Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-11-02 / 44. (553.) szám
2-ik oldal. 1930. november 1-én. SZATMáR is Bilit A küldöttség távolléte idejére az esperes a közgyűlést felfüggesztette. A főispán előtt Gönczy József ismertette a közgyűlés állásfoglalását, mire a főispán kifejtette lemondása okait és kijelentette, hogy a felajánlott garanciák ellenében lemondását visszavonja. Lelkes éljenzés fogadta a küldöttséggel megérkező főispánt, akit a terembe lépésekor Fóris Lajos esperes köszöntött, Nagy lelki-örömmel látja, — mondotta — hogy újra elfoglalja helyét az egyházmegyében az a férfiú, akit bántani senki sem akart. Ami történt, csak félreértés volt s erős vezérét az egyházmegye azzal az óhajtással köszönti, vezesse tovább a régi utón, az egység és erő utján. Péchy László főispán az üdvözlésre a következőkben válaszolt : Tisztelt egyházmegyei közgyűlés ! Meghallgatva és köszönettel fogadva a bizalomnak, ragaszkodásnak azokat a meleg szavait, amelyeket megbízásukból küldöttségük hozzám intézett, a bizalom és ragaszkodás ezen megnyilvánulása után, van szerencsém bejelenteni, hogy az egyházmegyei gondnoki állásomról való lemondásomat felkérésre visszavonom. Tehetem ezt nyugodt lelkiismerettel annyival is inkább, mert a bizalom és a ragaszkodás megnyilvánulása mellett, biztosítékot látok arra nézve is, hogy a napi és pártpolitikának az egyházi életbe való bevitele elleni tiltakozásomat fedi az egyházmegye alkotó tagjainak felfogása is. Amint utólag megállapítottam, a félreértésre az adott okot, hogy én a párt és a napi politika bevitele alatt mást értettem, mint a presbitériumok, amelyek felfogásomtól eltérően a Bethlen-Balthazár-féle ügyben való állásfoglalásukban ilyen bevitelt nem láttak. Nehogy a jövőben e téren félreértések támadhassanak, avagy közöttem és az egyházi tagok között illetéktelen tényezők szakadékokat támaszthassanak, világosan körvonalozni óhajtom, mit értek én politikának az egyházi életbe való bevitele alatt. Bár nálunk reformátusoknál nincs meg a hierarchia, a püspök is csak primus inter pares, mégis az egyházi elöljárók joggal elvárhatnak bizonyos subordinatiót, fegyelmezettséget, állásuknak és tekintélyüknek teljes tiszteletben tartását egyházi ügyekben, hangsúlyozom azonban csakis egyháziakban és elvárhatják azt is, hogy egyházunk érdekében vezetett jogos és méltányos harcukban egységes frontba sorakozzon melléjük az egész reformátusság, különösen az egyházi tisztséget viselők. E téren nekünk egyeknek kell velük lennünk és én az elsők közé óhajtok tartozni azok között, akik szerint meg kell adni az egyházi elöljáróknak azt, ami az egyházi elöljáróké. De mikor ezt megállapítom és ezt mondom, azt is kell mondanom, hogy a nemzetnek is meg kell adni, ami a nemzeté. Ennél a pontnál is, nézetem szerint egyházunk és hazánk érdekében szintén kívánatos volna a református egység, sajnos azonban ez nincsen meg, de nem is lehet meg, amikor egyesek olyan utat próbálnak újra taposni, amely már egyszer majdnem a nemzet végromlásához vezetett. De ha már ez igy van és nehéz rajta segítenünk, járja mindenki egyedül a politikában a maga választotta ösvényt és ne akarja az országos politika terén jjáárt ösvényének követésére és politikájának alátámasztására az egyházi testületeket felhasználtatni. Ez az, amit én a napi és párt- politikának az egyházi életbe való bevitele alatt értettem és ez ellen, emeltem fel tiltakozó szavamat, féltvén egyházamat, egyházamnak egységét, ezen egységből fakadó erejéi és néha sajnoson szükséges harci készségét egyházunk jogainak és érdekeinek megvédésében. Nekem csak örömömre szolgál, hogy bizalmuk folytán egyházamat továbbra is hűséggel és kötelességérzéssel szolgálhatom. Biztosítom az egyházmegyét, hogy egyházi téren jogos és méltányos érdekeink szolgálatában jövőre is az egységnek hirdetője leszek, a politikát azonban a magam részéről az egyházba bevinni soha nem fogom, sem azt oda bevitetni nem engedem. Ezt kérem Önöktől is a jövőre nézve. Vajha ez a nézetem szerint egyedül helyes, tisztult és egyházunk érdekeit mindig szolgálni kívánó álláspont mindig szem előtt tartatnék egyházunk nagyjainál és kicsinyeinél egyaránt, Általánosan helyeslő tetszés fogadta a