Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-06-15 / 24. (503.) szám
2-ik oldal. SZATMÍR iS BÉRÉ® 1930, juníus 15-én. . , ,| 0 | m w A*töltesse akkumulátorait az Ecsediláp üzletében. Igazan elvezni akarja rádióját í A legmodernebb berendezéssel, szakszerű felügyelet alatt, legolcsóbb árakon végzik itt a töltést. — Az Ecsediláp Társulat Víllamosüzeme Kossuth-utca 33. Járási levente verseny Mátészalkán. — A paposi magyarruhás leventék és leányok tánca. — könnyítéseket is keresztülvihetők- nek gondolok, nemcsak a községi adóztatással kapcsolatban, hanem bizonyos kedvezmények nyújtását a földadó, forgalmiadó, falusi házadó terén, valamint az örökösödési és betétilleték terén is, amelyek mind együttvéve, nem kellene, hogy nagy összegeket jelentsenek az állam szempontjából, ellenben igen üdvös hatással lennének az adózó polgárságra és főleg a hazai tőkeképzésre, amelynek szempontját én mindenképpen előtérbe helyezendőnek tartom. Amikor pedig úgy vélekedem, hogy bizonyos kiadási tételek kreálása is lehetséges a jelenlegi állam- háztartási keretek közt, még a megtakarítások rovására is, akkor azokra az anyagi áldozatokra gondolok, amelyek elsősorban a magyar mezőgazdaság érdekében szükségesek. Amennyire osztom azok nézetét, akik a kibokrosodott állami akciók beszüntetését kívánják, megállapítván bizonyos akciók eredménytelenségét, ami tulajdonképpen készteti a közvéleményt arra az általánosításra, mely már túlmegy a helyes mértéken, annyira kész vagyok mindent megadni a kormánynak egy jól átgondolt célirányos, kevés, de hatásos rendszabályból álló terv keresztülviteléhez, amely kiragadná a mezőgazdaságot mai súlyos helyzetéből és megalapozott, nyugodt termelést tenne lehetővé. Tudom, hogy a kormánynak ez a legfőbb gondja és elismerésre méltó buzgalommal ragad meg minden gondolatot, melyet nem sikerül ellenérvekkel elgáncsolni, de ezeknek az érveknek és ellenérveknek, javaslatoknak és előterjesztéseknek tömkelegében a ráfordított anyagi erő elporladni látszik és az eredmény nem tud átütő erővel érvényesülni. A megye székhelyén folyó hó 8-án, pünkösd másodnapján sport szempontból igazán eredményes járási sportverseny zajlott le. A járás közönsége nemcsak a résztvevő levente versenyzőkkel képviseltette magát, hanem a vendégek sorában több közéleti kiválóság érdeklődött a mátészalkai járás eseményszámba menő és kivételes szépségű verseny-ünnepélye iránt. Délután 1 órakor kezdődött a verseny- A tűzoltó* és levente zenekar muzsikája mellett a debreceni VI. testnevelési kerületi felügyelő előtt vonultak fel a versenyzők csoportjai. Elől a mátészalkai levente egyesület disz- szakasza gyönyörű magyar motivumu ruhájában a régmúltakat juttatta eszünkbe. Utána a versenyzők egyesületenkénti csoportjai léptek el, majd a mátészalkai kerékpáros szakasz és végül a mátészalkai és szamosszegi lovas leventék délceg szakaszai következtek. A felvonulás után mindjárt kezdődött a verseny, amelynek eredményeit alább közöljük: Céllövés: I. Fülep Béla Mátészalka 55 pontegység, II. Cekmeister János Gólya- szállás 55 pontegység, III. Tóth László Mátészalka 54 pontegység. Sulydobás : I. Puskás Ferdínánd Mátészalka 11"75 m, II. Bodnár Mihály Nyir- vasvári 9'63 m. III. Kákis Kálmán Penészlek 9 m. Buzogánydobás: I. Puskás Ferdinánd Mátészalka 55’30 m. II. Búzás József Gebe 51'10 m. III. Kádár Sándor Mátészalka 51 méter. Távolugrás : I. Szilágyi Sándor Mátészalka 5‘07 m. II. Puskás Ferdinánd Mátészalka 4‘90 m. III. Mónus Béla Mátészalka 4'82 méter. Kerékpár: I. Csécsi László Mátészalka, II. Györfi János Mátészalka, III. Szegedi Sándor Mátészalka. 100 méteres sikfutás : I. Marozsán Lajos 12 mp. 40", II. Szilágyi Sándor 12 mp. 41", III. Kovács Ferenc 12 mp. 43”. Svéd staféta: 1. Mátészalka. 