Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-07-06 / 27. (506.) szám
4-ik oldal. US BEREG 1930. julius 6-án, Meleg* szeretettel ünnepelték Mátészalkán Molnár Károly szentszék! tanácsost ezüst-mísés jubileumán. A megyeszékhely katholíkusaínak ünnepi vacsorája. — Székely Gyula apostoli kormányzó vezetésével az egyházmegyei papság teljes számban megjelent a jubiláns ezüst-miséjén. vidámak, jókedvüek, egészségesek és örülnek a nyárnak, a nyár gyönyörűségének. Sokan végigfekszenek a vizen s ringatják magukat a hullámokon. Vannak, akik gummitömlőn úsznak lefelé a nábrádi strand-felé. A parton vidám az esti élet. Fürdőzés után itt gyűlnek össze a fürdő- zők, komoly diskurzus is folyik, gazdaságról, bolettáról és a mindennapi élet folyásáról. Itt-ott nótaszóra táncolnak is,.amit a kék ég felé kigyózó porfelhő ad tudtára a figyelőnek. * A délutáni fürdés és úszás, táborozás után, este felé újból megélénkül a Fehérgyarmat felé futó poros, kövezett ut. Ahogy végignéz az ember a kigyózó útvonalon, mintha csak apró pontokkal volna sűrűn telehintve a vastag porréteg-fedte ut szine. Tíz órára minden elcsendesül. Elhallgat a parti fecske is. A für- dőzők már otthonukban, kényelmes ágyaikon nyugosznak s a Szamosról csak a parthoz ütődő hullámok halk csobbanása hallatszik. Kovács Gyula. Egy amearä5*ai mest©r a írevixi<£> EmeaieU. A trentoni magyarság nagy revíziós ünnepséget tartott, amelyen Trenton város magyarjai és angol előkelőségei is nagy számban megjelentek. A revíziós mozgalmat Sebestyén Endre trentoni lelkész ismertette, majd Frederick W. Donnelly tréntoni polgármester szólott elismeréssel az amerikai magyarságról és rokonszenvét nyilvánította a magyarság abbeli törekvéseivel, hogy a trianoni béke a népek nyugalma érdekében megváltoztassék. IsSger varrógépek MÉGIS A LEGJOBBAK ! ' A jubileumok szokásos jelentőségétől függetlenül van abban valami rendkívüli, ha egy pap, mint Isten felkent szolgája, a Gondviselés kegyelméből 25 éven át végzett áldásos működés után, eljut a negyedszázados jubileumhoz. Egy kathoükus lelkipásztor 25 papi éve oly sok elmélyült kapcsolatot jelent hívek és pásztor között, hogy a jubileum éppen olyan elragadtatott bensőséggel jelent ünnepet a hittel hívőknek, mint az Ur oltáránál szivét-lelkét megújultan istennek ajánló ezüstmisés papnak. Molnár Károly szentszék! tanácsos ezüsimiséje is ilyen lelkesült ünnepi felbuzdulásra adott alkalmat Mátészalka katholi- kus közönségének s általuk a vár- megyei és községi közélet vezetőinek. Molnár Károly nem kereste az ünnepeltetést, szerény és közvetlen egyénisége azonban semmiképen se térhetett ki az elől, hogy Székely Gyula apostoli kormányzóval az élén pap-testvérei, valamint a mátészalkai katholikus hívek, bensőséges melegséggel emlékezetessé ne tegyék ezüstmisés jubileumát. Szerdán este Ortutay Gyula vezérigazgató készséges buzgólkodásá- ból és az ő figyelmes rendezésében társas-vacsorára gyűltek össze a megyeszékhely katholikus közönségének papjukhoz közelebb álló tagjai, akik a Vármegyebank árnyas gesztenyefái között, színes lámpionokkal díszített lombok alatt ültek asztalhoz Megjelent a vacsorán Székely Gyula apostoli