Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-03-23 / 12. (491.) szám
2-ik oldal. immli is bkrec 1930. március 23-án. megállítja Gandhit gyalogos utján, mert a diplomácia igazi mesterei mindig megtalálják a kellő eszközöket, de az is valószínűnek látszik, hogy Gandhi nyomában uj próféta támad, nem is egy, hanem annyi, amennyi elegendő lesz a háromszázmilliós félsziget felszabadítására. Primo de Rivera. Egész Európát váratlanul érte a spanyol miniszterelnök és diktátor hirtelen halála. Ellenségei megköny- nyebbülten sóhajtanak fel, hívei pedig szomorúan látják országuk bukásának közeledését. Emlékezzünk csak vissza azokra az évekre, amikor Primo de Rivera tábornok átvette az uralmat. Napirenden voltak a katonai lázadások, merényletek és a törvények nyílt megsértése, mindig attól kellett tartani, hogy felbomlik az állam rendje és csőcselék akarata érvényesül. Ezt akadályozta meg az erőskezü diktátor. Csak természetes, hogy ellenségei nem nyugodtak egy percre sem. Összefogott ellene a nemzetközi világ. Az angol és francia szocialista kormány félt tőle a szárazföldi és különösen a tengeri haderő céltudatos kiépítése miatt, sőt még Amerika petroleumkirályai is ellene fordultak, mert állami egyedárusi- tássá tette a benzin eladását. Primo de Rivera, fajának rajongója, félre állt az útból. Elhagyta hazáját, hogv külföldön gyógyíthassa beteg szivét, mely azután Páris- ban dobbant utolsót. Sokan vannak, akik a spanyol királyság és a spanyol nemzeti törekvések elsorvadását látják halálában. Bennünket magyarokat is súlyosan érint Primo de Rivera váratlan elmúlása, mert nemzetünknek mindig őszinte barátja és tevékeny jóakarója volt. aSINGER \arrogepek MÉ<HS A LEGJOBBAK ! » mindenkor hathatós támasza, úgy Mátészalka község gazdatársadalma, mint az iskola növendékei nevében őszinte ragaszkodásuknak és hálájuknak kifejezést adni szíveskedjék. Rátért azután azon nagyértékü, hathatós támogatásra, amelyet a vármegye főispánja részéről az intézet érdekeinek előbbrevitelében mindenkor a legnagyobb örömmel tapasztalni alkalma volt. E támogatás — mondá — nem csupán az intézet jelen működésének megkönnyítésére, hanem további fenntartására és életképességének biztosítására, sőt fokozására rendkívül nagy kihatással van, amelyet teljes mértékben bizonyít az őszre már az iskola területén felépülő és a vidéki növendékek részére szolgáló 20 ágyas konviktus. Ezután rövid beszámoló beszédében vázolta az elmúlt iskolai év lefolyását: 25 községből 68 növendék iratkozott be és pedig az alsó évfolyamra 40, a felső évfolyamra pedig 28 tanuló. Ebből levizsgázott összesen 66 növendék, akik — 2 tanuló kivételével — mind vonattal jártak be az előadásokra s azt nagy szorgalommal hallgatták. Megemlékezett különösen azoknak a növendékek buzgalmáról, akik a kényelmetlen vasúti összeköttetés miatt, már reggel 4 órakor kénytelenek hazulról elindulni s csupán este 6 órakor térhetnek otthonukba, ezzel is erős bizonyítékot szolgáltatva tanulni vágyásukról s az intézethez való ragaszkodásukról. Szavai végeztével felkérte a vizsga-elnököt a vizsga megnyitására. Örömmel jöttem ide, — mondotta a vizsga-elnök ,— mert meg vagyok győződve arról, hogy amit itt hallani fogok, igazolni fogja az iskola jó hírét. Most megkezdődött a növendékek feleltetése. Igen alapos és szigorú vizsgáztatás alatt a tanulók nagyszerű feleleteikkel bizonyították tudásukat. Úgy a gazdasági, mint közismereti tárgyakból sokat nyújtott az iskola. Hittan, magyar, számtan, szépírás, földrajz, történelem, természettan, vegytan, egészségtan mind előadott tantárgyak, melyekből bőséges tudást meríthetnek a növendékek a gyakorlati élet számára. A vizsga-elnök