1000 m. Idő 2 p. 32 mp. Marozsán Lajos, Somogyi Miklós, Schwartz Béla, Blum Zoltán. II. Kántorjánosi. Ibrányi Károly, Pálinkás Sándor, Varga József, Németh Ferenc. III. Nagyecsed: Szűcs Lajos, Szováti Lajos, Nagy Sándor, Pelyvás Sándor. Magasugrás: I. Kovács Ferenc Mátészalka 155 cm. II. Oláh József Kocsord 150 cm. III. Kádár József Mátészalka 150 cm. Lóverseny : I. Puskás Jenő Szamosszeg, II. Jakab József Mátészalka, III. Néma Ferenc Mátészalka. 2000 méteres terepfutás : I. Szabó Károly Nagyecsed 7 p. 35 mp. II. Király Pál Kocsord 7 perc 36 mp. III. Pataki Imre Nagyecsed 7 perc 40 mp. Ezek az eredmények országos viszonylatban olyan képet mutatnak, melyek a legjobb reményt nyújtják arra, hogy az országos versenyen a mátészalkai járás leventéi az elsők közé fognak jutni. Impozáns volt a levente lovasok vadászversenye, melyen az alig kiképzésben részesült magyar lovas Isten-adta tehetsége, bámulatraméltóan érvényesült. A szép sikerű sportverseny rendezése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki Keul János járási testnevelési vezető és Kovácsy Árpád vármegyei tüzrendészeti felügyelő, levente vezető-főoktató, akik már csak a sportpályán tanusitott odaadó és lelkes buzgólkodásukért is minden elismerést megérdemelnek. Keul János a járás levente kiképzésének és sportképzésének eredményeit oly mérvben mutatta be, amely sikerek a hivatásos sport-egyesületek becsületére válhattak volna. A sportünnepély fényét a kerületi felügyelőnek megjelenésén kivül vármegyénk nagyrabecsült és népszerű alispánjának, vele együtt számos közéleti kiválóságnak és díszes hölgykoszorunak jelenléte is emelte. A dijakat a nyertes versenyzőknek dr. Streicher Andorne osztotta ki, illetve nyújtotta át. A dijak átnyujtása után a közönség a Himnusz hangjai mellett oszlott el, hogy a meggyesi Kiserdőben nagy részben ismét összegyülekezzék. Őszintén sajnálhatják mindazok, akik a Kiserdőbe nem jöttek ki, hogy annak a közvetlenül kedves pár percnek nem lehettek szemtanúi, amikor a leventék tábortüze kigyuladt és amikor a paposi magyarruhás kis csapat gyönyörű táncát bemutatta. A tábortűz fellobbanó lángja mellett László Béla a tőle megszokott közvetlen kedvességgel regélte el a hallgatóságnak az ősmagyarok életmódját, Hunor és Magyar legendáját. Megkapó szépséggel mutatott reá, hogy miként ma, úgy az ősmagyarok idejében is voltak leventék, mert 16 évet betöltött fiuk többé már nem gyermekek voltak, henem „levente“ sorba léptek. És ne gondolja senki — folytatta — hogy ez a tábortűz valami jelentőség nélküli dolog. Az ősmagyarok nomád életet élve a messze világitó tábortűz lángjai mellett őrizték a beláthatatlan pusztaságokon gulyáikat és méneseiket, a tábortűz mellett vitatták meg harcaik tervét, ök-apó ott regélt az ősökről csodásnál-csodásabb meséket. Amikor már belefáradt a meséjébe, megpendültek az igricek szárazfái és mint egykor Dúl királynak a leányai, szépséges magyar szüzek perdültek táncra a tűz körül. Én is belefáradtam már a meséimbe, mint Ök-apó, hadd pendüljenek az igricek húrjai és hadd járják ezek a magyar ruhás lányok és fiuk a régi magyarok felségesen szép táncát. Ami ezután következett, az a jelenlevők előtt sokáig emlékezetes marad, Horváth Ézsi közkedvelt zenekara játszotta a magyar ruhás leányoknak és legényeknek a szebbnél-szebb magyar csárdásokat. Azok a gyönyörű táncfigurák, amiket a magyar kettősben láttunk és a precizitás, amit a palotásnál a kicsiny paposi gárda minden egyes tagjában megcsodáltunk, megí tanító és a közigazgatás. Irta és az Általános Tanító Egyesület közgyűlésén előadta: Karabélyos Ede urai áll. iskolai igazgató. Egy ily gondolatkörben való elmélkedésre pár évtizeddel ezelőtt aligha vállalkozott volna a tanítóság közül valaki, — mert ez a két fogalom : a tanító és a közigazgatás, — feladatuknak egymástól idegen voltukra tekintettel, — aligha voltak egy kalap alá hozhatók. Hiszen a múltban a tanító csak azért volt, hogy az iskolában tanítson, a köz- igazgatás pedig csupán a közrend fenntartásának érdekében. A trianoni gyásznap óta azonban egészen kibővült és sok tekintetben uj irányba terelődött a tanító hivatása is, — a közigazgatás feladata is. Az a