kormányzó, Kursinszki Zsigmond kormányzói helynök Láng Gyula vállaji esperes és Heller Ernő áldozó-papon kívül a mátészalkai katholikus hívek szine-java. Ott volt Ortutay Gyula és neje, Balássy Miklós és neje, dr. Boér Endre és neje, Hradil Dezső és neje, Csederia Dezső, dr. Vértes Lajos és neje, Spiry Elek és neje, özv. Csipkés Józsefné, dr. rápolti Nagy Jenő, Dudás József, Csizmazia Ferenc és neje, dr. Tomcsa Ernő és neje, dr. Zsdánszky Kálmán és neje, Haida Sándor, Radies József, dr. Schőber Emil, Mar- tikány Rezső és Kató, Szent-Iványi Sándor, Tóth Béla, dr. Fábián Sándor, Bertók Béla és neje. Spett Gyula és neje, Doby Antal, özv. Kursinszky Pálné, Kursinszky Vera, Burde Elek, Kovács Jenő, özv. Müller Józsefné, Beslich Gyula, Buda- házy Mária, Spiry Oíti, Csipkés Rózsi, Csizmazia Anci, dr. Kasza István, ifj. Hradil Dezső, Szent-Iványi Gábor, ifj. Ortutay Gyula, Sarkady Erzsébet, Arndt Gizi, Arndt József, Szőllősy Irma, Vitek Károly, Molnár Ferenc, Puskás Erzsébet, Brenner Margit és Panni, Gondoly Mar- csa, Romanecz Lajos, Durucz János, Róth Ferenc, Teleki Kálmán, Csin- csák József, Gosztonyi Lajos, ifjú Gosztonyi Sándor, Vasas András, Pente Lajos és mások. Székely Gyula apostoli kormányzó mondotta az első pohárköszöntőt, szivíg-ható melegséggel üdvözölve paptestvérét. Ortutay Gyula vezérigazgató beszélt utána, áradóan lelkesült szavakkal méltatva Molnár Károly áldásos működését, amely egy mintaszerű élet jóságos munkája volt a hívek javára, akik osztatlan szeretettel és ragaszkodással köszöntik jubileumán kiváló pásztorukat. Láng Gyula esperes szólott ezután, megkapó tömörséggel rajzolva a tisztelet- adás értékét, figyelemmel a jubiláns egyéniségére. Spiry Elek gk. lelkész az ősrégi keresztény szeretet-lakomának: az agapénak felújítását üdvözölte a társas összejövetelben s a gör. kath. hívek sze- retetét tolmácsolta. A köszöntésekre Molnár Károly szentszéki tanácsos, keresetlenül őszinte egyszerűséggel és nagy- nagy szerénységgel válaszolt, elhárítva magától minden érdemet és dicséretet, egyedül hívei egymást- megértő szeretetében látva működése sikerét. Szent-iványi Sándor mondott végül frappáns hatású, humoros köszöntőt, verses rigmusban, a, jelenvoltak zajos tetszése mellett. Kellemes hangulatban ért véget a vacsora, amely Müller Rezső jóhi- rü konyháját dicséri. Az ezüsimisét csütörtökön délelőtt 9 órakor mutatta be a jubiláns, Kursinszki Zsigmond manuductorsága, Láng Gyula esperes és Pintér József zsuzsánna- majori plébános segédlete mellett, Székely Gyula apostoli kormányzó és az egyházmegyei papság jelenlétében. A templomban összegyűlt hívek között ott voltak a közhivatalok képviselői is, a vármegye, a község, a csendőrség, a vasút és posta- hivatal, a járásbíróság és adóhivatal vezetői és tisztviselői. A zenés- mise énekszámait Vííek Károly és Bertók Béla dirigálta. A szentbeszédet, melynek hatásáról elragadtatva nyilatkoznak, akik hallották, dr. Schmiedt Béla nyirmadai plébános mondotta. (A beszédet egész terjedelmében külön közöljük). Küldöttségek tisztelegtek mise után a plébánián. Dr. Boér Endre vm. főjegyző és N. Szabó István tb. főszolgabíró vezetésével a megyei tisztikar köszöntését Dr. Boér