Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-01-19 / 3. (482.) szám

2-ik oldal. SZATMÄR ftS BgliC 1930. január 19-én. ván, Szemán József és Tomcsányi V. Pál tagokból alakult meg. A testnevelési bizottság tagjaivá Dr. Bornemisza Béla, Csaba Miklós, Gyene Zsigmond, varasdi Horváth Sándor, Tamás Aladár és Varga Gyula bizottsági tagokat vá­lasztotta meg a közgyűlés. Ennek a bizottságnak másik hat tagját a fő­ispán előterjesztésére az Országos Testnevelési Tanács nevezte ki vi­téz dr. Gyene Pál, Jékey Sándor, Dr. Kaprinay Endre, Németh Jenő, Ortutay Gyula és Ujfalussy Lajos személyében. Foglalkozott a közgyűlés azokkal a kérelmekkel, amelyek Mátészal­kán harmadik gyógyszertár engedé­lyezését kivánták. A közgyűlés elu­tasító álláspontra helyezkedett és igy egyelőre nem lesz harmadik gyógy­szertár Mátészalkán. Hozzájárult ellenben a közgyűlés Mátészalka községnek ahhoz a ké­réséhez, hogy a házaló kereskedelem tiltassék el. A továbbiak során számos nyug- dijazási ügyben határozott a köz­gyűlés, kihirdetett több orvosi dip­lomát, majd a főispán éltetése mel­lett déli 1 órakor befejezte tanács­kozását. Még utána is élénk téma volt a felsőházi tag-választás, amely állító­lag kiindulási pontja akar lenni egy „autonóm megyei párt“ nevű tömö­rülésnek. Kissé ugyan pikáns dolog, hogy akkor kerül szóba úgyneve­zett autonóm-párt alakítása, amikor éppen az autonómia tiszteletbentar- tását dokumentálja a választás pár­tatlanságának biztosítása. Biztosítsa vagyonát az Első Keresztény Biztosítónál. Este a kis kapufánál. Bent lámpa ég s a lámpafényben Nagyanyó ül csendben, szépen; Talán épen drága múltja Kisért emlékezetében. Künt az öreg kapufánál Ölelő, szerelmes pár áll; Holdsugárnál halkan, szépen Épen csókolóznak kérem. Bent nagyanyó csak mosolyog, A kis ablakhoz sompolyog; Nem lát sokat, tán semmit ép, De elmereng: de szép.... de rég!... Sárossy József. A Fórum Bomanum romjainál. — Római levél. — Tegnap a Forum Romanum rom­jai közt jártam. Sokáig elmerengtem a job időket látott márványcsonko­kon. Ez itt Concordia temploma, a plebejusok és patríciusok kibékülé­sének emléke s Róma későbbi nagy­ságának záloga. Tőle nem messze Castor és Pollux templomának há­rom gyönyörű korinthusi oszlopa regél elhagyottan, az égre mered­ten. Az az emelkedés amott a comi- tium volna, ahol a szenátus gyűlése­A mátészalkai téli gazdasági Iskola Ifialnak műsoros estélye és táncmulatsága. A mátészalkai m. kir. téli gazda­sági iskola ifjúsági gazdaköre január hó 26-án, vasárnap este 8 órakor a Vármegyei Nagyvendéglőben műsoros estéllyel egybe­asszony Néma Zsófika, Kecskésné, Erzsiké keresztanyja Mizsey Dundi, Trézsi, a szolgáló Néma Zsófika, Pista, Bakaj szolgája Cservenyák Gusztáv, Ferke, csapos legény (a Hólyagosban) Csák Ambrus, Panna, csapos leány Néma Jucika, Hegedűs Kubinyi Mihály, Bőgős Farkas An­tal, Klarinétos Alexa István cigá­nyok, Kontrás Papp Illés, I. pan­dúr Deél Gusztáv, II. pandúr Baj- nay Gyula, Egy paraszt gazda Hor­váth Jenő, Egy asszony Néma Ju­cika, Szolgalegény Kovács Kálmán, kötött táncmulatságot rendez, melynek