Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-06-29 / 26. (505.) szám

3-ik oldal. 1930. junius 29-én. ___________________________»UIWAK jl Bt litt Me galakult a fehérgyarmati kisgazdapárt. Junius 22-íke a Járás gazda-ünnepe volt. — Tün­tető bizalmi megnyilvánulás dr. Gaál Endre képviselő mellett. A járás községi pártszervezeteinek már előbb megtörtént megalakítása után most már a központi berendezkedés és a járási kisgazdapárt megalakulásának formai dek­larálása volt a programm és akik eljöttek, mint községi kiküldöttek, meghívottak és érdeklődők egyformán láthatták, hogy itt sokkal nagyobb dolog történt, mint egy politikai párt talán csak alkalmi megala­kulása. A 42 községből összesereg- lett 250—300 tagú gyülekezet, nagynevű és birtoku, köztiszteletben álló, megyei emberek, lelkészek, ügyvédek, or­vosok, köz- és magán hivatali tisztviselők, iparosok, kereskedők elvegyülve a hallga­tag és csendes, tisztes ünneplőben megje­lent falusi gazdák komoly seregében, óh igen, ez több volt, mint egy zártkörű poli­tikai párt felvonulása és alakulása. Társadalmi megmozdulás volt ez ! Nem azért, hogy e vidék sokat szenvedett gazdaközönsége összehozza itt jajjait és panaszait, nem azért, hogy az éledő osz­tálytudat és elfogultság koldus-könnyeivel sírjon vagy nemzetfenntartó voltára hivat­kozva követeljen. Egy panasz szó el nem hangzott, egy bántó szó-nyil ki nem röp­pent onnan. Olyan volt az egész, szerény, ünnepélyesen és áldásosán komoly, mint a magyar barázdák buzavirágzása. „Társadalmi megmozdulás volt ez, egy magában véve szűk keretű, de színtiszta magyar vidék magyar honpolgárí lelküle- tének, gondolkozásának ünnepi megnyilat­kozása". A nehéz sors, a tüzes kérdések, a rikító jelszavak e világában meg nem té­vesztett és meg nem tántorítható bizony­ságtétel és hitvallás a magyar jobb jövőt, jobb sorsot idegeket emésztő türelmi munkával verekedő kormányvezetők mellett, a 10 éves képviselői múltért hála és elis­merés, a jövőre nézve hűség és bizalmi nyilatkozat Dr. Gaál Endre iránt. Osztály­gőgtől mentes, de öntudatos megnyilatko­zás volt amellett a mind nyilvánvalóbb nemzeti felfogás mellett, hogy a gazdatársadalom tömörü­lésére szükség van, nem csupán a gazdákért és nem éppen helyi érdekekért, hanem a hazáért, ennek ezer súlyos problémát rejtegető jövőjéért, polgári rendje, biztonsága megőrzéséért. Szükséges, hogy az eszmék forrongásának ez idejében a csonkaország legnépesebb, Az Északamerikai Egyesült Ál­lamok részben hitelnyújtással, rész­ben árszabályozó intézkedésekkel akarják támogatni mezőgazdaságu­kat. Megjegyzem, hogy a kenyér- magtultermelés egyik okául Ameriká­ban a szesztilalmat jelölik meg. Az árpa és komlótermelés ugyanis nagy mértékben hanyatlott. A földárak is jelentékenyen csökkentek az Egye­sült Államokban, a csökkenés he­lyenként 50 százalékot tesz ki. Az Egyesült Államokban a mező- gazdasági váltók kilenchónapi le­járatúak lehetnek, holott a Federal Reserve Act értelmében a Federal Reserve Board tagintézeteitől leg­feljebb 6 havi váltókat fogad el: le- számitolásra, 1916-ban a Federal Farm Board Loan Act intézkedett a mezőgazdaság hosszú lejáratú köl- csöneinek kibocsátásáról. Az 1923- ban meghozott Agricultural Credit Act könnyebbségeket nyújtott a me­zőgazdaságnak rövid lejáratú hitel­igények biztositására. Az álló vetés­re, az