Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-04-20 / 16. (495.) szám
4-ik oldal. IlilMll I» BIIII 1930, április 19-én A vármegyei mentöegyesttlet autőia száz esetbófei szállított beteget kfiMníéle kórházakba« az elmúlt Övben. A fiók-egyesület bevételeit és Sí lakása 3 4 ezután a központ fogja irányítani. — SBészGegas fisztuJitás az egyesületi közgyűlésen. tojás értékesítő szövetkezetek is, Meglehetős érdektelenség mellett tartotta ez évi rendes közgyűlését a Vármegyei Mentőegyesület Dr. Németh Béla elnök vezetésével. Pedig az az áldásos működés, amelyet az egyesület komoly eredménynyel pár éve teljesít a vármegyében, méltán megérdemelné a legnagyobb érdeklődést. Dr. Boér Endre vm. főjegyző, al- elnök jelentéséből ugyanis megtudhatjuk, hogy a mentőállomáshoz száz esetben fordultak segélyért. A segély-hívásra minden esetben kivonult a gépkocsi, a kórházi kezelésre szoruló betegeket pedig, orvosi beutalás alapján, haladéktalanul kórházba szállították és pedig részint a debreceni Tisza István Tudományegyetem Klinikájába, részint a nyíregyházai Erzsébet városi közkórházba, végül egyeseket a fehérgyarmati vármegyei közkórházba. A mentő egyesület állomásához bejelentett esetek a következők voltak: Gyomorbaj 6, méhbaj 6, sérv 2, vakbélgyuladás 4, mellhártyagyula- dás 1 szülés 18, vérmérgezés 2, torok- és gégebaj 2, vesebaj 2, rák 4, agyvérzés 2, tályog 1, bélvérzés 2, mérgezés 5, egyéb baleset és köny- nyebb természetű bajok 39, összesen kereken száz. Az első segélynyújtásokkal és betegszállításokkal kapcsolatos kivonulásokon a mentőgépkocsi 15.974 Bizony ott tartunk, hogy már azzal is megelégednénk, egy kis apró pénzzel. Olyannal, ami a napi szükségletekre, ahogy szokták mondani: sóra-borsra elég lenne. Még szerencséseknek hisszük azokat, akik olyan helyen, vagy olyan helyek közelében laknak, ahol heti piac van és adhatnak, vehetnek egyet- mást. De vármegyénk községeinek nagy része távol van az ilyen helyektől. Az őstermelés árucikkei: búza, tengeri, zab stb. ma sajnos nem húznak ki bennünket a sárból, a bajból, mert ezeknek most nincs ára és kelendősége. Az ország gazdasági vezetői pedig kiadták a jelszót, hogy uj termelési ágakra kell vetnünk magunkat. Erről szeretné én is egyet-mást elmondani. km., 1927. évi november hó 1-től, vagyis a mentőegyesület megnyitásától összesen 35.365 km. utat tett meg. A mentő-szolgálatot a helybeli orvosok minden díjazás nélkül és a kiképzett tűzoltók csekély napi- díj ellenében fáradthatatlanui teljesítették s ezért a közgyűlés hálás elismeréséi fejezte ki. Az egyesület bevétele 1929-ben 9187 P 18 fillér volt 8418 P 35 fillér kiadással szemben. A gépkocsi árából előálló 4481 pengő 51 fillér szenvedő tartozás azonban mindamellett nehézzé teszi az egyesület vagyoni helyzetét úgy, hogy miután a szállítási és tagdijak 50%-át a központnak kell átadnia, deficit nélkül az üzemet fenntartani nem lehet. A jelentéshez szólva Bajó István nyug. százados, központi kiküldött azt a javaslatot tette meg, hogy a központ teljesen átveszi a fiók vezetését. A jövőben a fiók küldje fel úgy a bevételt, mint a kiadást s ezzel szemben a központ elengedi a tartozást, vállalja a fiók összes kiadásait. A közgyűlés a javaslatot elfogadta, majd a részleges tiszlujiiás során igazgatósági tagokká megválasztotta Klein Andort és Ortutay Gyulát, választmányi tagokká Kincses Istvánt, Madarassy Istvánt, Merkli Lajost, Doby Antalt és Kálmán Ernőt, számvizsgáló rendes tagokká Burde Eleket, Kunsch Jánost és Fuchs Gyulát, számvizsgáló póttagokká pedig Kürthy Emilt, Boleman Károlyt és Erdélyi Lászlót. Bihar megyében jártam a minap és a falu földmivelő és állattenyésztő lakosságának a szempontjából otían igen örvendetes tapasztalatokat tettem. Nevezetesen igen sok helyen tej-termelő szövetkezetét találtam. Központi helyeken összegyűjtik a tehéntartó gazdáktól és szegény emberektől a tejet, tisztességes áron és hetenként, kéthetenként takaros kis összeget adnak kezükhöz. A tejtermelés fokozása érdekében faj teheneket és apaállatokat kapnak az ilyen községek, vagy pedig államsegélyt és kölcsönöket az ilyenek beszerzésére, úgyszintén legelők javítására, vagy nagyobbitására. Ezenkívül ugyancsak vannak ami által nincs kiszolgáltatva ezentúl a lakosság az uzsorások kapzsiságának. A baromfi nemesítés érdekében faj kakasokat és tojásokat kapnak (különösen a Magyarországon jól bevált vörös izlandit.) Gondoljuk