védnökei; péchuj- falusi Péchy László kir. kamarás, főispán, dr. Streicher Andor alis­pán, Luby Géza földbirtokos Tu- nyog, Gyene Zsigmond földbirtokos Porcsalma, Mitró János gk. esperes Porcsalma, Erdey István községi főjegyző Porcsalma, dr. Csépke Zol­tán körorvos Szatmárököriíó, Misky Sándor főjegyző Szatmárököritó, Hoffmann Ferenc főjegyző Győrte- lek, Leövey Miklós ref. lelkész Tu- nyog, Boldy Ignác főbíró Szatmár­ököritó, Radványi Antal földbirto­kos Győrtelek, Kubinyi Ambrus főbíró Győrtelek, Kun Jenő főbíró Porcsalma. Műsor: 1. Bevezető beszédet mond Vájná István gazdasági tanár, igazgató. 2. „Sárga csikó“. Eredeti nép­színmű, dalokkal 3 felvonásban. Irta : Csepreghy Ferenc. Szereplők: Bakaj András, jómódú paraszt gazda Jármy Zoltán, Erzsiké, leánya Tóth Erzsiké, Csorba Márton, a csikós gazda Fekete Gusztáv, Ágnes, a fe­lesége Farkas Lujza, Laci, a fiuk Paszternák László, Gelcséri, a pusz- tabiró Szántó Miklós, Peti, a fia Fehér Gusztáv, Boltos Icig Kovács Sándor, Csárdás gazda (a Hólya­gosban) Beregi Ignác, Bogár Imre, betyár Kelemen Pál Szúnyog, a vén betyár Kovács József, Gazsi, a sánta és Bagó, a vak koldusok Kozma Gyula, Császár László, Böske, főző­zett. Cicero ennek rostrájáról filip- pikázott dörgedelmesen Catílina el­len, hogy megmentse hazáját. A szerte-szét heverő oszloptöre­dékek fényes palotáknak itt rekedt emlékei. Belőlük építem föl lelkem­ben a múltat. Szinte látni vélem a Cornéliákat, Lucretiákat és Líviákat, amint szikrázó márványerkélyükről szórják a virágot a triumfátorok borostyánkoszorus fejére; a diadalmi kürtök rivalgásába bele hallom zúg­ni a nép örömmámorát; ott fenn a Capitoliumon mintha fáklyaerdő gyulna.,. Most mutatja be áldoza­tát a győzedelmes hadvezér a harc istenének. A képek egymást váltják képze­letemben, a történelem maga zug végig előttem. A császárokat lassan- kint el-elhagyogatja az idők folyása; ha egy-egy Caracallát még néha- néha felvet, csak szappanbuborék­ként bugyborékol egyet s kiloccsant a partra néhány színes vonást, hogy megcsodáljuk benne a régi időket, mi késői emberutódok. A kivesző nagyokkal együtt ha­nyatlik a Forum Romanum hire- neve s világot átfogó, szédítő ha­talma. Az izmosodni kezdő keresz­tény korszakban néhány pápavá­lasztás még visszavarázsol a gondo­KERESEM KASSÁT... Kéréséin Kassái Nem a tér­képen. Azott egyszerre oda­mutatok, hiába keresztelték el a csehek Kosicének. Nem is a földön keresem. Oda talál­nék én. Diákkoromban torna­versenyen voltam ott és érem­mel jöttem haza. A levegőben keresem Kassát, helyesebben a rádióban. A mű­sorban olvastam, hogy úgy éjfélkörül fogják a kassai rádió­leadóállomásban felolvasni a csehszlovák sajtó­iroda magyar híreit. A magyar szóra, a magya­rul előadandó hírekre vagyok kiváncsi. Nos hát megtaláltam Kas­sát. Szegény Kassa !... A csehek most igy kiáltják bele a világba: Halló itt Kosice!... Aztán olvassák a híreket! De rály ellen, élélamott fekete himlő dühöng stb.!... De Budapestről s Magyar- országról nincs egy hire sem a Csehszlovák sajtóirodának! Hágában most folyik a zöld asztalnál a