Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-06-29 / 26. (505.) szám
1930, junius 29-én IMIMlR (< BÉKÉS 5-ík oldal. Kivonultak a ref, iskola növendékei, a levente ifjúság és nagy számban a polgárság. Biró Gyula s. lelkész és a levente ifjúság főoktatójának üdvözlése után az iskolás gyermekek énekszáma következett, majd bevonulás a községházára, amelynek udvarán Berey József tb, esperes és Báthory György főjegyzővel az élén nagy népsokaság várta, köztük magyar-ruhás leányok, akik virággal kedveskedtek Dr, Barthos képviselőnek. Pap Ignác áll. isk. igazgató mondott itt üdvözlő beszédet, mint az egységespárt helyi elnöke s az üdvözlésre a képviselő is politikai beszéddel válaszolt. Délután a tantestület uzsonnája végeztével az iskola udvarán tartotta meg a képviselő nagyérdekü felolvasását, mely valósággal tanulmány számba menő dolgozat s amelyet lapunkban két részben közlünk is egész terjedelmében. ‘"Hétfőn Károlyi Gyula gróf vendége volt ebéden dr. Barthos Andor Tiborszálláson és innen ment át Mérkre és Vállajra, majd Becsky Sándor körjegyző kíséretében Fá b í ánházár a ahol Tivadar Elek főesperes vendége volt. Tőtöss János főjegyző és Tóth József községi biró üdvözölte a fábiánházai községházán, majd kedves meglepetésben volt része. Nyir- csaholyból Mészár Pál, Magyar Endre, Máyer István, Szemán Mihály és Szemán Miklós, Egri Sándor, vitéz Harsányi Sándor, vitéz Mada- rassy György és Pálincsár Mihály felvirágozott kocsikon, zászlóval utazott elébe s igy vitte át Kertész József fábiánházai adóügyi jegyző kíséretében N y írcsaholyba, ahol Budaházy István kormányfőtanácsos és Szuchy Elek gk. lelkész üdvözölték az egybegyűltek élén, Nyírcsaholyból ugyanilyen díszes kísérettel hozták át a képviselőt Mátészalkára, ahol csaknem három napot töltött. Kincses István ref, lelkésznél volt megszállva s a megyeszékhelyen rendkívül sok látogatást tett választói és párhivei között Hivatalos és magánlátogatásai mellett alkalmat talált arra, hogy a vármegyei nagyvendéglőben, a nagy számban ösz- szegyült iparos és kereskedő közönség előtt terjedelmes beszámolót tartson. Doby Antal ipartestületi elnök, Lengyel Péter iparosköri elnök, Tóth Bálint, Tóth Károly és mások köszöntötték itt, előadva az iparosság helyi és általános természetű ügyes-bajos dolgait, amelyekre a képviselő nagy megértéssel adogatta talpraesett válaszait. Pénteken délután utazott el Mátészalkáról Gebére, tegnap pedig Nyírmeggyesre, ahonnan visszatért a fővárosba. Budapestre érkezése után szabadságra megy s csak julius 20-ikán lesz ismét Budapesten. Polgári iskolai fiú tanulókat kosztra és szállásra elvállalok. Értekezni lehet László Béla nyug. őrnaggyal Mátészalkán, Kisfaludy- utca 9 szám alatt, gör. kath. iskola mellett. 26—27 Könyvet, papirt, Írásiért a „Szatmár és Bereg" könyv- kereskedésében vásároljon. A beregsurányi határon. Vásárosnamény. A személyvonat csak épp, hogy vizet vesz és robog tovább. Mi pedig egy megviselt bérautóval elindulunk Beregsurány felé. Helyenként nyílegyenesen vezet a köves ut az ország legkeletibb csücskébe. Az ut kétoldalán, mintha az ég csodálatos kék színét tükrözné vissza a búzaföldek hullámzó, ide- oda csapongó bársony takarója. Sehol egy hang, egy mozdulat a forróságban. Dermedten állanak az utmenti fák, levél, ág nem rezdül a szemhatáron elvesző nagy távolságban, mindenfelé egyhangú némaság terpeszkedik szét a zöldből és kékből