Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-01-05 / 1. (480). szám
2-ik oldal. 1930. január 5-én. Csak mezőgazdasági ipari üzemek létesítése javíthat vármegyénk súlyos közgazdasági helyzetén ? Mit kémek és vérnek a frontharcosok? Katonás fegyelmet, bölcs önmérsékletet a MOVE Frontharcos Szövetség szervezkedő sorai között. 1. Megbecsülést, méltánylást, tiszteletet úgy az államhatalom, mint a társadalom részéről. 2. A vitézségi érempótdij ügynek komoly rendezését, a rendelkezésre álló állami, társadalmi, gazdasági erők keretén belül. 3. Közszolgálati alkalmaztatásukból harctérre távozott és onnan visszatért frontharcosok háborús esztendeinek teljes beszámítását úgy az előléptetés, mint a nyugdíj szempontjából. 4. Frontszolgálatuk befejezte után közszolgálati alkalmaztatásba lépett frontharcosok háborús idejének nyugdíj szempontjából való teljes beszámítását. 5. Egy ugyanazon korosztályba tartozó felmentettek, itthonmara- dottak rendes, vagy soronkivüli előléptetésük folytán a hadba- vonultak hátrányára előállott előléptetési, fizetési különbségeknek a frontharcosok javára való helyesbítését. 6. Úgy az állami, mint a magán gazdaságban betöltésre kerülő állásoknál afrontharcosokelsőbb- ségi jogának intézményes biztosítását. 7. Az állami, hasznot hajtó jogosítványok kiadásánál’a frontharcosok elsőbbségi jogának intézményes biztosítását. 8. Frontharcosok részére elhalálozásuk esetére az állami és községi temetkezési intézeteknél temetkezési kedvezmény, a hátramaradottak részére temetési segély nyújtását. 9. Gondoskodást arról, hogy a frontharcosok elhalálozásuk esetén temetésüknél — bármely szerény keretek között is — volt katonai rangjuknak megfelelően katonai végtisztességadásban részesüljenek. 10. Gondoskodást arról, hogy egy magyar Frontharcos Törvény alakíttassák meg, mely nemcsak a világháborúban volt frontharcost, de az esetleg ezután megvívandó háború frontharcosainak törvény szerint biztosítja azokat a jogokat, amelyek minden egyes nemzeti államban kijárnak azok részére, akik életük kockáztatásával, testi épségük veszélyeztetésével hozzájárultak a nemzet megvédéséhez. Nagydoboson jóforgalmu borbélyüzlet szabad kézből eladó« ! _2 (O ndolálás is bevezethető.) Érdeklődők forduljanak MIKLÓS GYÖRGY tulajdonoshoz. Gyakorlott tanítónő német, francia, olasz, angol órákat ad Mátészalkán, Szatmár-utca lt' szám alatti lakásán. Csoportonkénti tanulásnál heti 2 óra személyenként havonta öt pengő. Magánórák külön dijazás szerint. 49— — Újévi levél. — Tegyünk pontot az 1929-es év végére, vegyünk búcsút ettől a szomorú évtől és siessünk üdvözölni az eljövendőt: az 1930-as esztendőt. Még mielőtt végleg lezárnánk ez elmúlt évet, igyekezzünk abból legalább tanulságokat levonni. A gazdasági élet egyetlen ága sem élt még át ily súlyos korszakot, mint a fekete 1929-es esztendő volt. Fölösleges volna elismételni ennek az évnek a bajait, az ország minden rétegének panaszait, mert ezek minden megvilágításban utón és útfélen bőségesen tárgyaltattak már. Ugyannyira, hogy már panaszkodni sem kellett. Elég volt, ha valaki sóhajtott egyet, abban már benne volt minden. Igaza van annak a kereskedőnek, aki rendes napi sétája közben kollégájával találkozva és együtt folytatva sétáját hallgat, midőn