állatállományra stb. hitelt adtak a bankok, de veszteséget szenvedtek, mert a föld értéke az adott hitel alá sülyedt. Az amerikai kormány a gazdákat termelőszövetkezetekbe csoportosí­totta, hogy mezőgazdasági gépeket vásárolhassanak és nagy összegeket áldozott a búza árának stabilitására, de talán épen ezért leghiggadtabb, hallga­tag és komoly eleme, ám eddig szervezet­ien gazdaserege összeálljon most, szóljon most s tömegerejét vesse oda a politikai elfogultság vészes harcaiba a mai kormány irányzat erő­sítésére, bátorítására, nem­zetmentő, országépítő mun­kájának alátámasztására. A gyűlés és az azt követő közebéd en­nek a mentalitásnak volt ünnepélyes, ko­moly kifejezője. Mint járási pártelnök Kor­mány Lajos nyitotta meg a gyűlést s üdvö­zölte a népes gyülekezetét. Tóth Sándor központi főtitkár, ki a 42 község helyi be­szervezését olyan fáradhatatlan buzgalom­mal végezte, ösmertette a végzett munkát. Ragyogó, biblikus képpel, könnyedén és lelkesen vetítette most ismét a jelenlevők elé az irányt és a célt s terjesztette elő javaslatát a megalakulás kimondásáról és a központi vezérlő bizottság beállításáról, amelynek tagjai lettek : Kor­mány Lajos elnök, Sipos József esperes és N. Szikszó Bálint alelnök, Tóth Sándor, Bornemissza Béla dr. főtitkárok, Tóth Fe­renc, Fekete Lajos, Kormány Sándor dr., Gacsályi Gusztáv, Kalydi László, Gacsályi Bertalan titkárok. Felszólalt végül a vendég, Dr. Gaál Endre képviselő s mig szeretettel köszön­tötte választóit e nevezetes alkalomból, a kölcsönös bizalom és egymás iránti hűség szelleme kapcsolta össze választót és vá­lasztottat. Ilyen ünnepi aktussá lett aztán a 250 terítékes közebéd is. Tónusát és hangulatát végig uralta a Sipos József esperes, pártalelnök bensőséges, vallásos és hazafias szellemtől buzogó fel­köszöntője a Kormányzó ur őfőméltóságára. Jékey László földbirtokos a nemrég lefolyt országos lovasnapok fényességéből villan­tott meg egy sugárt s köszöntötte a képvi­selőt. Kormány Lajos elnök a kormányt éltetve javasolta és ez lelkesedéssel lett elfogadva, hogy Bethlen miniszterelnök és Mayer János földművelési miniszter táviratilag üdvözöltessék. Kocsis József ny. lelkész kedves visszaemlékezés kapcsán további munkára kérte e szegény vidékért Dr. Gaál Endrét. Fekete Lajos lelkész, párttitkár, lelkes, komoly szavakkal hívta fel a pártot a pártmunka tovább folytatá­sára, a pártfegyelemre s osztatlan helyes­léssel javasolta egy pártujság megteremté­sét. Takács Sándor lelkész az őstermelés Colidge elnöksége idejében nyújtot­ták be a hires Hagen — Me Nary — törvényjavaslatot. Ez megakarta té­ríteni a mezőgazdáknak a búza exportára és a belföldi ár között fennálló különbséget. Emelni akar­ták nagy mértékben a vámokat is. Az állam garantálta volna a kötvé­nyek kibocsátását. Az amerikai par­lamentnek mindkét háza elfogadta a törvényjavaslatot, de az még se lett törvény, mert Coolidge elnök vétójogával élt. Hoover elnök alatt 1929 junius 15-én jött létre az Agricultural Mar­keting, abból azonban hiányzik a kötvénykibocsátás, de hiányzik az árkülönbözet megtérítése is. Dacára minden erőfeszítésnek a búza ára a világtultermelés miatt állandóan csökkent. Közel egy mil­liárd befektetéssel a tanács elősegí­tette a búzának visszatartását abban a reményben, hogy az árak az el­adási kampány végével, vagy leg­később 