a vizsga befejeztével megelégedését fejezte ki a hallottak felett s úgy az igazgató, valamint a tanári kar fáradozásait dicséretére méltatta. Rövid szünet után az „Ifjúsági Gazdakör“ díszközgyűlése vette kezdetét, 16 tárgysorozattal. Deél Gusztáv ifjúsági gazdaköri elnök vezette az ülést kitűnő rátermettséggel. Egymásután hangzottak el tanulságos előadások, szavalatok s a hallgatóság zajos tapsa jutalmazta a szereplőket. Az Ifjúsági Énekkar nagyszerű betanulással kuruc dalokat adott elő, Vitek Ká-j roly énektanár kitűnő vezetése mellett. Könnyes szemmel búcsúztak a II. éves növendékek az iskola falaitól s örökségül hagyták utódaikra a három éves múltra tekintő Gazdakört azzal a büszke öntudattal, hogy annak fejlesztésében derekasan vették ki részüket. A vizsga-elnök gondolatokban gazdag záróbeszéde következett ezután. A vizsga-elnök többek között elmondotta, hogy jóleső érzéssel állapítja meg, hogy az iskola tanári testületének munkája, annak gyümölcsét, iskolánk fokozatos fejlődését és izmosodását biztosította. A jövő gazda-generáció nemcsak £rra lesz hivatott, hogy a gazdasági tudás, kereskedelmi érzék kifejlesztésével hazánk gazdasági ügyeit vigye előbbre, hanem hogy a nemzeti irányú munkálkodás feladatait céltudatos kitartással oldja meg, az önmegtagadásig fokozott munkával pedig vesse meg Nagymagyarország biztos alapját. Hatalmas éljen és taps kisérte az elnök gyönyörű beszédét, melyet az ajándékok és jutalmak kiosztása követett. Az iskola igazgatója hálás szavakkal felolvasta ezután azoknak a pártfogóknak neveit, akik ajándékukkal lehetővé tették, hogy a növendékek érzelmeit az intézet még jobban leköthesse, maradandóvá tegye. (E részletezést lapunk más helyén közöljük.) Ezután a Himnusz eléneklésével a vizsga véget ért. A jól sikerült vizsgát ünnepi diszebéd követte, mely az iskolának külön e célra feldíszített termében folyt le, ahová a végzett növendékek szülei is hivatalosak voltak. A jó hangulatban elköltött ebéd közben a felköszöntők egymást érték. A vizsga-elnök a Kormányzó Ur Őfőméltóságára ürítette poharát, Csizmadia Ferenc főbíró a föld- mivelésügyi miniszterhez intézett táviratban fejezte ki őszinte köszönetét és hódolatát, Balogdi Sándor matolcsi jómódú gazda a vizsga-elnököt köszöntötte fel, majd az igazgatót és a tanári testületet éltette, végül Néma Mihály, a Mátészalkai Gazdakör elnöke arra kérte a vizsga-elnököt, hogy a miniszternél a gazdatársadalom hódolatát és köszönetét tolmácsolja. Megvalósulás stádiumába jututt a frontharcos törvény. Többször megemlékeztünk már arról, hogy a MOVE Országos Frontharcos Szövetség munkaprog- rammjának legfontosabb pontja, melyért már esztendők óta dolgozik, a frontharcos törvény megalkotása. Az erre vonatkozó javaslatot vitéz Borbély Maczky Emil a MOVE Frontharcos Szövetség elnöke jutatta el az illetékes fórumokhoz. Megbízható helyről a mai napon ezzel kapcsolatban arról értesültünk, hogy ezen előterjesztést a kormány magáévá tette és már el is készült a rövid pár szakaszból álló „Arc- yonalharcos törvény“ tervezet, melyet a legközelebbi hetekben fognak a Képviselöház elé terjeszteni. Ezzel a kormányintézkedéssel a frontharcosok régi óhajtása teljesül, mert ezen törvény keretében fogják rendezni az arcvonal-harcosok 11 esztendő óta hangoztatott kéréseit. Március 15. Ünnepi beszéd. Elmondotta Szatmárököritón, 1930. március 15-én: Csépke Béla. Mai siralmas önállóságunkban, mint a lezajlott nagy világkatasztrófa áldozatai, el-eltünődhetünkazon a kérdésen, van-e még — ma jogosultsága és jelentősége az 1848. március 15-iki események megünneplésének ? ... Érdemes-e, célravezető-e negyvennyolc március idusán fellobbant fényt