Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-11-16 / 46. (555.) szám
rP. Tek. Egyetemi Kör Ref. Kollegium Debrecen k tsJcncB POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. — EGY ES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54’003. MÁTÉSZALKA, 1930. NOVEMBER 16. M. ÉVFOLYAM 46. <555.> SZÁM. Irgalmasságot kérek! Az irgalmasság bűvös szó, könnyeket fakasztó és könnyeket száritó, a lelkeket Istenhez emelő és az isteni kegyelmeket földre varázsló szó. Ezt a szót a szeretet szülte, a békével és az örömmel együtt a szeretetnek gyermeke. Igazi hazája a Szentháromság szeretetének a lángtengere, ahonnan kiárad, hogy bizonyítsa Isten mindenhatóságát, véges voltunkból eredő minden nyomorúságunkat. Ahol megjelenik, ott ünnepnap lesz a hétköznapból és édesség csöppen az igazságtalanságnak keserű ürmébe. Az irgalmasság a lélek legmagasabb rendű kílen- dülése az örökkévalóság felé, életünket fenntartó hatalmas oszlop, életet javító szépítő hatalom. Egy híres bölcsész így határozta meg az irgalmasságot: „Miserícordia“ irgalmasság, a más nyomorán érzett szánakozás, amely a könyörület munkájára, a szeretet adakozására serkent, ösztönöz bennünket. Az irgalmasság szeretet-láng, tüz-láng, tüz-nyelv, amelyből bársonyos meleg árad a szegények és nyomorultak felé és lelket szór a lelketlenségtől sújtottak felé. Az irgalmasság őszinte megszánás, amely védő szeretetével a mások baját és kínját a magáénak érzi és segíteni óhajt rajta. Ez a se- giíséggel eltöltött irgalmasság a szent szolidaritás boldog érzetét teremti meg az irgalmas és az irgalmazott között. Mint a mátészalkai „szegényeket segítő bizottság“ elnöke, ilyen irgalmasságot kérek a mátészalkai szegények részére, hogy enyhíteni tudjuk rettenetes nyomorukat. Merem ilyírányu kérő szavamat felemelni Mátészaka minden nemes-- lelkű polgárához, felekezeti különbség nélkül annyival is inkább, mert a nyomor enyhítése erkölcsi kötelesség, mert az emberi élethez minden embernek joga van. A vagyon és jólét nem a legnagyobb földi jó, a szegénység és nyomor pedig, ha még oly súlyos csapások is, de nem a legnagyobb földi rosszak, mert ezeknél van egy sokkal nagyobb rossz, a bűn és ezek között elsősorban az a bűn, amely elzárja sok vagyonos, vagy tehetősebb szivét és zsebét a szegények elől, s amely megőrli, elégedetlenségbe erőszakolja az ínségesek lelkét. Egyenlőség a földi javak eloszlásában sohasem volt, nem is lesz, nem is lehetséges, de nem is szükséges, ellenben szükséges az igazságosság és szeretet, amely mindenkinek biztosítja a tisztességes megélhetést, a munkát, vagy eljuttatja a nyomor-tanyák ínségeseinek a nemes szivek támogatását. Ezeket a célokat szolgálja az elnökletem alatt álló „szegényeket segítő bizottság“, amely egyesíti magában a Kath. Sociális Missió Társ., a Ref. és Izr. Nőegyletek közös célirányos munkáját is az egyesületi elnöknők és mindhárom vallás lelkészeinek bevonásával. Ezídőszerint három népkonyhát tartunk fenn, ahol 165 elesett szegény nyer élelmezést. Bármily szép szám is ez, az éhezők száma még mindig sok, a nyomor és nélkülözés még mindig kibírhatatlanul nagy. Az irgalmas Isten nevében kérek mindenkit, álljon a szenvedő, nyomorgó felebarátainkat támogató bizottság mellé. Hálával és köszönettel fogadunk minden legcsekélyebb pénzbeli, vagy természetbeni adományt, amelyek akár a bizottságban közreműködő, kath., ref,, vagy izr. nőegyesületekhez, akár pedig hozzám is küldhetők. A hozzám érkező minden adományt a „Szatmár és Bereg“-ben nyugtázok es a három jótékony egylet között egyenlő arányban osztok széjjel. Hálás köszönettel fogadjuk azt is, ha valaki egy-egy, a szegényeket segítő bizottság által kijelölt, arra érdemes szegénynek természetbeni élelmezését vállalja el. De élelmezünk bárki által kijelölt szegényt is napi nehány fillérért. Kérek segítséget a nagy és kisgazdáktól, kereskedők és iparosoktól, hivatalnokoktól és mindenkitől, kérek mindenkit, hogy segítsenek bennünket nehéz munkánkban, az elesett munkaképtelen embertársaink lehetőség szerinti támogatásában. Kérek mindenkit, szívleljék meg a próféta szavát: „Vess igazságot és arass irgalmasságot; törj agyagot és új irtványt, mert ideje, hogy keressétek az Urat, mert ha nem: zendülés támad néped között és minden erősségeddel elpusztít!