Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-01-19 / 3. (482.) szám
2-ik oldal. SZATMÄR ftS BgliC 1930. január 19-én. ván, Szemán József és Tomcsányi V. Pál tagokból alakult meg. A testnevelési bizottság tagjaivá Dr. Bornemisza Béla, Csaba Miklós, Gyene Zsigmond, varasdi Horváth Sándor, Tamás Aladár és Varga Gyula bizottsági tagokat választotta meg a közgyűlés. Ennek a bizottságnak másik hat tagját a főispán előterjesztésére az Országos Testnevelési Tanács nevezte ki vitéz dr. Gyene Pál, Jékey Sándor, Dr. Kaprinay Endre, Németh Jenő, Ortutay Gyula és Ujfalussy Lajos személyében. Foglalkozott a közgyűlés azokkal a kérelmekkel, amelyek Mátészalkán harmadik gyógyszertár engedélyezését kivánták. A közgyűlés elutasító álláspontra helyezkedett és igy egyelőre nem lesz harmadik gyógyszertár Mátészalkán. Hozzájárult ellenben a közgyűlés Mátészalka községnek ahhoz a kéréséhez, hogy a házaló kereskedelem tiltassék el. A továbbiak során számos nyug- dijazási ügyben határozott a közgyűlés, kihirdetett több orvosi diplomát, majd a főispán éltetése mellett déli 1 órakor befejezte tanácskozását. Még utána is élénk téma volt a felsőházi tag-választás, amely állítólag kiindulási pontja akar lenni egy „autonóm megyei párt“ nevű tömörülésnek. Kissé ugyan pikáns dolog, hogy akkor kerül szóba úgynevezett autonóm-párt alakítása, amikor éppen az autonómia tiszteletbentar- tását dokumentálja a választás pártatlanságának biztosítása. Biztosítsa vagyonát az Első Keresztény Biztosítónál. Este a kis kapufánál. Bent lámpa ég s a lámpafényben Nagyanyó ül csendben, szépen; Talán épen drága múltja Kisért emlékezetében. Künt az öreg kapufánál Ölelő, szerelmes pár áll; Holdsugárnál halkan, szépen Épen csókolóznak kérem. Bent nagyanyó csak mosolyog, A kis ablakhoz sompolyog; Nem lát sokat, tán semmit ép, De elmereng: de szép.... de rég!... Sárossy József. A Fórum Bomanum romjainál. — Római levél. — Tegnap a Forum Romanum romjai közt jártam. Sokáig elmerengtem a job időket látott márványcsonkokon. Ez itt Concordia temploma, a plebejusok és patríciusok kibékülésének emléke s Róma későbbi nagyságának záloga. Tőle nem messze Castor és Pollux templomának három gyönyörű korinthusi oszlopa regél elhagyottan, az égre meredten. Az az emelkedés amott a comi- tium volna, ahol a szenátus gyűléseA mátészalkai téli gazdasági Iskola Ifialnak műsoros estélye és táncmulatsága. A mátészalkai m. kir. téli gazdasági iskola ifjúsági gazdaköre január hó 26-án, vasárnap este 8 órakor a Vármegyei Nagyvendéglőben műsoros estéllyel egybeasszony Néma Zsófika, Kecskésné, Erzsiké keresztanyja Mizsey Dundi, Trézsi, a szolgáló Néma Zsófika, Pista, Bakaj szolgája Cservenyák Gusztáv, Ferke, csapos legény (a Hólyagosban) Csák Ambrus, Panna, csapos leány Néma Jucika, Hegedűs Kubinyi Mihály, Bőgős Farkas Antal, Klarinétos Alexa István cigányok, Kontrás Papp Illés, I. pandúr Deél Gusztáv, II. pandúr Baj- nay Gyula, Egy paraszt gazda Horváth Jenő, Egy asszony Néma Jucika, Szolgalegény Kovács Kálmán, kötött táncmulatságot rendez, melynek védnökei; péchuj- falusi Péchy László kir. kamarás, főispán, dr. Streicher Andor alispán, Luby Géza földbirtokos Tu- nyog, Gyene Zsigmond földbirtokos Porcsalma, Mitró János gk. esperes Porcsalma, Erdey István községi főjegyző Porcsalma, dr. Csépke Zoltán körorvos Szatmárököriíó, Misky Sándor főjegyző Szatmárököritó, Hoffmann Ferenc főjegyző Győrte- lek, Leövey Miklós ref. lelkész Tu- nyog, Boldy Ignác főbíró Szatmárököritó, Radványi Antal földbirtokos Győrtelek, Kubinyi Ambrus főbíró Győrtelek, Kun Jenő főbíró Porcsalma. Műsor: 1. Bevezető beszédet mond Vájná István gazdasági tanár, igazgató. 2. „Sárga csikó“. Eredeti népszínmű, dalokkal 3 felvonásban. Irta : Csepreghy Ferenc. Szereplők: Bakaj András, jómódú paraszt gazda Jármy Zoltán, Erzsiké, leánya Tóth Erzsiké, Csorba Márton, a csikós gazda Fekete Gusztáv, Ágnes, a felesége Farkas Lujza, Laci, a fiuk Paszternák László, Gelcséri, a pusz- tabiró Szántó Miklós, Peti, a fia Fehér Gusztáv, Boltos Icig Kovács Sándor, Csárdás gazda (a Hólyagosban) Beregi Ignác, Bogár Imre, betyár Kelemen Pál Szúnyog, a vén betyár Kovács József, Gazsi, a sánta és Bagó, a vak koldusok Kozma Gyula, Császár László, Böske, főzőzett. Cicero ennek rostrájáról filip- pikázott dörgedelmesen Catílina ellen, hogy megmentse hazáját. A szerte-szét heverő oszloptöredékek fényes palotáknak itt rekedt emlékei. Belőlük építem föl lelkemben a múltat. Szinte látni vélem a Cornéliákat, Lucretiákat és Líviákat, amint szikrázó márványerkélyükről szórják a virágot a