Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-07-13 / 28. (507.) szám
POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr, FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÄN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54'003. HÁTÉSmUKA' 1930. JUäJlJS 13. X. ÉVFOLYAM SS. (S07.) SZÁM. Lapunk olvasóinak szíves figyelmét szeretettel hívjuk fel erről a helyről, a második félév kezdetével esedékessé vált előfizetési dijak rendezésére, A vidéki előfizetések megújítására csekklapot mellékeltünk mai számunkhoz s tisztelettel kérjük mielőbb megküldeni az esedékes díjakat, amelyek minden esetben szerény összegek, számunkra azonban sehogyan sem nélkülözhetők, mert az üzemi kiadások s általában a lapelő- állításí költségek súlyos terhet jelentenek. Nem szeretjük zaklatni előfizetőinket különféle sürgetésekkel s ezért is kérjük ebben a formában a megértő támogatást, amely lapunk jelentőségét becsessé tette mindazoknak a törekvéseknek számára, amelyek a nemzeti gondolat jegyében küzdő, komoly alkotó munka sikerétől várják a boldogabb jövőt, attól függetlenül, hogy bármilyen szétágazók is a felfogások a napi események egyes részlet-kérdéseiben. Bennünket a nagy szintézisek ereje lendít nagy célok felé s ebben az eszmei elgondolásban magunk mellett tudjuk és érezzük, vármegyénk közönségének osztatlanul egyakaratu, áldozatkész támogatását. Mi haladunk változatlan ezen az utón olvasóinkkal — olvasóinkért! Búzában 7*5 q., rozsban 7*2 q., árpában 7 q. az átlagos termés-hozam vármegyénk területén. A tengeri és burgonya erősen visszamaradt fejlődésében. A közigazgatási bizottság pénteki ülésén Bóbita János gazdasági felügyelő az alábbi jelentésben ismertette vármegyénk junius havi mező- gazdasági állapotát: Az időjárás junius hóban a mező- gazdaságra kedvezőtlen volt; az egész hónapban uralkodó szárazság és hőség a rendkívül kedvezőnek mutatkozó terméskilátásokat nagyon megrontotta, A gabona-félék a nagy melegben nagyon gyorsan beértek, és sok helyütt panaszkodnak arról, hogy búzában, rozsban és árpában az aszály jelentékeny károkat okozott. Ez az aszály-kár a vármegyében megközelítően 10—15%-ra tehető. A május hóban még erőteljes buja fejlődést mutató kapás-növények és kerti vetemények fejlődésükben megállották s ha rövidesen nem kapunk kiadós esőt, úgy csak minimális termés-eredményekkel számolhatunk. Julius 6 és 7-én kaptunk ugyan kevés csapadékot, amely sajnos nem volt általános és a 15 millimétert csak kevés helyen haladta meg, legtöbb helyen mindössze 3—4 mm. esőt mértek, A repce cséplése folyamatban van magminőség igen jó, átlagos terméshozama 7 mázsára tehető. Búza, rozs, őszi árpa aratása részben megtörtént, másrészt most folyik, a nagy meleg hirtelen érlelte meg s e miatt sok a töpörödött szem, a hirtelen érés az aratási munkáknál torlódást okozott. A tavaszi árpa erősen közeledik az érés felé, úgyhogy aratását pár napon belül általánosan megkezdik. Magminőség itt if gyenge. Termés-hozam búzában 7.3 q, rozsban 7.2 q, árpában 7 q. A korai vetésű zab általában elég jó, a kései vetésüek azonban alacsonyak és ritkák maradtak, terméseredmény gyengének ígérkezik. Termés hozam 5‘8 q. A tengeri, burgonya, cukor- és takarmányrépa, kerti vetemények és a dohány fejlődésében erősen visszamaradt, kiadós eső még sokat segíthet, azonban azt a kedvező termés eredményt, amelyet a májusi buja időjárás után joggal várhattunk volna, megközelitőleg sem fogjuk elérni, A lóhere és lucerna első, illetve második kaszálása kedvező termés- eredményt adott, a sarju-fejlődés azonban megállóit. A here-félékben az aranka fertőzés igen nagy, ez okból a vármegye alispánja szigorú rendeletben hívta fel a községi elöljáróságok utján a gazdaközönséget arra, hogy a kötelező irtást a legnagyobb gonddal hajtsa végre. A vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőség julius és augusztus