Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-09-07 / 36. (515.) szám
POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 TILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54 003. MÁTÉSZALKA. 1930. SZEPTEMBER 7. A munka legyében. Irta: Dr. Imre József. Itt, a három vármegye maradékán ért engem az idei szeptember. Biharországnak maradék csücskéből jöttem én ide, hogy megnézzem miként terem itt, a Szamos és a Tisza táján., a magyar szellemiség, amelyet Vereckén keresztül hoztak ide hatalmas szavú kürtök hangjánál érkező, komolyte- .kíntetü, rettenthetetlen magyarok. Hej, Verecke felől már régóta szomorú szelek fujdogálnak, nem dübörög ott érkező magyarok lába alatt a renyhe föld. A Tisza és a Szamos füzeseiben nem csillan meg a magyar kopjások vasa és nem hallszik az ázsiai pusztákon termelt magyar mének nyerítése. De a magyar szellemiség itt van most is rendületlenül. Most, hogy megnyiltak újra a magyar iskolák kapui és elindulnak újra az iskolák felé apró magyarok, eszembe jut az a sok özönvíz, amely nem tudta kiirtani egy ezredéven keresztül a magyar szellemiség szikráját, amely ott ég az apró magyarok szemében. Csillogó szemű kis magyarok hozzák az ősi szikrát. Szemükben az ős magyar tisztesség világit, de ott van szemükben a balsors fátyolos emléke is. Magyar iskolák! Fogadjátok szeretettel az érkező kis magyarokat. Nagy szükség van most arra, hogy egymást szeressük, egymás erkölcsi és szellemi jólétén munkálkodjunk. Az összes magyar kulturtörekvések között legfontosabb a népoktatás. A magyar népoktatásügy faktorai vannak hivatva arra, hogy a magyar nép szellemi kincseit felszínre hozzák. Ó, a magyar szellemiség! Én ismerem a magyar szellemiséget, mert ismerem a többi európai „müveit" nációét is és tudom, hogy a magyar szellemiséghez fogható nincsen közöttük, Ha néha Páris utcáin járva, szemem elfárad a sok tarka zagyvaságon, eszembejut a Tisza és Duna felett virrasztó ős magyar szellemiség és ilyenkor megnyugszom újra, mert ez felette van minden szellemiségnek. Csak a magyar szellemiség kiművelése segíthet rajtunk. Gyászos helyzetünk közepette mindenkinek kétszeresen kötelessége, hogy a nagy feltámadás ügyét törhetetlen, vasszorgalommal előbbre vigye. Az 1807-iki tilsiti kékekötés után, midőn Poroszországot a mienkhez hasonló nagy veszteségek érték, III. Frigyes Vilmos azt mondotta: „Amit anyagiakban vesztettünk, azt erkölcsi és szellemi javakban kell pótolnunk". És pótolták is. III. Frigyes Vilmos mondása nyomán olyan bensőséges és törhetetlen munka indult meg a porosz iskolákban, hogy a tilsiti békét nemsokára elsöpörték az erkölcsi és szellemi erők. A tilsiti béke már régen csak történelmi emlék. A ránkkényszeritett trianoni béke minket is megszabdalt. Fekete gyászként ül rajtunk az átkos béke, amely nekünk csak háborút jelent: Erkölcsi és szellemi háborút, amelyből a fizikai erő fakad. Fel tehát az uj tanév kezdetén a nehéz, nagy munkára! Hatványozott mértékben induljon meg a nagy küzdelem! Minden iskolai osztály legyen erős vára az ősmagyar erköl- csiségnek és termőtalaja a magyar szellemiségnek. X. ÉVFOLYAM 36. <515,) SZÁM. Lobbasitsuk lángra a magyar gyermekek szemében csillámig sziklát! Lobogjon fel a magyar szellemiség fáklyaerdeje és mulassa majd az uj hadaknak a régi utat, oda, hol tilos a magyar szó és ahol gonosz kezek oltogatják a magyar gyermekek szeméből az ősi szikrát. A főispán erélyes és körültekintő vizsgálat után előterjesztést tett a népjóléti miniszterhez a penészlekí Ínségesek megsegítése érdekében. Elhalasztatta az árveréseket s egyéb átmeneti intézkedéseket is tett a legsürgősebben rászorultak javára. a bank vezetőembereivel átmeneti megoldást találni a véksőkig elkeseredett emberek megmentésére, A vizsgálatok után a „Magyarság“ cikkiróia hétfőn felkereste Péchy László főispánt Mátészalkán. A beszélgetés során elmondotta, hogy a legkomolyabban ki akarja vizsgálni ezt az ügyet, mert az a véleménye, hogy nem elszigetelt esetről van szó. Persze, egy ilyen sokágú dolognál még nem lát tisztán, de a legszükségesebb intézkedéseket máris megtette. Az ügyész már betekintett a legfontosabb iratokba. A legsürgősebb szerinte az, hogy a már kitűzött árveréseket elhalasszák. Erre vonatkozólag a Nyírvidéki Agrár-Takarékot már sikerült engedményekre birni. Szlama Istvánnak és Illés Jánosnak 30-ára kitűzött árverését a járásbiróságnál elhalasztották, addig, amig történik valami. Kiss Jánosnak és Kelemenéknek az ügyében, akiknek ingatlanait már elárverezték, arra kérte a bankot, hogy hagyják őket a birtokban felesnek. Addig őket is sikerül kiemelni a bajból. A banknál erre is hajlandóságot mutatnak. Elmondotta még a főispán, hogy végleges segítés dolgában is megtette javaslatát a miniszternél. Legelsősorban hosszúlejáratú kölcsönre van szükség. Akármilyen nehéz is ez a mai viszonyok között, ezeket a szegény embereket meg kell menteni. A kölcsönnel egyidejűleg sürgős, hogy A trianoni határvidéknek egyik legeldugottabb, szerencsétlen faluja, a szatmármegyei Penészlek község, szomorú szenzáció központjában áll néhány hét óta, Fővárosi újságok sorozatos cikkei családok nyomorúságát és többszáz jobb sorsra érdemes, derék magyar földmivesnek koldus-botra juttatását mondják el a megdöbbent olvasónak. A penészleki homokon egy nagyobb birtokot parcelláztak fel pár évvel ezelőtt s ezeket a parcellákat több helyről jött földmives családok vásárolták meg, eladva előbb mindenüket lakóhelyükön, hogy nagyobb birtokhoz jussanak a penészleki határban. Hosszúlejáratú, törlesztéses kölcsönöket ígértek ezeknek az embereknek, az ígéret azonban sohasem teljesült, ellenben a a legnagyobb hitel-válság és egyéb uzsora lelketlen őrlőmalmába kerültek a szerencsétlenek úgy, hogy ma a legnagyobb nyomorúságban vannak, földkunyhókban élnek s elha- gyatottságukban a kormány segítségét kérik. A népjóléti miniszter, az érdekeltek panaszkérvénye alapján, vizsgálat tartásával bízta meg vármegyénk főispánját, aki a múlt pénteken ki is szállott a közel Nyírbátorba, ahová a bajbajutott emberek csoportosan gyülekeztek össze. Péchy főispán nagy eréllyel és okjektivitással kezdett a kihallgatásokhoz. A legszabadabb és legnyíltabb vallomástételt engedte meg nekik, úgy hogy ezeknél a megnyomorított parasztembereknél szokásos elfogódottság is hamar felengedett náluk és egymásután tárták fel a bonyolult ügyet és kétségbeejtő helyzetüket. A tárgyaló főispánnak
