Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-05 / 18. szám
2-ik oldal. 1929. május 5-én. SlATMáR tiBllil bizonyos, hogy a régi királyságbeli politikusok nem kerekednek-e váratlanul felül. Csehországban a válság szintén felütötte fejét. Kramarz szembefordult a hatalom uraival, hangoztatva, hogy ő életével játszott a politikai küzdelmek során, mig mások az antanthatalmak árnyékában szőtték hálójukat és végül betelepedve az uj cseh állam legmagasabb pozicióiba, kiszorították a hatalom gyakorlásából az arra érdemeseket. Hodzsa után most Kramarz fordult a mai cseh rendszer ellen, mely már féléve börtönben tartja Tukát és társait. Mindez nagyon kevéssé hasonlít ahhoz, amit az uj cseh állam demokratikus kifejlődéséről maguknak elképzeltek a politikusok. Ausztriában Seipel kancellár volt kénytelen lemondani, mert a szocialista párt gáncsolódása és a polgári társadalom nagy részének beolvadási törekvése között nem tudta fenntartani a szükséges gazdasági és politikai egyensúlyt. A magyar nép ősi természete szerint, mint a régi időnek távolba néző lovasa, most is figyel. Körülötte megzendülnek az ezeréves magyar határok és ólálkodnak a lompos ordasok. A nagy magyar éjszakában a csendesen figyelő magyarok jobb jövőbe vetett biztos hittel várják a hajnal hasadását. A Bodon-íéle udvar egészben vagy részben eladó. Ugyanott kiadó lakások is vannak, akár bútorozva, akár bútoro- zatlan. 18--19 BŐDÖN BARNA Mátészalka, Szatmár-utca 8 szám. A nyíregyházai kir. törvényszéktől, — 1924. B. 605/40. szám. A Magyar Állam Nevében! A nyíregyházai kir. törvényszék, mint büntető bíróság sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Karácsony Jenő ellen a vádtanácsnak B. 605/1924-17. számú vádhatározatában foglalt vád felett Kosínszky Károly kir. törvényszéki tanácselnök, mint elnök, Marina Győző és Dr. Stróbel Alajos kir. törvényszéki bírák, valamint Dr. Nagy Endre kir. törvényszéki jegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvételével Kóródi Katona János, mint főmagánvádló- nak a szabadlábon lévő vádlottnak és Dr. Nánássy Imre ügyvéd, mint védőnek jelenlétében, Nyíregyházán, 1927. évi május hó 27. napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a vád- -és védelem meghallgatása után meghozta a következő ítéletet: Dr, Karácsony Jenő vádlott, 30 éves, ref, vallásu, izsőpallagi születésű, budapesti lakos, magyar állampolgár, nős, Csapó Margittal, 1 gyermeke van, ügyvéd jelölt, katonai szolgálatot teljesített, jogtudományi doktor, vagyontalan, atyja Karácsony József, anyja Medzih- radszki Piroska bűnös 3. rb. az 1914: XLI. te. 1. §-ába ütköző és a 3. §. 2. bek. 1. pontja szerint minősülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségében, amelyet úgy követett el, hogy a Szatmár-Bereg cimü Mátészalkán megjelenő hetilap 1923. november hó 30 -án megjelent számában Kóródi Katona Jánosról a következőket irta : a „Kóródi Katona János, mint közéleti biró cimü“ cikkben: „Vármegyéből való nem épen dicsteljes távozása“, „Könyökkel és strébereskedéssel még az ilyen egyének is szóhoz tudják magukat juttatni, stb., ahol az előéletet és a múltat fátyol takarja“, „Zavaros mult van a háta megett“, „Lókórházban töltötte hadiszolgálatának legnagyobb részét“, „Lovak ápolása körül szerzett magának érdemeket“, „Kóródi a legszemtelenebb alak, akivel eddig dolgom volt, hosszadalmas volna az ő inkorrekt magatartását vázolni“, „Elsők között volt, akik örök hűséget esküdtek az oláh királynak“, „Egyik szatmári újság holmi téves aláírásokra is tett célzást Kóródival szemben“, „A dohánygyár körül is beszél a fáma holmi kellemetlenségekről", „Megjelent itt a vármegyében, ahol ugyancsak méltán játszotta el a szerepét", „A vármegye szolgálatából fegyelmi utón távozott" egy elintézetlen lovagías ügyet hagyva hátra, „Összeférhetetlensége