Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-10-26 / 43. (552.) szám
1930. október 26-án 3-ik oldal. sxiimIi ü um Nyilvánult-e hát politikai tendencia a szatmári református egyházmegye % 00 00% r r A közgyűlésén ? Egy debreceni gyülekezeti hetilap éles támadása Péchy László főispán ellen. Megjelenik Debrecenben egy református gyülekezeti hetilap s ennek közelmúlt vesárnapi száma feltűnő politikai támadást intéz Péchy László főispán ellen, a szatmári és nagykárolyi egyházmegyék eseményeiről közölt tudósítás keretében. Méltán azt vélné az ember, hogy egy alapjában vallásos irányú gyülekezeti újság minden egyházi eseményben elsősorban az egyházi vonatkozásokat keresi s a napi aktuális politikával a legkevesebbet törődik. Ez a debreceni hetilap — úgy látszik — kevés olyan egyházi érdekű dolgot talált a szatmári egyházmegye legutóbbi közgyűléséről feljegyezhetőnek, amelyet olvasóival ismertethetne, ehelyett színes vonásokkal politikai helyzetképet rajzol Szatmár megyéről. Megállapítja, hogy Péchy László főispán rá akarta bírni egyházmegyéje papjait, hogy ne foglaljanak állást püspökük mellett, de a lelkészek nem törődtek az urak közvetlen befolyása alatt állanak. Bizonyos azonban, mondja a lap, hogy mihelyt a lidércnyomás alól szabadulnak, ezek az egyházak is csatlakoznak a többiek állásfoglalásához. Aki ismeri a helyzetet és elolvasta a főispán lemondó levelét, az világosan láthatja, hogy milyen formában lehet illetéktelen beavatkozásnak titulálni egy gondnoki ténykedést, ha az történetesen nem tetszik a — debreceni illetékesnek. A főispán lemondásával és a nagykárolyi egyházmegye ezzel kapcsolatos ügyeivel nem kívánunk foglalkozni most, inert ez elsősorban az egyházmegye 29-iki közgyűlése elé tartozik, ahol bizonyára feleletet kapunk majd rá, hogy az egyházmegyének milyen lidércnyomás alatt kellett szembeszállni gondnoka illetéktelen beavatviselő elnöklete alatt. Annál ke- vésbbé lehet ebben illetéktelen dolgot felfedezni, mert igy méltán érezheti magát legilletékesebbnek a debreceni gyülekezet lapja annak az örvendező megállapítására, hogy Péchy főispán az egész vármegyében kezdi elveszíteni a talajt lábai alul az elkeseritően fájdalmas csapások miatt. Megállapítja ezután a laptudósitás, hogy Sipos József esperesi jelentése valóságos szenzáció- számba megy, olyan bátran és leplezetlenül mutatott rá a hatalmon lévők ténykedéseire és mulasztásaira, egyben pedig az állam pénzének katolikus egyházi célokra való pazarlására. Medve Zoltán szerepét is rendkívül méltányolja az egyházi lap, mert alapos kioktatásnak minősíti felszólalását az egyik szolgabiró (?) és még egy vármegyei emberrel szemben. Tóth Ferenc beszédét meg éppenséggel okos és bátor beszédnek tartja, a közvéleményben már amúgy is kialakult felfogásnak nyílt bevallására a világi urak szerepe ellen. Amikor a közgyűlésről tudósítást adtunk, Sipos esperes illetéktelen beavatkozással, hanem szivük sugallatát követve, nagy lelkesedéssel csatlakoztak a debreceni határozathoz. Mikor a főispán látta, hogy az egyházakkal nem lehet egykönnyen bírni, lemondással fenyegetőzött, ámde nem használt ez a különös beavatkozás se, mert csak azok az egyházak nem foglaltak állást, amelyek a megyei kenyér darabhoz. Csak elsőrendű szakmunkás kap munkát, de nem bizonyítványok után, hanem megalázó, alantas munkában való kipróbáltság után. Ez az eset is nagyon ritka. De folytassuk tovább rotterdami beszámolónkat. Előadásunkat konzulunknak Ha- nengraaf urnák teája előzte meg, melyet az egész magyar kolóniának adott. Részt vettek ezen a helybeli eszperantista egyesületek s az osztrák és lengyel konzulok is. Az előadást, amint minden egyes más városban is, utunk folyamán itt is az egyik kávéházban folytattuk. A kávéház ugyan nem érdemli meg ezt a nevezetet, mert olyan messze áll minden ílyenféle helyiség a budapesti kávéházak ragyogó pompájától, hogy összehasonlítani sem igen lehet az itteniekkel őket. Azért mondom, hogy a kávéházban „folytattuk" az előadást, mert a mi igazi munkánk mindig az előadás után kezdődött meg, amikor hallgatóink közül azok, akiket a mi általunk előadottak megragadtak, ezer meg ezer aprólékos kérdéssel vettek körül bennünket s sokszor