hónapokban a helyszínén fogja az irtás végrehajtását ellenőrizni. A rétek első kaszálása jó termés eredményt adott, sarju azonban a nagy szárazság és meleg következtében igen gyenge lesz. A legelők még junius hóban is elegendő táplálékot nyújtottak a legelő jószágnak, ma azonban teljesen lesültek. A gyümölcsösök termés eredménye általában gyenge. Szatmár, Ugocsa, Bereg vármegyék tiz esztendeje. A „Budapesti Hírlap“ jubileumi melléklete számára irta: Dr. Fábián Sándor. I. Az ezeréves magyar hazának egyik legszebb, legjelentősebb és a honfoglaláskori nemzetség-települések óta állami életünkbe szorosan beletartozó ősi vármegyéje Szatmár- megye volt. A nagy magyar Alföld északkeletén, csodásán változatos természeti szépségekkel ékesen, úgy terült el ez a nagy megye, mintha az egész gyönyörű országot egymaga híven tükrözte volna földrajzi fekvésének természetes gazdagságával, éghajlatának változatosságával, népének történelmi kevertségével, mezőgazdasági termelésének és hegyvidéki gazdálkodásának sokoldalúságával, flórájával, állattenyésztésével és végül az ország csaknem minden nevezetesebb történelmi eseményéhez való kapcsolatával. A régi dicsőség . , . A trianoni pusztulás előtt Szat- mármegye területe 6491 négyzetkilométer volt, nagyobbik felében dúsan termő földdel. Nyugati határán egybefutott a nyírségi homokkal ; a lecsapolt ecsedi láp kövér televényén Kraszna vizét csörgedez- tetve, hömpölygő Szamosát végighúzta a vármegye leghosszabb vizi vonalán, hogy a délen Szilágy felé dombosodott vármegye, északi határán hosszan elfektesse a szőke Tisza partját. Keletre erdőkkel borította lankás dombtetőit, hogy szépségesen elnyújtózzék a mármarosi bércek felé, bányáiba rejtve aranyát, ezüstjét. „Aki csak ezt az egy vármegyét ismerné is meg Nagy-Magyarország- ból, az körülbelül tiszta fogalmat alkothatna az egészről", — irta egykor Bársony István s most ugyancsak megismerhetné a figyelmes érdeklődő a csonka megye életéből a csonka haza minden gondját s hősi erőfeszítését. A vármegye tiz járásából három maradt meg Trianon után, 300.380 kát. hold területtel, a régi megye 1,059.080 kát. holdjából. Lélekszám- ban 109.605 lakos, a régi 340.689 főnyi lakosság helyett. Elveszett az Avas-hegység ásványos forrásaival és a vizéről világhíres Bikszád-für- dővel. Elveszett a Vihorlát-Gutin vulkáni eredetű trachitrengetegje s a Nagybánya-környéki Petőfi-meg- énekelte hegyvidéknek tündér-panorámája, a föld méhéből erősen bányászott nemes ércekkel. Elveszett Erdődnek omladék vára, tövében Petőfink Szendrey Júliára talált boldogságának méla emlékével s nem messze Költőtől, a „Szeptember végén“-t ihlető, boldog fészektől. Odavan a szélesutcás, barátságos megyeszékhely, Nagykároly, azóta leégett és elcsúfított megyeházával, a Károlyi grófok pompás-fényes várkastélyával, mely közel ötszázéves múltat jelez bástyáin, tornyain és termeiben, óriási parkja egyik kiszögelésében pedig Kölcsey Fe rencünk halhatatlanságát őrzi ülő ércszoborban. Elárvult a megye- székhelyen a kegyesrendiek kétszá- zados társháza, ahol Révai Miklós nyelvtudósunk és Erdősi Imre, a branyiszkói hős, tanárkodott egykor. Az elnémított főgimnázium szomszédságában vigasztalón magasodik égnek a régi ország egyik legszebb barokk temploma, de vele szemben csonkán mered Kossuth Lajos ledöntött szobrának karcsú talapzata. Idegené most a szinmagyar püspöki város, a szamosparti szép Szatmárnémeti, rendkívül fejlett iparával, kereskedelmével és közérdekű intézményeivel. A váradival egyesitett s főpásztor nélkül maradt püspökség székesegyháza, számos temploma, iskolája és nevelőintézete a magáramaradás nehézségeivel küzdve, vívja őrtálló harcát a magyar keresztény művelődés szolgálatában. A katholikus iskolái# mellett a 300 éves alapítású ref. főgimnázium is bezárta kapuit, Kölcsey Ferenc szoborfejét pedig ösz- szetörték a láncos templom mellett
