Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-03-09 / 10. (489.) szám
2-ik oldal. SllTMl« ti BKKKÜ 1930. március 9-én. Árpádok virága Szent Imre herceg. Uj magyar legendáskönyv. A Szent Imre jubileumi év alkalmából dr. Révay József hatalmas kötetben megírta Szent Imre életrajzát, csodáit és legendáit, beállítva ezt a ragyogó és csodálatos életet a magyar kereszténység első századának viharos hátterébe. Jaschik Álmos remek kötésében és gyönyörű könyvdiszeivel megjelent kötet a napokban hagyta el a sajtót, mint a Szent Imre jubileumi év első monumentális irodalmi emléke. Alkalmunk volt átolvasni a kötetet, amely azt a ben^mást kelti bennünk, hogy nemcsak időrendben, hanem értékben is valószínűleg legkiválóbb alkotása lesz a jubileumi szentévnek. Ha nem volna ilyen nagy terjedelmű, (kereken 400 lap) szinte azt kivánnók, hogy bár idegen nyelven is megjelent volna, mert az ideözönlő zarándokok ezrei ebből a könyvből Szent Imre élete és legendái kapcsán a magyar kereszténység elterjedésének, hősi küzdelmeinek és megszilárdulásának egész korszakát a legkitűnőbben megismerhetnék. A szerző áttanulmányozta és ismeri az egész idevágó hatalmas irodalmat és ezért könyve, bár nem akar a tudományos történetírás műfajához tartozni, történelmi szempontból is kifogástalan teljesítmény. Szent Imre legendája azonban oly szűkszavú, annyira kevés kézzelfogható adatot tartalmaz magára a szentre és korára vonatkozólag, hogy a szerző épen ezért szerencsés ötlettel azt a megoldást választotta, hogy háttér gyanánt megrajzolta a magyar kereszténység első századának küzdelmes és dicsőséges korszakát, Szent Gellért apostoli működését, Szent István országosát, a magyarság és a külföld összeköttetéseit, az idegen téritők magyar földön végzett lelkes munkáját, beleszőve a magyar földön élt szentek és vértanuk szebbnél- szebb legendáinak egész sorozatát, igy ebből a háttérből élesen kiválva eleven és megfogható valóság Szent Imre, aki pedig a köztudatban szinte eszménnyé finomodott távoli látvánnyá halványult a késő utódok szemében. És a magyar olvasó megérzi azt is, hogy Szent Imre nem csupán az egyházGyümölcsfa eladás Almák: Aranyparmin, Jo- nathán, Ananász renet, Cal- vil, Citrom, Török Bálint. K ö r i e: Clapp kedveltje, Téli esperes, Erdei vaj, Es- peren urikörte, Le Leticz, stb. á drb. l'SO P, 100 drb, vételnél 1'60 P. — Értekezni lehet Gróf Károlyi Gyula ur Tiborszállás, Vadaskerti kertészetében. 10—12 nak nagy szentje, hanem egyúttal eleven hatóereje a magyarságnak Is, amelynek történelme talán egészen máskép fordul, ha az Árpádok virága nem hervad el ifjan, 23 éves korában. Dr. Lányi József, tinnini püspök előszava és Huszár Károly lelkes hangú ajánlása vezeti be a kötetet, amely pazar kiállításában maradandó és értékes emléke lesz ennek a jubileumi szentévnek és bizonyára hosszú időkre meg fogja erősíteni a nagy magyar szent tiszteletét a magyarság szivében. A könyv az esztergomi főegyházmegye jóváhagyásával van ellátva. Palád-patak nagyvize egyébként a szűk zsilipen keresztül három nap alatt lehuzódott és a közvetlen érdekeltek véleménye szerint semmiféle kárt nem okozott. Az áradást különben egy teljesen fagyos talajra hat nap alatt lehullott 36.6 njm csapadék okozta, amely ebben az évszakban csekélynek épen nem mondható. Ugyanez a csapadék a Túron 92 m3/sec. árvizet hozott, mely árvíz a szabályozás előtt 10— 15.000 kát. holdat öntött volna el. Zavarok és fennakadásokról beszélnek a társulat pénz és egyéb ügyeinél is. Ha beszélnek, ez vagy felelőtlen és rosszakaratú suttogás, vagy olyan valami, aminek komoly alapja van De mielőtt ezt valaki, aki a köz ügyeit előbbre vinni akarja, a sajtón keresztül a nyilvánosságba kiáltja, élnie kell a szigorú kritika eszközeivel, és meg kell győződnie arról, hogy az egyik, vagy másik esetről van-e szó, mert ha ezt nem teszi, akkor nem az összetartás és haladás szent céljait szolgálja, hanem akaratán kívül a destrukció szolgálatába szegődik, és amellett súlyosan bántalmaz olyan férfiakat, akik a rájuk bízott kötelességeket teljes erejükből hűségesen teljesitik. Ázt pedig sehogy sem hihetem, hogy ez Nagytiszteletü Uram szándéka volna! A pénzügyi zavarok abból álltak, hogy az egyenes adókkal együtt kezelt ártéri adók 70%-a 1929. decemberében még nem folyt be, és az 1929. évi kivetésből a mai napig még mindig 50 százalék a hátralék. Ez bizony elég zavar és fennakadás, de a cikkben ugyanezen szavak mintha mást akarnának jelenteni! ? „Itt valami nincs rendben. Itt nagy erők állanak szemben.