triumfátorok borostyánkoszorus fejére; a diadalmi kürtök rivalgásába bele hallom zúgni a nép örömmámorát; ott fenn a Capitoliumon mintha fáklyaerdő gyulna.,. Most mutatja be áldozatát a győzedelmes hadvezér a harc istenének. A képek egymást váltják képzeletemben, a történelem maga zug végig előttem. A császárokat lassan- kint el-elhagyogatja az idők folyása; ha egy-egy Caracallát még néha- néha felvet, csak szappanbuborékként bugyborékol egyet s kiloccsant a partra néhány színes vonást, hogy megcsodáljuk benne a régi időket, mi késői emberutódok. A kivesző nagyokkal együtt hanyatlik a Forum Romanum hire- neve s világot átfogó, szédítő hatalma. Az izmosodni kezdő keresztény korszakban néhány pápaválasztás még visszavarázsol a gondoKERESEM KASSÁT... Kéréséin Kassái Nem a térképen. Azott egyszerre odamutatok, hiába keresztelték el a csehek Kosicének. Nem is a földön keresem. Oda találnék én. Diákkoromban tornaversenyen voltam ott és éremmel jöttem haza. A levegőben keresem Kassát, helyesebben a rádióban. A műsorban olvastam, hogy úgy éjfélkörül fogják a kassai rádióleadóállomásban felolvasni a csehszlovák sajtóiroda magyar híreit. A magyar szóra, a magyarul előadandó hírekre vagyok kiváncsi. Nos hát megtaláltam Kassát. Szegény Kassa !... A csehek most igy kiáltják bele a világba: Halló itt Kosice!... Aztán olvassák a híreket! De rály ellen, élélamott fekete himlő dühöng stb.!... De Budapestről s Magyar- országról nincs egy hire sem a Csehszlovák sajtóirodának! Hágában most folyik a zöld asztalnál a párbaj életre-halál- ra Magyarország jövőjéért, újra szemben az egész világgal szinte. Ahol csak magyarok élnek, várják a hágai híreket. A csehek magyarul egy szót sem szólnak erről!... Talán jobb isi... Szomorúan hagytam ott rádiómmal Kassát, de megvigasztalt az, hogy Budapest átharsogott mindenük állomás fölött ne tessék gondolni, hogy magyar híreket olvasnak! Dehogy, csak magyarul olvasnak híreket a világ minden tájékáról: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália minden részéből. Itt egy gépkocsi ment neki a falnak, ott egy vonat siklott ki, amott öngyilkos lett valaki, élamott merényletet követtek el a kiés a rab magyarok úgyis megtudnak a budapesti hatalmas rádió állomás utján mindent, amiről a csehek, szerbek, oláhok hallgatnak. Egyelőre nem keresem ismét Kassát, mert csak Kosicét hallanám, de várom azt az időt, amikor Kosice elköltözik Kassáról és Kassa a miénk lesz!... Örökre!... Szanloskér. Kosa Béla. zatlan, fakuló falakra némi töredékfényt, de a Forum ez időtájt már csak mint emlék szerepel. 1084-ben Guiscard Róbert nor- mannjai feldúlják a várost s vele annak szivét. Ami ezután jön: siralmas utóhang siralmas elhalása; az idő lassankint beszántja a világ- történelem legnevesebb színterét. A középkori Róma sétateret épít rajta, hogy csakhamar rá marhavásárok lármája pótolja a diadalmenetek ritmikus tempóját. „Ja meine Herren, das war das alte Forum, das Uberbleisei lieg vor ihren Füssen", magyarázza mellettem egy német tudós. „Das grosse Rad des Schicksals hat sich gedreht und was oben glänzte, liegt nun auf der schmutzigen Erde.“ A sorskerék említése megakasztotta gondolatmenetemet. Igen, ami fenn csillogott egykor, most a földporába málik gyászos maradékaként régi dicsőségnek. És mindezt a nagy sorskerék forgása okozta. Nem sokára megint fordul egyet. Vájjon kiket emel fel s kiket sülyeszt alá ? Valóban ez a mi világi életidőnk tulajdonképen egy óriási kerék, valami olyasféle, amilyen a bécsi Práter hatalmas kereke. Csakhogy ez a mi élet-kerekünk a földön gördül tova lassú gördüléssel, magán hordozva ezt az 1700 milliós ember- tömegei. A kerék közepén fordulat nagyságát jelző mutató most érkezett el az évskála 1930-as számához. E csodálatos keréknek bármely küllőjén függjön is élet- kosarunk, a magasban fent, vagy alant a ijnélyben, a jelen pillanatokban Szorongva figyeljük mindnyájan a [mozdulatokat, melyek egy uj, remémyteljes esztendőbe visznek át bennünket. Ki tudja, mit rejteget számunkra! a titkos jövendő ? Szerencsét-e ^agy sorscsapásokat, boldogságot-el avagy bubánatot? Mint játéklabdákf függünk a sors kerekén. Szerencséjük állandóságában még azok sem líehetnek biztosak, akik a magasba ltornászták fel magukat, hiszen nem \ tudhatják, mikor kapcsolja ki egw hirtelen zökkenés az életkosarukal és zuhannak alá annál fájdalmas^ tbban, minél magasabbról estek. De ha igy ide-oda dobálhatja is emberutasait ez a nagy sorskerék, mégis csak v isz azért előre bennünket; mert ennek a keréknek a rugóiba istei kezek adták a mozgató erőt.
