Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-01-12 / 2. (481.) szám
2-ik oldal. IZlIMiKliBllli 1930. január 12-én. A garbóiéi ifjúság műkedvelő előadása. A „Szatmár és Bereg" hasábjain egyszer már megemlékeztünk a garbóiéi műkedvelő színészekről. Nem volna azonban teljes híradásunk, ha az elmúlt vasárnap, azaz január hó 5-én az egyházi „Harang“-alap javára szinelőadással egybekötött tánc- mulatságról és a szinelőa.dás eredményéről lapunk olvasó közönségét nem tájékoztatnánk. azonban említenünk Molnár András, Nagy Elek, Horváth Károly tudását is. A ref. iskola szürke nagytermét szorongásig megtöltő közönség nagyon jól mulatott és sokat tapsolt. * Nyolcórakor vette kezdetét a táncmulatság és csak egy órakor kezdtek búcsúzni a meghívott vendégek Farkas Sándor tiszteletestől, a rendezésért hálás köszönetét mondva neki. Tudósok nagypéntekje. Azt mondja Heine: „Überall, wo ein grosser Geist seine Gedanken ausspricht ist Golgotha.“ Szabadon magyarul: minden nagy eszmének át kell esni a nagypénteken. Kovács Gyula. Mit tartalmas as ui közlekedési rendelet? Svalesiárélo, kerékpárok és jármüvek forgalmának uj szaS»á!yosása. Bethoven D-dur miséjére csak nehány aláíró jelentkezett s köztük egyetlenegy zenész sem akadt. * Harveyt a vérkeringés kimondáAz előadásra és táncmulatságra meghívott vendégek már a kora délutáni órákban kezdtek érkezni, ki kocsin, ki szekeren. Minduntalan nyílott a kapu s egy-egy kocsi vonult be az iskolaudvarra, a szinelőadás helyisége elé. Pontosan hat órakor kezdődött meg a szinelőadás. Színre került a Betyár történet cimü magyar operett 1 felvonásban. A szereplők közül ki kell emelnünk Bogdán Bélát, Laczkó Ferencet, Tóth Katicát, dicséretet érdemelnek azonban Horváth Ida, Molnár András, Nagy Hona, Nagy Lajos, Horvát Károly műkedvelők is. A „Ködkirályfi“ egy felvonásos falusi komédia és a Heje-kuja kézfogé három felvonásos népszínmű vígjáték szereplői is teljes sikert arattak a színpadon. A figurák jók voltak és természetesek, habár maga a háttér ma már szürke és mondhatjuk, hogy idejét múlta. A közönség hangos derültséggel fogadta a tréfás helyzeteket és nem egyszer tapsviharral köszöntötte a szereplőket. Elsősorban Tóth Katica, Bogdán Béla, Laczkó Ferenc, Horvát Ida, Megyessy Erzsiké, Nagy Ilona játékát kell megdicsérnünk, meg kell Mint ismeretes, a belügyminiszter rendeletileg szabályozta a közlekedés rendjét, amely rendelet 1930. január elsején lépett életbe. A rendelet érdekessége az, hogy a gyalogosok közlekedését is szabályozza, amennyiben a gyalogosok csak a járda baloldalán közlekedhetnek. Ugyancsak érdekessége az uj rendeletnek az is, hogy a kerékpárokat nem rendszámmal, hanem a tulajdonos nevét feltüntető táblával fogják ellátni. A rendelet egyébként a következő újításokat tartalmazza: Gyalogközlekedés. A gyalogjárók általában csakis a gyalogjárón közlekedhetnek. Ahol járda nincsen, az utszéle mellett az útnak legfeljebb egy méternyi széles sávján kell járni. A gyalogjárón csoportokban haladni vagy csoportosan álldogálni tilos. A gyalogjárón nagyobb terjedelmű, továbbá a gyalogosok ruhájának beszennyezésére, a közlekedés zavarása vagy a személy és vagyon veszélyeztetésére alkalmas tárgyakat vinni tilos. Gyermekkocsik a gyalogjárón csak egyenként, egymásután közlekedhetnek. Kerékpárt gyalogjárón tolni tilos. Kerékpárközlekedés. A szabályszerűen (dörzsfékkel, csengővel, lámpával) felszerelt kerékpárral csak akként lehet közlekedni, ha az a tulajdonos családi és utónevét, továbbá lakóhelyét feltüntető táblával van ellátva. A fehér alapú, 10 cm. hosszú és 5 cm. széles táblán a betűknek, illetőleg számoknak fekete szintieknek kell lenni. A táblát a tulajdonosnak kell elkészíttetni és azt a kerékpár első- kereke tengelyének menetirány szerinti jobboldalán kell felerősíteni. Minden egyes kerékpárosnak a személyazonosság igazolására alkalmas fényképpel is ellátott okmánnyal kell ellátva lennie. Kerékpáros csak lépésben haladó jármüvet előzhet. Állati erővel vont jármüvek és kézikocsik. Minden kocsitulajdonos köteles kocsiját megfelelő jelzőtáblával ellátni. A jelzőtáblát a teher és kézikocsin a kocsi jobboldalán kívül, mig a kizárólag személyszállításra használt kocsin a kocsi belsejében (tükördeszka) akként kell elhelyezni, hogy az jól látható legyen. Kizárólag árufuvarozásra szolgáló jármüveken ezenfelül fel kell tüntetni a járómü önsúlyát és teherbírását (legnagyobb hordképességét). Rugós, továbbá ragályos betegségben szenvedő