kivillanó apró fehér tanyai házak közén. A nagy mozdulatlanságban csupán a virágzó gabona ring sejtelmes, titokzatos hullámzással. Mintha valami titokzatos hatalom a föld, az élet, a jövő termés örök meséjét susogná bele a hasadó virágokba és duzzadó csírákba. És ebből a kék és zöld színből jó darab szaladás után titkoltan és sejtetten bújik elő egy templomtorony, egy csomó akác, fekete házfödél. Mint valami enyhe tónusu pasztellkép. Apró ablakszemü házikók leselkednek ki az utcára. A falu kutyái megkergetik egy darabon az autót is. Lélek sehol az utcán. Vasárnap délután van. Csillogó templomtorony, sárga fallal. És az udvarán őrtálló fák, szálas, öreg gárdisták. Régen kerülhettek ide valahonnan a beregszászi hegyekről. Templom, iskola, községháza, vámőrszakaszparancsnok- ság, csendőrparancsnokság, vámhivatal székel itt ebben a kis faluban. Apró legényke kopog el a templom mellett. Piros a képe, mint a jófajta hencidai almáké. — Jónapot! billent a süvegén. Közben nyílik a templomajtó és fekete palástosan kilép a kopott küszöbön a lelkész. Apró legénykék, leánykák párosán, sorjában utána. Vége a délutáni istentiszteletnek. Messziről még mindig hallik a kis patkóscsizmák kopogása, mert a majd mindenütt cserépzsindelyes fehér házsorok mentén keskeny járda visz. Egy embernek szánt, tekergő, kanyargó, hol jobbra, hol balra szögellő, de mégis csak járda. Áldás a nagy sarakban. * Künn már alkonyodóba hajlik a délután. Sárga világosság szüremlik ki a házikók két kis ablakán. A pitvarból jobbra-balra nyílik egy szoba. Bekopogtatunk az egyik házba. A hátulsó szoba tele emberrel. Rozsdás dróton, füstös, ócska petróleumlámpás lóg le a mestergerendáról. Egy kopott asztal, két rozoga ágy, egy pár szék a szoba berendezése. Ez a nehéz földszagu szoba találkozóhelye a szomszéd férfiainak. Ott ül a rozoga székeken a sógor, koma, keresztapa, nagyapa fekete ünneplő ruhában, A sapkák, kalapok a fejeken. Ülnek és beszélgetnek. Elmondják egymásnak, amit már százszor elmondtak és ülnek és üldögélnek és unják szörnyen egymást. Mit csináljanak ? Egy heti lap és egy harmadnapos napilap az asztalon szétteregetve. A betű összefolyik az ujságpapiroson a kormos lámpa pislákolásában. Megindul a beszélgetés a betoppant idegennel. Eleinte csendes a folyása, mint télen a jégtakaró alatt a Vásárostóé. Büszkélkednek, hogy földje, háza mindenkinek van. Szép, izes, tiszta magyar a beszédjük, ahogyan fonják-füzik egymás szájából a szavakat. — Az a baj uram, hogy messze vagyunk Pesttől, igen messze. — Hogy Beregszász elment tőlünk, ez a kezünket-lábunkat levágta ... — Hát én jártam már Pesten — sodorint bajuszán az egyik szomszédom, hát ugy-e, csodálkozik az ur, hogy ez a mi életünk ezen a nyugalmas vasárnap délután? Élet ez? azt mondják kultúrát a falunak ? Mi is tudjuk ám, ha meg nem nagyon, de érezzük, mi az a kultúra, a műveltség, a tudás. Éhesek vagyunk uram mi is a kultúrára, de igy kell élnünk. — A legnagyobb baj, hogy értékesíteni nem tudjuk, ami kicsink van. Olcsóért kell adnunk, de drágáért kell vennünk. Ha nincs is miből, de az adót fizetni kell. És igy adósodunk mi el. Alig van gazda a községben, akinek ne lenne adóssága. A bank zálogra és magas százalékra adja a kölcsönt. Mindenki beszél már és mindenki panaszkodik. Őszinte ez a panaszkodás. Egyre feketébb borulás árnyékositja ezeket a szép magyar arcokat, ezeket az őszinte, egyenes