Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-03-30 / 13. (492.) szám

Mit várhat a kisiparosság as ui tavasztól? Olcsó hitel-njfuifás, Köimunkákban való részel» tetős, gépsegély és egyebek a kormány programmjában. 1930. március 30-án ________^ ________________H/IBM/áR Él BBBHEC___________________________________3-ik oldal. hető ségekre számítva csak bontani zászlót s kiáltani jelszót, hogy he­tek hónapok múltán, vagy a várt eshetőség lebonyolítása után marad­jon minden a régiben: nem lenne komoly dolog és célt elérő ma, amikor hosszú évek nehéz sorára kell számítani s a falu népét elő­készíteni súlyos idők' következete­sen megvívandó nehéz harcára anya­gi és szellemi érdekekért, a haza sorsáért és saját sorsának tűrhető helyzetbe hozásáért. * Köszöntőm Botpaládot és köszön­tőm a „kisgazdapárt“ toborzó vezéri- karát! Fecskék jöjjetek, fecskék szálljatok.. .! A kettő közt nagy ugyan a különbség, de mint meg­mozdulás tapsot érdemel s követés­re inthet mindkettő. Ám valahogy a kettőt egy nevezőre kellene hoz­ni. Amannál a cél és elindulás határozottabb irányú, mert a falu­ból indul ki s időben tartamot igér. De ha a többi falvak nem követik a példát, nagyobb sikert, vidékünk­re szóló hatást és eredményt aligha ér el. — Emennél a megindulás ki- terjedtebb, egy egész járásra szóló, de országos jellegű s politikai párt­alakulásról lévén szó, közelebbi, helyi érdekű célkitűzések hiányá­ban szenved s nem tudom lenne igy előre meglátni azt, amit ma, ná­lunk szükségesnek látnok a falu lakossága tömörítésénél: az állandó­ság ismérvét, a beszervezés olyan jelle­géi, amely nem pusztán választási politikát akar, hanem tervszerű vidéki politikát, falupolitikát, a falu minden rétegére kiterjedő, minden életnyilvánulását figyelembe vevő gondolat-koncep­cióval. Egyelőre azonban ... vivat __vi­va t Botpalád és szervezésben lévő „Kisgazdapártunk“. Első fecskéi a hármas-négyeshát meginduló, sors­gondozó falupolitikájának. ágak, korhatárok s nemzedékek sze­rint is változik. De általában két csoportra osztható. A nagyobbik rész általános képzettségű, szűk ér­deklődésű, saját munkakörével bi- belődő-vesződő. Nincs ideje és módja szélesebb és mélyebb mű­veltséget szereznie. Közülük emel­kednek ki egyesek, akik nemcsak nyelvtudás, de általános képzettség, széles körű jártasság, elmélyedt tu­dás és biztos ismeretek tekinteté­ben a legműveltebb nemzetek kivá­lóival is könnyedén versenyezhet­nek. Sőt világnézet és életszemlélet tekintetében érdektelenebbül tud felébe kerekedni a dolgoknak, mé­lyebben látja és értékeli azokat, mint bármelyik faj fiai. Közöttük is akadtak túlzók. Mindjárt utánuk óriási űr tátong. Mig ezek a jövő század elébe igye­keznek, a magyarság jó kétharmada saját hibáján kívül, sőt akarata el­lenére annyira egész világokkal ma­radt el e vezetésre hivatott, de ve­zetéshez nem nagyon jutó rétegtől, hogy egyelőre nem is nagyon értik egymást A nagy műveltségű Köl- cseyeket még olyan lendületű kor­ban is alig értették meg, mint a 100 év előtt zajló reformkor. Szük­A kormánynak elhatározott szán­déka, hogy a súlyos helyzetben lévő magyar gazdasági életet meg­segíti. A kormányzó tízéves jubi­leumát megörökítő törvényjavaslat­ban