elcsigázott állatot járműbe fogni tilos. Harapós lovat szájkosárral kell ellátni. Az előirt rendeletet szigorúan be kell tartani, mert a mulasztókkal szemben a rendelet elzárást, illetve pénzbüntetést ir elő. sáért az orvosi körök bolondnak mondták. * Mayer Róbertét az energia megmaradás elvéért épen a szaktudósok részéről elszenvedett sok-sok gúny kergette az őrültségbe. * Ampere elektromos elméletét Biot, kora nagy tudósa szólta le: „Örök dicsőségemnek tartom — mondotta — hogy Ampere feltevéseit mindjárt kezdetben visszautasíthatom“. * Franklinnak a villámhárítóról szóló kéziratát a „Royal Society“ akadémia nem tartotta közlésre érdemesnek. * „Két ellentétes oldalról látom magam megtámadva — panaszkodott Galvani — a tudósok és tudatlanok oldaláról. Mindkét oldal nevet rajtam és a békák táncmesterének hívnak.“ * Mikor Lavosier kimondotta, hogy a levegő összetett test, Berlinben a régi elmélet védői, mint a tudomány eretnekét in effigie megégették. * És említsem Krisztus eszméjének Golgotajárását...? — Sirály — Levélpapírt olcsót, szépet, dús választékban kaphat a „Szatmár és Bereg“ könyvesboltjában. Szomjúság. Egemet ólmos felhő takarja, A föld dísztelen, letarolt puszta; Síró, őszi szél vándorútamat Hervadt levéllel végig befújta. Jaj, szomorú így egyedül menni! Itt hagytad az őszt és benne engem, Elmentél oda, hol most tavasz van... Miért tetted ezt! Miért hagysz eseng[nem ? Miért nem is öleltelek magamhoz Májusi, édes, piros hajnalon? Csak szemem csodált vágyak füzével És elmúlt, eltűnt a szép alkalom. Pedig Te voltál életem színe, Napsugár, mely a lelkembe sütött, És most kereslek, mint egy sápadt hold Eltévedve a csillagok között. K. Szabó Károly. Ferenc, a hallgatag. Irta : Kósa Béla (Szamoskér.) j Ferenc cseléd volt. Más faluból j került ide. Nem messziről. Jó dolgos, rendes, csendes ember volt Egész nap eldolgozgatott a gazdájával, anélkül, hogy valaha a legszükségesebbeken kívül csak egy kérdezősködő vagy közlő szót szólott volna. Járt-kelt, dolgozott ma gába-süppedt lélekkel, mintha e világból semmi sem érdekelné vagy úgy, mintha cammogó ' járása közben az egész földgömb minden gondja az ő vállait nyomná! . . . A gazdája egészen más volt. Munka közben jó kedvű. Fütyölt, dalolt és énekelt, mint a pacsirta. Csupa öröm volt vele a mezőn lenni. Napszámosai szinte sajnálták, hogy olyan hamar megjött az este és éjjel arról álmodtak, amit a Ferenc gazdája mesélt nekiek és a legények mind olyan szépen szerettek volna fütyölni, mint a Ferenc gazdája. Egyszer több napi hallgatás után, dolog közben Ferenctől kérdezte a gazdája: Vannak-e testvéreid?... Mintha valami fogas vagy kényes kérdés lenne ez, Ferenc nem felelt rögtön, hanem jó idő múltán mondta: vannak. De úgy hangzott ez, mintha azt gondolta volna: nem tudom biztosan ilyenek-e a testvérek ? Jártok-e egymáshoz? . . . Ferenc nagy erővel feküdt a munkába s a gazdája már szinte el is felejtette, mit kérdezett, mikor Ferenc, mintha pénzért adná a szót, kibökte: járunk. Hosszas hallgatás után sikerült kivájni belőle, hogy harmad éve látta utoljára a testvérét. De hát az ő felfogása szerint az öt-hat évenkénti találkozás elég gyakorinak mondható. Még furcsább volt családi, illetőleg családos állapotának a megismerése. Ferenc dolgozott és hallgatott. Hallgatott és cammogott. A szeméből valami szokatlan vágyódás és szomorúság kandikált elő. A gazdája nem merte zavarni, mert néha úgy tetszett, mintha Ferenc azon az állásponton volna, hogy „hallgatni arany, beszélni ezüst“ vagy még annál is rosszabb. Azt meg még én se merem feltételezni róla, hogy a régi közmondást ismerte volna: Si tacuisses, phylosophus mansisses“ (ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna). De még egyszer is kérdezte a gazda: mi bajod Ferenc? Üzent a feleségem, válaszolt ő — egy jó óra múlva. Mit üzent? . . . Órák múlva árulta el Ferenc az üzenetet, amely az volt: gyere haza? . . . Dehát miért hiv haza téged ilyen nagy dolog időben a feleséged? Miért nem jön ide ő? Legalább kapna itt egyet-mást és ha búzára van szüksége, vihetnél neki a mi fogatunkkal s ő se menne haza gyalog. Nagy-nagy sokára pironkodta el Ferenc, hogy gólya szállott odahaza, túl a Szamoson, az ő kis házuk tetejére, azért nem jöhet az asszony és azért üzent neki. Persze a gazdája elengedte, mire Ferenc belevágta a kapát a földbe azonnal és toronyiránt elindult afelé a nádfedeles kis házikó felé, ahpl őt olyan nagyon várja a felesége és a kis pujája.