másik sóhajt egyet. A második sóhajtásra sem reagál, de midőn harmadszor is sóhajtani hallja kollégáját, indignálódva reászól: hagyj békét nekem az üzleti ügyekkel, mert ha tovább panaszkodsz itt hagylak. Kétségtelen, hogy egyetlen év sem produkált még annyi váltóóvást, kényszeregyezséget, árverést és munkanélkülit, mint ez. Kétségtelen az is, hogy ezek a bajok nemcsak nálunk, de mindenütt másutt is megvoltak. Nem lehet tehát ezek ódiumát egészen a kormányra hárítani. Tagadhatatlan, hogy a pénzügyi kormány némileg megelőzhette volna a bajokat, ha akkor, amikor annak lehetősége megvolt, gondoskodott volna a magyar intézetek tárcájában heverő záloglevelek külföldi elhelyezéséről. No de az is bizonyos, hogy ha előrelátta volna a kormányzat az eljövendő viszonyokat, akkor nem engedte volna a záloglevél elhelyezés kérdését holmi személyi kérdés, vagy a bankoknak egymás közötti féltékenysége miatt elodázni mindaddig, mig aztán az elhelyezés lehetetlenné vált. Objektive elbírálva a helyzetet meg kell, hogy állapítsuk, hogy talán sehol sem éreztették ezek az általános bajok oly súlyos mértékben hatásukat, mint nálunk. Ennek természetesen az előbb említett körülmény mellett, sőt elsősorban az átkos „Trianon", de mindezeket is megelőzőleg azon körülmény az oka, hogy tőkeszegény állam vagyunk. Ennyi súlyosbító körülmény mellett természetesen hatalmas, koncepciózus pénzügyi és gazdasági politikára volna szükség, hogy kilábol- junk ezekből a bajokból. Legyünk azonban őszinték önmagunkkal szemben és állapítsuk meg a szomorú Levél Rómából. — A „Szatmár és Bereg“ olvasóinak. — II. December 17-én,,. este 6-kor vonult kihallgatásra Őszentsége elé a magyar zarándokcsapat. XIÍI. Kelemen pápa tróntermébe vezettek bennünket. Az olasz királynak ugyanitt történt legelső fogadtatása velünk is érezteti utóhatását. Szokatlan ragyogás, pompa tárul szemünk elé valamívégtelen finom előkelőséggel párosulva. A biborkárpitos terem falai mentén egyes sorokban elhelyezve várjuk a Szent Atyát. Hét óra felé elhal a suttogó beszéd, mindenki a bejáratra szegezi a tekintetét. A piros reverendás kiséret közül látomás-szerüen bontakozik ki Szentséges Atyánk hófehér alakja. Jóságos mosolya simogatón fut végig sorainkon s belőlünk szinte önfeledten csattan fel válaszul a háromszoros tüzes éljen. Mire elcsendesedünk, már ott látjuk őt a térdelő sor legelején Zichy János gróf előtt; egypár pillanatig elbeszélget vele. Majd halászgyürüjét mindenkinek csókra nyújtva, hozzánk közeledik. Egyeseket közülünk is kiválaszt; néhány meleg szó kíséretében atyai kezét fejünkre nyugtatja. Midőn a zarándokok sorfala végén felállított ajándékkönyvekhez ér, mintha megcsillanna a szeme; nem tudja megtagadni a volt könyvtáros szeretetét a könyvek iránt. Egyiket-másikat kezébe veszi, lapozgat bennük s ami az audienciák történetében szinte hallatlan: magyar könyvvel a kezében, hercegprímásunkkal az oldalán fényképezőgép elé áll, hogy minél jobban megérzékeltesse mélységes háláját. Ezután trónszékébe vonul és kezdetét veszi a különböző üdvözletek felolvasása. Legelsőnek hercegprímásunk tolmácsolja olasz nyelven a zarándokok üdvözletét, majd a kormányzónk francia nyelvű levelét olvassa fel a vatikáni követ, ezt követi a parlament hasonló nyelvű