Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-13 / 2. szám
2-ík oldal. SMYMjlR ÉS BSRSCi 1929. január 13-án. a világ bármelyik lapjába eredeti díjszabás mellett felvesz Plakáthirdetéseket bárhová, laphírdetéseket A MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓKJA lapunk kiadóhivatalában lentése szerint Hradil Dezső törvény- hatósági főállatorvos továbbképző tanfolyamra rendeltetett fel. Helyettesítésével Di\ Pollner Miklós jár. állatorvos bízatott meg. Allatfor- galmi zárlat áll fenn veszettség miatt 8, ragadós száj és körömfájás miatt 1, lórühkór, miatt 1 és sertéspestis miatt 3 községben. Az ülésen egyéb nevezetes esemény nem történt. A gimnázium megszüntetésével okozott anyagi veszteségekért Nyírbátor községet perelik az érdekelt szülők« A tervezett mátészalkai gimnázium létesítésével kapcsolatban sok szó esett a nyírbátori gimnázium sorsáról s olvasóink előtt is köztudomású dolog volt ennek az intézetnek megszüntetése. Éppen ezért érdekesnek tartjuk most megemlíteni, hogy a nyírbátori gimnázium megszüntetésével kapcsolatban Nyírbátor község és több lakosa között érdekes ellentétek merültek fel, melyek végül is odavezettek, hogy a lakosok pörrel támadták meg a községet. A nyírbátori gimnázium, az 1927— 18. tanév végén teljesen megszűnt. Községszerte az elkeseredés lett úrrá a szülők között, akiket annál inkább bántott a gimnázium megszüntetése, mert már előbb is nagy pénzekkel járultak hozzá az iskola fenntartásához, sőt később ugyancsak nagy összegeket adtak össze a gimnázium építés céljaira abban a reményben, hogy az uj gimnázium mihamarabb felépül és mielőbb elköltözhet az addigi meg nem felelő hajlékából, ami állandóan a gimnázium bezárásával fenyegetett. Évi 15.000 aranykorona. Ilyen körülmények között egészen váratlanul érte a szülőket a gimnázium megszüntetésének hire. Mivel az iskola bezárására visszavonhatatlan intézkedés történt, a szülők egy- része, akik mind több gyermekes családfenntartók is, alig tudtak megbirkózni az idegenben való iskoláztatás súlyos gondjaival, visszakérték a gimnázium építésére befizetett hozzájárulási összegeket. Ezek a szülők, de általában az egész nyírbátori szülő társadalom évi 15 ezer aranykoronát ajánlottak fel a gimnázium építésére, miután a kultuszminiszter csak abban az esetben járult hozzá a nyírbátori gimnázium további működéséhez, ha a község megfelelő épületről gondoskodik. Miért szűnt meg a gimnázium? A gimnázium azonban nem hogy fejlődött volna, hanem teljesen megszűnt. Amikor erre a hírre tanácstalanul álltak a szülők, azt az információt kapták, hogy azért szűnt volna meg a gimnázium, mert a község az* iskola fenntartásához nem volt hajlandó hozzájárulni. A község magatartása meglehetősen erős kritikát involvált, de még szigorúbb elbírálás alá esett, amikor a szülők hiába kérték vissza a gimnázium- építésre befizetett hozzájárulási ősz- szegeket. A község ugyanis a község lakosai szerint beérte azzal a magyarázattal, hogy a szülők részéről felajánlott pénzeket a gimnázium fenntartására fordította. Innen származtak az ellentétek, melyek az érdekelt szülők és Nyírbátor között pörre vezettek. A község álláspontjával szemben ugyanis a szülők keresetet adtak be, melyben annak leszögezésével, hogy a község nem tett eleget , kötelezettségének, a felajánlott és kifejezetten a gim- náziumépitésére befizetett összegeket a cél meghiúsulása folytán visz- szakérik. A község a keresetre azzal felelt, hogy a szülők a gimnázium fenntartásához járultak hozzá, önkéntes adományaikkal, amelyek, ha túlhaladták volna az évi fenntartási költségeket, csak akkor for- dittattak volna a gimnázium építés alapjára. A por a nyíregyházi kir. törvényszék előtt folyik. Eddig már több tanút hallgatott ki a bíróság. A nyíregyházai törvényszék a közeljövőben fogja a port tárgyalni amikor valószínűleg az Ítéletre is sor kerül. Alakítsuk Sport-Egyletet Mátészalkán! Örömmel olvastam, illetékes helyről, a múlt vasárnapi hason nevű cikket, melyre, mint ez eszme felhozója, bátor vagyok szerény véleményemet megjegyezni. Nem várt eredmény ez! Mely nagy lépésekkel hozza előre azt a nemes célt, amit múltkori levelemben már részleteztem; pláne akkor, ha az egy ifjúsági egyesület vezetőjétől jön. Közelebbről — sajnos — nem volt még alkalmam megismerni a leventék alapszabályait, de gondolom, hogy nem ütközik akadályba a leventék kebelében egy „alosztály“, autonom football vagy más bármely sportágat művelő — mondjuk — csapat megszervezése. S igy nem hogy aggódnia, hanem csak örülnie kell azoknak, akik mindjárt aggodalmaikat fejezik ki aziránt, hogy nem szétforgácsolni, hanem