miatt tisztviselő társaival kijönni egyáltalán nem tudott, „A lapve- zérlő bizottság egyöntetűen lemondott, mert nem akart Kóródi Katonával együtt dolgozni“, „Azt az értékes bőrkoffert, melyet évekkel ezelőtt volt principálisától elvitt a tulajdonosa nagyon várja". Ugyanezen lap december 7-én megjelent számában ezen rágalmazó és becsületsértő kifejezéseit megismételte, végül ugyanezen lap 1924. évi április 6-án megjelent számában ezeket irta : „Cikkem megjelenésekor fegyelmi vizsgálat alatt állott“, „Zavaros múlt áll a háta mögött." A kir. törvényszék ezért: Karácsony Jenő vádlottat az 1914: XLI. te. 3. §. II. bek. alapján a Btk. 92. §. alkalmazásával a Btk. 102. §, felhívásával 80 —}— 80 —(— 80 P, ösz- szesen Kettőszáznegyven pengőre, mint főbüntetésre, ezenfelül 20 -(- 20 -j- 20 P pénz, mint mellékbüntetésre Ítéli. A pénzbüntetést az itéLet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a nyíregyházai kir. ügyészségnél az 1892: XXVIÍ. te. 3. §-ában meghatározott célra megfizetni. A vádlott a Bp. 480. §. értelmében köteles az eddig felmerült bűnügyi költség fejében 57 P 41 fillért és az ezután felmerült bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni. Köteles a vádlott a Bp. 489. §-a értelmében Kóródi Katona János sértettnek 188 P eljárási költséget és 100 P-t pedig (kártérítés) pénzbeli elégtétel fejében az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. A pénzbüntetést, bűnügyi költséget és a megítélt eljárási, valamint pénzbeli elégtétel a biztosítéki öszszeg erejéig elsősorban a Szatmár és Bereg cimü lap kiadója, másodsorban pedig, ha a biztosítéki ösz- szeg elégséges nem volna, az elitéit, harmadsorban a Szatmár és Bereg cimü lap kiadója, negyedsorban a nevezett lap nyomdatulajdonosa, s ha a fenti pénzbüntetés egészben vagy részben behajthatok nem volnának, azon esetre a Btk. 53. §. az 1921. évi 28. te. 5. §., az 5340—1924. M. E, sz, rendelet és a 63800—926, I. M. számú rendelet értelmében 8 pengőnként 1 napi fogházra kell átváltoztatni. Elrendeli, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után a Szatmár és Bereg cimü lapban vádlott költségére közöltessék, ez okból a jogerős ítélet a nevezett lap felelős szerkesztőjével, kiadójával és nyomdájával közlendő. — Indokolás stb. Nyíregyháza, 1927. évi május hó 27. Kosinszky Károly sk„ tanácselnök, Marina sk., előadó-biró. A kiadmány hiteléül: Juhász kiadó. A debreceni kir. ítélőtábla. B. 1. 2483/48—1927. Kiadmány. A Magyar Állam nevében! A debreceni kir. ítélőtábla Dr. Per- jéssy Mihály kir. ítélőtáblái tanácselnök elnöklete alatt Szuhányi Andor és Dr. Visky Sándor kir. ítélőtáblái bírák, valamint Dr. Papp Gusztáv jegyzőkönyvvezető részvétele mellett a szabadlábon levő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt Dr. Karácsony Jenő bűnvádi perét, melyben a nyíregyházai kir. törvényszék 1927, évi május hó 27. napján B. 605/40—1924. szám alatt ítéletet hozott, főmagán- vádló részéről a Btk, 92. §. alkalmazása miatt, a büntetés súlyosbítása és teljes kárigényének megállapítása végett vádlott csatlakozásával védő részéről a Bp. 384. §. 9. pontja alapján érvényesített perorvoslatának fenntartásával a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontja alapján bejelentett az írásban nem indokolt felebbezések folytán az 1928. évi február hó 10-ikén B. í, 2483/44— 1927. számú végzéssel elrendelt és Dr. Hangéi Károly kir. főügyészi helyettesnek, lovag Berks Lajos ügyvédnek, mint főmagánvádló képviselőjének, Dr. Kovács Gábor ügyEmlékezés Liszt Ferenore. Irta: Szentiványi Ilona. — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — ÍI. De nem csupán egyeseket tüntetett ki Liszt Ferenc szívességgel, hanem mindenütt, ahol csak tehette, szívességet és jótékonyságot gyakorolt. Például egy alkalommal Pá- risban, midőn mint