levele, végül Budapest alpolgármestere olvassa fel a főváros nagyhatású latin levelét. A Szent Atya válaszában csoportosítja az elhangzott rokontermé- szetü gondolatokat s egyszerre felel rájuk. Szent Ambrus szavait idézve: „Legelső kötelesség a hálaadás," ő is a megköszönésen kezdi. Hálás szívvel mond köszönetét kedves magyarjainak a szeretet- sugallta üdvözletekért és a jubileumi ajándékokért, melyekben a nagyszerűn kívül a legkedvesebbet hozták el Atyjuknak. Az az 1500 fehérkötésü, a magyar föld lelkét magába ölelő könyv néhány felejthetetlen percet idéz fel a könyvtárak titkos csendjében pápává nőtt Ratti könyvtáros lelkében. Az az 1500 gyermekruha, amit a magyar tanárnők és tanítónők készítettek a Szent Atya azon gyermekei számára, kik még a mieinknél is szegényebbek, a meg- hatódottság könnyeit csalja a nagy missziós pápa szemébe. Elelcsuklik, megremeg a hangja, midőn e szavak tolulnak ajkára: „Magyarország nevelőnői megértették az Ur szándékát: aki a mezítelenek közül egyet is felruház, az engem ruház fel." Mint a gyermekeivel beszélgető édes atya mond köszönetét az előtte megjelenteknek, kik között képviselve van a magyar nemzet minden társadalmi osztálya. Különösen magragadja figyelmét az a néhány egyszerűen öltözött, kérges kezű munkás. Hozzájuk külön is van szava és általuk üzen Magyarország összes munkásainak. „Kedves gyermekeim, magyar munkások, ti különösen közel álltok érző szivemhez a ti kemény sorsotokkal. Ismerem nehéz helyzeteteket, hiszen gyermekkoromban én is éltem azok között, akik két kezük munkájával szerzik meg mindennapi kenyerüket. Rátok száll ma legelőször áldásom." Hercegprímásunk megkapó gondolatával kapcsolatban: „Mint szenvedő nemzet állunk közös Atyánk előtt s mivel a szenvedők mindig nagyobb szeretetet igényelnek, Szentséged különös áldását kérjük, hogy az ur megrövidítse nehéz napjainkat," olyan kijelentést tett a Szent Atya, amilyen még nem hangzott el rólunk másnemzetbeli ajkáról. Való igaz —mondja Őszentsége,— hogy nehéz mind az egyeseknek, mind a nemzeteknek szenvedés nélkül élni, mert hisz az élet szenvedés: „Leben ist leiden.“ A magyar nemzet történetében rendkívüli szenvedések, megpróbáltatások vannak feljegyezve, de e megpróbáltatások nagy tetteknek is zoltak a szülői. Erről tesznek tanúságot azok az ajándékkönyvek, amelyek most is a magyar nép történelmi elhivatottságáról beszélnek. Közmondássá vált a nagyidők zaj- lásakor: „Facéré et páti fortia christianum est, nagyot cselekedni és érte szenvedni keresztény dolog“, a magyar nemzet küzdelmes életét szemlélve, rája is alkalmazhatom egy kis változtatással a régiek mondását : Facéré et páti fortia hunga- ricum est.“ A Szent Atya érezte, hogy a mondottakhoz nem szabad többet hozzáfűznie, azért sietett áldásában részesíteni az ő kedves magyarjait, akik magyarvoltuk boldog átérzésé- ben lángra gyűlt szemekkel állottak előtte. Áldásában részesítette azután az összes otthon maradiakat; a püspököket és papokat s különösen azokat, akiknek kezében hazánk jövője van letéve. Magyarország boldogulásáért fokozottabb imáit ígérve, megáldotta végül az egész magyar hont, az Unghería intera-t, ami a mi szótárunkban Integer Hungária jelentést nyerve, leírhatatlan lelkesedést váltott ki belőlünk. B. J.
