Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-03-30 / 13. (492.) szám
2-ik oldal. 1930. március 30-án. Milyen legyen a gazdaUzdn- ség megszervezése ? Tömörülések a falu-gondozás szolgálatában Gazdakörök és a falu népe. ________________iiainán ti Blüte________________ Sajno s, a rossz gazdasági vtsszo- nyok, a pénz hiánya, erősen megapasztotta a vásárló kedvet és igy a kiállított tárgyakból nem kelt el annyi, mint az előző években. De általánosságban nem sorvadtak el a remények. Különösen a gazdák találták meg a számításaikat, mert nagyobb árat kaptak állataikért itt, mintha máshol adták volna el. Ha nem is volt teljes az anyagi siker, erkölcsileg olyan hasznot hajtott ez a vásár, amire büszkék lehetünk önmagunk és a külföld előtt is. Mátészalkán ás Nagyecsedan is bemutatja a Passiót a nyir- csaholyi ifjúság. Hírt adtunk már róla, hogy a nyircsaholyi ifjúság milyen nagy feladatra vállalkozott egy 6 felvonásból álló „Passió-játék“ előadásával. Hetek óta tartanak már a próbák Szuchy Elek gör. kath. és Leitner Endre róm. kath. lelkészek, valamint a tanítói kar vezetése alatt egész sereg asszony és leány dolgozik a rengeteg jelmez, ruha és díszlet elkészítésén. Az előadásnak, mintegy 100 szereplője lesz és közülök sokan vannak, akik meglepő tehetséget árulnak el. A lelkes gárda nemcsak Nyircsaholyban, hanem Mátészalkán és Nagyecseden is be fogja mutatni a „Passió“-t és reméljük, hogy vállalkozásukat megfelelő erkölcsi és anyagi siker fogja kisérni. Nyircsaholyban április 6-án, 9-én, 20-án és 21-én, Mátészalkán április 13-án, Nagyecseden pedig április 18-án lesz a passió-játék előadása. Fecskék!.. Fecskék!.. Már jönnek.,.! Valahol Itália napsugaras, narancsos ligete, vagy a kék Adria csillámló vizözöne felett hasítják erre felé az azur-eget. Jönnek. Fecske a magyar égen... fecskék a magyar falvak felett. Fecskét látok... A hármas — vagy mondjuk — négyesháton ime már fel is tűntek. Az első fecskék. A falu népe megmozdulásának, összefogásának első fecskéi. A falu lelke éled. Fecskét látok, az elsőt, nem is egyet! Az egyikről a „Szatmár és Bereg“ ad hirt, hogy Botpaládon felröppent. A gazdaközönség összeáll, szervezetet, gazdakört alkot. A vizben-sárban, gazdasági nyomorúságban vergődő, boldog-boldogtalan Palád igy nőtt egyszerre nagy- gyá s lett elsővé e jajjos, panaszkodástól hangos vidéken. Szebbet s nagyobbat tett mint a hogy ő maga is észrevenné. Százados meséből címerébe rajzolt gunyos-haho- tás rigóját igy cserélte ki egyszerre egy nemes megmozdulásban a kedves magyar madárral, a tavaszthozó csicsergő fecskével, első fecskéjével a hármashát gazdakörének. A másikat egy röpke levélben ismertem fel. A járás gazdaközönségét „kisgazdapártba“ való tömörülésre szólítja fel egy tisztes nevekkel, mint elnökséggel ékeskedő felhívás. Fecskék,... fecskék ! Vájjon hoztak e ujulást, életet? Ezer kereszttel rakott faluink anyagi gondokban, szellemi letargiában kelő-fekvő birtokosainak, kenyérszerzésért viaskodó szegényeinek sorsgondozó, napsugarasabb tavasz jövetelét jelenti e a valósulni kezdő gondolat: faluszervezés! ? A cél: összehozni, táborba gyűjteni, erejét tömöríteni a falu népének, hogy önnön erejében, saját akarásában, viszonyainak megfelelő eszközeiben találja fel azokat a módokat, amelyekkel anyagi és szellemi bajainak, betegségeinek orvoslását gyógyítani megpróbálhatja. Gazdakör és gazdapárt! Azt