Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-05-11 / 19. (498.) szám
POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. —EGY ES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54 003. MÁTÉSZALKA. T930. MÁJUS 11. X. ÉVFOLYAM 19. «498.» SZÁM. Az uj földesurak. „A klasszikusok nyelvéhez, mint egy ókori azilumhoz menekülünk néha, mikor az újkor civilizációja nagyon szorongat bennünket... Az ember fühöz-fához folyamodik védelemért, ha az élők nem segítik, a halottakhoz fordul. Ki tudja, ha latinnal keverve marad a nyelvünk, talán most mi is román fajnak passzirozhat- nánk, s hogy keresnék kedvünket minden oldalról.“ Ugyan ki Írhatta volna ezeket a ragyogó iróniával, mély filozófiával és merész fantáziával átszőtt sorokat más, mint a nagy mesemondó, a költőfejedelem: Jókai Mór, a Jövő század regényének megirója és ugyan melyik müvében Írhatta volna meg, ha nem az Uj földesurban, a a magyar föld, idegeneket magyarokká átformáló erejének gyönyörű apológiájában. Bizony az uj kor civilizációja most is rutul elbánt velünk és folyvást veszedelmes mértékben szorongat bennünket és pedig csakis azért, mert nem tartozhatunk sem a cseh, sem a jugoszláv, sem a román népek közé. Mégis nem ők, hanem mi voltunk a nyugati latin mivelődés zászlóhordozói a kelet kapujában. Hol voltak a szlávok és hol voltak a románok, mikor a mesz- sze keletről ide rendelt magyar nemzet a Rómából kapott Szent Koronával ékesített fejű királyainak vezérletével évszázadokon keresztül viaskodott és vérzett a keletről fenyegető áradatokkal szemben? Ezek a népek, csak a múlt század közepén jutottak el ahhoz, hogy önálló nemzeti életük külső formáit felvehessék és azután azt évtizedek viszontagságos változásai között egyre-más- ra cserélgessék. Magyarországon ugyanakkor a mélyen gyökerező alkotmányos élet és a magasabbrendü kultúra egy évezred viharai között, állandóan fentartotta magát, nagy szellemi és anyagi elmaradottságunk korában is toronymagasságban kiemelkedve a most nyakunkra szabadított népek közállapotai fölött. leg bebizonyított nagy szerénysége, mely még most is, nemzeti létünk alapgondolatául szolgál, sohasem tört hódításokra, hanem csakis az ország területének megvédelmezését tartotta mindig szem előtt. Most még ezt is elvitatják tőlünk irigyeink, akik uj földesurak módjára beteled pedtek az ősi magyar földre sohasem létezett hallatlan jogigényekkel, amiket hatalmas pártfc’- góik jóakaratu helybenhagyással érvényesítettek is. A szent-galleni klastrom templomtornyának gombjára nem volt több jogcímük az ezer évvel ezelőtt még meg nem állapodott korszakukat élő magyaroknak, akik akkor még a kalandozások korát élték, mint most azokra a városokra és óriási földterületekre, amiket a trianoni békeszerződésben az egész müveit világ asszisztenciája mellett az utódállamoknak Magyarország ezerjelentettük már olvasóinknak, hogy a vármegyei életben fontos kultur-célokat szolgálni hivatott Kölcsey irodalmi és közművelődési egyesület Mátészalkán, ebben a hónapban nagyarányú művészi-estet rendez nagykárolyi és szatmári irók, művészek és előadók közreműködésével. A kultur-estély napját — mint újabban értesülünk — véglegesen május 31-iké- ben állapította meg az egyesület vezetősége, figyelemmel arra, hogy a Szatmár- ról és Nagykárolyból érkező vendégek átjövetelének előkészületei rendben biztosíthatók legyenek. Az estély rendezése egyébként széleskörű társadalmi megmozdulás keretében történik s már is egészen aizonyos, hogy a tiz év múltán lehetségessé vált testvéri találkozás, a nemzeti irodalom