Endre főjegyző tolmácsolta. A község elöljáróságának és képviselőtestületének üdvözletét 25 évről mesél ez a mai ezüstmise, amely 25 év egy csendes szentmise 25 percének gyorsaságával pergett le, magában hordva az élet sok alázatos Confiteorját, Credóját, imádságos Sanctusát, de nem nélkülözte az élet dicsőséges Glóriáját sem. Az anyaszentegyházról úgy szoktunk beszélni, mint Krisztus hajójáról. Péter apostol utódai a parancsnokok s mi papok vagyunk ennek a hajónak a matrózai. Ez a 25 éves matrózszolgálat hozott össze bennünket. 25 éves matrózszolgálat csalta össze az I. 11. III. osztályú utasokat és matróztársakat ide e szent fedélzetre, hogy a munkálatban megoxidálódott jubilánsnak aranymisés kegyelméért imádkozzanak a hajó utasai. Az ezüstmisén nem embert ünnepiünk, nem személyeskedünk, hanem ünnepeljük emberünkben Istent, ki szakavatott szolgálattételre beállította az egyházi rendet. A keresztes hadjáratok idején történt, amikor nyugat férfivilágának szine-java megindult kelet felé, hogy elfoglalja a Szentföldet. Ekkor vették észre, hogy a rossz terepviszonyok micsoda hihetetlen nehézségeket rejtenek magukban egy-egy ilyen nagyobb megmozdulás számára. Nem voltak utak, melyeken a lovascsapatok szekértáboraikkal elhaladhattak volna. Hatalmas, rendetlen medrü folyó állták lépten- nyomon útjukat, amelyeken az átkelés hi- hetetetlen munkát, késedelmet és sokszor emberáldozatot követelt. Ebben az időben egy érdekes újszerű férfi társulat keletkezett, mely a hídépítő testvérek nevét vette fel. A szerzet feladatául tűzte ki az országutak javítását és szabályozását, hidak építését, hogy megközelíthessék a csapatok Jézus szentföldjét. A rend alapítója a francia Benezet volt, akit óhajának megfelelően az általa épített avignoni híd egyik pillérébe helyeztek örök nyugalomra. Ilyen hídépítő rend a papi rend, hogy az emberiség nemcsak keresztes, hanem keresztény csapata megközelítse és megközelíthesse az ígéret-földet. Az ég és föld között verjük a hidat s átvezetjük az emberiséget a másik partra. Innen a nevünk : pontifices. Hidat verünk: Isten és ember között, hogy egymásra találjanak az apa és tékozló fiú. Hidat verünk a Vatikán és Quirinál között, hogy az államélet is élvezze Krisztus áldását. Hidat verünk szociális téren, hogy nivelláljuk a nagyfokúan feszült energia és áramkülönbözetet a falu és város, a palota és barak, az erkély és cselédház, az üres gyomor és a megtelt magtár között. Mikor látjuk a siető tülekedést a vonatoknál a nyaralás után, kétségbe kell esnie a papnak, mert az emberiség kjesiny része reflektál az örök nyár és örök nyaralás után. Ennek az örök nyaraltatási akciónak mi papok vagyunk az ügynökei s hisszük több eredménnyel dolgozunk, mint az Ibusz, Kuk, Schenker-bürök összes hivatalnokai. Bajos dolog részletesen elsorolni egy pap munkálkodásának körvonalait. A pap Isten omnibusza, A pap Isten örök nya- raltalási akciójának ügynöke, ha tetszik ; házalója. A pap az állandó biztató felkiáltójel a sok kérdőjel között. A pap Isten után minden. A pap az, ki az ember mellé áll és azt mondja Krisztus szavával mindenkinek : „ember kelj fel és járj“. A pap az igazi és valódi légiforgalom