Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-08-24 / 34. (513.) szám

IlltMll Ét «till 1930. augusztus 24-én. 4-ik oldal. I iinnűp" ség liszacsécsén. A vadregényes szőke Tisza partjának egy kicsiny falujá­ban ünnepség volt. Harangok zúgása mellett mentünk a hő­sök emlékére ültetett fákhoz, amelyek arra a 13 magyar fiúra, hősre emlékeztetnek ben­nünket, akik egy hivó szóra, védő gátként állottak fel, sok­sok ezrekkel együtt, hogy megvédjék az elnyeléssel fe­nyegető áradattól drága kicsi­nyeiket, imádott hitveseiket és azt a mindenek felett sze­retett tápláló édes anyát. A harangok kongásán és sorsunk szomorúságán elmerengve, — könnybe lábbadt szemekkel gondoltunk azokra a rózsás- arcú, életerős ifjakra, akik el­mentek tőlünk virágosán, dal­lal ; de akiket már hiába vá­runk haza, vissza, „mert nyu- gosznak ők a hős fiák dúló csaták után“ és messze ide­genben, hol az ágyú szántott, ahol könnyből, vérből nőnek a virágok: várják egy dicső nap hajnalhasadását. Ezeknek a hősöknek emlékezetét és neveit hirdető „Hősök fájánál“ kezdődött az ünnepség Isten- tisztelettel. A Hymnusznak és egy al­kalmi éneknek eléneklésével kezdődött az Istentisztelet. A felavató ima után követke­zett az ünnepi beszéd a 60. zsoltár 3—7. versei alap­ján. Úgy az imából, mint a beszédből, amelyeket a hely­beli lelkész, Orosz Kálmán végzett, ki-kicsapott egy el­bukott, bűneit sirató nép sorsa felett érzett, mélységes fájdal­mainak szent tüze, de ugyan­akkor megkapó példákkal volt illusztrálva a legnagyobb ha­zafiul remény, a nagy magyar haza feltámadásának reménye. Ennek megvalósításához kérte a Leventéket, hogy pezsegjen a vérük, feszüljön az izmuk, ha Trianon hamis békéjére gondolnak s ne szűnjenek meg sohasem hangoztatni a magyar dac jelszavát: „Nem, Nem, Soha!“ — Életüket és vérü­ket áldozzák, melyre a zászló piros szine emlékeztet. A fe­hér szin pedig arra, hogy a békesség, szeretet szelíd fény­sugara éltesse őket s igy fog ismét fölragyogni a magyar dicsőség, amelynek, hogy be kell teljesülnie, ezt mutatja a zászlóban a zöld szin. Következett egy szalag rá­kötése a zászlóra, a zászlóanya a lel­kész neje által és egyesek által egy-egy szeg u—wiese s végül a Leventék elvonulása a hősök fája előtt a zászlóval s kivonulás a Ti- szaparti füzesbe, ahol folyta­tódott az ünnepség. Az ün­nepségen a közönség azon szebb jövőbe vetett bizalom­mal vett részt, hogy egyetér­tés és összetartás által ismét nagy lesz a magyar. Adja Is­ten, hogy mielőbb úgy legyen. Ezt óhajtja mindnyájunknak Orosz Kálmán tiszacsécsei ref. lelkész A por városa. — Jegyzetek Nagykárolyból. — Akinek csak egy kicsikét is szivéhez volt nőve a régi me­gyeszékhely, az ma fájdalmas érzésekkel kell hogy végigjárja elhagyott utcáit. A csonka vár­megyében köztudomású dolog, hogy Nagykároly rendkívüli mód visszaesett, kulturális éle­tében is csaknem annyira, mint ipari és kereskedelmi forgal­mában. A határszéli városok általá­ban a leggyorsabb fejlődés­nek szoktak indulni s Nagy­károly még ezzel a helyzeté­vel is szerencsétlenül járt. Ha­táron keresztül való forgalmát a Mátészalka—csapi vasút­vonal jelentené, ámde a leg- kétségbeesettebb