Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-08-31 / 35. (514.) szám

2-ik oldal. 1930. augusztus 31-én. Földbérlőszövetkezet, parcellázás, telepítés. Irta dr. Krüger Aladár országgyűlési képviselő. ________Sg/UMÜR ll Etiíttt Új abb időben, gyakran hallani, hogy uj földbirtokreformra van szükség. Én erre csak eggyel válaszolok: még a régi földreform sincs befejezve, s halálos vétek volna a földbirtokreformot meg­ismételni, különösen abban a formában, amelyben az történt. Van ellenben a föld problémájá­nál néhány olyan pont, ahol ér­demes is, szükséges is hozzá nyúlni a megoldásnak olyan módozataihoz, melyekre a mai helyzetben szükség van. Gazdasági szempontból, az egészséges és nem mesterséges földbirtok megoszlásra nagyon célszerűnek tartom a pénzügymi­niszternek azt a gondolatát, hogy az eladósodott birtokokon úgy segítsünk, hogy ezek az eladóso­dott birtokok területének egy részét földbirtokpolitikai célokra adassuk. Ennél a pontnál azon­ban figyelmébe ajánlom a kor­mánynak, hogy nem okvetlenül szükséges mindenütt azonnal a parcellázáshoz hozzányúlni, ne­hogy a mai alacsony földárak még lejjebb zuhanjanak, s a nemzeti vagyon pusztuljon; sokkal célszerűbb lesz egyes helyeken — ez mindig egyéni elbírálást követel — földbérlőszövetkezetek alakításával megmenteni egy­részt a birtok állagát, másrészt pedig tulajdon helyett, egyelőre, inkább haszonbérlet alakjában földhöz juttatni azokat a törekvő kisgazdákat, akiknek nincs módjuk földbirtokot venni, de megvan a megfelelő felsze­relésük ahhoz, ami a földreform­nál nem volt meg mindegyiknek, hogy mint kisbérlők, a földbérlőszövetkezetek keretében jussanak földhöz. Sajnos azonban, a földbérlő- szövetkezeteket a mai szövetke­zeti törvény keretébe illeszteni alig lehet. Én alakítottam talán az ország­ban a legelső földbérlő-szövet- kezetet, ezelőtt húsz egynéhány esztendővel Mezőgyán község­ben, Szmrecsányi Pál akkori nagyváradi püspök megbízásából, aki szociális érzékétől áthatva, az elsők közt látta be a földbérlő­szövetkezetek jelentőségét. Azóta több földbérlőszövetkezetet lé­tesítettem. Sajnos, ezeknek el kellett pusztulniok a háború folytán. A földbérlőszövetkezetek állan­dó figyelemmel kisérésében jött- tem arra a tapasztalatra, hogy a földbérlőszövetkezeteknél egé­szen más alapvető álláspontra kell helyezkednünk, mint amelyre a kereskedelmi törvények a szö­vetkezetekről szóló rendelkezései helyezkednek. Nevezetesen, a földbérlőszövetkezeteknél lehe­tetlenség, hogy elkerüljük a tagok egyetemleges fele­lősségét, már pedig az egyetemleges fe­lelősség, a mai szövetkezeti tör­vény alapján, lehetetlenség. Egye­temleges felelősségre feltétlenül szükség van, például a birtok karbantartása, az épületek fenn­tartása kérdésénél, sőt kívánatos volna leküzdeni azt az idegen­kedést, amely a haszonbér fize­ságra, a vallásoságra s erköl- csiségre való nevelést. Min­denesetre a többi tudományok is szükségesek, — de az is kétségtelen igazság, hogy ezek alkotják lelkünk legjavát. Az iskoláknak első felada­tuk kell legyen, hogy jókká tegyék az embereket. — S a jóság mindenkinek hozzáfér­hető ; mindenki a tulajdon lel­kében hordozhatja csiráját. Akinek leikébe befészkelte magát, — uralkodó érzés lesz ez annak kebelében. Alig kö­zeledünk hozzá, már is tapasz­taljuk isteni melegségét, ra­gyogását. Ezt a gyönyörűséges és ma­gasztos erényt kell az iskolák­ban belecsepegtetnünk gyer­mekeink szivébe, mert a jó ember erkölcsös, vallásos s istenfélő leszen az élet