és magyar művészet céljainak szolgálatában, felejthetetlenné fogja tenni a vendégek fogadtatását. éves egységes testéből kihasítottak és zsákmányul odavetettek az utódállamok népének. Csakhogy ezzel még nincs befejezve ez az ügy. Ezen a nemtelen hódításon áldás nem terem. A föld szava megszólal és tiltakozik; a föld ereje magához szívja és kiveti magából az idegent. A Felvidéken az ősi lakók, még ha nem magyarok is és ha nem is tudják nyelvünket, magyarul beszélnek mégis, hacsak törik is nyelvünket. A Csallóközből kivándorolnak a letelepedett csehek, mert a magyar föld makacs és régi gazdájához húz. A Bácskában is már uj szelek fuj- dogálnak, a horvátok vezérei börtönben sínylődnek, nehogy szavukat meghallja a nép. Az ősi, a régi kultúra felsír és nyomában felneszei a föld, a rajta élő idegenek nyugtalanok és nem találják helyüket. Május 31-én este fél 9 órakor kezdődik a műsor a Vármegyei Nagyvendéglő színháztermében s a belépő-jegyek ára 3, 2 és 1 pengő lesz. Az egyesület tagjai 20% kedvezményt vehetnek igénybe. A székek számozottak lesznek s ezért már is felkéri a vezetőség az érdeklődő közönséget, hogy jegyeiről szíveskedjék idejében gondoskodni, mert nem lesz módjában a rendezőségnek bizonytalan ideig fenntartani egyes helyeket. A műsor végleges összeállításáról később számolunk be. Mint már jeztük, fellép az estélyen Gáspár Nica zongoraművésznő, Gönczy Sándor nagykárolyi ref. lelkész, Fehér Ákos és dr. Pirchler Ernő iró, végül Szirmai Feri szatmári cigányprímás vezetése mellett Csiky Gyula zenekara fogja muzsikálni Tarczynski Kázmér magyar dalait, a szerző közreműködésével. Berey József egyesületi elnök mondja az üdvözlő beszédet s az egyes számokat Szentiványi Sándor fogja konferálni. „Virágos Magyarország“ ás a oiezőrenáőrsági kihágások. Bizarr dolognak tetszik ez a cim, hiszen még csak most indult meg a „ Virágos-Magyarország" akció megszervezése falu- és városszerte. A mezőgazdasági kamarák még csak most küldték szét a felhívásokat és nyomtatványokat ez ügyben, de a „tájékoztató“ cimében már találtam egy kis fogyatékosságot. Abban tudniillik szó van az ablakok, erkélyek, falak, udvarok, virágoskertek alakításáról, díszítéséről, de nincs szó: a temetőkről. Ez szerény véleményem szerint hiba. Mint már máskor is írtam róla, nagyon sok helyen a temetők oly elhanyagoltak, kaszálónak, legelőnek, tűzifa vagy gyümölcsfaerdőnek vannak befogva a tiszteletnek és kegyeletnek legnagyobb szégyenére. Semmiféle erélyes vagy komoly intézkedés törvény- hozásilag nincsen a virágos és tiszta sirok védelmére, ha csak a helyi hatóságok vagy egyházak meg nem védik a temetőket a lakosság jóérzésre és kegyeletre való nevelése által. (El kell ismerni, hogy sok helyen gyönyörűen sikerül is.) De hány helyről panaszkodnak a fejfák kitördelése és feltüzelése miatt. A sírköveket a szabad jószágok hányszor ledöntik s az ápolt sírokat meggázolják. Garázda emberek vagy gyermekek a virágokat a sírokról letépik vagy tövestől együtt ellopják és virágoskertjükbe ültetik. Vájjon ilyesmire gondolt a költő, mikor azt irta, hogy: „Szeresd a virágot És ne féltsd szivedet Mert ki azt szereti Rossz ember nem lehet“ ! Bizonnyal nem erre gondolt. Ha pedig valakit rajta csípnek valami efféle gonoszságon, tudniillik temető rabláson, akkor egyszerűen mezőrendőri kihágásnak minősítik és igen enyhén büntetik. A magyar nemzet történelmiHa családja egészségét Séltí 17-26 ne használjon pocsolya-jeget! Malus 31-én less a Kölcsey- egyesület kultur-estle. Páratlan sikerűnek ígérkezik a nevezetes esemény.
