyi lovascsapat s közel ugyanannyi biciklis fogadta, hogy a község határától Lánczy József emléke. A beregi ref. egyházmegye közgyűlésére irta: Falágyi István e. m. főjegyző. Az örökkévaló Isten akaratából nincs többé közöttünk az a tisztes ősz vezér, aki még ezt a tavaszi gyűlésünket összehívta; most már csak néhai Lánczy József, szeretett és tisztelt esperesünk földi részei a csarodai sirkertben nyugosznak, halhatatlan lelke pedig — hisszük — ott • örvend az idvezült seregekkel Teremtöje előtt. Nem volt váratlan az elköltözése, a sok gyön- gélkedés, panasz és sóhaj mindannyiunk előtt ismeretes volt, a halál rózsája ott ült már hónapok óta az orcáján, mégis mint Illés, nagy hirtelenséggel ragadtatott ki közülünk. Nem szenvedett sokáig, szép halála volt. Délelőtt még munkálkodott, 14 óra múlva már odacsuklott feje a szerető hitves kebelére. Mint amikor élve fogunk a dolgozó szobából a vendégek részére felékesitett ünnepi terembe, úgy ment ő át a hétköznapok hazájából az örök ünnep zaba, alig zárult be a földi élet ajtaja, aegnyittattak a mennyeié! Isten, miföldi élet! Az élő összehívta azt kennek epitáfiumot ir a sírjára, ^sult kegyeletes ünneppé ez a amelyre mértéket még a ^bott. Meghatódott érzések- szemekkel tekintünk az el- i iránta érzett szeretetünk- lyságot tenni, amikor róla küldetett, mit végezett? etett 1863. augusztus 4-én, csetfalvai, később márok- és Fejérváry Erzsébet szülők- oláit Iglón és Máramarnsszige- iskoláit pedig Sárospatakon és n végezte, itt szerezvén lelkész- is. Segédlelkész Mezőváriban s lelkésszé Haláborra választották meg 1892-ben, ugyanezen év május 18-án vette nőül szintén lelkészi családból származó hitvesét, Görömbey Bertát. Boldog házasságukból 8 gyermek származott, akik közül 2 még kiskorában meghalt. A csarodai gyülekezet 1899. április havában hívta meg lelkészéül a deli termetű, izig- vérig magyar, zamatos beszédű ifjú papi férfiút. A megcsonkítás előtti régi egyházmegyében tagja volt a számvevőszéknek és éve- keresztül egyike volt a legbuzgóbb egyház és iskola látogatóknak. Vezéri küldetése igen súlyos időkre esett, olyan időkre, amikor a kormányzás a legmelegebb feladat volt, amelyre senki sem vállalkozott, igy már csak a puszta vállalkozás történeti feljegyzésre érdemes. Kevéssel az 1000 éves haza és abban a történelmi nagy idők dicső emlékeivel ékeskedő Bereg-vármegye igazságtalan és tűrhetetlen megcsonkítása után, 1920. május 27-én összejött Csarodán 11 lelkész, hogy az oláh és cseh martalócok garázdálkodása miatt másfél év óta szünetelő egyházi adminisztrációnak az ellenséges Si- sera-had által meg nem szállott 24 beregi gyülekezetben újra megindítása felől tanácskozzék. A tanácskozás eredményeként megboldogult esperesünk bízatott meg az adminisztratív teendők végzésével, amely megbízást a püspök még ugyanezen év junius 15-én megerősítette. Ettől az időtől kezdve helyettes esperesként vezeti a csonka egyházmegye mindjobban szaporodó és súlyosodé ügyeit az 1922. év végéig, amikor felsőbb utasításra rendes tisztikarral, önálló egyházmegyévé kellett alakulnunk. A 10 évre történt tisztujitás során esperesi székbe emelte a közbizalom azt, aki szivén- lelkén hordozta addig is a csonka egyházmegye ügyeit. Mint esperes, az egyház- kerület kebelében működő több bizottságnak tagja volt, 1926-ban zsinati póttaggá, majd 1928-ban zsinati rendes taggá választatott. All esztendős vezéri működés mérlegét most még felette nehéz megállapítani, hisz' idők és emberek, intézmények és testületek, gondolatok és eszmények, nagyakarások és makacs ellenállások megdöbbentő össze-visszaságban kavarogtak s kavarognak ma is a