hiszem, hogy a cim, a név nem egész helytálló. Egy kicsit többet kell érteni. Nem csupán a kis és nagyobb birtoku gazdákról kell beszélni, nem csupán ezeket kell ösz- szetoborozni. Sok helyen a falu nagyobb részét nincstelen, kaszás, kapás napszámos nép és még iparos is alkotja. Már pedig ma ezeket kihagyni, figyelembe nem venni, elhibázott, célt tévesztett gondolat. Sőt őket mellőzve, bennük gyanút keltő vagy legalább is ezeket hidegen hagyó lesz minden tömörülés, még ha olyan minden irányban nemes és hazafias is az intenció. Félre ne értessem. Egyetlen gazdakörben sem láttam még napszámos tagot, sőt egész törpe birtokost is elvétve. A gazdakör tagjai a falu jobb, anyagilag is szituáltabb tagjai szoktak lenni. Az alsóbb rétegekre figyelem alig irányul azok bevonása nem fontos cél s a szegényebbek nem is nagyon tolakodnak a körbe való belépéssel, már a tagsági dijak miatt sem. A vezető gazdák összeállása helyes, a falu vezetés evidenter az ő hivatásuk is. De ezzel nincs kimerítve, csak megvan kezdve a cél, az összeállás legyen valóban egy teljes összeolvadás, kifejezője a falu egész lelkületének, megtestesítése az egész akarásának, számontartása a kicsinek, a szegénynek is és az alakulás legyen az alsóbb rétegek gondolatainak is termékenyítő helye, megértésre vezetője, fékezője egyrészt, másrészt érdekeinek megértője, kenyere, munkája súlyának, értékének megmérője. Falu szociálpolitika, vagy—ha bizonyos emlékeknél fogva ez a szó ellenszenves s az ize fanyar lévén — másszóval: sorsgondozás le és fel, egyvonalban, egyetértéssel, egyerővel! Egy erővel állni a belső bajok gátjain, védőfalként a falu érdekeit kivülről fenyegető érdekek ellen s faltörőként állítani sorompóba a falu szellemi és anyagi érdekeiért abban a tudatban, hogy hátmögött biztos támasz és fedezék a falu egyetem- leges ereje s akarata. Ha igy gazdakörbe lehet hozni egy vidék minden faluját, akkor igen a cél el van érve. De magában egy gazdakör a régi szellemmel.. ., egy fecske nem csinál tavaszt! Viszont felülről megindítani egy mozgalmat, amelynek célja inkább csak politikai, határozott körvonalai nélkül azoknak a teendőknek, amelyek a vidék, a falu gazdasági, kulturális és szociális helyzete emelésének érdekében várnak sürgős elintézésre; egy- egy várható alkalomra időleges leMíndenbe* higyj . . . Mindenbe' higyj, ami szép és nemes. Mindenbe’ higyj, ami jó, kellemes. Higyj Istenbe', higyj az emberekbe’, Higyj az örökvaló mindenségbe'. Higyj halálba', higyj feltámadásba', Higyj pokolba', higyj a mennyországba'. Higyjél a földöntúli életbe', Csak egybe' ne higyjél sohase, — a nőbe' ! Olcsva. Kölcsey Béla. Csodavárás. Régen, nagyszemü kislány koromban Amint játszottam csendben egyedül, Arra a csodára vártam mindig, Hogy a nagybabám megelevenül. Később már, hogy iskolába jártam Szebb és nagyobb csodára vártam, Hogy nem lesz szomorú az apám szeme, Hogy újra együtt kacagok vele. Egyszer aztán kinyílott a szivem, Szerettem — s elváltunk könnyesen. S én újra vártam, bűbájos szép csodára, Egy életen átfolyó, nagy-nagy boldogságra. És mikor egy őszi novemberi estén Itt maradtam, árván, egyedül, Sohse vártam még úgy egy szent csodára Hogy nem halt meg az apám, hogy megele(vénül. Csodákat lesve, csodákat várva, Múlik lassan az életem, A csoda mindig csoda maradt! — De a várás ! az kellett nekem ! Tar pay Gizella. Az összefogás. VII. Műveltségi