éjfél utánig is belenyúlt ilyen formán minden előadásunk. Ez ugyan nagyon fárasztó és nehéz volt, mert már olyan álmosok voltunk némelykor a folytonos éjszakázástól és a soha Km pihenéstől, hogy alig állottunk kozásával?! Annál inkább érdekel bennünket a szatmári egyházmegye közgyűléséhez fűzött bőszavu magyarázat, amely itt már éppenséggel nem találja illetéktelen dolognak azt az óriási lelkesedéssel fogadott politikai állásfoglalást, amely Baltazár püspöknek szólott Bethlen István méltatlan támadása miatt Sipos József esperes és Gaál Endre orsz. képnehányszor a lábunkon. De nem volt baj. Velejárója volt ez annak, amire vállalkoztunk. Nem kell elfeledkezni arról a nagyszerű operaházi előadásról sem, melyben Hanengraaf főkonzul ur jóvoltából volt részünk, aki vendégül látott bennünket a maga díszpáholyában s arról a dinerről sem, melyet az opera előadás előtt a mi tiszteletünkre adott. Mindent összevetve s az egész utunk eredményeit is, bizonyos mértékben rotterdami volt utazásunk összes állomásainak fénypontja. Volt máshol is hasonlóan meleg fogadtatásban részünk, azonban az a körülmény, hogy itteni előadásunk számszerűen, tekintve számszerűnek a hallgatóság számát, legjobban sikerült s továbbá az, hogy a hatósági fogadtatás is elő volt készítve, összevetve azzal, hogy itten a magyar kolónia nagy számára tekintettel otthon éreztük magunkat, rotterdami „zárszámadásunkat“ zártuk a legszebb eredménnyel, úgy utunk célja, mint egyéni szempontjainkból is. Ez viszont abban merült ki, hogy hol találták magunkat legtítthonosabban. Dr. Puskás látván. csodálkozott, hogy politikai tendenciát találtunk a közgyűlésen érvényre jutni, holott ez a szándék távol állott attól. Bizonyítottuk már azóta, hogy milyen politizálgatást kifogásoltunk s nem is mertük gondolni, hogy olyan fényesen igazolva láttuk megállapításaink helytálló voltát arról az oldalról, amely elsősorban mégis csak egyházi szempontból kellene, hogy foglalkozzék az egyházmegye közgyűlésével. Nos, aki elolvassa a gyülekezeti újságot, semmi egyebet nem talál abban, mint egyoldalú politizálást nyilvánvaló tendenciával. Nem érezzük tisztünknek, hogy vitába szálljunk e politizálással, csak le akarjuk újból szögezni, hogy káros, elhibázott, és helytelen volt az a politizálás, amely a közgyűlésen folyt. Ezt az ügyet félremagyarázni nem lehet. Akik csinálták, vállalják is érte az ódiumot s ne bennünk keressék a hibát azért, hogy felemeltük szavunkat az elhallgatás ellen. Akik elérkezettnek látják az időt az általunk kifogásolt politika nyílt követésére, valljanak szint és ne kerteljenek. Még csak nem is lehet ezt a dolgot Péchy László főispán ügyévé tenni. Ez az ügy nem a főispán személyes ügye, mert ami az ő szerepét illeti, azt mi nyugodtan reá bízzuk a megyei közvélemény ítéletére. Akik az ő személyét állítják bele ennek a dolognak a tengelyébe, azok csak nyugodjanak meg afelől, hogy milyen talaja van a főispánnak vármegyéjében. Inkább keressék majd alkalomadtán a maguk talaját, amelyet sehogy se találtak meg éppen azok a IEC J08ÍÁIAIK0LŰÓRBÁ83 ötandard 3a VILÁGSIKER?-ÁRA P. 225.* !íiPHAT#6-12-18 HAVI RÉSZLETRE minden lobi» üzletben. lelkészek, akiket a törvényhatósági választáson a — hivatalos lista összeállítói véltek jó talajjal bíróknak. Most a világi urakra nincs szükségük, akkor pedig a kisembereknek nem volt ő reájuk. Akárkik és akárhogyan vélték kijátszani ezt a kártyát politikai szárnybontogatásuk előjátékául, azok vegyék tudomásul, hogy Bethlen István neve alatt nem lehet politizálni — ellene. Még ha történetesen Medve Zoltán szerint Bethlen nem is az a nagy államférfi, akinek jó néhányan tartják. Előkelő egyházi köröket meglephetett a főispán gondnoki lemondása, a politizálni akaró egyháziaknak azonban nagyon kapóra jöhetett, ha már meg is találták választottjukat a Bethlent támadó Medve Zoltánban. így válik egészen érthetővé, hogy amit nem akarnak elismerni politikának Fehérgyarmaton, az Debrecenben már nem is más, mint egyedül helyes politika. Ez esetben azonban a kettő között — választani kell! A takarékos élet megkezdéséhez csak szilárd elhatározás és érés akarat kell. Egy jókarban levő cimbalom eladó« Érdeklődni lehet a kiadóhivatalban.