főispán erőteljes szavait, annak bizonyságául, hogy az egyházmegye ragaszkodása gondnokához megingathatatlan, Fóris Lajos ismertette ezután esperes! jelentését, amely remek példája annak, hogy az egyház-kormányzásban milyen emelkedett szellemű irányelvek kell, hogy érvényesüljenek. Fájdalommal állapitja meg a jeNovemberi demokrácia. Irta 3r. Scíaniiedt Béla. A politika arénáján ma ismét a demokrácián lovagolnak. A demokrácia jelszava nagyon hálás vessző- paripa. Számosán nyergébe ugranak, hátha karriert csinálhatnak. Az őszirózsás forradalom retorikájának is az volt az egyszavas evangéliuma : Demokrácia ! Ez volt a hírhedt forradalmas magyar november — mézesmadzagja. Azt tartom, soha nem dobtak jobbkor jelszót a tömegbe, mint ama novemberben. Csak az a kár, hogy nem a temetőkben mondták 1 el az őszirózsás Cicerók szüz-be- j szédeiket. Ott lett volna csak iga- E zán stiíszerü az általános egyenlőségről beszélni. S ami több, ott könnyű lett volna a demokrácia radikális erejét bebizonyítani. Vadászaton volt egy német herceg. Mondják, hogy vadászat közben ráakadt egy. öreg remetére. Ott ült a házikója előtt egy kövön az Isten embere , . . s elmélkedve szemlélte az előtte fekvő halálfejet. — Ugyan, ugyan — gúnyolódott a herceg — mi különöset látsz azon a halálfejen ? — Azt vizsgálom, — szólt szelíden a remete — hogy vájjon valami hercegé volt-e ez a koponya vagy koldusé, de sehogy sem bírom eldönteni. Bizony halál után egyformák vagyunk valamennyien. Akkor nincsen már rang-létra és cimskála. Nem számítanak már az érdemrendek. Az anyaföld horpasztja be az én mellemet is, a tiedet is. Annyival megyünk, amennyivel jöttünk; anyaszült meztelenül, A nemesi előneveket és a név után hivalkodó stbbit felváltja az általános és egyenlő — „néhai“. Csak meszes csontvázunk marad meg belőlünk, amivel nincsen mit dicsekedni, mert bár túlél századokat, nem ér egy demokrata vasat. Amerikában újabban az kezd divatba jönni, hogy a szerelmesek csontvázuk röntgenképével lepik meg egymást kölcsönösen. Az amerikai orvosok nagyon helyeslik ezt a szokást, mert szerintük igy a fiatalok nem eshetnek tévedések áldozatául a kiválasztandó párjuk egészségét illetőleg. El is képzelhetjük az amerikai ifjút, amint a táncosai csontvázképét maga elé kirakva édes szerelmi bizsergésekkel válogat közöttük, hogy melyik a csókra ingerlőbb, melyik a csábosabb. Ugylátszik, hogy a demokrácia szülőföldjén elérkeztek a novemberi temető demokráciájához. Ehhez a józanító őszirózsás gondolathullámhoz, aminek a partra vetett áldozata a — hulla. Élénk emlékezetemben van még I. Ferenc József történelmi nagy alakja. Azt a hatalmas uralkodót is deti onízálta a novemberi szellem — a halál. A kapucinusok kriptájába nem a Császár és Király tért pihenni, hanem az — ember. Egyenlő technicával őrli fel a természet a koldust és bankárt, a zsenit és analfabétát. Meghizlalunk minden teremfményt, mondja Shakespeare, hogy magunkat hizlalhassuk, magunkat pedig a férgek számára hizlaljuk. Ugyanegy asztalra kerülünk valamennyien. Kövér király, meg sovány koldus csak másmás ételfogás. Moszkva lakosságának az utóbbi időben ismét újszerű látványosságban van része. A város sírkövekkel burkolja és javítja a kövesuta- kat és járdákat. Mondani sem kell, hogy a szovjet által kisajátított temetők sírkövei ezek, amelyeket az illetékes családok beleegyezése nélkül használ fel a kormányzat ilyen profán célra. . A szovjet behurcolta ezen eljárásával a novemberi gondolatot az utcára. A sírköveken meglassítják lépteiket az oroszok. S akarva nem akarva azt a birodalmat járják, amit mi úgy hívunk, hogy — temető. November elsején keresztek és fejoszlopok között járunk mi is. E napra megbarátkozunk a novemberi egyenlőség gondolatával, noha évközben kerüljük, mint valami falcs tanítást. A halál után egyenlők leszünk. Nem használ a márvány és az érckoporsó, egy ideig siratnak, emlegetnek, de aztán elfelejtenek s mikor majd kiássa egyszer véletlenül csontjaidat valaki, már nem fogják tudni megállapítani: ki, mi voltál s tudtál-e írni, olvasni? A novemberi demokrácia gondolatát egy kis élményem fejezi ki a legfrappánsabban. Faluvégén gyermekek játszottak. Elosztották maguk között a szerepeket. Pistukát vá.