is nagyszabású alkotások egész sorát szavaztatta meg a törvény- hozással, ezenkívül a nagy vasúti és útépítési beruházások révén teremt nagy munkalehetőségeket. Pénz­ügyi szuverenitásunk helyreállta után alkalmas időben külföldi kölcsönről is szó lesz a beruházások céljaira. Ezeknek a jelentős munkáknak a megindulásától várják a gazdasági élet fellendülését. Háromszázezer nehéz helyzetben levő kis­iparos is ettől reméli sorsának jobbrafordulá- sát és amint politikusok alábbi nyi­latkozatából kitűnik, a parlament vezető pártja is szükségesnek tartja, hogy a kisiparosság számarányához mérten munkához jusson. Rubinek István dr. országgyűlési képviselő, az egysé­gespárt ügyvezető alelnöke a követ­kezőket mondotta munkatársunk-; nak: — A kormányzópárt szivén viseli valamennyi társadalmi réteg sorsát és igy természetesen a kisiparos­ságét is. A párt régóta törekszik azon, hogy ennek az értékes társa­dalmi osztálynak megmentésére mó­dot találjon, mert tudja, hogy az ország szempontjából fontos, hogy az önálló kisegzisztenciákat meg­óvja az elproletarizálódástól. A párt ségtelen itt bővebben fejtegetni, hogy mennyi hiánya van a népnek a műveltséghez. Ezt már maga érzi keservesen, kivált a háború óta. — Két dolgot azonban nem hallgatha­tunk el. Az egyik ámító érv. A másik egy jó indulatu kísérlet ter­mészetellenes volta. Az ámító érvet még ma is meg­eresztik olykor azok, akik régi tu­datlanságában szeretnék megtartani a népet. Azzal riasztják, hogy ad­dig boldog, mig nem sokasodnak vágyai. Nos hát a koszos állatnak nincsenek. De az embert vágyai ve­zérlik és a vágyak viszik előre ab­ban is, hogy megélhetése és meg- maradhatása módját megkönnyítse. A másik szavunkat a miniszterhez kell intéznünk. Nem elég külföldön taníttatni néhány ifjút. Nem elég növelni az egyetemeket. A kultur- fölény addig csak üres szó, mig a nemzet kétharmadrésze megértésben sem követheti a kiemelkedetteket Addig hiában éltek-alkottak a na­gyok, mig le nem nyúlunk szere­tettel a néphez s fel nem emeljük megélhetése és műveltsége szintjét. Budapest. Kincs Elek. latbaveti súlyát, hogy a közmunkák­ból kellő részesedést kapjon a kis­ipar is. A kormány maga is gondo erre és a munkához juttatás mellett a kisipari hitel kérdésének megoldásán is fáradozik. Reméljük, hogy a most felállított Országos Ipartanács a maga szak­értő javaslataival elősegíti ezeknek a kérdéseknek megoldását. Vasady Balogh György országgyűlési képviselő igy nyilat­kozott : A kisiparosság alig várja a jóté­kony májusi esőt, akármilyen for­mában jöjjön is, mert nagyon ne­héz a helyzete. Állami érdek is az iparosság megsegítése. A közmunkákból része­sedniük kell, de nagyobb védelmet kell biztosí­tani a magyar iparnak a kereske­delmi szerződésekben is, a Balkán felé pedig erősen meg kell szervez­ni a kivitelt. Mindenesetre már maga az is, ha a gazdák sorsán enyhitenek és a közterheket mér­séklik, jótékonyan érezteti hatását az iparosság felé is, mert hiszen a vásárló erő visszanyerése azt jelenti, hogy az iparosok is hozzájutnak a rég elmaradt rendelésekhez. Udvardy János országgyűlési képviselő a következő­ket mondotta: A kormányra háruló feladatokat a vidéki kisiparosság szemüvegén