“ Olyan kitételek, melyekre konkrétumok hijján nem lehet válaszolni, de az is kétségtelen, hogy nem az összetartás és haladás céljait szolgálják. Ha tényleg vannak nagy erők, amelyek egymással szemben állanak, nem lehetne ezeket a köz érdekében mind-mind egyesiteni? Nem lehetne ezekkel az erőkkel országot építeni, népet boldogítani, terheket csökkenteni, könnyeket letörölni? Hozzá nem értő kritizálás és gáncsolásnál nem volna ez sokkal nemesebb és szentebb feladat? Ha soraim intencióját megérti és átérzi, őszinte szavaimért nem neheztelés, hanem baráti kézszoritás lesz a részem. Elhiheti, hogy nagyon rosszul esett cikkének minden tárgyi alapot nélkülöző, igazságtalan kritikája, amely csak arra alkalmas, hogy az elvek és felfogások között mesterségesen ásott szakadékot tovább mélyítse és szélesítse. Hát Mi a helyzet a Tisza-Szamos- khzi ármentesités körül? Schick Jenő társulati főmérnök levele Fekete Lajos cikkére. Két héttel ezelőtt Fekete Lajos tollából, Tiszakóródról keltezve, cikk jelent meg lapunk hasábjain. Ebben a cikkben szó esett a Tur-szabályo- zás dolgáról is. A Társulat igazgatója, Schich Jenő főmérnök, most az alábbi levélben válaszol Fekete Lajosnak: Nagytiszteletü Uram! Nem kenyerem a polemizálás és még kevésbbé szeretem magamat mások dolgaiba beleártani, de a „Szatmár és Bereg"-ben február hó 23-án megjelent cikkére — úgy érzem mégis — némi felvilágosításokkal tartozom. Egyszerű munkásember vagyok, jó, vagy rossz sorsom, meg részben talán eddigi munkálkodásom e\\ ismert eredményei hoztak erre a szerencsétlen vidékre csonka országunk kulturáltabb nyugatai feléből. Olyan feladatok elé állíttattam, amelyek megoldásához egész szivvel- lélekkel, egész munkabírásommal és ambíciómmal feküdtem neki, és úgy pénzügyi, mint műszaki téren eddig minden alkalommal sikerült kivívnom hozzáértő felügyeleti hatóságaink és az elfogulatlan érdekeltek osztatlan elismerését. Ott voltam az 1926. áprilisi közgyűlésen, amelyen a társulat érdekeltjeinek 88%-a az általános tervek végrehajtását és 6,960.000 P államkölcsön felvételét határozta el, tehát a 10.5 százalékos törlesztés mellett évi 6*64 P annuitást vállalt 17 évre önként magára, annak tudatában, hogy e munkálatok végrehajtása nélkül a népek éles gazdasági versenyében teljesen háttérbe szorul. Ennek a nagy többségnek emlékezetében talán még élénken élt az 1913. évi nyári árvíz pusztítása is, amikor a két hét alatt elszenvedett gazdasági kár árterületünkön hatósági megállapítás szerint pengőre átszámítva meghaladta a 9 milliót. Az azóta végrehajtott munkálatok az érdekeltek folyton fokozódó igényei következtében, különösen a belvízcsatornák épitése terén messze túlhaladták az előirányzatot, ennek dacára a viselendő költségek nem érték el a tervezettet és remélhetőleg nem is fogják azt elérni. Miért állítja akkor cikkében Nagytiszteletü Uram, hogy „a kataszteri holdanként fizetendő 4.5—6 P teher több, mint előre bárki is elgondolhatta volna ?“ Amikor az általános mezőgazdasági és falusi érdekek összefogása mellett oly nemesen szót emel, miért állítja oda mint ellenséget azt a társulatot, amely ebben az összefogásban épen egy erős láncszem kellene, hogy legyen ? Vagy nem is a társulat ellen van panasz, hanem mi ellenünk, akik műszaki ügyeinek vezetésére kirendeltettünk? Nem lehet ezeket a panaszokat velünk megbeszélni, mint bizonytalan megállapításokat ki kell azokat kiáltani a világba, amelyek azután ott, mint a gyanú terjednek és fejlődnek tovább ?! Lehet-e igy szent célokat szolgálni és egyetemes érdekeket ? Azt állítja cikkében Nagytiszteletü Uram, hogy „az ármentesités nem sikerült!“ Nagyon kérném, mondja el nekem azokat a hiányokat, amelyeket ezen a téren tapasztalt. Emberek vagyunk, tévedhetünk, tévedhetnek a földmivelésügyi Miniszter ur ellenkező véleményen lévő szakközegei is; de talán még lehet ezeken a hiányokon segíteni ? Vagy talán nem is az ármentesités, hanem a Tur-szabályozás, vagy a belvízrendezés ellen vannak panaszok ? Nem volna lehetséges azokat is megismernem ? Egyetlen konkrétumot emlit cikkében, erre tehát már most megadhatom a szükséges felvilágosítást. A Paládok alatt elhúzódó régi Tur-meder torkolatához egy 75 cm. belső nyílású csőzsilip került. Ez a zsilip elég nagy a régi Túron érkező csapadék-vizek leeresztésére, de kicsiny azoknak a vizeknek, amelyeket a cseh megszállott területről a Palád-patak hoz és amelyeket az épülő palád-tiszacsécsei főcsatorna van hivatva elvezetni. Ennek a főcsatornának épitése az ősszel csak a tiszabecsi útig jutott. A Paládokig hátralévő 5.4 Km. a tavasszal két hónap alatt kiépíthető lesz, és ezzel az egész kérdés véglegesen és helyesen megoldódik. A A Menet jegy irodában megváltott jegyekkel Budapestre ezután sem drá' gább az utazás 25 százalékos kedvezmény a naponta rendezett társasutazásoknál.
