Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-04-27 / 17. (496.) szám
2-ik oldal. uiniíR Ct nme 1930. április 27-én. Évi leánya A mátészalkai Önkéntes Tűzoltó Testület április 21-én, husvét másodnapján este 8 órai kezdettel a Vármegyei Nagyvendéglő dísztermében műkedvelő előadással egybekötött tánc- mulatságot rendezett. Műsorra került Szigligeti Ede háromfelvonásos népszínműve, a „Cigány“. A címszerepei Mónus Kálmán alparancsnok, műkedvelőket felülmúló igaz művészettel alakította és méltán megérdemelte a nagyszámú és előkelő közönség tapsviharait. Minden lépése, minden szava a szerep mély át- érzéséről és igaz . művészetéről tanúskodott. Peti cigányt Lakatos Károly rajvezető alakította és úgy az előadása, mint nótázása a közönség nagy tetszését váltotta ki. Lakatos bebizonyította, hogy nemcsak a tűzoltásban ügyes, hanem a szereplésben is kiváló. Rózsi cigányleányt Horváth Iluska személyesítette meg. O már nem ismeretlen a közönség előtt és mostani játékával csak betetőzte eddig elért sikereit és műkedvelői hírnevét nagy mértékben növelte. Rebeka asszony szerepében Klimm Manci művészetével és tökéletes alakításával szűnni nem akaró tapsviharokat aratott. A házsártos asszony szerepében oly beleélően mozgott, hogy ennél már a föld legáldottabb teremtése: az „anyós“ sem mozoghatna jobban. Sárközy Juliska, szerepét jól átérezve nagyon jól játszotta és a közönség jutalmát, a tapsot, méltán megérdemelte. Márton szerepét Kun András őrvezető alakította a közönség igaz megelégedésére Gyuri szerepében Simay Gyula ismét megcsillogtatta művészetét és jó játékának dicsérete mellett meg kell említenünk, hogy olyan jól mutatott a parasztlegény szerepében, hogy még a szereplő hölgyek is csak azt mondták, hogy jaj de szép ez a Simay Gyula. Ferke urasági hajdú szerepében Bondics László és Kurta uram szerepében Bállá Mihály őrvezető produkáltak szépet és dicséretre méltót. Szerepüket átérezve a közönséget nagyon jól szórakoztatták. Különös dicséretet érdemel Bondics László szép éneklése. Panni szerepében Szabó Magdus és Sári szerepében Mízsey Juliska igazán jól játszottak és megérdemelték a sok tapsot. A kisbiró szerepében Erdei István őrvezető és a násznagy szerepében Mátyus Károly tűzoltó a legjobbat nyújtották. Az összes szereplőkről megállapíthatjuk, hogy legjobb tudásukkal és a legnagyobb igyekezettel dolgoztak és fáradoztak és? megérdemelték a nagyszámú közönség pártfogását. Ez a pártfogás gyönyörűen meg is nyilatkozott a közönség részéről oly módon, hogy a legteljesebb erkölcsi és anyagi siker koronázta a tűzoltó testület húsvéti műsoros estélyét. A meleg együttérzésnek mindig szép példája mutatkozik a tűzoltókkal szemben közönségünk részéről s ennek az őszinte ragaszkodásnak biztosításában páratlanul érdemes munkát végez Hajdú Sándor főparancsnok, aki nemcsak a testület sikeres orÉrdekes beadvány érkézéit a földmivelésügyi minisztériumba. Kisszekeres község hétszáz földmivese irta alá és benne arra kérik a földmivelésügyi minisztert, segitse őket, hogy a község határában levő ezer- egyszázholdas Haynau-birtok most, a bérlet lejáratakor, ne kerülhessen újra a régi bérlőnek kezébe, aki román állampolgárrá lett és helyette