Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-28 / 17. szám
2-ik oldal. célirányos volt is mindig a legintenzivebb gazdálkodás, miután olyan ága egy sincsen a mezőgazdaságnak, amely a 14a/<>-os kamattal eredményesen megbirkózni tudjon, ezért, mig ezek a súlyos kamatfeltételek tartanak, még gazdaságaik belterjességének fokozása céljából se vegyenek újabb kamatterheket magukra. Ha pedig ez az állami segitség, amelynél indokoltabb soha még folyósításra nem került, elmaradna, úgy, ha vármegyénk gazdái a teljes tönkremenéstől menekülni akarnak vagy legalább is nem akarják elérni azt, hogy a legjobb esetben is csak kamatra keressenek, úgy, akinek birtoka terhelve van, adjon el még az egészen szivéhez nőtt ősi főidből is annyit, amennyi eladásával a megmaradó birtokrész tehermentesítéséi eszközölni tudja. Tegye ezt annál is inkább, mert a mai mostoha viszonyok között, amelyek pedig hosszú évekre vetik előre árnyékukat, alaptalan ábrándnak tekinthető minden olyan reménység, hogy bármely birtokos is a nagy kamatú súlyos adósságát belátható időn belül birtoka jövedelméből tudja letörleszthetni. Hogy mennyire indokolt volna e tanácsom követése, egy bárki által könnyen ellenőrizhető és megérthető egész egyszerű példával világítom meg. Gondoljunk pld. egy 300 magyar holdas szatmárvárme- gyei átlagos, középminőségü földbirtokra és annak birtokosára. Egy ily birtok értéke cca 1000 P lehet mh.-ként s igy összesen az egész birtok mintegy 300.000 P-t képviselhet. A birtokos gondos, szorgalmas házi kezelés mellett a mai súlyos adó, közterheken, biztosítási dijakon és termelési költségeken felül a mai egyébként is nehéz gazdasági viszonyok között aligha hozhat ki tiszta jövedelemként birtokából mh.-ként 200 kg. buzaérték- nél, tehát 48 P-nél többet. Egy ily 300 holdas birtokosnak a maga és családja szerény megélhetésére és gyermekei neveltetésére méltán leSZ&fMÁR bet megengedett igénye évi 7200 P-re. Ezen adatok alapján, ha 300 holdas birtoka tehermentes, úgy e 300 hold tiszta jövedelme á 48, összesen 14.400 P-re tehető, amiből 7200 P megélhetésére szükséges, mig a többi 7200 P-t takarékosan félretéve azzal vagyonát gyarapíthatja és igy 300 holdas, 300.000 P-t érő birtoka, ha szerényen is, de mégis 4'8 százalékkal jövedelmez. Ha azonban 300 holdas birtokát 100.000 P adósság terheli, úgy már a 14.400 P jövedelemből csak évi 12 százalék mellett is a 100.000 P tartozására 12.000 P kamatot kell fizetnie s igy megélhetésére már csak 2400 P marad, tehát a birtoka jövedelmezősége 4'8 százalék helyett csak 0'8 százalék lesz, de miután szükséglete még szerényen számítva is változatlanul 7200 P-t tesz ki évenként, igy minden évben 4800 P-vel már adósságait lesz kénytelen növelni mindaddig, mig 8—10 év alatt teljes megakadása be nem következik. Ha azonban ebből a 100.000 P-vel terhelt 300 holdas birtokból 100 holdat elad á P 1000 és igy tehermentesíti a megmaradó részt, úgy a megmaradt 200 holdból á .48 P j 9600 P évi jövedelme lehet, amely- I bői a megélhetésre szükséges 7200 P szükséglete bőségesen fedezve volna, sőt még 2400 P-t évenként félre is tehet és sok-sok gondtól mentesül. Ha tehát a mai viszonyok között a birtok egyharmad részéig való terheltség is az anyagi romlást vonja maga után, úgy csak természetes, hogy a legrövidebb idő alatti teljes összeomlásra vezet a birtoknak ennél nagyobb, pld. 50 százalékkal való megterhelése, amire pedig vármegyénkben már elég sok példa van. Egészen más volt a helyzet békében, amikor 5—6 százalék volt a kamat és amikor 5'5 százalékos annuitás mellett törlesztéses kölcsönök voltak kaphatók és amikor a termést ma veszélyeztető sok csapásnak a felét sem ismertük, de ezek a békebeli viszonyok a most következő 10 év alatt újból elérkezni biztosan nem fognak. Nagyon örvendenék, ha figyelmeztető szavaim, melyeket már évek óta ismétlek, vármegyénk gazdái között megszívlelésre találnának i még idejében, addig, amig nem késő. t« »mi ___________ »» O t éves találkozó. Felhívás a menekült beregszászi m. kir. áll. főgimnáziumnak, 1924-ben, Fehérgyarmaton végzett növendékeihez. Kedves Fiuk ! Öt esztendeje, hogy szárnyra bocsájtott bennünket, utolsó madarait, Alma Materünk. A mi érettségink volt a pont, menekült iskolánk életében s a mi érettségi bankettünk volt az utolsó hely, ahol a beregszászi menekült gimnázium tanárai és tanulói utoljára együtt voltak. Mi, tanulók még akkor nem tudtuk, talán tanáraink közül sem sokan, hogy iskolánk halotti torát üljük s nem tudtuk, hogy tőlünk az élet egy kedves ajándékot rabolt el, azt az ajándékot, melyet más gimnáziumok tanulói élvezhetnek, mikor iskolájukat viszontlátva, a sok keserűséget és sok örömet rejtő tantermekben, az apró utódok szorgoskodásában vagy gondtalan játékában újraélhetik diákköri énjüket. Az a hely, ahol egymást tulhar- sogva szereztük be Fejes tanár ur gammáit vagy ahol Takó tanár urunk lelkes magyarázata fejlesz1929. április 28-án, Utolérhetetlenííl tökéletes, tartós és nagy teljesítőképességű az Államgépgyári acélkeretűi golyóscsapágyas WW Ar gép Szemveszteség nélkül működik! | Piacképes gabonát szolgáltat! 