“ Ezt nem én mondom, a próféta mondja. Csengjen, zsongjon mindenki szivében Mózesnek nagy intelme j1 „Adva adjál a szegénynek, ne essék rosszul szivednek, ha adni kel neki, mert jótetteddel érdemied ki az áldást az Úristentől.“ Az irgalom és könyörület oltárain való áldozások nélkül nincs Isten-hit. Az Istenhez szentelődés minden nagyszerűséget és életet boldogító fenséges érzése ennél az oltárnál fakad fel szivünkből. A magyar ref. egyházszónoklat legnagyobb mestere, Ravasz püspök mondja egy helyen: „Az irgalmasság üt hitünkre pecsétet, igazzá, sőt kívánatossá teszi azt és e bizonyság-tételnek csodálatosan hóditó ereje van. Ha el nem fáradsz a letörölt könny prédikációiban, nagy szólamok helyett egy kicsiny, hü szivén, a te sziveden csodák mennek végbe és jótetteid szent missiója hódítva halad a cél felé“. Én csak azt mondom, hogy ütött a 12-ík óra és azt kérem, hogy segítsen nekem most mindenki, mert csak így enyhülhet itt most a szenvedés, a nyomorgás, a szociális bánat és csak így tudhatjuk legalább az éhezők könnyeit letörölni Mátészalkán. Kérő szavammal mindenkihez fordulok, gazdaghoz, szegényhez egyaránt. Az ősi Szentély, Sión hegyén ezen a gondolaton épült fel. Minden ember csak felet jelent és egésszé embertársa révén lesz. Mert senki sem oly nagy, hogy kiegészítésre ne szorulna, viszont senki sem lehet Áj oly kicsiny, hogy kiegészítő részül ne szolgálhatna. Ha valaki olyan szegény, hogy nem adhat, legyen segítségünkre ,; azzal és teljesítse legfőbb emberbaráti kötelességét azáltal, hogy buzdítsa Él- adakozásra tehetősebb ismerőseit. Én kérem Mátészalka és a vármegye katholikus, református és zsidó közönségét egyaránt, hogy legyenek irgalmasak és adjanak. A jó Isten irgalma sokkal nagyobb, mint aminő a mi irgalmasságunk felebarátunkhoz lehet. Mi, a segélyezésre rá nem szorult emberek is rászorulunk irgalomra, a jó Isten irgalmára és kegyelmére. Ezt az isteni irgalmat a mi irgalmasságunkkal szerezhetjük meg. „Miserícordia absolve peccata tua“, alamizsnával váltsd meg bűneidet, hirdette a próféta. Az biztos, hogy az égben legelső rendű jutalmazónk az Ur Isten, rajtunk áll katholikus, református és zsidó felebarátaim, hogy legyünk bölcsek és találjuk meg az irgalmasságban azt az eszközt, amely az élet veszedelmein át Isten irgalmába vezet bennünket, aminek pedig a feltétele, hogy irgalmas szivüek legyünk; igyekezzünk tehát segíteni, érezzünk együtt a gyöngével, a nyomorulttal. Gondoljunk a biblia nagy igazságára: „Tied minden Istenünk, s mi csak a Tiedből adunk". Tehát nekünk nincs semmink, amink van, az Istené. Tehát mi sohasem a magunkéból adunk, hanem abból, amit Isten juttatott nekünk, azzal a határozott céllal, hogy mások számára áldás forrásává váljunk és erősödjünk. Aki nem akarja meglátni ezt a célt, az jogtalanul bitorolja az Úristentől reá bízott földi értékeket. Éljük át önmagunkban és érezzük át ezt a felséges gondolatot! Legyünk hü sáfárok és adjunk Isten-szeretetünk bizonyságául abból, ami Istené, azoknak, kiket Isten legjobban szeret, mert a mi életünk legszentebb célja: szeretetünk melegével egy kis derűt és mosolyt lopni Könyvet, papírt, írószert a SZAVMAR tS BEREK könyvkereskedésében vásároljon. 1 isi