Schwarz Sámuel gazdálkodik. A beadvány szerint hétszáz család él a községben háromszáz hold földből, égető szüksége volna tehát e bérletre és hajlandó az eddigi ötvenkilós bér helyett holdanként nyolcvan kilogrammot is fizetni. Az érdekes beadvány különben többek közt elmondja, hogy a kérdéses birtok, amelyhez vér, gyász, de nemzeti szégyen is tapad, mert a haza hóhérának a haza testéből hasítottak jutalmat, nyolcvanegy éve idegennek termett. Trianon óta azonban nemcsak tulajdonosa, hanem bérlője is idegen, román állampolgárrá lett és ganizálásában mutatta meg kvalitásait, de arra is kiváltképen alkalmas, hogy a húsvétihoz hasonló előadásokat rendezzen. A műsorra került darabot tudvalévőén ő rendezte, nagy szakértelemmel s kifogástalanul. helyette veje, Schwarz Sámuel gazdálkodik rajta. Még pedig hogyan! Tizenharmadrészért arattat és ebben benne van a cséplés és a hordás dija is, a iaírtást egy harmad galyért végezteti és nyolc kilő búzát ad köbméterenként a favágásért. De ezekre a munkákra is idegen munkásokat hozatott az elmúlt évben. A község is válságba került miatta, mert kilencezer pengő adóhátralékkal tartozik és igy a múlt hónapban teljesen üres volt a községi pénztár. E hónap 24-én jár le a bérleti szerződés és a tulajdonos jogi képviselője minden fórumot megjárt. Bérleti szerződés helyett — mert a közigazgatási bizottság albizottságának állásfoglalása szerint a szerződést a feltételekkel a miniszter kisemberekre is átruházhatja — egyezségi tervezetet nyújt be a földmi- velésügyi miniszterhez s ha a miniszter nem kivánsága szerint dönt, úgy azt elfogadni nem köteles. Bízunk benne, hogy a földművelésügyi miniszter úgy egy Haynau- val, mint román állampolgárrá lett bérlőjével és vejével, Schwarz Sámuellel szemben támogatni fogja a hétszáz kisszekeresi gazda ügyét. Hétszáz föidmives kéri bérbe Haynau tábornagy egykori birtokát. Nyolcvan éve idegen késben van ez a ssatmármegyei birtok. A szerelem testeire a halál. A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. Irta: Páll Sándor (Nagyar). A zsarátnok utolsót lobbant a cifra vaskályhában, aztán szerteom- lott úgy, mint egy kialudt élet a sírban. Most már csak a kályha ijesztő tüzszeme nézett bele a sötét szobába, mintegy őskori szörnyeteg, olyan meredt, ijesztő tekintettel. A szobában különben csend volt és sötétség. Gondolatokat ébresztő, komor némaság és rémeket sejtető, fantáziát tápláló ijesztő feketeség. És mégis! Mintha a csend megrebbenne, a levegő megsuhanna. Mély, nehéz sóhaj született volna... Igen, sóhajtás! Török Bandi sóhajtása. Az ő melléből szakadt a bánat. Aludna, de nem tud. Régen lefeküdt, mégis úgy hánykolódik a habfehér párnákon, mint egy vihartól űzött csolnak a nyílt tengeren. Szegény Török Bandi. Az egész városka tudja már, hogy szerelmes, csak ő nem tudja, csak ő nem akarja beismerni. Küzd, harcol ellene, de nem ér semmit, mert olyan mint egy mesebeli szörnyeteg, amelynek annál több karja van, mentői többet levág. S úgy érzi most is, hogy ez a rettenetes szörnyeteg rácsavarodott minden tagjára, mint egy polip s szorítja, kínozza, gyötri és rettenetes szavakat suttog: — Ne tagadd! Minek tagadod ? Hiszen szereted... Érte élsz, érte