párbaj életre-halál- ra Magyarország jövőjéért, új­ra szemben az egész világgal szinte. Ahol csak magyarok élnek, várják a hágai híreket. A csehek magyarul egy szót sem szólnak erről!... Talán jobb isi... Szomorúan hagytam ott rádiómmal Kassát, de meg­vigasztalt az, hogy Budapest átharsogott mindenük állomás fölött ne tessék gondolni, hogy magyar híreket olvasnak! Dehogy, csak magyarul olvas­nak híreket a világ minden tájékáról: Európa, Ázsia, Af­rika, Amerika és Ausztrália minden részéből. Itt egy gép­kocsi ment neki a falnak, ott egy vonat siklott ki, amott ön­gyilkos lett valaki, élamott merényletet követtek el a ki­és a rab magyarok úgyis meg­tudnak a budapesti hatalmas rádió állomás utján mindent, amiről a csehek, szerbek, olá­hok hallgatnak. Egyelőre nem keresem ismét Kassát, mert csak Kosicét hallanám, de várom azt az időt, amikor Kosice elköltözik Kassáról és Kassa a miénk lesz!... Örökre!... Szanloskér. Kosa Béla. zatlan, fakuló falakra némi töredék­fényt, de a Forum ez időtájt már csak mint emlék szerepel. 1084-ben Guiscard Róbert nor- mannjai feldúlják a várost s vele annak szivét. Ami ezután jön: si­ralmas utóhang siralmas elhalása; az idő lassankint beszántja a világ- történelem legnevesebb színterét. A középkori Róma sétateret épít rajta, hogy csakhamar rá marhavásárok lármája pótolja a diadalmenetek ritmikus tempóját. „Ja meine Herren, das war das alte Forum, das Uberbleisei lieg vor ihren Füssen", magyarázza mellet­tem egy német tudós. „Das grosse Rad des Schicksals hat sich gedreht und was oben glänzte, liegt nun auf der schmutzigen Erde.“ A sorskerék említése megakasz­totta gondolatmenetemet. Igen, ami fenn csillogott egykor, most a föld­porába málik gyászos maradékaként régi dicsőségnek. És mindezt a nagy sorskerék forgása okozta. Nem sokára megint fordul egyet. Vájjon kiket emel fel s kiket sülyeszt alá ? Valóban ez a mi világi életidőnk tulajdonképen egy óriási kerék, va­lami olyasféle, amilyen a bécsi Prá­ter hatalmas kereke. Csakhogy ez a mi élet-kerekünk a földön gördül tova lassú gördüléssel, magán hor­dozva ezt az 1700 milliós ember- tömegei. A kerék közepén fordulat nagyságát jelző mutató most érke­zett el az évskála 1930-as számá­hoz. E csodálatos keréknek bár­mely küllőjén függjön is élet- kosarunk, a magasban fent, vagy alant a ijnélyben, a jelen pillana­tokban Szorongva figyeljük mind­nyájan a [mozdulatokat, melyek egy uj, remémyteljes esztendőbe visznek át bennünket. Ki tudja, mit rejteget számunkra! a titkos jövendő ? Sze­rencsét-e ^agy sorscsapásokat, bol­dogságot-el avagy bubánatot? Mint játéklabdákf függünk a sors kerekén. Szerencséjük állandóságában még azok sem líehetnek biztosak, akik a magasba ltornászták fel magukat, hiszen nem \ tudhatják, mikor kap­csolja ki egw hirtelen zökkenés az életkosarukal és zuhannak alá an­nál fájdalmas^ tbban, minél magasabb­ról estek. De ha igy ide-oda dobálhatja is emberutasait ez a nagy sorskerék, mégis csak v isz azért előre bennün­ket; mert ennek a keréknek a rugóiba istei kezek adták a mozgató erőt.

Next

/
Thumbnails
Contents