1930 elején magasabbak lesznek. Ugyanezt csinálta a kanadai buzapool. Ez a búzatermelőknek 65 százalékát magába foglaló, igen nagy szövetkezet, amelynek saját bankjai, hajói, elevátorai vannak és amely egyesülés a búza árának 25 százalékát előlegezi aratáskor. fontosságáról, Rácz Lajos lelkész a kis­gazdatársadalom országos viszonylatban szükséges erőkifejtéséről beszéltek bölcsen és élénk figyelemtől kisérve. Végül Tóth Sándor vett frappáns beszéddel első gya­korlatot a gazdaközönségtől: felállva, lel­kesen ünnepeltük vezényszavára Dr. Gaál Endrét, kiben nem csalódtunk, kiben bí­zunk s kihez ragaszkodunk. Azután szétszéledtünk ki erre, ki arra. Ma talán már a jelenlevők közül sokan kaszával kezükben teregetik az aratás rend­jeit. De lelkűkben és lelkűnkben magot vittünk szét uj vetéshez. Eljön majd ennek is az aratása, amikör a testvéri egyesülés aranytermésü kévéit gyűjtjük és rakjuk oda hazaszeretetünk oltárához. Tiszaháti Az eredmény az lett, hogy vesz­tettek a mezőgazdák, mert vissza­tartották búzájukat és ennek az ára esett, és vesztett az állam illetve a szövetkezet megszámlálhatatlan milliókat. Természetes, hogy mind szélesebb rétegekben terjedt el az a felfogás, hogy a törvény a célját el nem érheti. A magyar kormány a mezőgazda­ság segítségére sokoldalú intézke­dést tervez. Ezeket az intézkedése­ket — különösen a boletta rend­szert — a pénzügyminiszter junius 12-én az egységes párt értekezletén ismertette. A lapok ezt az ismerte­tést közölték, a nagy anyagot ezút­tal felolvasásomban mellőznöm kell. Olvastam egy lapban egy cikket a melynek a cime ez volt: „Bucsu- zás a búzától". Szerintem ez túl­zás. Ha a tengerentúl céltudatos termelésével — átmenetileg előnyt is szerzett — mi kitartó munkával visszaállíthatjuk a magyar búza régi minőségét és 5—6 év múlva az amerikai illetve kanadai búza minő­ségét elérhetjük sőt talán túlszár­nyalhatjuk. A csorbától értekezlet. Az idei kisantantértekezlet előtt még alapos kétségeik lehettek a kisantant külügyminisztereinek egy­mással szemben, mikor is, elgon­dolkozhattak azon, hogy ugyan, me­lyikük tudja, mi lesz sorsa államuk­nak, talán már negyvennyolc óra múlva. Senki sem tudhatta és igy, ugyan, hogy tudta volna Románia külügy- miniszte, mi lesz a sorsa Romániá­nak Károly visszatérése után negy­vennyolc órával. Maga Károly sze­mélye és gondolkodása is meglehe­tősen rejtélyes volt és nem lehetett tudni, milyen elhatározásokkal és milyen feltevésekkel érkezett visz- sza országába. Kérdéses volt a ro­mán közvélemény frontjának, gyors kialakulása, melynek kémiai össze­tétele amúgy is a legváltozatosabb heterogén elemekből állott. Ilyen körülmények között maga a román külügyminiszter lehetett a legkiván- csibb arra, hogy mi lehet az ő vé­leménye Csorbatón a kisantant-kon- ferencia ülésszakán. Ez adja talán a magyarázatát annak a két ideges, kapkodó, tapintatlan nyilatkozatnak is, amellyel Maniu román miniszter- elnök és Mironescu román külügy­miniszter fordult velünk szembe. Amilyen barátságos hangon tárgyalta a magyar sajtó a legújabb romániai eseményeket, épen olyan ideges és brutális nyilatkozatot tett ez a két román államférfi velünk szemben. Egyikük régi fenyegetéseket ujit meg, másikuk pedig az egyáltalá­ban nem aktuális királykérdésre utalva forgalmi és gazdasági bio-

Next

/
Thumbnails
Contents