el csak mit jelentene ez a mi vidékünknek is, ha ezek hasonlóan megszerveztetnének nálunk is!... Az ügyszereteten és magyar népünk szeretetén kívül ehez természetesen még több köves útra és telefonra volna szükség vármegyénkben, hogy ebből egyetlen községünk se lenne kizárva és elmaradva. Az uj kor és uj viszonyok uj munkára és uj küzdelemre serkentenek, uj eszközökre és módszerekre szorítanak bennünket a termelés, megélhetés és boldogulás terén is. Boldog család, boldog falu, boldog ország csakúgy leszünk, ha jól imádkozunk és jól dolgozunk. Szamoskér. Kosa Béla. Az öltözet. Nem régen betértem egy boltba. Ott volt egy béresgazda felesége a leányával. Mivel szolgálhatok ? kérdi tőlük a boltos-segéd. Cipő kéne, valami jó fajta és szép, a leányomnak. Érdeklődéssel néztem, amint kirak a segéd a pultra borjubőr cipőket. Ránéz az asszony, de kezébe sem vesz egyet sem. Mást adjon, fájintosabb fajtát. Kirak a segéd boxbörből valókat s azt mondja rá, ez sem fájin. Fá- jintosabbat kérek. Nekünk olyan kétféle bőrből való kell. Elővesz a segéd magasszáru, szarvasbőrbetétes lakkcipőket. Már I ennek utána nyúl anya is, leánya is. Melyik volna ezek közül a leányom lábára való ? Nézi a segéd a leány lábát s előkeresi a boltban levő cipők legnagyobbikát s mondja: „talán ez jó lesz“ ! Próbálja a leány. Erősen küzkö- dik a felhúzással. Nehezen a lábára huzza. Segít a fűzésben a segéd is neki. Szikrázik a leány szeme. Izzad, mintha kévét hányna az osztagra. Próbál a lábára állani. Mintha éles kövekre taposna. Jó volna, ha egy kicsit nagyobb volna, jegyzi meg az anya. Ez a boltban a legnagyobb, mondja a segéd. Jó lesz ez édesanyám. Még ki is tágul Hát ősz mi ennek az ára ? kérdi az anya. 48 pengő, volt rá a válasz. Még kétszer visszajönnek a boltba s kifizetik a 41 pengőben megállapodott összeget. Ilyen az élet ma. Szegények vagyunk, de — igényeink vannak. Más. Már ide sem érdemes törni magát az embernek. Nem adják meg az árát semminek. Ezen kezdte ugyanakkor Erzsók néni. Alig tudtam eladni a libákat 10 pengőjével. Pedig mennyit törtem magam, mig kidugtam. Az apju- kom is annyit dohogott, hogy sokba van ez a liba. Megemésztettem velük a főd termését, oszt nem lát az ember belőle semmi hasznot. De hát az én Julis lányom sem lehet alábbvaló a másénál, Megvette édesanyám azt a lilarózsás bársony kelmét? kérdezi a leánya. Meg lelkem. Alig maradt egy pár fillérem a libák árából. Hát még a megvarrásért mennyit el fog kérni a varrókisasszony, Nyúzzák az embert. Alig tudunk megélni. Tiszacsécse Orosz Kálmán. 1 nyircsaholyí műkedvelők passió játéka Mátészalkán. Már a múlt számunkban megemlékeztünk arról, hogy vasárnap este Mátészalkán fogják megismételni a nyircsaholyí földműves fiatalság által Nyircsaholyban folyó hó 6-án előadott „Passió játék“-ot. Már a múlt számunkban leírtuk impressi- ónkat az előadásról s a vasárnapi előadás sikere szigorúbb bírálat mellett sem vitatható el. Elsősorban is az előadás megren- dezőjével kell, hogy foglalkozzunk. Ez a rendező Szuchy Elek a nyir- csaholyi gör. kath. egyház érdemes lelkésze, ki hónapokon keresztül erős munkával tudta elérni azt, mit a műkedvelői gárda ezen sikeres előadással produkált. Ezt a nagy munkát azok tudják leginkább méltányolni, akik falusi műkedvelőkkel foglalkoznak. A rendezés mellett még a fizikai munkából is kijutott a része, mert az összes díszleteket is ő festette. Mindezekért nagy elismerés illeti. Az előadás a legnagyobb rendben minden zökkenés nélkül folyt le s a szereplők mindannyian emberesen megállták helyüket. Seszták Miklós Jézusa, Soltész János Luciferje, Kovács Antal Péter apostolja és különösen Pilátusa, Paszternák Andor Kaifás főpapja, vitéz Madarasi György Nikodémusa, Paszternák László római századosa mind jó alakítás volt. Kosztyu Mihály, mint hamis tanú szintén jól alakított a Judás szerepét játszó fiatal emberrel (nevét nem tudjuk) együtt. A nők közül kiválóbbak voltak Hornyák Miklósné (Mária), Sváb Rózsi (Mária Magdolna), Ma- rínyák Margit (Gábriel angyal), Stefán Erzsébet: Veronika szerepében. Általában az előadásra mást nem lehet bírálatként mondani, mint azt, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag sikerült s ezen sikerért úgy a főrendező, mint segítőtársainak s az összes szereplőknek gratulálunk! Példa ez az előadás arra, hogy a néppel való lelkes foglalkozás sikert eredményez. Egy kis aprópénzt a vármegyének.