tekinteteket. * Künn már nagyon este az este. Árva lámpa sehol a faluban, a vak sötétségben. Az este fekete köpenyegén az apró ablakok világossága egy-egy sárga folt. Itt-ott a nyitott istállóajtókon széles világosság hull ki az udvarra és hallszik hangos szó. A falubeli legények kaszinója az istállók. Végig az utcasoron szinte dermedt a csend. Ember sehol, csak a kutyák felelget- nek egymásnak az udvaron. Arra kelet felé pedig estenként, éjszakánként, ha csillagos az ég és tiszta az idő, világosság látszik. Sárga arrafelé a fekete ég. Nyolc kilométer ide Beregszász. Onnan lál- szik a világosság. Kovács Gyula. Értesítés. Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy a Schisz- ler fodrász-üzletből kiléptem s manikűr-szalonomat Kálvin-tér 2. sz, alatt julius hó 1-én megnyitom. Kérem szives pártfogásukat. Thuryné. — Díjtalan Irnok-gya- kornok a községi elöljáróságnál alkalmazást nyer. FURCSASÁGOK. A szálkái kerület képviselőjének újságolták a napokban, egyik falujában, hogy X. Y. is eljött az üdvözlésre, pedig haragszik a képviselőre. Miért haragudnék ? — kérdezte a képviselő — hiszen éppen vele most — semmi jót se tettem. * Amiből persze joggal hihető, hogy a mai képviselőknek kétféle ellenzékük szokott lenni. Egyfelől azok, akikért semmit se tesz, másfelől azok, akiknek tesz valamit. Hogy melyik eset a nyugtatóbb, az — választáskor dől el ? — A Főispán névnapi Üdvözlése. Pénteken délelőtt a vármegyeházán összegyűltek a hivatalok tisztviselő tagjai, hogy névnapja alkalmából üdvözöljék Péchy László főispánt. A rendkívül meleghangú köszöntő beszédet dr. Streicher Andor alispán mondotta s ugyanolyan közvetlenséggel és szeretettel válaszolt a köszöntésre Péchy főispán is, akit nevenapjára sokféléi kerestek fel bensőséges üdvözlettel. Molnár Károly szent- széki tanácsos ezüstmiSéje. Molnár Károly szentszéki tanácsos, mátészalkai róm. kath. plébános, juilus hó 3-án fogja ünnepelni 25 éves papi jubileumát. Az ezüstmisén megjelenik az egész vármegye papsága élén Székely Gyula apostoli kormányzó is. Á szentbeszédet dr. Schmiedt Béla nyir- madai plébános fogja mondani. Mise után a vármegyei és községi köz- igazgatás képviselői és különféle küldöttségek fogják üdvözölni a közszeretetben élő plébánost, Molnár Károly szentszéki tanácsost. Eljegyzés. Katz Ilonkát Mátészalka eljegyezte Mermelstein Endre Mátészalka (Fehérgyarmat.) (Minden külön értesítés helyett). A Szatmárvármegyei Gazdasági Bank rt. mátészalkai pénzintézet ezennel közhírré teszi, hogy folyó évi julius hó 1-től kezdve szeptember hó 15-ig az intézetben reggel 7 órától déli 1-ig tartja hivatalos óráit. Nyilvános nyugtázás. A nyircsaholyi műkedvelők által rendezett „Passió-játék“ előadásokon felülfizettek: Láng Gyula (Válla)) 14 P, Ortutay Gyula (Mátészalka) 6 P, Spiry Elek (Mátészalka), 5 P, Kohányi István (Vásárosnamény) 3 P, Szentléleky Gyula (Mátészalka) 2‘50 P, Karossy Ferenc (Fábiánháza) 2 P, Mészár Pál (Nyircsaholy) 1'20 P, Goldstein Sámuel (Nyircsaholy) 1'10 P, ifj. Riczu Mihály és Balog Adél (Nyircsaholy) 1—1 P, Kark József (Nyircsaholy) 40 fillér, Láng Márton (Nyirmegy- gyes), Práger Lajos (Nyircsaholy) 20—20 fillér. A felülfizetésekért hálás köszönetét fejezi ki a rendezőség. Emergé verseny. A nagy és állandó érdeklődésre való tekintettel az Emergé pneuval kapcsolatos országos Emergé verseny-pályázatának határidejét a vezetőség 1930. augusztus 31-ig prolongálta.
