Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-03 / 9. szám
2-ik oldal. S£4LtMÁRl ÉS BÉKÉG 1929. március 3-án. Plakáthirdetéseket bárhová, laphírdetéseket A MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓKJA lapunk kiadóhivatalában. a világ bármelyik lapjába eredeti díjszabás mellett íelvesz méternyire szinte, a Szamos túlsó oldalán megy az uj köves ut Fehér- gyarmat— Olcsvaapáti felé, de nincs kompunk (hidasunk)!... Ki húz ki minket a sárból, baj- j ból s ki törli le — nem a mások jobb helyzetét irigylő, de a magunk elhagyatott sorsát sirató — könnyeinket?... Szamoskér. Kosa Béla. Vitet Károly zeoelaiár-kermjj elköltözését Nagykárolyt;!}! fájdalmas vBsttssépl módja a ífornáeiei Magyar Balesszötstséj. A Mátészalkára költözött „Vitek Károly bámulatos energiával, lobogó lelkesedéssel dolgozott a magyar daikultura fejlesztésén“. A „Szatmár és Bereg" számaiban hírül adtuk már olvasóinknak, hogy Vitek Károly zenetanár-karmester 25 évi nagykárolyi működés után Mátészalkára költözött át. Arról is megemlékeztünk, hogy a nagyíiárolyi magyarság fájdalmas érzéssel mondott búcsút Vitek Károlynak, aki a Nagykárolyi Dalegyesület vezetésével s általában az ének és zeneoktatás nagyszerűen eredményes sikereivel általános megbecsülést, tiszteletet és elismerést szerzett magának. Vitek Károly átköltözése azonban nemcsak a nagykárolyi magyarság, de az elszakított Erdély e ész magyarságának alig pótolható vesztesége. Ennek a fájdalmas veszteségérzésnek ad hangot a Romániai Magyar Dalosszövetség hivatalos lapjának, a „Magyar Dal“- nak hozzánk most jutott januári száma, Ebben a havi folyóiratban Tárcza Bertalan felelős-szerkesztő az itt következő cikket irta Vitek Károlyról : Búcsú Vitek Károlyiéi. Egy kiváló szakember, lelkes karmester és kitűnő zenepedagógus távozott el körünkből. Ez a kiváló ember: Vitek Károly zenetanár, a Nagykárolyi Dalegyesület karnagya, ki folyó év január elején Szatmár- megye magyarországi részébe, Mátészalkára költözött át. Lehetetlen szó nélkül hagyni az ő távozását, akihez annyi kedves emlék fűződik. Elsősorban Nagykároly társadalma fogja sokáig érezni az ő hiányát. Húsz évi ottmüködése alatt, mint zenetanár egész generációkat nevelt ki. Mint zeneszerző számos pályadijat és dicséretet nyert az ő kiváló dolgozataival. Mint karmester a Nagykárolyi Dalegyesűleteí és a Katholikus Leányénekkart magas nivóra emelte s a versenyeken diadalra vitte. Mint családapa mintaszerű életet él. Kilenc gyermeke tisztességes nevelése és taníttatása érdekében valósággal hősi küzdelmet fejt ki. Mint ember, dacára súlyos anyagi gondjainak, mindig kedves, kedélyes és jószivü. És még van egy momentum, ami felejthetetlenné teszi az ő nevét minálunk. Ez a nagykárolyi kerületi verseny 1922. julius 13. Ez a verseny volt a még csecsemőkorát élő Romániai Magyar Dalosszövetség első életjele. Ez a verseny, illetve dalünnepély mindazoknak, kik ezen részt vehettünk mélyen bevésődött szivünk legkedvesebb emlékei közzé. A kedves fogadtatást, a páratlan vendégszeretetet, a lélekemelő dalünnepélyt és a magas színvonalú versenyt sohasem fogjuk elfelejteni. És ezt legnagyobb részben Vitek Károlynak köszönhetjük, aki bámulatos energiával, lobogó lelkesedéssel dolgozott, rendezett, vezényelt, hogy uj hazánkban a magyar daikultura legelső megnyilatkozása méltó legyen a magyar dal régi dicső múltjához. És büszkén mondhatjuk, hogy a dalünnepély várakozáson felül sikerült... És ime, most ez a derék ember itthagyott minket... Fájó szívvel mondunk búcsút neki és kívánjuk, hogy uj hazájában találja fel mindazt, amit itt nem tudott feltalálni: a megelégedést és boldogságot. Isten tartsa, Isten éltesse őt még sokáig szép családja és a magyar dal örömére. 1928-as termésű, szépen rostált nyers lóheremag kilogrammonként ! 1.60 és 1.70 P-ért, valamint elsőrendű kétsoros tavaszi árpavetőmag’ kapható FREUND SÁNDOR gazdaságában Tyúkodon. 