erőfeszítések is hiábavalók a vasútvonal meg­nyitásáért. Valami végzetes, nagy hanyatlás látszik a vá­ros egész életén s ez a belső válság feltűnően kirajzolódik az utcák arcára is. A hajdan eléggé tiszta város most éppenséggel nem mond­ható annak. A hepe-hupás ut­ca-kövezés csupa gödör, csupa zökkenő, mint amit sohasem javítottak jó tiz esztendő óta. Mondják, minden városnak van valami jellegzetes szine, vagy szaga. Nos, Nagykároly­nak mind e kettő meg van. Szine is, szaga is: egyformán a portól. Nem hiszem, hogy a Nagy-Alföldön akadna még egy ilyen poros város. Ez a mindent befelhőző, sűrűn ta­padó, szürke por ráülepszik itt füre-fára, házfalra és ház­tetőre, egyszínűén elszürkitve a csendes, álmos várost. Szür­kék az utcák, a házak, falak s biztosan elszürkülnek az em­berek. Lehetetlen itt más-mód élni, mint belefakulva, bele­szürkülve az egyszínű, egy­hangú életbe. Nem is mutat kifelé a város élete semmi emelkedést, semmi lendületet. Szürke város, szürke napjaiban csak — befelé él­nek itt az emberek. De igy aztán annál mélyebben és an­nál lelkesültebben, mint érzé­sükben soha el nem lankadó, hitükben soha el nem szürkülő, élő, de haldokló — szegény magyarok. dr. FURCSASÁGOK. Madridban, a szépségkirálynői választás eredménye miatt, össze­verekedtek a Missek mamái. Kár, hogy a verekedés színhelye nem egy főzőiskola volt. Ott a mamákkal együtt a Missek is, he­ves munkába kezdhettek volna. * A Lidón a nők, az ebédhez is egy ici-pici nadrágban és háton deré­kig kivágott trikóban jelennek meg. Ha általánossá válik a „divat", úgy a toilette-számlát, még egy B. listás, nős tisztviselő is kibírhatja. Szent István Beirály- napja. Hagyományos kegyelet­tel ünnepelte meg Mátészalka haza­fias közönsége Szent István első ma­gyar király ünnepét, mely egyúttal nemzeti ünnepnap is. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes Istentisztelet volt a róm. kath. templomban, hol Pé- chy László kir. kamarás, főispán és dr. Streicher Andor alispán vezeté­sével megjelent a vármegye, a köz­hatóságok és hivatalok egész tiszti­kara, a csendőrparancsnokság tiszt­jei, a csendőrlegénység, pénzügy- őrség és az összes társadalmi közüle- tek. Az ünnepi istentiszteletet dr. Hajós István miskolczi róm. kath. segédlelkész és dr. Hajós József a római Gergely-egyetem teológusa asszisztálása mellett Molnár Károly szent széki tanácsos, plébános vé­gezte, ugyancsak ő tartott ünnepi beszédet a hivő sereghez. — Szerkesztőségi hir. Dr. Fábián Sándor, lapunk fele­lős szerkesztője, folyó hó 29-én szabadságáról hazaérkezik. — Eljegyzés. Dr. Kormány Sándor fehérgyarmati ügyvéd eljegyezte, Kócián Lucikát Gyön­gyösről. — Minden külön értesí­tés helyett. Tanári kinevezés. A rk. tábori püspök a m. kir. honvé­delmi minisztériummal egyet­értőén Heller Ernő mátészalkai rk. hitoktató-segédlelkészt a tá­bori lelkészek sorába átvette és őt századosi ranggal a kőszegi katonai reáliskolához hittanárnak kinevezte. Heller Ernő ma utazott el Kőszegre s ott szeptember 1-én meg kezdi tanári működését. Ráció Béla színtársu­lata Mátészalkára érke­zik. Radó Béla színigazgató első­rendű erőkből szervezett színtársu­lata, zenekarral, Mátészalkára