Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-08 / 49. szám
1929- december 8-án «HU» t« BUM 3-ik oldal. Horthy Miklós kormányzó nevenapja a vármegyében. Leventék, cserkészek, tűzoltók fáklyás felvonulása Mátészalkán mert ha ez nem történik, akkor a célt semmiképen sem érjük el. Rendkívül nagy jelentősége van tehát annak, hogy a közhivatalok úgy felülről, mint alulról, a nagyközönség részéről határozott irányú nyomásban részesüljenek, hogy a közönségre igen nagy köny- nyitéseket jelentő szabályokat, az egyes hivatalok tényleg vegye is hajtsák. A magyar tisztviselő társadalom döntő fordulat elé jut tehát. Vagy megszerzi a jogcímet ahhoz, hogy a magyar állam minden erejének megfeszítésével fokozottabb mérvben is elkövessen mindent szociális helyzetének biztosítására vagy pedig, amit velem együtt senki sem akar hinni, a megjelenő rendelkezések végrehajtásának megnehezítésével olyan légkört teremt a közvéleményben, amely elsősorban ránézve lenne kedvezőtlen. Fokozott érzékenységet mutat a társadalomnak minden rétege közigazgatási apparátusunknak legalább fél századdal elmaradt lassúsága és nehézkessége miatt. Hazafias kötelessége tehát mindenkinek ezen a bajon, amely senkinek sem használ, csak árt, saját hatáskörében segíteni. Hangsúlyozom, hogy a legkisebb hatáskörben működő tisztviselőnek is módja lesz segíteni nekünk a munkában s ez esetben a nagyközönség fellélegzik, a kormányzat politikai sikert arat, a tisztviselők pedig az egész magyar közvélemény elismerését kivívják maguknak. E cikk keretei nem engedik meg az ügyrend szabályainak ismertetését. Két kérést kell azonban előterjesztenem. Az egyik a közönséghez szól. A rendeletet, ha ez a hivatalos lapban megjelenik, tanulmányozza át komolyan. Egész életében élvezni fogja azt az előnyt, amelyet a tárgy ismerete neki jelenteni fog. A másik kérésem a a magyar tisztviselőkhöz szól. Ha a rendeletet, különösen annak első szakaszait elolvassák, tisztán fogják látni: mi a cél. Minden szabálynak van szövege és van lelke. Ezt a lelket nézzék és ne féljenek a felelősségtől, csak a célt nézzék, amelyet ebben a mondatban fejezhetünk ki: egyformán fontos, hogy az intézkedés ne csak jó, hanam gyors, lehetőleg végleges és a gazdaságosság elvével összeegyeztethető legyen. Ez legyen minden magyar tisztviselő kiskátéjának első szabálya s ha ezt követi, nagy jót cselekszik, nemcsak az állammal és mindnyájunkkal, hanem saját magával szemben is. Eladó egy teljesen uj perzsa-szőnyeg szövőszék* Érdeklődők forduljanak a kiadó- hivatalhoz. A magyar nemzeti megújhodás vitéz Nagyurát, nagybányai Horthy Miklós kormányzót, évről-évre osztatlan szeretettel és tisztelettel köszönti a csonka haza népe, december 6-án, a Főméltóságu Vezér ne- venapján. A mostani Miklós-nap előestéjén, a megyeszékhely tüntető ragaszkodása ismét a régi, megkapóan szép fáklyás felvonulással jutott kifejezésre, másnap pedig ünnepi istentiszteletek voltak a különböző felekezek templomában, ahol a hivatalok, testületek, katonai és polgári hatóságok képviselői mellett a lakosság is szép számban jelent meg. A fáklyás felvonulás délután 5 órakor kezdődött s részt- vettek abban a megyeszékhely levente-csapatai az önkéntes tüzoltó- testület disz-szakaszával. A közönség élénk érdeklődése mellett vonult fel a hatalmas számú fáklyáscsapat a megyeháza elé, hogy felkérje a gyengélkedése miatt akadályozott Péchy László főispán helyett az alispánt az ifjúság hódolatának tolmácsolására Őfőméltó- sága előtt. Az erkélyen megjelent dr. Streicher Andor alispánhoz Lengyel Ferenc levente intézett lelkeshangu beszédet a levente-diszszakasz élén. „Ifjú ésszel is fel tudjuk mi fogni azt — mondotta többek között a derék levente — hogy a mi érdekünkben egyes őszinte, hálánkat és megbecsülésünket kiérdemlő külföldi közéleti nagyságok propagandája igen jó és felbecsülhetetlen szolgálatot tesz nekünk abból a célból, hogy a külföld egyrészének megértését biztosítsa számunkra, de egyebet mi nem várhatunk és ne is igen reméljünk ettől. Igazában mi csak karunkban