külön­böző forgatagaiban. Boldog az az ember, ki ta- nitójáiól erre a jóságra ne­velődik ; áldott az az iskola, ahol erre tanítják a növendé­keket és mindenekfelett, — ugyancsak tiszteletreméltó az a tanító, ki a jóságot ülteti e bekövetkezendő tanévben is a gondjaira bízott csemeték fogékony leikébe. Tarpa. Takács László ref. lelkész. Úri aiellékfogialkosás. Állandó kép­viselőt keres Mátészalka és vidékére juta­lékrészesedés mellett fuvarlevélíelülvizsgáló iroda. A képviselő teendője az ottani ke­reskedők vasúti fuvarleveleit havonta ösz- szegyüjteni és irodámhoz abból a célból beküldeni, hogy a kifizetett fuvardíjak he­lyessége a kereskedők érdekében felülvizs­gáltassanak és a tévesen beszedett fuvar- dijtöbblet nekik visszafizettessék. Három­száz pengőig terjedhető havi mellékjövede­lem. Levélbeli aján Schäfer M. cég Buda­pest, Népszinház-utca harmincegy alá kül­dendő. Az EszpsAM Magjarorszlgért. Útleírás. Hilversum. — A holland-lakás. — A Himnusz körüli incidens. — Fe­lekezeti harc Hollandiában. V. Március 20-án mentünk tovább Utrechtből Hilversurnba. Ez a vá­ros a holland rádió városa. Világ­hírű a programmja, mindig első­rangú. Sokat lehetne tőlük eltanulni. A város nem nagyobb, mint Cse­pel. Kis vidéki város. Azért hason­lítom Csepelhez, mert ez a magyar város viszont a magyar Hilversum. Mint várost, azonban nem igen le­het vele összehasonlítani. Itt min­den kis városka világvárost miméi s talán abban az értelemben, hogy a világvárosi kultúra minden kis vidéki városkában eleven valóság, igazuk is van. Itt nincsen távolság, a városok villamossal is elérhetők s aki például Hilversumban nem találja meg a világvárost, könnyen elkarikázhaí kerékpáron valamelyik nagyobb centrumba. Néhány kilo­méter csak. Kerékpározik is itten mindenki. Láttam katonatiszteket s papokat, sőt ami egyenesen nevet­séges volt a mi ilyen látványokhoz nem szokott szemeinknek, láttam fehér fátylas feketeruhás kövér apá­cákat élénk csengettyüszó mellett hirtelen kerékpáron elsuhanni mel­lettünk. Az utakon egyébként kü­lönös útrész van a kerékpárosok részére fenntartva s esténként, ami­kor a munkások nagy serege özön- lik a gyárakból, ilyen kerékpáros utacskákon szinte életveszélyes köz­lekedni. Beszéljünk tovább Hilversumról. Nem felesleges ez, mert ebben a városban láttam azt, amit Hollan­diában a munkásjólét maximumként felmutat. Én egy szegény cukrász segédnél laktam, aki mellesleg a helybeli munkáseszperantó egyesü­let elnöke is, akinek „egyszerű“, de mégis ötszobás lakása van. És ilyen lakásviszonyok között él itt mindenki. Az én vendéglátó gaz­dám egy nagy munkáslakó-telepen lakott s láttam, hogy minden mun­kás legalább is az övéhez hasonló nagyságú lakásban lakik. Kicsi mi­niatűr szobák, de nyomorúság számba menne, ha nem lenne min­den egyes családtagnak külön há­lószobája. Házigazdám igen nagy érdeklő­dést tanúsított a magyar ügyek iránt. Főleg azért, mert nehány nappal azelőtt, hogy mi ottan jártunk egy „magyar“ munkást látott vendégül, akiben nem nagyon jeleskedhettek nemzeti erényei. Ez az ember, aki­nek nevét nagyon szerettem volna megtudni, hajmeresztő dolgokat be­szélhetett Magyarországról, mert ne­kem nagyon sok elfogult tájékozta­tását kellett helyreigazítani. Jó lenne, ha a mi nemzeti irányú munkás-szervezeteink is igyekezné­nek itten is összeköttetéseket sze­rezni. Az esperanto nagyon hasz­nálható eszköz lenne erre a célra, mert itten különösen erős a mun­kás-eszperantó mozgalom, amig a polgári egyesületek