nagyon, de nagyon fájdalmas veszteség, mely bennünket ért, mindannyiunk életében uj célkitűzéseket követel, de legkiváltképen a tanítóktól és a közigazgatástól. Ha minden törvény 100 °/0-ig végrehajtható volna, — akkor a köz- igazgatás munkája nem állana másból, mint a törvények és törvényes rendelkezések végrehajtásából s talán akkor a tanítónak sem bővülne hivatásköre. A törvények végrehajtása azonban a legtöbb esetben akadályokba ütközik. Leggyakrabban azért, mert hiányoznak az anyagi eszközök. Néha talán azért, mert a törvény intenciói a végrehajtást szenvedőknél nem találnak megértésre s hiányzik a szükséges felvilágosító propoganda. Az is megtörténik, hogy a törvény labirintjában eltévednek. De némely törvény esetleg írott malaszt maradthat azért is, mert a végrehajtás legalsó helyeken alig ellenőrizhető. Ahhoz, hogy a magyar nemzet e súlyos időkben megállja helyét és megalapozhassa a jobb jövendőnek útját, három irányú fejlődésre van szüksége: lelki, testi és gazdasági fejlődésre. E hármas irányú fejlődés érdekében végzi munkáját a törvényhozás és a kormány egész közigazgatási apparátusával az országos és vármegyei szervezetekben felsőbb fokon. Az alsóbb fokon azonban, — mintha hiányok mutatkoznának. A községi elöljáróságoknak rendszerint egyetlenegy tanult embere a jegyző, — képességeinek, erejének és szorgalmának végső megfeszítésével sem pótolhatja a sokirányú szakemberek munkáját. Ha a 10 minisztériumot egyenkint csak 10 ügyosztállyal számítjuk, — az már 100 szakcsoport s ami elgondolás és terv e 100 helyről kiindul, — azt még nagy részben magáévá tudja tenni a törvényhatóság, hol mindenik minisztérium resszortjának vannak referensei, — de a községi közigazgatásban egyetlenegy embertől kívánni azt, hogy egy ily labirintban eligazodjék és tisztán lásson, hogy annyi általános ismerettel bírjon és oly sokoldalú legyen, túlzott dolog. S a hiányosságoknak, amik vannak, — s amiknek természetszerűleg lenni is kell, — legtöbb esetben ez az oka. A törvényhozás a törvényhatóságok reformálásának kapcsán az 1929. évi XXX. t. c, megalkotásával felismerte a mai élet követelményeit s bölcs körültekintéssel járt el, mikor a törvényhatósági bizottságok megalakításánál helyet juttatott a különféle érdekeltségek és szakképviseletek számára, — igy a tanítóság számára is. A községi közigazgatás reformja még csak a jövőben lesz megvalósítva. A tanítóság közérdeket szolgál, mikor e kérdéshez a maga szempontjából hozzászól. A tanítóság a törvényhatósági reformmal is foglalkozott s meg is volt számára az eredmény. — De bennünket sokkal inkább érdekel, épen a köz szempontjából: a községek reformja. Mert hiszen a törvényhatóságok szervezetében eddig is voltak szakemberek, sőt ha a szakszerűség néha hiányzott, pótolta ezt igen sok esetben a vármegye kiválasztottai- nak intelligenciája. Egészen más a helyzet a községi képviselőtestületben, melynek összetétele némely elhagyatottabb helyen már magába véve olyan, hogy tagjainak arcán végigtekintve megállapíthatjuk, hogy itt a jegyző épen a község kultúráját fejlesztő kérdésekben nagyon sokszor magára marad, de talán exponálná magát, ha egy segítőtársa akadna. Most térjünk oda, hogy annak a hármas irányú fejlődésnek, melyre a mai viszonyok közt olyannyira szükségünk van, — a már felsoroltakon kivül kik a munkásai ? Ki az, aki legalsófokon a lelki, — szellemi kultúra harcosa a falun és a tanyán, az iskolában és az iskolán kivül, — nevezzük azt akár mécsnek, akár világitó fáklyának a sötétben?! Nem felelek e kérdésre, hiszen úgyis tudja mindenki. De viszont hozzá kell tennem, hogy sok helyen ott találjuk a lelkészeket, jegyzőket s a falusi társadalom más vezető egyéniségeit is. És a másik irányú munkakör: a nemzet testi erejének fejlesztése mit jelent? Nemrégen mondotta a mi lelkes vezérünk a újjáalakult Orsz. Testnevelési Tanács teljes ülésén, hogy reánk nézve a testnevelés ügye a lét vagy nem lét kérdése. Súlyos szavak ezek, de egy szebb
