Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-03-23 / 12. (491.) szám

1930. március 23-án

3-ik oldal.

SIITMjIR If 1IIEI

Március IS a vármegyében.

Lelkes ünnepségek mindenütt a nagy nap

emlékére.

1848. március 15. örökké nevezetes, ragyogó nap marad minden idők magyarja előtt. Nemzeli históriánknak ezt a dátumát ezért ünnepelte lelkesülten 82 év múltán is a csonka ország szenvedő népe, falu- ban-városban egyaránt.

Az országos ünnepségek között méltóan hódolt a nagy nap emlékének vármegyénk hazafias közönsége is.

A

megyeszékhelyen

istentiszteletek vezették be az ünnepségek sorát. A római katholi- kus, görög katholikus, református és izraelita istentiszteleteken a hatóságok képviselői mellett a polgárság is nagy számban jelent meg.

A templomokból kiáradó közönség azután a leventék rendezésében tartott népgyülésen vett részt a megyeháza előtt, ahol László Béla nyugalmazott őrnagy mondott nagyhatású, lelkes beszédet. Két gyujtó- an élénk szavalat is elhangzott itt, végül pedig a Himnuszt énekelte el az összegyűlt közönség.

Az iskolákban is mindegyikben rendkívül szép ünnepségek voltak.

A vármegye minden részéből lelkes és felemelően nemes hatású ünnepségek hire érkezett hozzánk. E tudósítások a következőkben számolnak be Március Idusának megünnepléséről :

A gergelyi-ugornyai

áll. isk. tantestülete 240 iskolás gyermek, 98 levente és mintegy 500 főnyi hallgatóság részvételével rendezte meg ünnepségét. Baráth Gusztáv áll. tanító ünnepi beszéde után színre került Csoknyay Bertalan igazgató 2 felvonásos irredenta gyermek színdarabja, mely eleven képekben állította a közönség elé

alatt, — nő a súlya, szava, tekintélye a világ ítélő széke előtt.

Óh, ti márciusi hős magyar ifjak! Mi nem tudunk rólatok lemondani, Tőletek megválni, nem szűnünk meg hozzátok járni, példátokon buzogni, mig egy uj március 15-öt nem teremtünk, melynek himnusza Kárpátoktól Adriáig zengjen újra!...

„Egy mindenkiért és mindenki egyért!“ — A faji erő, a faji nem- zetiTélét fennmaradásának titka ez ma is. A márciusi ifjak adják kezedbe. Az ő nagy fajszeretetükkel szeress hát Te is, magyar népem, mindent és mindenkit, aki és ami magyar. Szeresd a dalt, ha magyar ajkon csattog; szeresd az imádságot, ha magyar szívből, magyar hittet buzog. A kint, a fájdalmat is szeresd, ha magyarságodért kell szenvedned! Szeress mindent, mit magyar föld terem, — még ha tüske is, mit magyar szív érez, — mit magyar agy kigondol, mit magyar kéz nyújt!... Még a halált is szeresd, ha porladó testedre magyar hant borul s akkor — meglásd — „Lesz még egyszer ünnep a világon."

azt a feladatot, mit követelnie kell minden magyarnak, Magyarország feltámasztásáért.

Volt még egy másik színdarab is műsoron. Az egyes kis szereplők mindkettőben külön dicséretet érdemlően játszottak s volt szavalat is, majd az ünnepély kiemelendő pontja a magyar táncos csoport fellépése volt, amelyet Rebi Ferenc

k. tanító tanított lankadatlan szorgalommal.

Marokpapiban

délelőtt ünnepélyes istenitisztelet volt, melyet iskolai ünnepély követett. Eszenyi Sándor tanító intézett a tanulókhoz beszédet, a tanulók pedig alkalmi verseket szavaltak s irredenta jeleneteket adtak elő. Délután 6 órakor kezdődött ugyancsak az iskolában a „Ref. Ifjúsági Egyesület“ ünnepélye, melyre a község apraja-nagyja összegyülekezett, szorongásig megtöltvén a tágas iskolatermet. Ének, szavalat és színdarabok töltötték ki a műsort.