11—18 Előnyös fizetési feltételek mellett szállitt minden mezőgazdasági gépet: M. kir. Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége, NEMZETKÖZI GÉPKERESKEDELMI Rt. Budapest, V., Vilmos császárait 32. Kerületi képviselet: Székáts és Heimovits Mátészalka. Ealfeés Liszt Ferencre. Irta: Szeniiványí Ilona. — A „Szatmár és Bereg" eredeti tárcája. — I. Sok érdekes adatot hallottam és jegyeztem fel a zongorakirályról, Liszt Ferenc hires hazánkfiáról. Ismert dolog, hogy Liszt Ferenc nagyon vendégszerető házigazda volt, kit fiatal művésznők is gyakran kerestek fel, így egy ízben D. Marianne hires énekesnő is, körútja alkalmával Weimáron átutazván, midőn megtudta, hogy az agg művész a városban van, örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy lakásán felkeresse és kezet szoríthasson vele. Tudakozódására gyönyörű kis kerti lakáshoz utasították, hol a park közepén épült valóságos kis művészi otthont pillantott meg, hova nem hatott a város zaja, legfeljebb a fák lombjainak rezgése és a madárdal zavarták a csöndet vagy egy-egy felröpülő rovar, mely zümmögve keresett magának táplálékot a fák lombjai között. D. Marianne megállott nehány percig, hogy élvezze ezt a költői idyllt, azután a házhoz érve, átadta névjegyét az inasnak, aki rövid idő múlva azzal a válasszal tért vissza, hogy a Doktor urnák ma sok vendége van, azért nem fogadhat senkit, hanem, ha a kisasszony oly szives lenne holnap délután három óra tájban visszafáradni, örömmel fogadná őt. A fiatal énekesnőt meglepte és egy kissé elszomorította, hogy látogatása el lett halasztva és ezt annál is inkább bánta, mivel a következő naponszándékozott Weimár- ból elutazni, de most erről is szívesen lemondott, mert kárpótolta az a gondolat, hogy holnap mégis megláthatja a híres művészt. Ez oly izgalomban tartotta őt, hogy aznap éjjel csak igen keveset és nyugtalanul aludt, a következő napon pedig csak felületesen tekintette meg Weimar nevezetességeit, annyira türelmetlenül várta a délutáni 3 órát! Végre ez is bekövetkezett és a fiatal leány újra ott állott a Lisztvilla rácsos kapuja előtt. Szép arca kipirult az izgatottságtól, mialatt feszült figyelemmel hallgatott a csöngetésre, mely óhajtásának eléréséhez közelebb vezette, i Most megjelent az inas, jelentve, hogy a Doktor ur várja és bevezette a művésznőt a dolgozószoba ajtajáig, honnan Marianne egy egyszerűen bútorozott, a parkra nyíló szobába lépett, mely olyan benyomást tett az érkezőre, mintha az egy szép, de egyszerű kertje lenne a fehérhaju, tiszteletreméltó agg művésznek, akit itt dolgozva talált. Liszt egyedül volt és meglátva a félénken belépő fiatal leányt, azonnal felkelt és barátságosan kezet nyújtva, nyájasan mondá: — Lépjen közelebb, kedves kisasszony. Hígyje el, én mindig nagyon örülök, ha művészetünknek, a •zenének, újabb tisztelőivel ismer- kedhetem meg! E megszólítás oly fesztelenül és barátságosan hangzott, hogy a fiatal művésznőt csakhamar elhagyta bátortalansága. Liszt szívélyes kézmozdulattal felajánlotta, hogy vele szemben foglaljon helyet és rövid idő múlva élénken társalgóit a nagy művész a fiatal énekesnővel, kinek zenei képzettsége és eddigi pályafutása iránt nagy érdeklődést tanúsított. — Kérem, énekeljen nekem valamit. Talán egy Schubert-féle dalt, ha tudja valamelyiket kívülről. — Néhányat tudok. — Talán a „Fonodáit" is, ugy-e ? — Igen, úgy hiszem. Most a zongorához ült a mester és elragadóan játszotta az ismert „Fonódalt“, mialatt gyönyörrel és csodálva hallgatta az énekesnő, de elragadtatása dacára nem feledte el a kellő időben énekelni a szöveget: „Meine Ruh ist hin, Mein Herz ist schwer, Ich finde sie nimmer Und nimmermehr !“ Szivem nehéz, Nyugalmam oda ; Meg sem találom Többé soha! Marianne még sohasem énekelt oly szépen, mint az nap, egész szive és lelke szólalt meg a dalban. De mikor is lett volna oly emelkedett, boldog hangulatban, mint akkor? Végre elhangzott a dal és Liszt szótlanul közeledett egy mögötte álló kis asztalhoz, melyen szép, friss virágok illatoztak. Ezek közül a legszebb vörös rózsát a fiatal leány keblére tűzve atyai csókot nyomott Marianne homlokára. Ilyen sikert még sohasem aratott a fiatal művésznő. Hasonló diadalt még sohasem ért! Tulboldoggá tette e kitüntetés anélkül, hogy szavakat