ér­kezik s előadásait már szeptember hó 1-én meg is kezdi. Szelvényes bérlet 24 előadásra 40 pengő. Az előadások — tudomásunk szerint — az Apolló-mozi helyiségében lesz­nek. — Akik a színészek részére lakást adhatnak ki, közöljék címü­ket a „Szatmár és Bereg" kiadó- hivatalával. Eljegyzés. Dömötör Manci­kát eljegyezte Nyíri Sándor Máté­szalkán, 1930. augusztus hó 20-án. Polgári iskolai fiukat kosztra és szállásra el­vállalok. Értekezni lehet László Bé­la őrnagy, Kisfaludiu. 9 sz. [34—35] I. Ferencz József szü­letésének százéves év­fordulója. Istenben boldogult 1. Ferencz József, apostoli király születésének százéves évfordulója alkalmából a budavári koronázó fő­templomban augusztus 18-án, hiva­talos rendezésben ünnepélyes Isten- tisztelet volt, amelyet Serédi Jusz- tinián dr., bíboros, Magyarország hercegprímása pontifíkált. Az ünne­pélyen megjelentek: nagybányai vi­téz Horthy Miklós kormányzó, to­vábbá a Budapesten időző főherce­gek és főhercegnők, a kormány, a felsőház és képviselőház tagjai, a tábornoki kar. A százéves évfor­duló alkalmával a kormányzó ren­deletére kivételesen nem Szent Ist­ván napján, hanem I. Ferencz Jó­zsef király tiszteletének emlékére szintén augusztus 18-án, hétfőn dél­előtt 11 órakor történt a tisztek avatása a Ludovika Akadémiában. A tiszttéavatás előtt a kormányzó a Ludovika Akadémia főépülete előtt álló Ferencz József szoborhoz ment és a szobor talapzatára bronzko- szorut helyezett. Mátészalkán, a róm. kath. plébánia-templomban Molnár Károly plébános, hétfőn 8 órakor centennáriumi Istentisztele­tet tartott, melyen Péchy László fő­ispán, valamint a vármegyei és ál­lami tisztviselők is jelen voltak. @ vármegyei Általá­nos Tanító Egyesület rendes őszi közgyűlése. Szatmár, Ugocsa és Bereg közigaz­gatásilag egyelőre egyesített várme­gyék Általános Tanító Egyesületé­nek mátészalkai köre folyó évi szeptember hó 6-án délelőtt 10 órai kezdettel Mátészalkán, a Vármegyei Nagyvendéglőben (Székház) tartja rendes őszi közgyűlését, melyre a kör tagjait és a tanügy iránt érdek­lődőket tisztelettel meghívja az El­nökség. Tárgysorozat: 1. Hiszekegy. 2, Elnöki megnyitó. 3. A kir. tan- elügyelő 1930—1931. tanévre vo­natkozó közlései. 4. Pedagógiai ér­tekezés. Tartja Maksa Ferenc. 5, Gyakorlati tanítás. Tartja Maksa Ferenc. 6. Tanügyi-lap megindítá­sára vonatkozó határozat. 7. Indít­ványok. 8. Himnusz. Forgalomba kerülnek a „Budapest11 és „Pe­tőfi“ Cigaretták. A magyar királyi dohányjövedék augusztus 20-án hozta forgalomba a rég Ígért „Budapest“ cigarettát, művészi kivi­telű, Budapest dunai látképével díszí­tett dobozban, dobozonként — 20 szi­varka — 1 pengő 60 filléres árban. E cigaretta előfutárja a későbbi időpontban forgalombaj övő olcsóbb, előreláthatólag 2 filléres „Petőfi“ cigarettának. Mindkét szivarka uj finomitási eljárással készült, amely magyar találmány a cigarettákat ki­válóan zamatosakká és illatosakká teszi. A „Budapest“ teljesen pótolja a drága egyiptomi, külföldi cigaret­tákat, amellett azok feleáron sze­rezhetők be; szaloncigarettának s főleg hölgyeknek van szánva. A „Petőfi“ férfidohányosoknak való.

Next

/
Thumbnails
Contents