A nagyecsedí

áll. elemi iskola tantestülete régi szokásához híven az idén is méltóan ünnepelte meg a március 15-ikét. A reggel 8 órakor kezdődött ünnepélyen beszédet Aranyossy Ágoston áll. tanító mondott. Ez után szép szavalatok és énekek gazdagították a műsort. A lélekben mély nyomot hagyó ünnepély folytatása március 16-án volt. Az áll, iskola növendékei aktuális színdarabokat és költeményeket adtak elő. E sikerült műsoros est főképpen Kotosman Blanka áll. tanítónő érdeme.

Nagyarban

is szép programm szerint és lelkes hangulatban folyt le március 15-ike. Tíz órakor a templomban Nagy Barnabás ref. lelkész magas szár- nyalásu alkalmi prédikációjában gyönyörködtek a hívek. Utána a Kossuth-emlék előtt Páll Sándor tanító, levente főoktató irredenta szónoklata lelkesítette, buzdította a leventéket és közönséget. Majd az iskolások szavalatai és énekszámai következtek, amely délután egy óráig húzódott. Este Bányai Ferenc tanító nagy készültséggel még egyszer méltatta a nap jelentőségét, amely után „Talpra Magyar“ egy felvonásos és „Hazáért“ c. két felvonásos színdarab következett, amit a közönség mély átérzéssel mindvégig nagy figyelemmel hallgatott. A szereplők betanítását Nagy Barnabás lelkész neje végezte fáradságot nem ismerő lelkesedéssel.

Nyirvasváriban

a Levente Egyesület áldozott ünnepélyes keretek közt a szabadsághősök emlékének, Á g. kath. elemi iskola udvarán a szakadA eső

ellenére teljes számban megjelent a község lakossága és örömmel, lelkesen hallgatta végig a felemelő ünnepélyt, melynek rendezése Ku- rucz Mihály g. kath. kántortanitó érdeme. Ö tanította be a szavalatokat, ő vezette a Levente Egyesület most alakult énekkarát, amely igen szép reményekkel kecsegtet.

Szamoskéren

a nagy nemzeti ünnep megünneplése isteni tisztelettel kezdődött a templomban, ahol Kosa Béla lelki- pásztor tartott ünnepi beszédet. Az Istentiszteleten ott volt az egész község.

Majd a nagy iskolában ünnepély volt, melyen a megnyitó beszédet Lőrincz Mihály tanitó tartotta nagy lelkesedéssel. Az iskolás gyermekek sok szép szavalattal és énekszámmal szerepeltek, úgyszintén a dalárda is. Ilyés Zoltán kántortanitó tartott még előadást a nap jelentőségéről.

A tíszaszalkai

állami elemi népiskola tantestülete március 15-én este, a tanköteles gyermekek szereplésével, lélekemelő hazafias előadást tartott. Öröm volt látni és hallani a pötömnyi gyermekek szivreható, gördülékeny, hazafias, remek verselését s a magyar táncok sorozatát. Az előadásért Poócs Sándor iskolai igazgatót és Járosné Kaminszki Etelka tanítót illeti az érdem.

A tíszavídí

községi iskola március 15-én délelőtt tartott szép, hazafias ünnepélyt, amelyen résztvett a község közönségének nagy része. Az ünnep jelentőségét Rehó Gyula ref. lelkész méltatta. A gyermekek előadása dicséretet érdemel.