világháború, forradalom és kommunizmus rémei által felzaklatott életben. Annyit azonban tudunk, hogy a nehéz küldetést: egyházak, hívek és lelkipásztorok egybefüzését és kitartását, a régi kálvinista erények és értékek fenntartását, megóvását; a szinte szünet nélkül való jóra buzdítást — mindig elsőrendű tevékenység és kötelességként gyakorolta. Az útjában álló akadályokat, éles köveket és szúrós töviseket azonban neki sem sikerült elhárítani. Nem is csoda, vájjon volt volna-e valaki, aki az ő nehéz helyzetében teljes 100 százalékos eredményt mutathatott volna fel? Hiszen viharban a kisebb hajó kormányzása mindig nehezebb, mint a nagyobbá; ki tagadhatná, hogy ez ha áll a mi kis csonka egyházmegyénkre is, melynek nem volt tradíciója, kialakult közszelleme akkor, amikor a viharban elindította? Ismétlem tehát, hogy a nehéz küldetést nemcsak ő, de senki más nem tudta volna teljes egészében elvégezni. Ha azonban nézzük, hogy mit és hogyan végezett, úgy mindjárt megjelenik előttünk a nagyon tiszteletreméltó szív embere. Igen! jobb hazába költözött esperesünk a szív embere, a szeretet apostola volt. Akár lelkészi, akár esperesi működését nézzük, melegség árad felénk megbocsátó galamb- sziv tűnődik előttünk fehéren, hótisztán. Ő nem volt, de nem is tudott diplomata lenni csak kálvinista lelkipásztor, szerető szivü lelkésztestvér. Senkire sem haragudott, neki sem volt ellensége. Mikor két kézzel, vasmarokkal kellett megragadni a kormánygyeplőt, ő a szeretet, elnézés és irgalom finom selyem szálait szövögette s nem egyszer egész testét odavetette vé- delmül a bajban járóknak. Neki igy volt jó. Kész volt maga szenvedni, vérezni, sebeket hordozni, de ő nem sebzett soha senkit —mert mindenkit szeretett; a szeretet királyi parancsa ellen pedig véteni nem akart. El is végezte azt a munkát, amit a szeretet el tud végezni, kietlen tél után egy- egy pillanatra kimosolygó meleg napsugárként. Más időkben talán ez a bágyadt meleg napsugár dús természetet, illatot és szinpompát teremtett volna, de . .. tél volt, télutó s még most is az van . .. A kálvinista lelkipásztorok ősrégi erényei: a hazaszeretet, igaz magyar gondolkodás, hazafiui erő és készség úgy járt vele, mint eleven szénnel a forróság, mint nyári langy esővel a megújulás. Nem volt olyan Írása, beszéde, imádsága, melyen a nemzeti romok felett gyászoló hazafi keserve, tépelődése fel ne sima; „elvégzödött a nyár és mi mégsem szabadultunk meg, nem szabadult meg országunk a nehéz elnyomatás alól; ellenségeink környös-körül ólálkodnak, az okokat drága pénzen is keresik, hogy alkalmat találjanak. Magyar alkotmányos jogainkat lábbal tiporva, oly követeléseket támasztanak, mely miatt minden jobb érzésű magyar kebel feljajdul és megláncolt kezünk ökölbe szorul" — Írja 1921 tavaszán; máskor a szeretet megfogyatkozása miatt panaszkodik: „Háború van a békében fent és alant, palotában és kunyhóban, mert az emberek megfeledkezni látszanak urunk eme parancsolatjáról: szeressétek egymást. Áldott Jézus szállj le Szentlelked által és taníts meg minket parancsolataidra!" A trianoni rabság 10 éves sötétjében és fájdalmában igy ir: „Mikor fogunk megszabadulni? Fájó érzéseink mikor fognak örömmé változni? Mikor öleljük magunkhoz szerető melegséggel tőlünk elszakított honfitársainkat? Mikor fog ledőlni az átkos Trianon fala!?... A hazafias erények hit és reménység nélkül nem virulhatnak, nem, különösen most a magyar babiloni fogság sötét éjjelén! A megboldogult lelkészek talán legjellemzőbb alkateleme az élő hit és reménység volt. Hit az örökké valóságban, reménység a földi téreken. Legbensőbb életét szorosan odakapcsolta Krisztusához, akinél