pilótája. A pap az őrök hazai biztosító ágense. Agens ! Maradjunk e szónál és gondolatnál. Agitálunk, mint. . . Bobadilla ... a nápolyi vadonban. Ez a Bobadilla nevű szerzetes a nápolyi nagy erdőségekben rablóbandával találkozott össze. A kifosztást rendesen meggyilkolás követte. Bobadilla minden megrettenés nélkül lépdegélt tovább közöttük, mialatt ájtatos hangján énekeket dudolga- tott A vad haramiák meglepetve hallgatták és követték az aggodalom nélkül tovább dalolgató szerzetest, ki midőn marcona arcukat felderülni látta, megállt és ekképen szólitá meg őket: Barátim ! Olyan embereknek látszotok, mint akik már nagyon régen nem hallottak prédikációt. Szolgálnék eggyel, ha tetszik, annak végeztével csináljatok velem, amit akartok. A haramiák durva kacagás között fogadták az indítványt, Bobadilla pedig szószék hiányában egy kőre állván igy kezdi prédikációját: „Minél komolyabban vizsgállak benneteket — Krisztusban szeretett barátaim — annál nagyobb mértékben találok közietek és Krisztus Urunk között valami hasonlóságot. Krisztus többnyire bűnös emberek között élt, mint ti. Krisztus sokat járt-kelt hegyen-völgyön, mint ti, Krisztusnak nem volt fejét hol lehajtania, sokszor szabad ég alatt hált, hányszor megtörténik ez veletek is. Krisztus parancsolta, ha valaki el akarja venni kabátodat, add oda köpenyedet is. Ti hasonlóképen vélekedtek. Krisztus sokszor fenyegette a gazdagokat, ti is üldözitek ezeket. Krisztus ellen egyhangúan ezt kiáltották : feszítsd meg őt. Nektek is ezt kívánják. Krisztus a vele fel- feszitett rablónak, gyilkosnak megígérte a paradicsomot s ezáltal megigérte ezt nektek is haramiák, ha megtértek és peníten- ciát tartotok. A haramiák ekkor már térdeltek s köny- nyes szemmel mondták rá az Áment. Ilyen Bobadilla minden pap, csakhát huszadik századbeli miliőben. A haramiák kulturemberek lettek, keztyüt húztak, írnak, olvasnak, nem bujkálnak vadonban, hanem flasztert koptatnak. Nem állják útját az embernek .. . köszönnek. A Boba- dillák pedig nem terméskőről szolgáltatják a szentbeszédet, hanem faragott szószékekről. Innen fuvolázunk évtizedeken át. Nem a mi hibánk, ha népünk ma térdenállva eskűdőzik, hogy mindent megcselekszik, mit az Ur kíván s holnap talán már ismét aranyborjút imád. A papság ad az emberiség lába alá innen a szószékről, mint karmester helyes élettempót. Isten trubadúrja minden pap. Mi ütjük a szolid életritmust, a papság adja azt a nem cigányzenét — hanem természetfölötti melódiát, amely mellett valóban elviselhetővé válik az emberek élete. S ha talán nem dolgozunk Bobadilla szerencséjével s rajtunk is teljesül a szentirás sötétszavu mondata, hiába zenéltünk nektek, nem táncoltatok, próbáltunk sirni, ránk sem hederitettek, vigasztalódunk Isten csókjával és az angyalok tapsával, ami kijár majd a menyországban. Innen küzdünk az ellen a mindjobban terjedő utca bölcsessége ellen, „Isten magasan székel, a cár meg m#ssze. Legyünk meggyőződve arról, hogy a cár keze hosz- szabb, mint gondoljuk, Isten pedig annál messzebb lát, mennél magasabban ül“. Isten evangéliumát hirdetjük innen. Át- kottázzuk a katolicizmus igazságait a proletárok nyelvére, kiexegetizáljuk az evan-