8—9 Milyen lesz a jövő háborúja ? Az elmúlt hónapban Majna- frankfurtban a béke és szabadság megvédésére alakult női liga konferenciát tartott s ennek tárgysorozatán, mint általános érdeklődésre számot tartó pont, szerepelt a gázhá- boruk kérdése. Az előadói jelentés megdöbbentő adatokat tárt fel, amelyeknek puszta tudomásul vétele már egymagában is óriási propaganda a gáznak, mint harci eszköznek, alkalmazásával szemben. A háborús mérges- gázokat csoportokra osztják, igy megkülönböztetnek könnygázt, tüdőroncsoló gázt, cyáncsoportot és robbanógázokat. A könnygáz a szemet támadja meg s nagyobb mennyiségben a nyálkahártyát és a lélegzőszerveket is szétroncsolja. A tüdőroncsoló gázok között szerepelnek a klóive- gyületek, a phosgen és az úgynevezett zöldkeresztes gázok, amelyek egészen kis mennyiségben is halált okoznak s a mérgezett szörnyű görcsök között pusztul el. A cyangáz azonnali halált okoz, a sárgakeresztes gáz pedig már kilométer távolságból is halálosan hat a szervezetre. A kékkeresztes gáz ellen semmiféle védőálarc sem nyújt védelmet. A kékkeresz. tes gázzal közeli rokon a lewi. sit, amelyet az amerikaiak Szabó Ferenc köz- és váltóőr. iiis!! a műveltség — Emlékezés régiekről. — — A „Szatmár és Bereg" eredeti tárcája. — A napokban jött az én jó uramhoz egy gazda,-hogy valamiben tanácsot szeretne kérni. Na, gondolom magamban, jó helyen kereskedik gazd'uram, mikor szegény, a saját részére sem tud tanácsot adni, hogyan lehetne — fából vaskarikát csinálni — vagyis: a jelenlegi, bonyolult megélhetési lehetetlenségből kivánszorogni heted magával ?! Gazd'uram oly ékes-virágosán beszélt, hogy eszembe juttatta a jó Szabó bácsit, akit olyan vidéken ismertem meg, ahol a nép ilyen ékesen beszél, de Szabó bácsi mindenkin túltett és már mikor megismerkedtünk, igy mutatta be magát: Szabó Ferenc köz- és váltó őr — szolgálatjára. Kicsit rám jött a csuklás, de drága jó barátnőm, a falusi tanítónő, meghúzta a szoknyámat — és hazamenet megmagyarázta, hogy a címének Szabó bácsi, egyszer egy pörös ügye után adta meg a predikátumot és annyira tetszik neki, hogy nincsen szive senkinek sem fölvilágosítani a tévedésről. Szabó bácsi tehát váltóőr volt a gyári és bánya helyiérdekünél. Nekem mindjárt figyelmembe ajánlották, mivel én akkoriban nagyon érdeklődtem az olyan rendkívüli egyéniségek iránt, mint amilyen a jó Szabó bácsi volt. * Egyszer a jegyző ur feljelentette Szabó bácsit felettes hatóságánál, mert fél perccel hamarább indította el a vonatot és jegyző uram nem tudott elég kényelmesen fölszállni a kávédarálóra. Persze aggódtam az én öreg barátomért s arra irányítva esteli sétámat, érdeklődtem az ügy iránt. Legyintett a kezével. — Eh kérem, elintéztük vízszintesen. * Az őrház előtti parányi kertecs- kében volt egy pár szőlőtőke is. Egy alkalommal, arra jártamkor, éppen ott pepecselt. Kérdezem, hogy mivel foglalkozik ? Hátra tolja a vasúti sapkáját és úgy felel: — Noé melódiája szerint művelem azt a kis szőlőt szolgálatjára. — Hát azt a nagy gödröt miért nem tömi be, ott a kerítés mellett Szabó bácsi ? — Majd betömi a kor szelleme. * Egyszer meg is látogatott s miután illendően köszönt, még megállt az ajtónál e szókkal: — Engedelmet kérek, hogy betetszett gyüttenem. Csak ezután került beljebb. * Egy másik alkalommal a városba akartam utazni és épen bemegyek jegyet váltani, amikor a csepp konyha felől éktelen lármával szidja az öreget — a házsártos hirü Szabó néni. Felém hunyorit Szabó bácsi és csendesen dörmögi: — Ne tessen oda ügyelni, mert az egy demokráta! * Sokáig nem láttam az öreget. Mikor újra találkoztam vele, nagyon rossz szinben volt. — Talán beteg volt Szabó bácsi ?! — Bizony, meghűltem cudarul és engedelemmel — még most is tele van a mejjem reflexióval. * Akkoriban is volt kenyéririgység, nemcsak most és egy fiatalabb vasutas szerette volna a Szabó bácsi „pozícióját magáévá tenni“ és az öreget „ nyugállományba eszközöltetni“. Mikor efeletti sajnálkozásomnak adtam kifejezést, önérzetesen kihúzta a derekát: — Ne tessen engem félteni, tudok én isputánciálni még a királl őfelségénél is, ha kell! * Elsodort az élet arról a kedves vidékről és többet nem beszélgethettem vele soha! ... Mátészalka. I. Gy.-né.