keresztül nézem és ezért azt tarta­nám elsőrendű fontosságúnak, hogy a vidéki iparosságot sürgősen olcsón hitelhez juttassuk és a közmunkák­ból számukra is megadjuk az ará­nyos részt. Fontos volna, hogy a gépsegélyeket vissza lehessen állítani. A kisipar ugyanis azért vesztette el verseny- képességét, mert gépek hiányában a gyáraktól kell vásárolnia félig kész árukat. Az építőipar pangásának meg­szűnésére azt hiszem, jogosult a reménység. Nemcsak azért, mert a kamatláb általános csökkenése lehetővé teszi a jelzálogkölcsönök folyósítását magánosok számára is. A hitel olcsóbbodása rentábilissá teszi a családiház és a bérházépitést és igy az építőiparban foglalkozta­tott számos szakma munkához jut. Egyházmegyei tanács- bíró Választás. A nagyká­rolyi egyházmegye lelkészi tanács- biróvá Gönczy József kántorjánosi lelkészt, tanitóképviselővé pedig Ká­dár Elek mátészalkai igazgató ta­nítót választotta. SÜTŐPORBÓL készülnek. Kérje lÉden íöszerkereskPdésliEii A most megjelent 148 receptet tartalmazó, színes képekkel illusztrált dr. OETKER-féle receptkönyvei. Ára 30 fillér. Békesség a Tisza—siamosköti ármentesités hírlapi vitája kerül. Egy magánlevél utolsó akkordja. Fehérgyarmat, 1930. márc. 7. Kedves Nagy tiszteletű Uram ! Válaszára sokáig hiába várva, levelemet elküldtem a „Szatmár és Bereginek, azzal a kéréssel, hogy azt közöljék. Ha válaszát idejében megkapom, ezt „vagy egyáltalában nem, vagy más formában" tettem volna meg. Kedves soraiból azt látom, hogy minden ellenkező igyekezetem dacára egyik-másik mondatomat mégis zokon vette. Újból biz­tosítom, hogy a legtávolabbról sem volt szándékom megbántani. Levelének befejező sorai szándékom megértését bizonyítják. Pillanatnyilag sajnos nincsen módom­ban hosszú levelére (9 gépírásos fél iv!) érdemileg válaszolni, de legközelebb fel­tétlenül időt szakitok rá, vagy ami még kellemesebb volna, keresni fogom az alkal­mat, hogy „ellenkező nézeteinket élőszóval próbáljuk meg összeegyeztetni“. Addig is a legőszintébb tisztelettel kö­szönti készséges hive Schick Jenő s. k. A főmérnök ur a „Szatmár és Bereg" 8. számában megjelent cikkemre magánlevél­lel keresett meg. Ez a levél február 23-án kelt s arra egy heti távollétem miatt csak március 3-án tudtam válaszolni, természe­tesen szintén magánlevélben, amelyben rá­mutattam cikkem félremagyarázásaira. Azon­ban közben Schick főmérnök ur nevezett levelét, miért, miért nem? beküldte közlés végett e lapnak, amelyről engem a fenti levélben értesít. E levél kellemes hangja felment engem attól, hogy válasz-levelemet közöljem, mely 4 gépírásos ivénél fogva lehetetlenül meg is terhelné a „Szatmár-Bereg" oldalait. A közügy szempontjából különben sem látom szükségesnek a magánleveleknek sürgős leközléseit. E fenti levél közlését is csak azért kérem, hogy bizonyságot nyújtsak a „Szatmár és Bereg" szives olvasó közön­ségének. Először: „semmi képen sem kí­vántam kitérni a hozzám intézett levélre való válaszadás elől"; másodszor: az ár­mentesités nehéz ügyeiben a főmérnök úr­ral íme „a kölcsönös egymást megérteni akarás útjára léptünk" s ez utón a köz­javát előmozdítani célzó elveink is talál­kozhatnak. Fekete Lafos. Tiszaháti.

Next

/
Thumbnails
Contents