lüktet minden csepnyi véred... Itt van a szobádban, ha el is űzöd... itt ül ágyadon. Látod ? Meg szeretnéd ölelni ? Várj.,. várj.. . Hiszen tudod nem szabad... Más asszonya ő... Nem akarsz megismerni, letagadsz ?! Pedig én vagyok a Szerelem... Érted ? Ezer és ezer változatban leplek meg, de győznöm kell. A Föld az enyém! S ne felejtsd, én erősebb vagyok még testvéremnél a Halálnál is, pedig ő sem ismer irgalmat. Erősebb vagyok mert az én hatalmam a síron túl is tart. Mit küzdöl hát? Még mindig tagadod ? Nem akarod elhinni uralmamat ? Pedig már benned élek Török Bandi! Érted ? Már emésztelek és arcodról ellopom a rózsákat, szemedből a büszkeséget, lelkedből az üdvösséget. Török Bandi megborzongott. Fogai reszketve verődtek össze. Sóhajtott. Fel akart ülni ágyán, de nem tudott. A zsibbadtság, a kábulat szédítette. Feje visszaesett a párnákra. Szája tikkadt volt s kínos forróság hevitette. Szeme elhomályosult. Úgy érezte, mintha a szörny eltűnt volna. De megnyílt a fal. Megkövültén bámult a nyílásra. Megjelent ő, akit nem akart látni, akit megtagadott. — Emlékezzél Bandi... emlékezzél — parancsolta és eltűnt. — Édes ... — tört fel a szó Bandi ajkán, — s úgy érezte, hogy ez az egy szó orvosságként hatott szivére. — Drága... Áldott... Boldogságom ... — próbálgatta a szókat. S mindegyik szó után pihentebbnek érezte magát. Próbált emlékezni.,. Könnyű volt. ... Csak néha látta ... s amikor találkozott vele, ügyetlen, nevetséges volt... De kezét megcsókolta mindig. Aztán napról-napra változott. Mulatott, dorbézolt. Máskor órák hosszáig merengett. Néha semmit se csinált, csak oda ült rádiója mellé és nem bánta akármit és akárhonnan, de behozta szobájába a hangot, a muzsikát a dalt, az egész világot, csak ne kelljen vele foglalkozni... aztán futott messze, idegenbe, beletemetkezett a munkába... és teltek a napok, a hónapok ... De nem tudott tőle elválni, az idő mindig csak feléje vitte ... — Ugy-e, ugy-e, — szólalt meg újra az előbbi hang, — de jó megpihenni ! Ugy-e, de jó emlékezni ? Ugy-e, ha reám gondolsz nem vagy beteg... — Igen, — válaszolta Bandi, — jó reád gondolni, de tudom nem szeretsz... Nem is szerethetsz ... És én soha nem mondom meg, hogy szeretlek... Hogy szenvedek érted, hogy küzdők önmagámmal, mert nem akarom, hogy kinevess... És amint elhallgatott, ismét érezte, hogy a szörny ránehezedik mellére, hosszú karjaival átfonja nyakát és belőle ismét sóhajtás tör elő. A rémes szavak ismét fülébe zsongnak. Arcára kiült a hideg verejték. — Ismét elfelejtettél? Elfelejtettél? Engem, a Szerelmet? Engem akarsz letagadni? Te, ember! Gyötörni foglak újra... Mert azt akarom, hogy ő is megtudta szerelmedet ... Akarom! Egy forró szív dobbanása sem veszhet el nyom nélkül. — Felelj! — sürgette könyörtelenül. -— Élni akarsz vagy meghalni? — Élni... élni... — Akkor kelj fel és irj! írj neki most mindjárt... Én csak a diadalt ismerem, én csak győzni tudok. A szerelem csak győzni tud... — Később... — próbálkozott Bandi. — Majd reggel. A szörny ismét ránehezedett. Kinos harcot vívtak egymással. A szive verése is majdnem elállóit... Felugrott ágyából. Felcsavarta a villanyt és papirt, pennát vett elő... Irt, irt sokat. Kábitóan meleg, sze-