és jó kardvasunkban bízhatunk és senki másban a jó Istenen kívül. A mi mostani életünk nem élet, sem gazdagnak, sem szegénynek, a mi mostani szenvedéseink a lassú és fájdalmas élőbb- utóbbi halált jelentik számunkra s ezt az országot csak az erős magyar karok, melyek tiszta, erős acélt ragadtak, vitték mindig a jobb jövő felé. A magyar levente ifjúság vitéz Nagyurától várja csonka hazánk szabadulását és ebben a hitében rajongó szere- tetének tolmácsolását kéri Ofőmél- tósága névünnepére“. Dr. Streicher Andor alispán nagyhatású beszéddel válaszolt a dörgő éljenzések mellett mondott, kormányzónkat éltető szavakra: Örömmel veszem tudomásul — mondotta — a Kormányzó Ur Őfő- méltósága iránti hódolatotokat és ragaszkodásotokat s készséggel fogom Őfőméltóságának tolmácsolni hódolatteljes szerencse kivánatai- tokat. Kétszeres örömömre szolgál ez ma. Mert a mai nehéz időben kétszeresen szükséges, hogy minden igaz magyar ember össze tartson s magas vezetői iránt bizalommal viseltessen, mert látjuk, hogy a destrukció újra előbujt az ő patkány- odúiból s újra teljes erejéből igyekszik minden tekintélyt és méltóságot lejáratni. Szükséges tehát, hogy mi is demonstráljuk, hogy igenis vannak még igazi magyar emberek, akik tudnak még lelkesedni s a nagy magyar jövőért össze fogni. S adjunk hálát a magyarok Istenének, hogy adott nekünk egy férfiút, akit ma ünnepelünk, aki testestől-lelkestől magyar, aki megéri i éz átérzi a mi bajainkat és vágyainkat. Aki átszenvedte a háború vérzivatarát s akin nem múlott, hogy mi ma nem az ősi székhelyünkön ünnepelünk. Kérjük a magyarok Istenét, hogy tartsa meg őt nekünk sok számos éven át, hogy teljesíthesse a mi vágyainkat, hogy vezessen minket vissza, ahonnan minket kiüldöztek s hogy azt a földet, amely ma idegen, de még is örökre magyar, újra a Szent Korona fénye ragyogja be s hogy rabtestvéreink bilincsei örökre hulljanak le s szenvedéseik szűnjenek meg. Mert mi mindnyájan csak akkor nyugodhatunk meg s életünket csak akkor tekinthetjük nem hiába valónak, ha ez az idő eljön. Mert rettenetes egy nemzet sorsa, ahol a halottak különbek az élőknél. A Kormányzó ur hős baj társai a kék tengerek végtelen mélységeiben, a mi bajtársaink idegen országok pusztaságain és sziklasirjaiban csak akkor nyugodhatnak meg, ha az amiért meghaltak beteljesedik. És hogy ez beteljesedhessék, kiSÜTŐPORBÓL készülnek. Kérje minden fiiszerkereskeilésben A most megjelent 148 receptet tartalmazó, színes képekkel illusztrált dr. OETKER-Séle r e c e ptkönyvet. Ára 30 fillér. vánjuk a Kormányzó ur Öfőméltó- ságának, hogy az Ur Isten sokáig éltesse. Hatalmas éljenzés fogadta az alispán mélyenszántó beszédét, majd áhítattal énekelte el a tömeg nemzeti imádságunk, a Himnuszt. Utána diszmenetben vonultak el a csapatok, lelkesülten énekelve hazafias dalokat és éltetve a kormányzót. Egyébként vár megyeszerte bensőséges érzéssel hódolt a kormányzónak csonka-megyénk lakossága s mindonfelé ünnepi Istentiszteleteken vett részt a névnap alkalmából. Apró fillérek. Két szúnyog összeveszett. Mindennek lehordták már egymást, szinte kifogytak a sok jelzőből, amikor uj ötlete támadt az egyiknek s magánkívül cincogta oda a másiknak: — „vérszopó". * Némely ember, aki magába szedvén a hallottakból és olvasottakból valamit és vele kérkedik, hasonlít a ludhoz, amely futni is tud, repülni is, csak azt ne kérdezzük: hogyan ? * Felrepült egy kakas a karóra' Körülnéz s határtalan büszkeséggel feszíti meg a gerincét. „ Ugy-e nagy vagyok /“ — kukorékolgatta állandóan. Odakullog aló s megszólal csendesen: kicsiny vagy te, fiam, csak a karó nagy . . . * Az emberek is feljutnak néha, hol egy féderes és gummirádlis kocsi ülésére, hol egy nyeregbe, ritkán bársonyszékbe, azonban nekik is oda lehetne súgni: kicsiny vagy te, testvér, csak az ülésed magas. * Mint a moly a ruhának és a féreg a fának, úgy árt a bánat az ember fiának. (Példb. 25., 20.) — Sirály. — íéI »ron árusítunk karácsonyig Nem reklám, győződjék meg annak valódiságáról! K.EPETS ÁlR.UHA.Z MätßSZälkäy KlSVäfdä.