viszonyok. A széthúzás eredetét felvázoltuk röviden. Átfutottunk történetén is azzal az eredménnyel, hogy a független szervezetből szoros királyságra térés nem szüntette meg az ellentéteket, sőt elmélyítette és tátongó sebek mellett méltatlanul tagolta részekre, kiváltságosakra és leszoritottakra a nemzetet. És kivált a Habsburgokkal nem bírt egybeforrni soha a nemzet. Az állandó munkára való térés jó és szükség ges oldalai mellett a tunyaságra amúgy is hajlamos magyarságban megfojtotta természetes száguldó élete módját. El-el kalandozgatása, el-el feledkezése csak abban nyilvánul máig, hogy a magyarnál rohamosabb, fáradságosabb munkát ugyan egy nép sem tud elvégezni. De ugyanaz a magyar, aki napokat egybeolvaszt keze és esze munkájának elvégzésére, sokszor megtorpan, megveti lábát és makacsabb a legmakrancosabb lóhál. Nem tudja, nem győzi kivárni, kiszorgatni, ki- sürgetní az eredményt s hamar nyakát szegi. Rengeteg félbe-szerbe függő, bevégezetlen, nagy erőfeszítéssel kezdett s hirtelenében abba- / hagyott munka hirdeti, hogy a magyar erőből nagyon hiányzik a kitartás. Nem akarok egyesekre rápirítani, hiszen egy kissé valameny- nyiőnkbe szorult a tunyaságnak egy bizonyos lehellete. Emiatt a sok bé nem végzett munka, ki nem vívott eredmény miatt lagymatagok és bizonytalanok sokónk kezdései, vállalkozásai is. Nehezen szánjuk ma már magunkat merész lépésre. Megtanultunk elviselni mindent, majdnem mindent. De ha egyszer belé kezdtünk valamibe, azt türelmetlenebbül nem hajszolhatja senki, mint mi. Viszont abbahagyni sem tudná senki oly hamar, mint az a magyar, akinek az eredmény nem rögtönö- sen vagy nem eléggé mutatkozik. Ezért is vállalkozik nehezen uj dologra a magyar, mert nem vár tőle jót, mivel sosem volt még rá módja, hogy végig próbálhassa az újat. Ez az a hírhedt magyar józanság, ami bizony nem mindig érdemel dicséretet a német kitartással, a zsidó törekvéssel vagy a francia lobogás- sal szemben. Ha már ez a fejlődés is temérdek kárt okozott a magyarságnak, még mennyit sorolhatnánk fel a vallási egyenetlenség számlájára ? E lap olvasói előtt nem ismeretlenek ezek és a vagyoni eltolódások miatt tátongó sebek sem, mert részben e sorozatban, részint a Kölcseyről írott cikkekben megvilágítottunk jó néhányat e kérdésekből. Egyet azonban ott sem emelhettünk ki s itt most ideje rávilágítanunk, mielőtt tovább mennénk. Ez pedig a műveltségi ziláltság-unkra vonatkozik. Bátran állítható, hogy mi itt is különlegesség vagyunk, A szomszéd államok műveltségi tekintetben korántsem állnak felettünk, sőt lentebb. De még azok között sincsenek olyan rétegeződések és akkora hézagok, mint a magyarság rétegei között. Vallásiakban áldatlanul különbözők, vagyoniakban és életmódfeltételekben szinte rettenetes és szemet-szájat elállitó különbségek vannak egy törpe kis réteg javára s egy 90—-95%-nyi nagy többség veszélyére. De még ennél is különösebb az, hogy egész világok, valósággal századok választják el a magyarság egyes rétegeit egymástól műveltség tekintetében. És itt nem feltétlenül a legvagyonosabb a legműveltebb. Az úgynevezett felső rétegnek a nemes vezető a műveltsége, ereiben csörgedezik a társadalmi érintkezés rutinja és fogásai. De kissé ósdi, felszines és idegeftes. Sem eléggé mélyre nem hatoló, sem magyarnak nem eléggé tisztán tudatos, Éuroparnek pedig ósdi. A középosztályé viszont foglalkozási / \ \ k