fiatal ember ott tanult, egy utcaseprő állította meg az utcán és alamizsnát kért tőle. — Szívesen megsegitnélek, barátom — szólt Liszt — de lásd, nekem sincs több ennél az egy bankjegyemnél. Ezzel tárcájába nyúlt és felmutatott egy 50 franc értéküt. — Ha csak ez a baj, én felváltanám a pénzt — felelt elég kevés szerénységgel az utcaseprő. — Jól van; ha felváltod, szívesen megosztom azt veled — volt a válasz. — Igen, de hol maradjon azalatt a seprűm? — Se baj! én azt tartom addig — szólt Liszt tréfásan és készséggel átvette a feléje nyújtott sepr üt és igy állott ezzel jó ideig, mig a távolból meglátta hogy egy barátja jön arra felé, aki csodálkozva nézte e szokatlan fegyverrel ellátott fiatal embert a Boulevardok egyik legnépesebb részén. Tudakozódására, értesülvén a sajátságos esetről, csodálkozva kiáltott fel: — Hiszékeny barátom! hiszen azt a pénzt nem fogod látni soha többé. Mind hiában várod utcaseprődet! A fiatal ember azonban nagyon csalódott föltevésében, mert alig távozott el, kis idő múlva visszatért a szegény ember a felváltott pénzzel és megszabadította Lisztet a poros seprűtől. — Vedd el a pénzedet — szólt Liszt — ezt pedig reáadásul becsületességedért — mondá — oda- nyujtva az összeg másik felét is, bárha az, akkor összes pénze volt. * * * Liszt Ferenc már gyermekkorában meg tudta nyerni embertársai szeretetét, ennélfogva korán kedvence lett a francia és az angol társaságnak is és aggkoráig megtartotta az emberek barátságát, azért Lisztről még ma is mindenütt szívesen beszélnek és róla most is minden adat érdekes. Közelebbről, midőn a párisi „Uni- versité des Annales“-ban Jean Anbry tartott érdekes felolvasást a zene nemzeti jellegéről, ezzel kapcsolatban Lisztnek egy pár még kevéssé ismert levelét mutatta be, melyben a nagymüvész először hangsúlyozza a zene nemzeti jellegének fontosságát. E leveleket Liszt az 1850— 60-as években irta barátjainak, fiatal művészeknek, akkor, midőn még nem igen törődtek mások a nemzeti zene fontosságával. Rómából 1854-ben Camille Saínt- Saensnek és ugyanabban, az időben Brinskynek küldött buzdító és bátorító, érdekes leveleket. Később, 1868-ban, a mindenfelől megtámadott Griegnek irt részletesebben a zene nemzeti, népies elemeiről. „Ön jó utón haladt, tehát ne hallgasson arra, amit zenéje ellen mondanak“ — írja, hozzá intézett egyik levelében, felismervén a fiatal Grieg kiváló tehetségét, mely a skandináv zenei jellegnek oly erős reprezentációja lett. Liszt nagy tisztelője volt a nőknek is, akik közül többen benső vonzalommal viseltettek iránta. Legközelebb talán Wittgenstein hercegnő állott hozzá, kire végrendeletét is bízta, de a hercegnő csak nehány hónappal élte őt túl. Tanítványai iránt is nagyon szives volt Liszt és ezek szintén mindnyájan ragaszkodtak kitűnő mesterükhöz; ő pedig a tehetségesebbeket jutalmul homlokon csókolta, de a rossz zongorajátékot nem tudta hallgatni. Egy ilyen alkalommal őszinte elkeseredéssel mondá egy előtte rosszul zongorázó hölgynek: „Ugyan kérem, legyen szives felhagyni ezzel a játékkal! Sokkal jobb lesz, ha inkább harisnyákat foldoz." Mikor valaki azt kérdezte Liszttől, hogy nem irta-e le saját életrajzát, igy felelt: „Hiszen azt átélni is igen sok volt, nem hogy még le is írtam volna.“ Ennek dacára mind végig tevékeny volt, annyira, hogy legtöbbször hajnal előtt kelt fel. E szokásáról megfeledkezett egy ízben Hay- nald kalocsai érsek, midőn utolsó alkalommal látták egymást. A bi- bornok ugyanis a következő napon nagyon korán reggel akart elutazni, azért még este elbúcsúzott el, hogy szives házigazdáját reggel ne ébressze fel. De milyen lehetett meglepetése, midőn a mellékszobából már 3 óra előtt gyönyörűen felhangzott a Schu- bert-féle induló! Liszt ezzel akart barátjától tréfásan búcsút venni, — és ez volt vég- bucsuja is. Vége.