aránylag gyen­gék. Itteni előadásunkat is nagy agilitásukkal a munkás eszperantis- ták készítették elő jórészben, kar­öltve a polgári körrel, melynek kis számú gárdája nem lett volna erre elég erős. Hálásak lehetünk a pol- pári egyesület agilis vezetőjének, G. de Wart asszonynak s az én házigazdámnak, J. Brínkmannak, akik a „Hof Van Holland“ ven­déglő nagy szalonjába olyan párat­lanul lelkesedő közönséget hoztak össze, hogy a terem visszhangzott a hangos s folytonos lelkesedéstől. Az előadás sikeréről csak ismétlé­sekbe tudnék bocsátkozni. Ezért inkább arról beszélek, hogy itten volt mégis az egyetlen incidensünk egész hollandiai utunk alatt. Ugya­tése szempontjából is fenn-forog a földbérlő szövet kezet leendő tagjai között. A földbérlőszövet- kezeti tagok egyetemleges fele­lőssége mellett a haszonbérbe­adó bizalma sokszorosan foko­zódnék és lényegesen több bírtok volna kis-emberek hasz­nálatába adható. Erre tehát feltétlenül szükséges uj, a földbérlőszövetkezetekre speciálisan rászabott, törvényt alkotni. A másik szempont, amelyre ennél a kérdésnél a közfigyelmet fel akarja hivni, az, hogyha már valahol parcellázunk, akkor a parcellázást, a íöldbirtok- eldarablásí hozzuk kap­csolatba a telepítéssel. A földbirtokreformnál megmoz­gattunk, nem tudom hány holdat és a következmény az lett, hogy a legfontosabb, speciális, magyar alföldi problémát, a telepítés kérdését egy lépéssel sem vittük előbbre, a mammut-községeket még mammuttabb községekké fejlesztettük ki, a házhelyrende­zésnél, a különben is elhanyagolt községekhez az uj telepekkel egy olyan részt ragasztottunk, amely a községeknek sem szíve­sen látott tartozéka, amelyben nincs kút, nincs járda, nincs is­kola, nincs semmi, ahol ellentét van az anyaközség és az uj te­lep között és egy közös gondolat, ameiy nélkül, pedig községi élet nem képzelhető, kifejlődni nem tudott. Ezt a hibát, amelyet, sajnos, későn ismertünk fel, már most, ezután el kell kerülnünk és amennyiben a nagybirtokok teher­mentesítésénél parcellázáshoz nyúlnak, okvetlenül kapcsolatba kell ezt hozni a telepítéssel. Zsák, kévekötő, mauilla-zsineg, dohány-zsineg, rudalókötél és minden­féle gazdasági kötéláru legolcsóbb és leg­jobb minőségben a 70 éve létező Feldman Mátyás Fia cégnél, Mátészalka, Kossuth- utca (Városháza mellett). Telefon 32. nis a teremben nehány kommu­nista érzelmű munkás is jelen volt, akik nem állottak fel sem a holland király-himnusz dallamára, sem pe­dig akkor, amikor a magyar Him­nusz dallamai hangzottak fel. Ezek a munkások úgy látszik meg akarták zavarni az ünnepséget s nagy volt a közönség felháborodása, amikor nem akartak a Himnusz dallamára felállaní. Mégis de Wart asszony közbelépésére, aki vezetőjüknek lelkére beszélt, részt vettek az ün­nepségben s tisztelettel adóztak nemzeti imádságunknak. Később megkérdeztük azt a vöröshaju fiatal­embert, aki szemmel láthatóan irá­nyítója volt ennek a kisebb tünte­tésnek s azt mondotta, hogy ők nem állanak fel semmiféle dinasz­tia tiszteletére, mert a himnuszok a királyságot s a dinasztiákat dicső­ítik. Megmagyaráztam neki, hogy ebben téved, mert a magyar Him­nusznak semmi köze nincsen a ki­rályokhoz s egyedül az Istenhez imádkozik a nemzet javáért. Le is fordítottam neki a Himnuszunknak szövegét, amire bocsánatot kért, nem csak a maga, hanem társai ne­vében is, mondván, hogy a világért sem történt volna ilyen sajnálatos incidens, ha tudták volna, hogy a mi nemzeti imádságunk egy nem-

Next

/
Thumbnails
Contents