Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-11-02 / 44. (553.) szám
1930. november 1-én illfldll I« Bltll 3-ik oldal. lentés, hogy a test kultusza mellett háttérbe szorult a lélek ápolása. A gazdasági válság mellett épp oly súlyos az erkölcsi krízis, amelyből csak hit-erősség és erkölcsi gazdagság vezetheti ki a szenvedő emberiséget. Megemlékezett Domahidy Elemér volt főgondnok haláláról és Orosz Bálint elmúlásáról, majd egyházszervezeti ügyeket ismertetett A tárgysorozat pontjaival délután 2 órakor végzett a közgyűlés, melynek résztvevői a Hangyában közös ebéden vették részt. Itt Szigethy Gyula gebei lelkész üdvözölte a főispánt,, aki pohárköszöntőjében szívélyes szavakkal válaszott. A mátészalkai m. klr. téli gazdasági iskola — mint már közöltük — november hó 9-én, vasárnap délelőtt 1.0 .órakor ftartja tanévzáró-vizsgáját, termelésiversenyét és kiállítását tanévmeg- : nyitó és internátus-felavató ünnepélyével együtt Az ünnepély sorrendje a következő: 1. „Hiszekegy“., Énekli az ifjúsági dalkör. 2, Üdvözlő beszéd: Vájná István tanár,, Igazgató. 3. Miniszteri biztos, vizsgaelnök az ünnepélyt megnyitja. 4. Szavalat. Előadja: Madarassi János 11-od éves növendék. 5, Előadás. Tartja: Paszternák László Il-od éves növendék. 6. A bíráló bizottság elnökének jelentése a díjnyertes kiállító növényekről. 7. A vizsgaelnök kiosztja a bizonyítványokat, a mí- niszte ur őnagyméltósága ajándékát, az aranykalászokat, valamint a társadalom által beérkezett jutalmakat. 8. Ifjúsági elnök búcsúszavai, Deél Gusztáv Il-od éves növendék. 9. Az I-sö évesek nevében beszél: Czibere Vince ifjúsági alelnök. 10. Himnusz. Utána a kiállítás megtekintése és az internátus felavatása. üandolj az athéniekre! (A Szociális Misszió kiáltványa.) November elején megnyílik a szegények téli népkonyhája. Tüzet rakunk egy takarék tűzhelybe, hogy bemutassuk a szeretet égő áldozatát a ránk szakadó télben. Kaput nyitunk, hogy menedéket nyújtsunk Hungária éhes gyermekeinek, a népnek s első segélyt nyújtsunk a társadalom sebesültjeinek. Úgy állunk mint Jézus a pusztában; két halacska és öt árpakenyér. A társadalom nem vette szívére halk kérésünket s galamblábon járó szerény kérelmünket. Most ismét kopogtatunk, mert e nép zajong s követeli a munkát és kenyeret .. . Vagy bocsássuk el őket éhen? Dárius perzsa királyról beszélik, hogy parancsot adott egyik szolgájának, aki reggelenként költeni szokta, hogy e szavakkal keltse fel álmából. „Kelj fel, óh Felség és gondolj az athéniekre!“ Ezek voltak ugyanis Dárius legnehezebb és legveszedelmesebb ellenségei. A komornyik ébresztőjét vesszük mi is ajkunkra s oda kiáltjuk az alvó társadalomnak „Ébredj óh Dárius, sgondolj a népre!“ A népre, erre a te ellenségedre, mert ma még a Szociális Misszió ébreszt, de — ki tudja — holnap talán már az istenadta nép s annak ébresztésében nem lesz köszönet. Ne engedjük éhségmámorba esni vezéreinket, mert a mámor szüli a felelőtlen cselekedeteket. Okos harcos nem veszi kevésbe az ellenséget. Nem haragszik ezért az ébresztőért : „ Gondolj a népre !“ Kéz kezet mos — mondja Seneca. Mi meg azt mondjuk: Nem avégre él az ember, hogy érte dolgozzanak, hanem hogy ő dolgozzék másokért. T ennészetes összhangnak kell lenni a társadalom legszélsőségesebb rétegei között. Ne mulasszuk el a szociális síimmolást, mert különben megreszkeíteti az ablakunkat a dübörgő felvonulás. Szeretettel kérjük a szives lelkeket, támogassák a Szociális Misszió akcióját. Adjunk, de ne tanácsot, mert könnyebb adni száz tanácsot, mint falatka kalácsot. Törjük meg a kenyeret s vágjuk ketté a kabátot. Ez Szent Márton szo- ciálizmusa. Egy kertésznek volt szava- járása : „Már ideje, hogy megint átdobjak a kerítésen egy almát.“ Mikor megkérdezték tőle, hogy mire gondol, mikor ezt mondja, elmesélte ezt a történetet. Egy napon behívta, a szegény kis utcagyermekeket a kertjébe és megengedte nekik, hogy a fáról lehullott gyümölcsből annyit egyenek, amennyit csak bírnak. De megtiltotta nekik, hogy a gyümölcsöt zsebükbe dugják és elvigyék. Nem számolt a kis emberek furfangjával. Páran átdobáltuk a legszebb almákat a kerítésen, hogyha majd jól3*1 CSÖVES VÁLTÓÁRAMÚ HÁLÓZATI RÁDIÓ minden Jobb üzletben. laktak, kint összeszedhessék, amit a kerítésen átmentettek. hüncs-e velünk emberekkel épugy, mint ezekkel a gyermekekkel? Isten használatunkra teremtette a föld javait, de nem engedi meg, hogy azokból valamit elvigyünk a másvilágra. Amit azonban a földi javakból a szegényeknek adunk, azt mintegy átdobjuk a kerítésen és megtaláljuk az