tömöriteni kell a sportkedvelő fiatalságot. így tehát egy utón haladunk, egyet értünk! S ezen egyetértés meghozza gyümölcsét; vagyis tagadhatatlan most már városunkban a mostani sportélet szélesebb körben, — sokkal nagyobb méretekben szükséges megalapozása. S hogy mennyire szükséges egy ilyen leendő szervezkeIstenes ének. Amikor mindent megbocsájtok Fáradt két szemem felragyog, Valaki megsimitja lelkem És azt mondja, hogy jó vagyok . .. Mikor szivem felsíró kínját Csititgatom, becézgetem, S pogány dacom imába csuklik, Akkor Valaki van velem .... Ha keserű a csókok ize És sok, nagy bűnöm megutálom, Fáradt szemem egy fényt keres, Hogy Valakire rátaláljon .... Mikor vezeklő éjszakákon A telkemet zokogva tépem, Ö jön felém, hogy megbocsásson... Ö!Ő!. . . az Isten jő elébem .... ö, akit százszor megtagadtam, Akihez nem volt imádságom, Ö jön felém szelíden, áldón És összetöri tagadásom .... Nagy — nagy vagy Isten! Győztél [rajtam . . . Sírok Előtted, mint a gyermek . . . Álltam vesszejét haragodnak S megvert a Te szent, nagy szerelmed ............ Má tészalka. Pigmond. A kolomp vagy visszaemlékezés néhai való jé Uray Imrére. (Karácsonyi könyvünkből kimaradt közlemény.) Uray Imrére Béregvármegye tiszaháti járásának több cikluson át volt kuruc képviselőjére még ma is nagy tisztelettel és meleg szeretettel gondol vissza a Tiszahát magyarsága, noha egyre fogy azoknak a száma, akik még személyesen ismerték. Uray Imre népszónok volt. De 'nagy figyelemmel hallgatta benn a t. Ház is, mert amit mondott mindig volt benne valami friss ötlet, falusi szelíd őshumor. Amikor a jól meg termett, szélesvállu, hatalmas fejű Uray beszélni kezdett, a távozni készülők is visszafordultak és úgy hallgatták végig beszédét. Én most egy általa kigondolt, de tudomásommal el nem mondott beszédét akarom itt leírni, ahogy azt hallottam elbeszélni. i Meghalt az öreg Kántor Sámuel, aki gondnoka volt a beregi református egyházmegyének is. A közbizalom Uray Imrét a hetei nagy- birtokost ültette be utódjául az egyházmegyei gondnoki székbe. Aki máskor oly vig és jókedvű szokott lenni, mikor Debrecenbe utazott az első egyházkerületi gyűlésre Beregszászban komoran vágta be magát a vasúti kocsi sarokülésébe, szót se szólt csak elgondolkodva nézett maga elé. Mikor a vele utazó barátja megkérdezte tőle, hogy „mondd Imre barátom csak nincsen talán valami baj“, azt felelte: Hát bajnak bizony elég nagy baj az, tisztelt barátom, hogy mégis csak el kell mondani azon a gyűlésen, mikor szokásszerüen, mint uj gondnokot, engem majd üdvözölni fognak. Mennykő csapna bele, nem vagyok én szónok! A beszédemen rágódom. Alig érkeztek azonban a második állomásig, már megint jókedvű lett. Talán már meg van? Kérdezte tőle a barátja. Meg. Ha akarod nagyjából mindjárt el is mondom. Kérem legalább hozzá a tanácsod. S belekezdett: „Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés! Meghatva, elfogódott szívvel állok itt. Cédrus dőlt ki előttem. Hatalmas fa. Nem csak én, de önök még jobban tudják, hogy ki volt az én elődöm : Kántor Sámuel ? Maga a bölcsesség, szerénység és jóakarat. Mindnyájunk büszkélke- dése. Megvallom, sokáig gondolkoztam rajta, hogy ennek a minden tekintetben kimagasló nagy férfiúnak vájjon nyomdokaiba léphetek-e én, a fiatal, kezdő, tapasztalatlan, erre a szép, nagy tisztre, kitüntető bizalomra sehogysem érdemes! Sokáig tépődtem s már-már úgy volt, hogy hálásan megköszönöm a kitüntető bizalmat, leteszem a reám ruházott s általam be úgysem tölthető legelső egyházmegyei tisztet. De akkor ez a kis történet jutott az eszembe: Együtt ült Debrecen város tanácsa Szünet volt éppen, amikor belépett az ülésterembe az öreg János, a városnak régi, hűséges hortobágyi gulyása: Instállom alásan téns, nemes tanács uramék, imhol la, béhoztam a nagy kolompot. Mer, hogy hát nagy a baj, Istennek kifürkészhetetlen akara kimulasztá e földi árnyékvilágból a Csákót, a legöregebbik ve- zérkolompost. Most aztán nem tudom mi légyen a kolomppal! ? Hát tegye egy másik tinó nyakára ! Jegyezte meg hetykén a legfiatalabb jegyző, a tanácsasztal mellől. Megvető nézés volt a felelet: Hát éppen ez a baj téns, jó uramék ! Vóna ám itt is annyi. (Fejére bökött). Csak hogy hát, hol találok én még egy olyan vezértinót, a miként a vót? A katonadob se veri ki olyan akkurátusán a taktust, mint ahogy az Istenben boldogult Csákó kiverte. Az ispitáli kis harang (ispotályi) se cifrálja ki különbül, mint nyakán az a nagy kongó a messzeségbe cifrálta a hangot, mértfődig is elhallatszott a! Ette is a sárga irigység a Hortobágy minden gulyását. Téns, jó uraimék, én ezt nem bírom ki. Leteszem a