A márciusi nagy nap jelentőségét átérezve, lelkesen ünnepelte meg a

turistvándi

református gyülekezet is március

15-ikét. Délelőtt 10 órakor hálaadó istentisztelet volt, melyen Némedy István s. lelkész imádkozott, majd a Himnusz eléneklése után Sipos József esperes tartott sok tanulsággal átitatott megnyitó beszédet a március 15-iki vértelen forradalom örök időkre szóló jelentőségéről. Az ünnepély ezután következő számai a helybeli énekkar, a levente ifjúság és az elemi iskolás növendékek lelkes szavalataiból és énekszámaiból állottak, melyeknek betanítása és rendezése Tolnay János és Vágó Mihály tanítók érdeme. Mind a 12 iskolás gyermek jól betanított irredenta, hazafias szavalata szívbe markoló s a hazaszeretet szent tü- zét felgyújtó hatást váltott ki a hallgatóság lelkében, melyet még tarkított és fokozott a ref. énekkar és a gyermekkar 5 énekszáma s Király Lajos levente nagyhatású befejező szavalata. Ünnepély után a leventék felvonultak a hősök emlékoszlopához, ahol Sipos esperes buzdította az if jakat hazájukért mindent feláldozó szeretetre.

Vállaj és Méirk

községek népe is kegyelettel ünnepelte meg 1848. márc. 15. emlékét.

A róm. kath. és ref. isteni tisztelet után előbb Vállajon, aztán Mérken volt ünneplés.

Vállajon Mélán István ig. tanitó méltatta szabadságharcunk nagy vívmányait, utána szederjei Ostadál K. Jenő erdő-tan., a Nemzeti Szövetség helyi körzetének elnöke mondott beszédet a Szövetség nevében.

Mérken Szabó Péter ig. tanitó fejtegette a szabadság harc jelentőségét, utánna szederjei Ostadál K. Jenő erdő-tan., a Nemzeti Szövetség nevében mondott beszédet.

Mindkét helyen sok programm - számmal lélekemelő módon szavaltak és énekeltek az elemi iskolai növendékek.

Furcsa képek.

iazz-band és a cigány.

Utolsó hullámait veri a harc a jazz-band és a cigány között, az a harc, mely erősen két-három esztendeje folyik s melyről örömmel állapíthatjuk meg, hogy a cigány győzelmével végződik.

A jazz-band 1922—25 közötti időkben hódított teret Európában. Anglián keresztül már a világháború utolsó éveiben kezdett szétterjedni, de inkább csak a bar-ok és orfeumok alkalmazták a jazz- band muzsikusokat. Az 1920-as évek elején azonban széles népszerűségnek örvendett, mert az Amerikából átplántált néger muzsika teljesen megfelelt a háborúban kimerült, békében össze-vissza szanált és konszolidált emberek ideges temperamentumának. A saxofon szólók buja érzéki hangja, a bánják furcsa szentimentálizmusa, keverve a dobok, cintányérok és különböző fúvós szerszámok hangjaival nemcsak uj és exotikus volt, hanem hü zenei tükörképét adta annak a sok sóvárgó, ki nem élt vágynak, lázas tülekedésnek, ami ezekben az években az emberek lelkét fogva tartotta. Épen ezért hamar terjedt és népszerű lett, hatalmas konkurenciát csinálva nálunk a nóták birodalmában csaknem teljes hatalmú cigánynak. Hogy milyen nagy mértékben hódított teret a jazz-müzsika, mutatja, hogy külföld a számos zene- akadémiája tantárgyai közé sorozta. A mi zeneművészeti főiskolánk — igen helyesen — bezárta előtte kapuit.

Nálunk élet-halál harc indult a jazz-band és a cigány muzsika között. Ez a szószoros értelmében vett élet-halál harc volt, mert a cigányok megélhetése bizonytalanná vált. A farsangok báljait jazz-band tartotta ki, a nagy és kis kávéházak jazz-bandot szerződtettek s már vidéken is érezhető volt a cigány válság, mikor a népdalok kedvelői propagandát indítottak a cigánymuzsika mellett. Ebben a munkában magam is résztvettem az ifjúsági egyletek keretében. Nagy se-