élet kerítésén túl az — örökéletben. Emberek! Dobjatok át valamit a kerítésen. Sirály Béla dr. aSINGER varrógépek mégis A LEGrtlOBBAK.! ’ lasztották meg — királynak. Ban- dikának kellett a púpos koldus ké- regető szerepét alakítani. Jancsi kardot kapott kezébe — kinevezték fővezérnek. Került bíró, akadt boltos. Mi pedig — zúgták a szerep nélkül maradottak — földmive- sek leszünk, hogy legyen mit — enni. Megkezdődött a játék. Lassankint beesteledett s megkondult az estharang. Imádkoztak s szépen hazamentek. Megszűnt a különbség király és koldus, ur és szolga, biró és kereskedő, katona és földmives között. A játékosok egyenlők lettek. Találó képe ez az esemény az életnek. Hát nem úgy áll a dolog velünk felnőttekkel, mint a kisgyermekekkel ? ... Egyikünk játsza a király szerepét, másik a koldus, a földmivesét stb. Megszólal a „lélekharang" s mi is majd „haza* sietünk, mint a kis fiuk, A játéknak vége lesz. Ismét egyenlők, teljesen egyenlők leszünk. Azaz mégsem leszünk egyenlők, mert aszerint amint jól vagy rosz- szul játszóttünk két nagy csoportra osztunk: a jók és rosszak fallanxára. S megkezdődik az örök fehér és vörös — demokratikus uralom.. A villamos energia szabályozása.*) Irta: Dr. szigethi Barihos Andor nyug. h. államtitkár, országgyűlési képviselő, nyilv. r. k. műegyetemi tanár. A vasutak építése óta nem fordult elő földünkön olyan nagy-fontosságú alkotás, mint aminő a villamos erőfejlesztő telepek és erőátviteli vezetékek létesítése, A villamos erőnek a telep helyéről nagy távolságokra való elvezetése és elosztása tette lehetővé az erő sokoldalú felhasználását, az iparban, vontatásban, háztartásokban, világításban. Ausztria, Franciaország, Norvégia, Olaszország, Svájc és Svédország vizierőíket hasznosítva, villamosításuk által belső termelésüket gazdaságosabbá tették, és azáltal, hogy kevesebb szenet hoznak be, kereskedelmi és fizetési mérlegüket is javították. A magyar villamos termelés a nagy államokétól messze elmaradt *) A képviselőház közgazdasági és közlekedési, pénzügyi és földmivelési bizottságai dr. Barthos Andor elnöklete alatt együttes ülésen tárgyalják az energia-gazdálkodásról benyújtott- igen íontos törvényjavaslatot s igy méltán számíthat nagy érdeklődésre olvasóink előtt is a mátészalkai kerület képviselőjének lapunk számára írott cikke. ugyan, de azért a háború után je- lelentékenyen fejlődött. Csonka országunkban 1925-ben fejlesztett energia mennyiség 460 millió (fejenként 58), 1927-ben 606.6 millió (fejenként 76) kwó volt. A villamos energia-fejlesztés terén a teendőket helyzetünk paracsolja. A trianoni, u. n. béke következtében elveszítettük a Kárpátok és azok előhegységeinek erdőségeit, elveszítettük a hegyvidéknek 3 millió lóerőre tehető vizierőit. Elvesztette az ország legértékesebb szénbányáit, nyersolaj forrását és páratlanul bő földi gázkutjait, úgy hogy mondhatni barna szenünkre és lignitünkre vagyunk utalva. 1929-ben tűzifa, szén és koksz behozatalunk 111.25 millió pengőre rúgott, ami az 1062.8 millió pengő behozatal 10.5 %-át teszi ki. 1929-ben 77.4 millió belföldi szén fogyasztása mellett 13 millió q. külföldi szenet, 5.6 millió q külföldi kokszot és 17 millió q külföldi tűzifát fogyasztottunk, ösz- szes kalória fogyasztásunknak tehát 37%-át importáltuk. Ez az import súlyosan terheli fizetési mérlegünket. A tüzelő anyagoknak 60%-a haszontalanul kallódik el, ami körülbelül azt jelenti, mintha évenként 52 millió pengőnyi külföldi fizető eszközt semmisítenénk meg. A villamos energia gazdálkozá rendezését ez a helyzet feltétlenül megkívánja, a hazai széntermékek fokozottabb felhasználását követelve. A tőke- és anyagpazarlás megszüntetése okából kell a kérdést rendezni. Az országban egyre-más- ra keletkeztek centrálék, kisebbek, nagyobbak, arra való tekintet nélkül, hol vannak az energia források, de nem voltak tekintettel a távolságra sem, tehát nem számoltak a tőkebefektetés kockázatával. A gazdaságosság figyelmen kívül hagyása romlást idéz elő és visszahat a gazdasági élet egyéb terére is. A költséges beruházások utján értékesíthető vizierőktől eltekintve, talán 100 évre lesz elegendő barna szenünk és lignitünk. A gazdaságosság ennélfogva nálunk parancs és a kérdés szabályozása halasztást nem tűr. A tőke és anyagpazarlás elhárításának célja bírta rá a többi államokat is arra, hogy a villamosítás kérdését szabályozzák. Nálunk az ügy törvényhozási szabályozása eddig nem történt meg, csak most nyújtotta be a kereskedelmi miniszter alkotmányos tárgyalás végett a villamos energia fejlesz-