keresni akkor, amikor azt egy nagy világégés üszke, korma takarja már el ?... Ennek a kérdésnek az elbírálásánál, épen ebben a mi mostani nagy leszegé- nyedettségünkben nem vezethet bennünket más szempont csak az: nyerünk-e vagy veszítünk az emlékezéssel ? ... Ismerve e nap történetét, e mai nap ifjú hőseinek célját, áldozatos lelkesültségéí, igazságos, ragyogó, tiszta forradalmát, csak egy feleletünk lehet erre a kérdésre -— az, hogy: nyerünk!... Azok a márciusi ifjak, akik ezen a napon nem várva be, mig a nagy Kossuth a rendi törvényhozás utján verekszi ki a bécsi kamarillától a rendiség eltörlésével, Erdély viszszakapcsolásával egy nagy nemzetté forrasztott magyarság független államiságának alkotmányos feltételeit, elhatározó lépéssel vetik bele magukat a reformküzdelmek forgatagába, mikor egyszerűen birtokba veszik a sajtót s ezzel a jelszóval: „Isten szárnyakat adott a gondolatnak, embernek nincs joga arra bilincset verni!“ cenzor engedélye nélkül a szabadság „első lélegzet- vételeként“ kinyomatják Petőfi „Nemzeti dalát“, a magyar nemzet 12 pontba foglalt kívánságát, fölnyitják a nemzet igazának védelméért rabságba vetettek börtönajtaját, belekiáltják a nagy magyar éjszakába a nemzeti szabadság szent fogadalmát: „Rabok tovább nem leszünk!", — akik egy avult világot megrendítő s uj, emberiesebb, istenibb korszakot nyitó cselekedetükért nem kértek rangot, hivatalt, jutalmat csak azt, hogy azért a szebb jövendőért: „ott esSem el én a harc mezején, holt testemen át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra s hagyjanak ott engem összetiporva!“: — ezeknek a márciusi ifjaknak bátor, önzetlen, tiszta, vér- telen, szent forradalmi ténye mellett talán csak akkor mehetnénk el szótlanul, észrevétlen, ha egy szebb, szentebb cselekedet a nagy magyar élet minden igazát a diadal trónjára ülteti. Addig minekünk március idusa és e nap hőseiről való emlékezés az az erőt buzogó forrás, amelyből meritni annál tömegesebben járunk, minél jobban gyötör a szomj az ő igazaik után s minél nagyobb gyász és vereség fátyla borul ragyogó álmaik fölé. Úgy nézem ma a csonka hazában március 15-öt ünneplő magyar nemzetet, mintha egy régi kuriális nemesi családnak tagjai gyűltek volna össze egy nagy percben elúszott nemesi birtokuk megmaradt darabján: az ősi házban. Végig járják benne sorba az összes szobákat, az ősök arcképe előtt szégyenkezve húzzák össze avult, foltos ruhájukat, simogatják fegyvereiket, közben rejtegetik a régi nagyság, erő, gazdagság fájó emlékeinek a könnyeit s egy érzés tölti be egész valójukat: „Nem nyugszunk, mig mindent vissza nem szerzünk!" ... Aztán búcsúznak. A kulcs a legöregebb kezében egyet csikordul a nagy rozsdás zárban s indulnak a családtagok a szélrózsa minden irányában, ahogyan jöttek. Belevetik magukat a hétköznapi élet robotjába. Nem sir ki kezökből sem a kézmives szerszáma, sem a tudós tolla. Ésszel, karral, egymással nemes versenyre kelve dolgoznak, takarékoskodnak, hogy a legközelebbi összejövetelen ki mutathat fel nagyobb áldozatot, több eredményt, ki tehessen többet a nemes cél perselyébe. Az 1848. márciusi nagy emlékek ajtaját mi előttünk sem zárhatja be semmi katasztrófa, semmi hatalom!,., mert a kulcsa a mi birtokunkban van s ez a kulcs az ő vágyaikkal, az ő igazaikkal való szent együttérzésünk „nem nyugszunk mig mindent vissza nem szerzünk!... Hiába akarják világgá kürtölni elleneink, hogy ez a nemzet megvénhedett, megért a halálra, a pusztulásra, hiába akarnak porba roskasztani hihetetlen hadisarccal, a rugalmas nagy magyar élet a magyar földtől uj erőt nyert Anteusként megszakadás nélküt hordozza a „győztesek“ robotját, sőt — mint pálma a teher i
